HARRY POTTER ÉS A BÖLCSEK KÖVE

Író: J. K. Rowling
Cím: Harry Potter és a bölcsek köve
Eredeti cím: Harry Potter and the Philosopher's Stone
Eredeti kiadó: Bloomsbury Publishing
Magyar kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2016
Eredeti kiadás: 1997
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Műfaj: fantasy
Oldalszám: 336 oldal
Film: igen
Kapcsolódó film: Harry Potter és a Bölcsek köve
Előző: -
Folytatás: Harry Potter és a titkok kamrája
Illusztrátor: Thomas Taylor

FÜLSZÖVEG:  

                                           Harry remegő kézzel megfordította a küldeményt.

A borítékot lezáró piros viaszpecsétet címer díszítette:

oroszlán, sas, borz és kígyó vettek körül egy nagy

R betűt. 

                                                Harry Potter tizenegy éves, amikor megtudja,

hogy ő bizony varázslónak született, és felvételt nyert a

Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.

Az új iskolában és a csupa újdonsággal szolgáló varázslóvilágban

töltött első tanév kemény erőpróba a számára.

Ráadásul nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie,

de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz"

Ajánlás: 

                                                    "Jessicának, aki nagyon szereti a meséket;

   Anne-nek, mert ő is nagyon szerette őket;

     és Di-nak – ezt a mesét ő hallotta először."

KRITIKA:

Ha valaki még nem hallott volna J.K. Rowling varázsvilágáról, akkor vagy egy szikla alatt élt az elmúlt évtizedekben. A Harry Potter és a Bölcsek Köve az a könyv, ami egy egész generációt rántott bele a varázslásba – és aminek köszönhetően egy rakás mugli várta évekig a saját roxforti levelét. Spoiler: nem jött meg.
A sztori egy szerencsétlen árva sráccal, Harry Potterrel indul, akit a világ legidegesítőbb családja nevel, mintha valami elátkozott háziállat lenne. De aztán – bumm! – kiderül, hogy ő igazából egy híres varázsló, aki túlélte az egyik leggonoszabb fekete mágus támadását. Jön Hagrid, a félóriás (és a legnagyobb szívű karakter ever), elviszi Harryt a Roxfortba, ahol megkapja a lehetőséget, hogy végre ne egy lépcső alatti gardrób legyen az otthona.

A Roxfort maga a tökéletes álomiskola – kivéve, ha épp a sötét varázslatok kivédését tanítják neked egy kétarcú fickó vezetésével, vagy ha egy háromfejű kutyával kell hadakoznod. Harry barátságot köt Ron Weasleyvel (aki örökké éhes) és Hermione Grangerrel (akinek a könyveket kéne a patronusának választania), majd együtt kinyomozzák, hogy valaki meg akarja szerezni a Bölcsek Kövét, hogy visszahozza Voldemortot. Mert mi más lenne egy 11 évesekből álló csapat napi rutinja?
A könyv tökéletesen egyensúlyozik a varázslatos hangulat, a kaland és az iskolai dráma között. Minden karakter él és lélegzik, a világ pedig annyira részletes, hogy szinte érezni lehet az Abszol út forgalmát vagy a Nagyterem illatait. És ott van Dumbledore, a bölcs, de néha teljesen rejtélyesen kommunikáló igazgató, aki egy olyan zárómondattal küldi haza Harryt, hogy az olvasók is csak pislognak.

A könyv egyik legfontosabb tanulsága, hogy a bátorság nem mindig azt jelenti, hogy az ember szemtől szemben harcol a gonosszal – néha elég, ha kiállunk azok mellett, akiket szeretünk. Neville tökéletes példa erre, hiszen még a saját barátainak is képes volt keresztbe tenni, ha úgy érezte, ez a helyes.
Na, és a trió barátsága? Mondjuk ki: klisés. Harry a kiválasztott, Ron a mókamester, Hermione az eszes – és ez a dinamika egy szalmaszálat sem mozdít meg a sztoriban. Mindenki hozza a kötelezőt, és bár szerethetőek, annyira egysíkúak, hogy egy karakterfejlődési szakkönyv első oldalán elférnének. Ha Harry épp bajban van, Hermione okoskodik, Ron bénázik, majd valahogy mégis megoldják. Az egész barátságuk a "klasszikus hármas felállás" tankönyvi példája, semmi meglepetés.

Összegzés: Ha még nem olvastad, akkor mire vársz? Egy láthatatlanná tévő köpenyre, hogy senki ne vegye észre, milyen későn kezdtél bele? Ha pedig már olvastad, tudod jól, hogy ezt a világot nem lehet elfelejteni. Egy örök klasszikus, amit bármikor újra elő lehet venni – és újra hinni benne, hogy a varázslat tényleg létezik.

Történet:

SPOILERES!!!

Harry Potter egy nyomorult kisgyerek, akit a Dursley család terrorizál, amíg egy nap be nem toppan Rubeus Hagrid, a félóriás, és közli vele, hogy varázsló. Sőt, nem is akármilyen: ő az a gyerek, aki valahogy túlélte Voldemort halálos átkát, míg a szülei nem. Harryt felveszik a Roxfortba, ahol gyorsan összebarátkozik Ron Weasleyvel és Hermione Grangerrel, miközben megismeri Dracót, aki egy elkényeztetett kis görény. A Teszlek Süveg majdnem a Mardekárba küldi, de Harry inkább Griffendéles lesz.

Hamar kiderül, hogy tehetséges repülésben, így bekerül a kviddicscsapatba, és rögtön kap egy menő seprűt is. Eközben felfedezi, hogy egy háromfejű dög őriz valami titokzatos cuccot a suliban. Karácsonykor kap egy láthatatlanná tévő köpenyt, amivel rátalál az Edevis tükrére, ahol végre látja a halott szüleit – mert mi más lehetne egy árva legnagyobb vágya?
Aztán kiderül, hogy az egész balhé a Bölcsek Kövéről szól, ami örök életet ad, és Voldemort nagyon szeretné megszerezni. Harry és a haverjai úgy döntenek, hogy 11 éves létükre simán lenyomnak egy rakás halálos csapdát. Az út során Ron egy óriási sakkpartiban majdnem otthagyja a fogát, Hermione zsenimód megfejt egy bájitalos rejtvényt, és végül Harry egyedül marad a főgonosszal. Plot twist: nem Piton a gonosz, hanem Mógus, akinek Voldemort arca ott figyel a tarkóján. Próbálja rávenni Harryt, hogy adja át a követ, de az anyja szeretete mágikusan megvédi a fiút, így Mógus elég, Voldemort pedig egyelőre eltűnik a semmibe.

Dumbledore mindent elmagyaráz, a kő megsemmisül, és a Griffendél az utolsó pillanatban bezsebeli a házkupát, hála Dumbledore-nak. Harry visszatér Dursley-ékhez a nyári szünetre, akiknek fogalmuk sincs, hogy nem varázsolhat az iskolán kívül – szóval legalább egy kis pszichoterrort élvezhet bosszú gyanánt.