Cím: Rango
Eredeti cím: Rango
Rendező: Gore Verbinski
Író: John Logan
Szereplők:
Johnny Depp - Johnny Depp
Isla Fisher - Babszem (hang)
Abigail Breslin - Priscilla (hang)
Zene: Hans Zimmer
Műfaj: western, animáció
Bemutató: 2011. március 4.
Magyar bemutató: 2011. március 3.
Gyártó: Nickelodeon Movies
Forgalmazó: Paramount Pictures
Játékidő: 1 óra 47 perc
Korhatár: 12
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: -
Kapcsolódó művek: -
RÁHANGOLÓDÁS
A sivatag pora fölött vibrál a levegő, a horizonton a hőség és a valóság közti határvonal elmosódik. Egy világ, ahol a túlélés nemcsak fizikai, hanem lelki próbatétel is, ahol a látszat és az igazság között csupán annyi a különbség, amennyit elhiszünk belőle. A western ikonikus motívumai ( a hős, a fegyver, a poros város, a napszúrásos moralitás) itt nem díszletek, hanem kérdések: mitől lesz valaki valóban az, aminek látszik? Lehet-e egy szerep mögött igazi önvalót találni, vagy mindannyian csak a történeteinket játsszuk újra és újra, amíg el nem hisszük, hogy azok mi magunk vagyunk?
"Senki sem léphet ki a saját történetéből"
TÖRTÉNET
"Találkozunk az út másik oldalán."
Egy önmaga megtalálásával küszködő kaméleon egyhangú, biztonságos élete váratlanul darabjaira hullik, amikor gazdái autójából kiesve egyedül marad a kíméletlen Mojave-sivatagban. A civilizációtól elszakítva, a forró homok és a ragadozók világában először tapasztalja meg a valódi túlélést. Útja során összetalálkozik egy különös, filozofikus tatival, Roadkill-lel, aki a titokzatos „Nyugat Szellemét” keresi, és elmesél neki egy helyről, amelyet a sivatag lakói csak Porvárosnak hívnak. A kaméleon elhatározza, hogy odatalál, és vándorútja során megismerkedik Babszemmel, egy bátor, de kissé bogaras sivatagi leguánnal, aki végül elvezeti őt a poros kisvárosba. A hely, ahol minden csepp víz aranyat ér, a vadnyugat világát idézi, itt mindenki pisztollyal az oldalán jár, és az erősebb törvénye uralkodik.
"– Látom, a szellemekkel társalogsz.
– Nem. Csak vedlek. Készen állok párzásra."
A kaméleon, hogy beilleszkedjen, új nevet és múltat talál ki magának: Rango, a legendás pisztolyhős. A helyiek, akik kétségbeesetten keresnek egy megmentőt, hisznek neki, főleg amikor egy szerencsés véletlennek köszönhetően megmenekülnek egy vérszomjas sólyom támadásától. Rango hőssé válik, és a város polgármestere, egy idős teknős, kinevezi seriffnek, hogy rendet tegyen és megvédje őket az új veszélytől, a rettegett Kígyós Jake visszatérésétől. A seriffi szerep azonban egyre nehezebbnek bizonyul: a víz, amely a város életét jelenti, rejtélyesen eltűnik, és senki sem tudja, hova folyik. Rangónak szembe kell néznie a felelősséggel, miközben a városiak hite, saját önbizalma és az igazságba vetett remény is meginog. A hős szerepe, amelyet eddig csak eljátszott, most igazi próbává válik.
A Spoilerért nyisd ki
Amikor a polgármester leleplezi őt, és Kígyós Jake elűzi a városból, Rango magára marad a sivatagban, és szembesül azzal, hogy eddigi élete pusztán szerepjáték volt. Ám a Nyugat Szellemével való találkozás új irányt ad neki: visszatér Porvárosba, hogy valóban azzá váljon, akinek csak tettette magát. A végső összecsapás során Rango felfedi a polgármester árulását, aki a vízvezetéket manipulálta, hogy a város lakóit kiszolgáltatottá tegye. Egy merész terv segítségével, Babszem és a vakondcsalád támogatásával Rango visszaszerzi a város vizét, és ravaszságával túljár mind Jake, mind a korrupt teknős eszén. A kígyó végül elismeri a kaméleon bátorságát, és magával viszi a polgármestert a sivatagba, hogy igazságot szolgáltasson. Porváros újra életre kel, Rango pedig végre nem szerepet játszik többé – hanem valóban azzá válik, akinek hitték: a saját történetének igazi hősévé.
"– A hüllők tartsanak össze, nem igaz, testvérem?
– Én kétéltű vagyok."
KRITIKA
Mi ez a film, és miért pont ezt választotta?
A Rango (2011) Gore Verbinski egész estés animációs westernje, a Paramount Pictures/Nickelodeon Movies és az Industrial Light & Magic (ILM) első teljesen animációs nagyjátékfilmje. A film a kritikusok körében kiemelkedően szerepelt: a Rotten Tomatoes szerint 88%-os kritikai értékelést ért el, a Metacriticen 75-ös metascore-ral bír, miközben a közönség-visszajelzés megosztottabb volt (RT „audience score” ~70%, CinemaScore: C+). A produkció a 84. Oscar-gálán elnyerte a legjobb animációs film díját, BAFTA-t nyert ugyanebben a kategóriában, és széles körű szakmai elismeréseket kapott; a kasszáknál 246 millió dollárig jutott ~135 milliós költségvetés mellett. A siker egyik következménye, hogy a stúdió létrehozta a Paramount Animationt. A nagyzenekari score, a westernt idéző ikonográfia és a filmtörténeti utalások (például Leone és Polanski hatásai, illetve a Chinatown-parafrázis) a recepcióban visszatérő motívumok. A korabeli kritika a „mozirajongók filmjeként” jellemezte, amely élőszereplős zsánerkódokkal dolgozik animációs közegben; ugyanakkor a családi közönség egy része sötétebb, „felnőttesebb” tónust érzékelt.
Mennyire tükrözi a külcsín a tartalmat?
A marketing hangsúlyosan Johnny Depp nevére, a bohókás állat-western felszínére és a Nickelodeon-kapcsolatra épített, ami könnyedebb, „gyerekbarátabb” élményt sugallt. A plakátok és az előzetesek vizuális arculata ugyan kommunikálta a western-képi világot és a stilizált fotórealisztikus textúrákat, de a tényleges film jóval cinefilebb, intertextuálisabb és sötétebb humorú; a kritikai anyagok rendre kiemelik a műfajreflexív játékot és a Leone-/Eastwood-hagyományt. A hosszú távú közönségadatok és anekdotikus beszámolók alapján a kampány némiképp félreállította a komorabb tónust (erősebb akció, fenyegető antagonisták, dohányzás, „felnőttes” allúziók), ami magyarázza a kritika–közönség percepciós különbségét (88% vs. ~70%, CinemaScore C+). Összességében a vizuális pozicionálás esztétikailag pontos (western-ikonográfia, poros paletta, groteszk karakterdesign), de a tartalmi elvárásokat (célkorosztály, tempó, humor regisztere) kevésbé kalibrálta a családi közönség felé.
Miről szól, és hogyan épül fel?
A történet identitásválságból induló „hős születése”-ív egy Mojave-sivatagi, antropomorf állatok lakta határvárosban(Porváros) bontakozik ki. A cselekményt a vízszűkösség köré szervezett, klasszikus western-konfliktusok mozgatják (seriff-város-gonosztevő háromszög), miközben a film noir-os nyomozásmotívumok és a zsánerparafrázisok rétegezik a dramaturgiát. A ritmus ingadozó, de tudatos: akciószekvenciák (üldözések, párbajok) és lassabb, dialógusvezérelt epizódok váltják egymást; az információadagolás a középső harmadban építi fel a város működésének mechanikáját és a háttérben álló erőviszonyokat. A világépítés kulcsa a részletgazdag látvány (ILM textúrái, „por-optika”, fénykezelés) és a filmes utalások rendszere; a fő cselekményív kiszámíthatóan klasszikus hősnarratívát követ, de a jelenetkompozíciók és a képi humor rétegezettsége miatt a jelenetről jelenetre ható meglepetésfaktor megmarad.
Kik mozgatják a történetet?
A központi tengely a név szerint Rango (Johnny Depp) - a szerepjátszásból „valódi” felelősségbe forduló seriff -, Babszem (Isla Fisher) mint céltudatos helyi partner, a Polgármester (Ned Beatty) mint intézményi hatalom, valamint Kígyós Jake (Bill Nighy) mint fenyegető külső erő. A kritikai konszenzus a vokális alakításokat és a karakterdinamikát emeli ki: a főhős hangjátéka és a mellékszereplők markáns beszédmódja (dialektusok, ritmizált dialógus) hordozzák a komikumot és a feszültséget. A recepció szerint a karakterábrázolás inkább típusokra (western-archetípusok) épül, de a főív egyértelmű fejlődésdrámát vázol fel; a negatív hangok némelyike „hidegnek”-nek ítélte az érzelmi réteget, más vezető kritikák viszont a színészgárda „hibátlan” munkáját és a cinefil utalásrendszert dicsérték. A közönség-értékelések hosszú távon kedvezőek, de jelzik: a tónus és az „érettebb” humor nem minden korosztályban vált ki azonos hatást.
"Messzire jöttél, hogy megleld azt, ami nincs is itt."
Hogyan mesél a rendező?
Gore Verbinski kifejezetten „élőfilmes” animációt akart: a kamera és a beállítások úgy működnek, mintha valós díszletekben forogna egy western–noir hibrid. Ennek jegyében a színészeket együtt, kvázi „színpadon” rögzített referencia-játékra kérte (nem klasszikus mo-cap), hogy a gesztusok és a térhasználat organikus legyen; az ILM ehhez a fotórealisztikus textúrákat, „por-optikát” és következetes fényelést adta hozzá. A rendező a „fuzz” (szándékos tökéletlenség) elvét érvényesíti: a képek mindig kissé koszosak, töredezettek, ami taktilissá és kevésbé sterillé teszi az animációt. A vágás tempója jelenetről jelenetre vált: a Leone-t idéző statikus feszültségből hirtelen, ritmizált akciómontázsokba ugrik, a hangdizájn pedig a realista térhangokkal és a túlhúzott géppuskatűz–ostorcsapás effektjeivel támasztja alá a zsánerparódiát. A zene (Hans Zimmer) spaghetti-western allúziókkal és cinefil idézőjelekkel dolgozik; nem folyamatosan dominál, inkább a dramaturgiai csomópontoknál kap súlyt. Összességében a látvány és a történet egyensúlya tudatos: a képi koncepció nem fedi el, hanem demonstratívan illusztrálja a zsánerkódok felidézését és kifordítását.
Mit akar közvetíteni a film?
A tematikai mag az identitás és a szerepjátszás: a főhős „kitalált” énje és a felelősségvállalás közti rés fokozatosan zárul. Ezt a hősnarratívát társadalmi–ökothriller-szál keretezi (vízmonopólium, hatalmi manipuláció), ami klasszikus western-képletet és Chinatown-parafrázist egyesít. A morális kérdés - ki birtokolhat közjavakat, és meddig legitim az intézményi hatalom - a filmben indirekt módon, zsánerkódokon át jelenik meg, nem aktuálpolitikai tételmondatokként. A hangulat vegyes: groteszk humor és sivatagi egzisztencializmus váltakozik, miközben a „filmbolondok filmje” jelleg (spagettiwestern, „Man with No Name”-ikonográfia, 70-es évekbeli történetmesélési minták) végig következetes. A kritikai korpusz az intertextualitást és a „felnőttesebb” tónust tartja fő erénynek; a közönség egy része épp emiatt érzékelt disszonanciát a családi animáció címkével.
Jól van-e felépítve?
A szerkezet klasszikus háromfelvonásos ív: identitásválság–közösségi krízis–morális önigazolás. Az expozíció gyors és világos (helyszín, tét, zsánerfelütés), a középső harmad nyomozás-logikája tudatosan lassít, hogy a város ökoszisztémája és erőviszonyai kibomoljanak; a zárófelvonás tempója visszakapcsol akcióba. A jelenetek ok-okozati lánca koherens, a váltások zöme motivált (pl. „véletlen” hőstett → seriffi felelősség → víz-összeesküvés). Ahol kritika éri a filmet, az a ritmus hullámzása és az érzelmi ív relatív hűvössége: a vizuális és utalásháló néha elnyomja a karakterközeliséget. A szakmai beszámolók ugyanakkor a staging és a képi ritmus tudatosságát, illetve az ILM élőfilmes megközelítését emelik ki a koherencia zálogaként.
Hogyan zárul a történet?
A finálé a felvetett identitástétet és a víz-hatalom konfliktust egyszerre rendezi, westernhez illő, látványcentrikus leszámolással, amely tematikusan is visszacsatol a „szerepből hőssé” ívre. A kritikai diskurzus ezt a lezárást konzekvensnek tartja a felépített világhoz és motívumrendszerhez (ikonikus párbajnyelv, zsánerzárlat), nem egy „csavar”-orientált, hanem egy szerepvállalás-teljesítő végpontról beszél. A katarzis mértéke recepciófüggő: a cinefil rétegkódokkal rezonáló nézők erős lezárást érzékeltek, a családi közönség egy része visszafogottabb érzelmi hatásról számolt be.
Milyen élményt adott?
Összegzésként a legerősebb pont a kiforrott képi nyelv és a zsánerintertextusok fegyelmezett kezelése: az ILM fotórealisztikus textúrái, a „fuzz” elv és az élőfilmes színészvezetés animációban ritka komplexitást ad. A leggyengébb pont az érzelmi bevonódás egyenetlensége lehet, különösen, ha a néző családi vígjátékot vár. Ajánlható a western/noir kódok és az animációs technika iránt érdeklődőknek, filmnyelvi „játékkedvvel” rendelkező nézőknek; kevésbé ideális „könnyű”, kisgyerekes esti programnak. A film maradandó hatása az, hogy bizonyította: nagystúdiós animáció is épülhet cinefil referenciarendszerre és élőfilmes esztétikára, nem véletlen az Akadémia díja és a szakmai elismerések sora.
Végső értékelés:
A történet jól strukturált és koherens, de a középső szakasz ritmusa időnként lelassul, ami gyengíti a feszültséget.
A főhős identitásívét árnyaltan vezeti fel a film, ám a mellékszereplők többsége archetípus marad, nem valódi személyiség.
A vizuális világ és a zene erőteljesen idézi a klasszikus westernek atmoszféráját, miközben egyedi groteszk tónust is teremt.
A Rango technikailag kifinomult és stílusosan rendezett animáció, amely intellektuálisan izgalmasabb, mint amennyire érzelmileg magával ragadó.
Felhasznált források: Wikipédia, Snitt, IMDB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése