Író: J. K. Rowling
Cím: Harry Potter és a Halál ereklyéi
Eredeti cím: Harry Potter and the Deathly Hallows
Eredeti kiadó: Bloomsbury
Magyar Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2008. február 9.
Eredeti kiadás: 2007 július 21
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Műfaj: fantasy
Oldalszám: 656
Film: igen
Kapcsolódó film: Harry Potter és a Halál ereklyéi
Előző: Harry Potter és a Félvér herceg
Folytatás: J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Illusztrátor: Jason Cockcroft
FÜLSZÖVEG
"- Adjatok ki Harry Pottert - folytatta Voldemort
hangja -, és nem esik bántódásotok. Adjátok ki
Harry Pottert, és megkímélem az iskolát. Adjátok ki Harry
Pottert, és megjutalmazlak benneteket. Éjfélig kaptok időt."
motorjának oldalkocsijában - utoljára hagyja el a Privet
Drive-ot, az őt védő bűbáj szertefoszlik, és a halálfalók
azonnal a nyomába erednek. A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy
biztos helyre szöktesse őt, csakhogy Harrynek a bújkáláson kívül
egyéb tervei is vannak: Dumblodore professzortól kapott feladatát
kell végrehajtania. Így a tanév nélküle kezdődik el a Roxfortban.
Vajon sikerül-e a folytonos életveszély közepette teljesítenie a
küldetést, amitől a végső összecsapás kimenetele függ?
"-Granger kisasszony nyilván a varázsjog területén kíván majd tevékenykedni-
-Szó sincs róla! Olyan munkát keresek majd, aminek haszna is van"
AJÁNLÁS
Neilnek, Jessicának, Davidnek, Kenzie-nek, Di-nak, Anne-nek
és Neked, ha elkísérted Harryt útja végéig.
Történet
"A két férfi egymástól néhány méterre tűnt elő a semmiből a keskeny, holdsütötte dűlőúton"
A történet sötét, baljós hangulatban indul: a varázsvilág már korántsem biztonságos hely. A gonosz hatalma megerősödött, a Mágiaügyi Minisztériumot átszövi a félelem, és mindenki, aki Harry Potter oldalán áll, állandó életveszélyben van. A fiú immár a felnőtté válás küszöbén áll, tizenhetedik születésnapja egyben a védettsége végét is jelenti, hiszen édesanyja áldozatának mágiája ekkor szűnik meg hatni. A Főnix Rendje kísérletet tesz arra, hogy biztonságos helyre juttassa őt, ám a menekülés véres áldozatokkal jár: Hedwig, a hűséges bagoly és a tapasztalt auror, Alastor "Rémszem" Mordon életét veszti, George Weasley súlyosan megsérül, Voldemort pedig személyesen próbálja megölni Harryt – sikertelenül. A fiú számára világossá válik, hogy a háború már nem a jövő árnyéka, hanem a jelen valósága. Miközben a világ egyre sötétebbé válik, Harry, Hermione és Ron új feladatot kapnak Dumbledore örökségeként: meg kell találniuk és elpusztítaniuk a Sötét Nagyúr lelkét darabokra törő tárgyakat, a horcruxokat. Ezzel veszi kezdetét egy vándorlás, amely a gyerekkor biztonságos Roxfortjától a veszélyekkel teli ismeretlen felé vezet.
"Most újra meg újra szorongás fogta el, kétségek kínozták; nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy a dolognak rossz vége lesz."
A korábbi köteteek otthonos iskolai közege helyett itt már a bujkálás, a kiszolgáltatottság és a remény törékenysége uralja a lapokat. A három barát közti dinamika is próbára kerül: a feszültség, a féltékenység és a kétely egyaránt jelen van, miközben a külvilágban minden a Sötét Jegy árnyékában zajlik. A történet ritmusa váltakozik a csendes, szinte reménytelen pillanatok és az akciódús események között, ahogy a szereplők eljutnak a Mágiaügyi Minisztériumba, ahol sikerül megszerezniük az egyik horcruxot. A tárgy azonban sötét hatást gyakorol rájuk, különösen Ronra, aki végül elhagyja a társait – a barátság megingása új érzelmi mélységet ad a történetnek. A cselekmény ezután egyre szimbolikusabb irányt vesz: a hősök nemcsak Voldemort ellen küzdenek, hanem a saját félelmeikkel és kétségeikkel is. Útjuk során találkoznak a Halál ereklyéinek legendájával, amely új értelmet ad a történetnek, és feltárja a halhatatlanság iránti vágy tragikus következményeit. A hangulat mindvégig komor, mégis reményteli; minden apró felfedezés, minden visszatérő karakter egy lépéssel közelebb viszi őket a végső megértéshez.
A Spoilerért nyisd ki
A történet záró fejezeteiben a tempó felgyorsul, a feszültség tetőfokra hág. A Gringotts banki betörés után Harry látomásai vezetik őket vissza Roxfortba, ahol az utolsó, döntő csata bontakozik ki a jó és a gonosz erői között. A barátok sorra pusztítják el a horcruxokat, ám a legnagyobb áldozat még hátravan: Harry ráébred, hogy saját maga is Voldemort lelkének egy darabját hordozza, és csak úgy győzhetnek, ha önként vállalja a halált. Az erdőben, ahová elindul, hogy feláldozza magát, nem hősies diadalt, hanem csendes megértést talál. A halál és élet határán Dumbledore magyarázata nyomán új értelmet nyer minden: Harry megtisztul, és esélyt kap a visszatérésre. A végső párbaj során a hatalomvágy, amely eddig éltette Voldemortot, önmaga ellen fordul, és a gonosz elbukik. A világ lassan újra felépül, a háború sebei begyógyulnak. Az epilógusban a felnőtt Harry és társai már a következő generációt kísérik a Roxfort Expresszhez, lezárva ezzel nemcsak a történetet, hanem egy egész korszakot is. A Halál ereklyéi így nem csupán egy varázslótörténet vége, hanem a felnőtté válás, az önfeláldozás és a szeretet hatalmának ünnepe.
"Minden rendben volt körülötte"
KRITIKA
Első benyomás
A könyv szerzője J. K. Rowling, a mű a fiataloknak és fiatal felnőtteknek szóló fantasy („YA fantasy”) kategóriába tartozik, 2007 július 21-én jelent meg az Egyesült Királyságban. A Harry Potter filmeket rendkívül mód szerettem nem is kérdés, hogy előbb utóbb eljutok a könyvekhez is, azon belül ez már az eredeti 7 könyv záródarabja, ami különös jelentőséggel bír – várakozás, hype és kritikai figyelem övezte már a megjelenéskor, hiszen a rajongók egész nemzedéke nőtt fel rajta. Emellett személyes érdeklődésemet is felkeltette az a fenyegetett állapot, amibe a főhős kerül, és az a „sötétebb tónus”, amit a korábbi kötetek után ez a rész vállal. Az első benyomásom az volt, hogy a borító és a kiadói arculat – sötét, komor színekben – arra készít fel, hogy ez nem csupán egy újabb varázslatos kaland, hanem egy jelentős befejezés, ahol már nincs visszatérés a könnyedebb hangvételhez.
"Hermione sikolyai visszhangoztak a szalonban; Ron már-már zokogott, úgy csapkodta öklével a falat."
Miről szól, és hogyan épül fel?
A történet egy kitalált világban játszódik, ahol a varázslók, boszorkányok és mágikus lények léteznek, de emögött komoly érzelmi és erkölcsi kérdések is meghúzódnak: a főhős, a „fiatal varázsló” tizenegy éves korától ismerős karakter, most tizenhét évesen új küldetésre indul. Már nem csupán az iskolában való boldogulás a tét, hanem az egész varázsvilág sorsa. A fő konfliktus az, hogy a gonosz varázsló, aki megosztotta a lelkét különálló tárgyakba – hogy halhatatlanságot nyerjen –, most végső vereség elé nézhet, ám ehhez a hőseinknek hatalmas áldozatokat kell vállalniuk, és fel kell ismerniük, hogy a varázyilág számít rájuk. A cselekmény nem lineáris, nem térünk vissza a megszokott iskola-év rendbe, hanem folytonos mozgásban van: menekülés, kutatás, veszély és stratégia váltják egymást. A világépítés bőven épít az előzményekből – ezért is élvezetes a rajongónak –, ugyanakkor az információkat nem adagolja lassan, hanem gyakran sodró lendülettel, ami egyszerre izgalmas és időnként kimerítő. Ami érdekes, hogy a könyv nem igazán követi a korábbi kötetek ritmusát: nincs visszatérés biztonságos közegbe, az állandó fenyegetettség diktálja a tempót, így az olvasó is folyamatos feszültségben marad.
Kik mozgatják a történetet?
A karakterek mozgatják előre az eseményeket, és ezt a kötetben különösen hangsúlyosnak érzem. A címszereplő fejlődése most nem egyszerűen „hogyan leszek jobb varázsló”, hanem „hogyan vállalom a szerepemet és a felelősséget, amit a sors rám ró”. Ebben társai, Ron Weasley és Hermione Granger, nem csupán támogató figurák, hanem sokszor kihívást jelentő társak is: barátságuk próbára tevődik, belső feszültségek, félelmek és kétségek is felbukkannak. A mellékszereplők sora széles – van árnyalt karakterdráma, van hűség és árulás, vannak emberi hibák és önfeláldozás – és ez a kiterjedt karaktergárda részben teszi erőssé a könyvet. Ugyanakkor éppen ebben rejlik az egyik kihívás: a nagy szereplőállomány miatt nem minden szereplő kap egyformán karakterfejlődést vagy kielégítő kimenetet. Mégis a főhármas dinamikája hitelesen van felépítve, és érzelmi hatást vált ki az olvasóból, hiszen együtt aggódunk, együtt reménykedünk és együtt érünk veszteségeket is.
Hogyan mesél az író?
Az író stílusa a hetedik kötetben érettebbé és sötétebbé válik: a nyelvezet már nem a könnyed, iskolai varázslásra épülő humor dominálja, hanem inkább a súlyos döntések, a veszteség és a morális dilemmák hangját. Rowling narrációja jellemzően harmadik személyű, és a szemszögek váltakoznak – de a fő hangsúly mindig Harry nézőpontján marad, ami személyesebb dimenziót ad a történetnek. A párbeszédek viszonylag természetesek, a motívum- és szimbólumhasználat tudatos: például az elkerülhetetlen önfeláldozás, az élet-halál határa, a hatalomvágy és az identitás kérdése újra és újra megjelenik. A könyv nem nélkülözi az érzelmi töltetet, de nem válik túl didaktikussá: a hangulat inkább feszült és melankolikus, mint könnyed vagy lírai. Az olvasási élmény tehát intenzív, ugyanakkor néhol megterhelő is, különösen azoknak, akik a korábbi kötetek lazább tempójához szoktak.
"-Egész olcsón megúsztad-
-Durvább is lehetett volna. Emlékszel mikor madarakat uszított rám?-
-Még benne van a pakliban-"
Mit akar közvetíteni a könyv?
A mű üzenete sokrétegű, de talán a legerősebb központi témája az, hogy a választás és az önfeláldozás többet ér a sorsszillogizmusnál, és hogy a valódi hatalom nem a félelem irányításban, hanem a szeretetben és a kapcsolatokban rejlik. Ez a kötet azt közvetíti, hogy a választás sokkal fontosabb, mint a sors, és az, hogy a barátság, a család és az erkölcsi vállalás nem opcionális extra, hanem a küzdelem magja. A hangulat általában sötét, feszültséggel telített, de nem élmény-semleges: az olvasó folyamatosan érzi a veszélyt és a tétet, ugyanakkor megjelenik a remény is. A konzisztencia viszonylag jól működik: a téma- és motívumrendszer végig követhető
Jól van-e felépítve?
Az elrendezés és a ritmus szempontjából a könyv erőssége, hogy szerteágazó szálakat hoz össze és több kisebb eseményen keresztül építi fel a végkifejletet. A dramaturgia legtöbb esetben következetes, a nyugodtabb részek ( az érzelmi feldolgozások, a visszatekintések ) váltakoznak a feszesebb akciós jelenetekkel, ami fenntartja az érdeklődést. Ugyanakkor akadhatnak olyan fejezetek, ahol a tempó lassabb, vagy a „menekülés-kutatás” szakasza kissé hosszadalmasként hat. Ez nem feltétlenül hiba, hiszen a kontextus indokolja a feszített várakozást, viszont előfordul, hogy az olvasó számára ez időnként „üresjáratként” érződik. Összességében tehát a szerkezet jól működik, nem érződik erőltetettnek vagy kaotikusnak, és a történeti ív végig megtartja a fókuszt.
Hogyan zárul a történet?
A befejezés érthetően zárja le a sorozat nagy kérdéseit és karakterívét. Az egyik legsikeresebb eleme, hogy az író nem csak szimbolikus lezárást tud adni, hanem érzelmileg is kielégítő megoldást kínál azoknak, akik végig követték a sorozatot. Ugyanakkor lehet érezni, hogy miközben lezárásnak hat, hagy néhány nyitott kérdést az olvasó imaginációjára – tehát nem egy totális „mindent elmondok, mindent megoldok” kivitel, hanem méltó befejezés ugyan, de azt érzem, hogy az író tiszteletben tartotta az olvasói képzeletet. Így a lezárás hitelesnek és harmonikusnak hat, szerkezetileg illeszkedik a műfajhoz és a sorozathoz.
Milyen élményt adott?
Az olvasói élmény összességében erősen pozitív: a legerősebb elem a karakterek érzelmi mélysége, a tét súlya és az, hogy a sorozat végére sikerült értelmet adni az előzményeknek. A gyengébb pont talán az lehet, hogy korábbi kötetekhez képest az első fele a kötetnek hosszabbak és nehezebben lendülünk bele, néhány részlet lassabb ritmust diktál. Ajánlanám különösen fantasyt kedvelőknek, fiatal felnőtteknek és azoknak, akiket érdekelt a „hogyan zárul le egy nagy sorozat” kérdésköre. Igen, megérte elolvasni: nem csupán szórakoztat, hanem intellektuálisan és érzelmileg is gondolatébresztő. A kortárs irodalmi mezőnyben ez a mű egyszerre tömegjelenség és összetett narratíva, olyan olvasásélményt kínálva, amely túlmutat az egyszerű „varázslatos kalandon”.
Végső értékelés:
A történet következetes, érzelmileg erős és jól ívelt, bár néhol kissé lassabb tempót vesz.
A szereplők mélysége, fejlődése és emberi esendősége kiemeli a könyvet a műfaji átlagból.
A sötét, feszült és líraian tragikus atmoszféra végig egységesen hatásos.
A kötet méltó lezárása a sorozatnak: érzelmileg katartikus, gondolatilag pedig érett és összetett.
Felhasznált források: Wikipédia, Moly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése