Cím: Csizmás, a kandúr
Eredeti cím: Puss in Boots
Rendező: Christopher Miller
Író: William Davies, Brian Lynch, Tom Wheeler
Szereplők:
Antonio Banderas - Csizmás Kandúr (hang)
Salma Hayek - Puhapracli Cicus (hang)
Zach Galifianakis - Tojás Teofil Tóbiás (hang)
Zene: Henry Jackman
Műfaj: animáció, kaland
Bemutató: 2011. október 28.
Magyar bemutató: 2011. december 1.
Forgalmazó: Paramount Pictures
Gyártó: DreamWorks Animation
Játékidő: 1 óra 30 perc
Korhatár: 12
Előző: -
Folytatás: Csizmás, a kandúr – A három sátánfajzat (kisfilm)
Könyv: -
Kapcsolódó művek: Shrek
RÁHANGOLÓDÁS
Van valami különös bája azoknak a hősöknek, akik nem születnek nemesnek, mégis újra meg újra megpróbálnak hősökké válni. A macska, aki karddal az oldalán járja a világot, talán nem több egy legendánál, de abban a legendában ott bujkál minden, amit az ember a szabadságról, a hűségről és a megváltásról gondol. A dicsőség és a becsület hajszája gyakran nem más, mint menekülés a múlt elől, és minden kardcsapás mögött ott lapul a kérdés: vajon lehet-e valóban tisztára mosni a nevünket, ha egyszer már mi magunk írtuk be a bűnt a saját történetünkbe?
"A Babklub első szabálya, nem beszélsz a Babklubról. A Babklub második szabálya, hogy nem beszélsz a Babklubról."
Történet
"Te kupánvágtál egy GITÁRRAL?!"
Csizmás Kandúr, a híres, spanyolul beszélő kalandor és törvényen kívüli macska becsületét próbálja visszaszerezni, miután évekkel korábban egy félresikerült bankrablás miatt bujkálni kényszerült. Egyik éjjel megtudja, hogy a hírhedt útonálló páros, Jack és Jill birtokában vannak a legendás varázsbabok, amelyek a felhők fölött rejtőző óriás várába vezetnek – oda, ahol az aranytojást tojó liba kincsei várnak. Kandúr megpróbálja ellopni a babokat, de közbelép a ravasz és elegáns Puhapracli Cicus, aki szintén a zsákmányra hajt, Tojás Teofil Tóbiás, Kandúr régi, de elárult gyermekkori barátja megbízásából.
"Nekem a párbajból a pár kell nem a… baj."
Kandúr kelletlenül újra összeáll Tóbiással és Puhapracli Cicus-szal, hogy közösen jussanak el az aranylibához. A hármas megszerzi a babokat, a magasba nőtt babkarón eljutnak az óriás elhagyott kastélyába, és megszerzik a kis aranytojásokat tojó aranyludat. A küldetés sikeresnek tűnik: a csapat diadalittasan menekül meg az égbe emelkedő birodalomból, miközben Kandúr és Cicus között lassan gyengéd érzelmek is kibontakoznak. Ám a földre visszatérve Jack és Jill lesből rájuk támadnak, Kandúrt elkábítják, és mire magához tér, úgy tűnik, a társai elárulták.
A Spoilerért nyisd ki
Hamarosan kiderül a valódi fordulat: Tojás Tóbiás mindvégig bosszút forralt Kandúr ellen, amiért évekkel korábban cserben hagyta, és az egész aranyludas akció csupán csapda volt. Kandúr börtönbe kerül, ahol Babszem János, a barátainak csak Jankó, figyelmezteti, hogy az aranylúd anyja, a hatalmas „Nagy Iszonyat” a városra fog törni, hogy visszaszerezze a fiókáját. Puhapracli Cicus kiszabadítja Kandúrt, aki meggyőzi Tóbiást, hogy még van lehetősége a jóvátételre. Együtt mentik meg San Ricardót, és miközben a hídon Tóbiás feláldozza magát, kiderül, hogy ő maga is „aranytojás” volt: belülről fénylő, aranygömbként zuhan a mélybe. Kandúr hősként távozik, mégis üldözött marad, és Puhapracli Cicus oldalán – akinek végül sikerül ellopnia a csizmáját – folytatja legendás, kalandokkal teli életét.
"Mindig tudtam, hogy jó vagy legbelül."
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
A film egy spanyolul beszélő macska, Csizmás Kandúr történetét meséli el, aki már törvényen kívülinek számít, és a múltban elkövetett árulás miatt becsületét kívánja helyreállítani. Egy legenda szerint varázsbabok vezetnek el egy óriás várához, ahol aranytojást tojó liba rejlik – Kandúr úgy dönt, megszerzi a babokat, hogy eljuthasson ehhez a kincshez. Útja során találkozik Puhapracli Cicussal és Tojás Tóbiással (Humpty Dumpty), akiknek a motivációi és lojalitásai nem mindig egyértelműek. A történet középpontjában a bizalom kérdése, a múlt árnyai és a személyes megbékélés lehetősége áll.
Történet és forgatókönyv
Amellett, hogy a koncepció nem szabadul meg teljesen az animációs kalandfilmek sablonjaitól – hősi út, kincsvágy, árulás és megbocsátás – a forgatókönyv viszonylag ügyesen cselekszik a mellékszálakkal és fordulatokkal. Az intrika, miszerint Tóbiás mindig is áruló lehetett, jól épül fel, és bár néha előfordulnak kisebb logikai hézagok – például a tér-időbeli motivációk gyors átugrása – a tempó jellemzően feszes. A karakterfejlődés főként Kandúr és Tóbiás viszonylatában érdekes: kiemelést érdemel, ahogyan a múlt feldolgozása és a belső konfliktusok ütközése vezeti őket a film végi erkölcsi döntések felé. Ugyanakkor nem minden mellékszereplő kap elég teret ahhoz, hogy igazán egyéni karakterré váljon.
Rendezés és képi világ
A rendezői munka (Chris Miller és Raman Hui) feszes ritmust igyekszik tartani, és látványosan operál a díszletekkel, helyszínekkel: a sivatagi beültetés, a felhők fölötti vár és a város térségei mind karaktert kapnak. Az animáció kidolgozottsága figyelemre méltó, az árnyékok, fények, textúrák gazdag hangulatot teremtenek. Az operatőri szemlélet (kameraállások, dinamikus mozgások) gyakran szolgálja a drámai csúcspontokat, de néhány akciójelenetnél az ugrások között érződik, hogy több lehetőség is veszett. A vizuális látvány nem öncélú: a hátterek, a térábrázolás és a karakterek mozgása mind hozzájárul az átélhetőséghez és a fantáziavilág meggyőzőségéhez.
Színészi alakítások
Antonio Banderas főhangja Csizmás Kandúrként karizmatikus és magabiztos, az érzelmi pillanatokban is képes megragadni a néző figyelmét. Zach Galifianakis (Tojás Tóbiás) a megbízhatatlan, sérült lelkű barát szerepét hitelesen játssza – olykor manipulatív, de nem teljesen gonoszként jelenik meg. Az olyan szereplők, mint Puhapracli Cicus vagy Jack és Jill, kisebb teret kapnak, de ha rövid jelenetük is van, markáns benyomást tesznek. A magyar szinkron esetében – bár nem szakértő vagyok benne – időnként érződik, hogy nincs teljes összhang a karakterek érzelmi mélysége és a helyzetek között, de összességében vállalható. A szinkronhangok igyekeznek átadni a karakterek jellegzetességeit, de ritkán sikerül teljesen visszaadni az eredeti hangszín finomságait.
"Félj tőlem, hogyha mersz!"
Zene és hangulat
A filmzene jól integrálódik a cselekményhez, ollósan dolgozik külső és belső hangulatokkal: izgalmasabb mozzanatoknál hatásos feszültséget teremt, míg érzelmesebb jelenetekben aláfestő szerepe van. A zenei motívumok nem tolakodóak, hanem szépen kapcsolódnak a vizuális és dramaturgiai ívekhez. A hangulatvezetés – a halk betétek, a zajok, a csendek – egységesen szolgálják, hogy a néző beleélhesse magát a kalandba: a koncertszerű megoldások nem uralják el a jelenetet, hanem hagynak terepet az érzelmi finomságoknak is.
Összegzés
A Csizmás Kandúr (Puss in Boots) erőssége a karakterek közötti feszültség és megbízhatatlanság ambivalenciája, a látványvilág profizmusa és az érzelmi ívek működőképessége. Gyengesége, hogy néhány mellékszereplő alig kap teret, és időnként érződik: a forgatókönyv kissé túl sok fonalat próbál egyensúlyban tartani. Mindezek ellenére a film mind vizuálisan, mind narratívában élvezetes alkotás azok számára, akik szeretik a kalandos animációt, a morális dilemmákat, és a karakteres, de nem egyszerű hősöket. Ajánlanám közönségnek, akik élvezik a Disney / DreamWorks-stílusú, érzelmi mélységgel kísért kalandfilmeket, de kevésbé azoknak, akik kizárólag realista drámákat vagy minimálfilm-stílusú alkotásokat keresnek.
Végső értékelés:
A történet lendületes és jól felépített, bár néhány fordulat előre kiszámítható, a morális üzenet és a tempó viszont végig fenntartja az érdeklődést.
Csizmás Kandúr és Tojás Tóbiás mélységet kapnak, de a mellékszereplők kidolgozatlanabbak, így a kapcsolati dinamika nem mindenhol üt akkorát, amekkorát kellene.
A látvány, a zene és a spanyolos kalandhangulat tökéletesen harmonizál, könnyen magával ragad, és vizuálisan is emlékezetes marad.
Egy igényesen elkészített, szórakoztató animációs film, ami bár nem forradalmi, mégis stílusos, érzelmes és technikailag kimagaslóan összerakott.
Felhasznált források: Wikipédia, IMDB, Snitt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése