Cím: A hangyák ura
Eredeti cím: Il signore delle formiche
Rendező: Gianni Amelio
Író: Gianni Amelio, Edoardo Petti, Federico Fava
Szereplők:
Luigi Lo Cascio - Aldo Braibanti
Elio Germano - Ennio Scribani
Sara Serraiocco - Graziella
Műfaj: dráma, életrajzi
Bemutató: 2022 szeptember 6
Gyártó: Kavac Film
Játékidő: 2 óra 14 perc
Korhatár: 12
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: -
Kapcsolódó művek: -
RÁHANGOLÓDÁS
Vannak korszakok, amikor a szabadság nem zászlóként lobog, hanem bűnjelként ég az ember kezében. Amikor a gondolat, a vágy és a szeretet határokat sért pusztán azzal, hogy létezik. Egy világ, ahol a másképp gondolkodókat nem megérteni akarják, hanem megjavítani – mintha a lélek szabad akarata valami javítandó hiba volna a rendszerben. Milyen árat fizet az ember azért, ha nem hajlandó letérdelni az elvárt rend előtt? És vajon a szabadság megőrizhető-e, ha közben minden, amit szeretünk, elpusztul körülötte?
"Nem vagyok olyan, mint ők… de mégis, valahol én is olyan vagyok, mint ők"
TÖRTÉNET
"Ez a per valóban az országunk tükre… Éppen ezért kell harcolnod."
Aldo Braibanti egy olasz író és tanár, aki fiatalokat gyűjt maga köré, hogy művészetet és gondolkodást tanítson nekik. Egyik tanítványa, Ettore Tagliaferri különösen közel kerül hozzá: közös érdeklődés, szellemi rokonság és érzelmi vonzalom alakul ki köztük, ami idővel titkos szerelmi kapcsolattá mélyül. Aldo számára ez természetes és őszinte kötelék, Ettore számára pedig menekülés a szűk, vallásos közegből, amelyben felnőtt. A kapcsolat azonban nem marad titokban: a kisváros és Ettore családja gyanakodni kezd, és a fiú bátyja erőszakkal elszakítja őt Aldótól.
"Nem akarok mártír lenni. Sem szörnyeteg, sem mártír."
Ettore-t pszichiátriai intézetbe zárják, ahol brutális elektrosokk-kezelésekkel próbálják „kigyógyítani” homoszexualitásából. Közben a hatóságok eljárást indítanak Aldo ellen, azt állítva, hogy „mentálisan befolyásolta” a fiút, és így „megrontotta” őt. A sajtó és a közvélemény felkapja az ügyet, amely az olasz igazságszolgáltatás egyik legnagyobb erkölcsi perévé válik. A társadalom kettészakad: egyesek az erkölcs védelmét, mások a gondolatszabadságot és a szerelem jogát látják a történetben. Az újságíró Ennio Scribani próbálja feltárni az igazságot, és cikkeivel fokozatosan a hatalom képmutatása ellen fordítja a figyelmet.
A Spoilerért nyisd ki
Aldót végül bűnösnek találják és börtönbe zárják, miközben Ettore teljesen összetörik: testileg és lelkileg is megnyomorodik. A film vége felé Ettore kiszabadul, de a két férfi között már csak a múlt marad közös. Amikor újra találkoznak, mindketten megtörtek, de még mindig ott van közöttük a csendes, kimondatlan szeretet. A zárójelenetben Aldo ismét a hangyáit figyeli — a kis közösség együttműködését és túlélését, amely az emberi világ torz, de reményt adó tükreként szolgál.
"Ez a per abszurd, mert nincs benne bűnös… mert nincs benne bűn"
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
A hangyák ura (Il signore delle formiche, 2022) egy olasz életrajzi dráma, amely Aldo Braibanti gondolkodó, író és költő köré szerveződik, aki a 1960-as években egy fiatal tanítványával való viszonya és annak következményei miatt kénytelen szembenézni a társadalom, az igazságszolgáltatás és a morál konzervatív nyomásaival. A történet Olaszországban játszódik, jórészt vidéki és városi környezetben – Piacenza vidékétől Rómáig – és fő konfliktusa éppen abban áll, hogy milyen jogon ítél meg egy társadalom egy érzést vagy kapcsolatot, valamint hogy meddig tarthat a szabadság, ha az egyén és közösség értékei ütköznek. Braibanti (Luigi Lo Cascio) és Ettore Tagliaferri (Leonardo Maltese) közti viszony, a hatóságok fellépése, valamint a bírósági per rendkívül erős érzelmi és morális húrokat pendít meg.
Történet és forgatókönyv
A forgatókönyv méltó ambícióval nyúl a Braibanti-ügyhöz, azonban nem mindig képes elkerülni a megszokott életrajzi dráma kliséit. Az elbeszélés tempója lassú, ami lehetővé teszi a karakterek finom rétegeinek kibontását, de néhol feleslegesen merev jelenetekbe ragad, ahol a feszültség nem nő, hanem statikussá válik. Az izgalmas fordulatok – mint Ettore elhurcolása, az elektro-sokk kezelések, vagy a per során tett vallomások – kellő súllyal hatnak, de néha meglehetősen előre sejthető módon bontakoznak ki. Logikai szempontból az egyik kritikai pont, hogy a film kissé idealizálja Braibanti belső morális konzisztenciáját – kevés árnyalatot enged annak, hogy ő is hibázhat, vagy belső konfliktusokkal küzdhet. A karakterfejlődés – különösen Ettore és Braibanti viszonya – működik, de néhány mellékszereplő motivációi kevéssé összetettek, ami dramaturgiai hézagokat eredményez.
Rendezés és képi világ
A rendező Gianni Amelio képekkel és légköri részletekkel sokszor erőteljesen operál: a városi utcák, a szűk kisváros, az elhagyatott terek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az elnyomás érzése valósszerű legyen. A díszlet, jelmez és korhű környezet jól idézik az 1960-as évek Olaszországát, a forgatási helyszínek (Piacenza környéke, Róma, egykori börtönépület) hiteles hátteret adnak. Az operatőri munka – lassú beállításokkal, gyakori közeli és letisztult kompozíciókkal – kifejező tud lenni, ám néha túlságosan is statikus: a kamera alig mozdul, ami passzivitást generál. Az atmoszféra építése többnyire sikeres, de néhány hosszú jelenet vizuális unalomhoz vezethet a kevés mozgással.
Színészi alakítások
A színészi alakítások meggyőzőek – Luigi Lo Cascio finoman árnyaltan adja Braibanti méltóságát, visszahúzódó erejét, miközben nem válik sablonos mártírrá. Leonardo Maltese Ettore-ként jó egyensúlyt talál az elnyomottság és a lázadó érzés között. Elio Germano Ennio újságíróként megbízható opció, bár szerepe olykor didaktikusnak érződik, mint a film narratív „magyarázó hangja”. Az átlagos mellékszereplők néhány esetben túlságosan felületesek, de összességében az alakítások hozzák a film erkölcsi súlyát.
"A fasizmus valós volt: deportáltak, kínoztak, öltek. Ez viszont inkább csak egy színjáték."
Zene és hangulat
A zenei megvalósítás diszkrét, visszafogott: a dallamok és hangzásvilág nem uralja a látványt, hanem aláfest, segít fenntartani a belső feszültséget. A zene nem robban ki érzelmes csúcspontokon, ám ezzel a moderáló szerepével sokszor jobban illeszkedik a film visszafogott tónusához. Az atmoszféra így inkább csendes, belső súlyú, semmint bombasztikus – ami lehet előny is, ha a néző el tudja viselni a lassú érzelmi építkezést.
Összegzés
Összegzésképpen A hangyák ura legfőbb erénye a morális tartás, a hiteles hangulat és a karakterek emberi mélysége. Legfőbb gyengéje azonban, hogy a klasszikus rendezői stílus néha korlátozza a dinamizmust, és a forgatókönyv nem tud mindig kilépni az életrajzi dráma műfaji korlátai közül. A film azoknak ajánlható, ak nyitottak a lassú, gondolkodtató művészfilmre, különösen a társadalmi igazságosság, emberi jogok és másság témáira; míg akik a gyors cselekményű, látványos filmeket kedvelik, talán kevésbé találnak benne izgalmat.
Végső értékelés:
A történet erős alapokon nyugszik és morálisan súlyos, de a lassú tempó és néhány előre sejthető fordulat kissé csökkenti a drámai hatást.
A főszereplők komplexek és hitelesek, különösen Braibanti és Ettore viszonya működik mélyen emberi szinten, bár a mellékszereplők némileg egysíkúak.
A rendezés és az operatőri munka hatásosan teremti meg az elnyomás, feszültség és remény csendes elegyét, amely a filmet áthatja.
Gondolatébresztő, erőteljes és lassan kibomló művészfilm, amely inkább érzelmileg nevel, mint szórakoztat – de ezt kivételes érzékenységgel teszi.
Felhasznált források: Wikipédia, IMDB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése