Cím: A hírhedt Youssef Salem
Eredeti cím: Youssef Salem a du succès
Rendező: Baya Kasmi
Író: Baya Kasmi, Michel Leclerc, Olivier Adam
Szereplők:
Ramzy Bedia - Youssef Salem
Noémie Lvovsky - Lise
Abbes Zahmani - Omar Salem
Zene: Alexandre Saada
Műfaj: vígjáték
Bemutató: 2023. január 18
Magyar bemutató: -
Gyártó: Domino Films
Játékidő: 1 óra 37 perc
Korhatár: 12
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: -
Kapcsolódó művek: -
RÁHANGOLÓDÁS
A siker vajon mindig áldás, vagy néha inkább átok, ami felfalja azt, aki megízleli? Néha egyetlen pillanatnyi elismerésért évekig épített kapcsolatokat, hiteket, családi békét dobunk sutba – mindezt azért, hogy végre lássanak, halljanak, olvassanak minket. De mit ér a dicsőség, ha közben elveszítjük azt, akikért valaha alkotni kezdtünk? Meddig lehet elmenni az őszinteségben anélkül, hogy másokat lecsupaszítanánk vele? És ha egyszer elérjük azt, amire mindig is vágytunk – vajon marad még bárki, akivel megoszthatjuk?
Történet
Youssef Salem egy középkorú francia-arab férfi, aki íróként próbál érvényesülni, de eddig semmi sem jött össze neki. Minden könyve elbukott, a kiadók már csak sajnálatból tárgyalnak vele, a családja pedig nem is érti, miért erőlködik ennyire – szerintük az írásból nem lehet megélni, inkább dolgozni kéne valami „rendes” munkát. Youssef viszont makacs: meg akarja írni azt a regényt, ami végre átüti a falat. Egy nap elhatározza, hogy nem törődik tovább azzal, ki mit gondol. Tollat ragad, és belekezd egy olyan történetbe, amiben mindent kiír magából – a gyerekkorát, a családját, az arab származása miatti nehézségeket, a vallási ellentéteket, és persze a legintimebb, legkellemetlenebb részleteket is. A könyv címe „A barlang gyermekei” lesz, és ő maga sem gondolja, hogy ezzel élete legnagyobb sikerét írja meg. Pedig pontosan ez történik.
A regény megjelenik, és egyik napról a másikra hatalmasat robban. A média felkapja, az újságírók rajonganak érte, meghívják tévéműsorokba, és hirtelen Youssef neve mindenhol ott van. Csakhogy ez a siker nem tiszta öröm: a könyvben szereplő karakterek túlságosan is hasonlítanak a valós családjára. Aki csak egy kicsit is ismeri őket, az felismerheti magát a lapokon. És Youssef pontosan tudja, hogy ha a család rájön, micsoda szennyest teregetett ki róluk, abból hatalmas botrány lesz. Innentől indul a káosz. Youssef minden eszközt bevet, hogy eltitkolja az igazságot. Hol azt hazudja, hogy a könyv csupán fikció, hol azt, hogy nem is ő írta, csak véletlenül az ő nevén jelent meg. Ha valaki rákérdez a részletekre, gyorsan kitalál valami új magyarázatot, és igyekszik elterelni a szót. Minden interjúban mást mond, minden rokonának mást mesél. Az egész egy hatalmas hazugságspirál, amiből már ő maga sem tud kikeveredni.
A Spoilerért nyisd ki
A legnagyobb félelme az apja. A családfő idős, beteges ember, és Youssef attól tart, hogy ha elolvassa a könyvet, a sokk bele fog halni. Amikor aztán az apja tényleg kórházba kerül, Youssef szentül meg van győződve róla, hogy miatta történt. Kétségbeesetten rohan be hozzá, lelkileg teljesen összeomolva, mert azt hiszi, a regénye ölte meg az apját. De a valóság ennél sokkal abszurdabb: az öreg nem a tartalom miatt lett rosszul, hanem azért, mert a könyvben tele volt helyesírási hibákkal, és az idegeit ez borította ki leginkább. Azt mondja, egyébként tetszett neki a történet, de „ilyen írást még életében nem látott”.
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
Az első bekezdésben essen szó a film rövid, spoilermentes bemutatásáról. A történet egy középkorú francia-arab származású író pályájára koncentrál, aki régóta küzd az irodalmi áttöréssel. A film bemutatja a siker váratlan érkezését, és azt, miként borul fel az élet, amikor egy regénye – amely részben családjáról és gyökereiről szól – váratlan reflektorfénybe kerül. A helyszínként tipikus francia nagyvárosi és elővárosi miliő szolgál, a családi háttér pedig bevándorlói élményekkel kevert generációs feszültségeket hoz be. A főszereplő mellett figyelemre méltó a szereplőgárda: többek közt az író családtagjai és a kiadói-média környezet szereplői adják a konfliktuskeretet. Az alap kérdés az, hogy mit kezd egy ember azzal a hirtelen sikerrel, amely visszavonhatatlanul kimozdította az eddigi életét.
Történet és forgatókönyv
A történet és forgatókönyv szempontjából a film dicséretesen használja a közepesen eredeti alaphelyzetet – az „írónak sikerül” narratívát nem feltétlenül tekinthetjük újdonságnak, ám a családi-kultúrális fókusz és a hazugság-téma élénkíti azt. A tempó jórészt gördülékeny: a sikert követő események gyorsan követik egymást, így a feszültség fennmarad, ám időnként előfordul, hogy a film valamelyik mellékszála túlságosan kitágul, és a lendület megszűnik. A dramaturgiai ív érthető: az író „előlépése” → botrányhelyzet → családi visszajelzések → visszahúzódás/feloszlatás felé halad. Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül a forgatókönyv kisebb logikai hibái mellett: egyes fordulatok (például a család reakciói vagy az író hazugságainak következményei) néha túlságosan egyszerűek, kevésbé árnyaltak maradnak, így a karakterfejlődés sem mindig meggyőző teljes mélységében. Az írói karakter motivációi kapcsán akadhat hiányérzet: sokszor úgy tűnik, hogy a film rétegei fölött elsiklanak, és a belső vívódás inkább felszínesen marad.
Rendezés és képi világ
A rendezés és a képi világ terén a rendezőnő, Baya Kasmi, ügyesen teremti meg a hangulatot: a családi otthon, a társadalmi könyves-média közeg és a személyes tér mind jól átélhető. A díszletek, helyszínek autentikusak, nem mesterkélt „filmvilág” hangulatot sugallnak, hanem egy középosztálybeli és bevándorlói háttérrel bíró család életének realitását. Az operatőri munka visszafogott, de hatásos – nincs hivalkodó vizualitás, helyette a hétköznapi intim jelenetek dominálnak, amely jól szolgálja a film célját: az író vagyona helyett a kötődéseinek kérdését helyezi előtérbe. Azonban a vizuális eszközök többnyire biztonsági játéknak tűnnek, nem hiszem, hogy találunk olyan kísérleti vagy merészen vizuális mozzanatot, amely igazán kiemelkedne más kortárs francia vígjáték-dráma mezőnyéből.
Színészi alakítások
A színészi alakítások erősek, különösen a főszereplő, Ramzy Bedia teljesítménye kiemelendő. Megragadóan adja a karakterét, aki egyszerre humoros, frusztrált és sebezhető – hiteles a küzdelme, és nem válik szánalmassá. A mellékszereplők is jók: a családtagok, a kiadó-média szereplői jól hozzák a karakterüket, bár néhány mellékszereplő sorsa kevésbé kidolgozott.
Zene és hangulat
A zene és a hangulat tekintetében a film nem kíván olyan élőben felejthetetlen dallamokat felvonultatni, mint egy nagy produkció, viszont a választott zenei aláfestés és atmoszférateremtés jól illeszkedik a történethez. A film humora és drámája közötti finom egyensúlyt a zenék és a felvételek aláfestése alátámasztja: nem túl tolakodó, nem kizárólag vidám, hanem a visszatekintő, családi drámára is érzékeny. Az atmoszféra tehát összhangban áll a film mondanivalójával: a hirtelen siker és a korábbi életcélok közti feszültség rezdüléseit érzékelteti. Ugyanakkor ha valaki a zenén vagy a látványon keres áttörést vagy zenei élményszerűséget, akkor csalódhat: a film zenei világa konzervatívabb, visszafogottabb.
Összegzés
Összegzésképpen a film legnagyobb erőssége az, hogy egy középosztálybeli bevándorló háttérrel bíró író sikertörténetét – és annak árnyoldalait – humorral, szeretettel és érzékenységgel mutatja be. A karakterek szerethetők, a helyzetek gyakran szórakoztatóak, és a társadalmi kérdések nem maradnak üres frázisok. Gyengesége viszont, hogy nem minden fordulat válik teljesen meglepővé vagy mélyrehatóvá, illetve a vizuális-zenei eszköztár nem kockáztat olyan mértékben, hogy igazán újszerű filmet teremtsen. A filmet elsősorban azoknak ajánlanám, akik kedvelik az olyan dramedy-t, amely családi és társadalmi témákat vegyít, de nem feltétlenül azoknak, akik művészfilmet vagy vizuális kísérletet keresnek.
Végső értékelés:
Az alapötlet ígéretes, de a történet gyorsan kiszámíthatóvá válik, és a konfliktusok sosem mennek elég mélyre. A film félúton reked a vígjáték és a dráma között, így egyik irányban sem működik igazán.
Youssef figurája elbírja a filmet, de a mellékszereplők papírvékonyak, gyakran csak funkcionális eszközök egy-egy poén vagy jelenet kedvéért. A motivációk felszínesek, és a karakterfejlődés inkább elvont, mint valódi.
Van néhány eltalált pillanat, főleg amikor a film önironikus vagy kulturálisan érzékeny akar lenni, de a tempó szétesik, és a hangvétel ingadozó: hol szatíra, hol érzelgős családi dráma, egyik sem teljes erővel.
„A hírhedt Youssef Salem” nem rossz film, csak túlságosan középszerű: van benne potenciál, de a kivitelezés bátortalan, a humor ritkán ül, a dráma nem marad meg. Megnézni egyszer érdemes, de elgondolkodni rajta aligha fogsz.
Felhasznált források: Wikipédia, Snitt, IMDB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése