Cím: A fal mögött
Eredeti cím: Shab, Dakheli, Divar
Rendező: Vahid Jalilvand
Író: Vahid Jalilvand
Szereplők:
Navid Mohammadzadeh - Ali
Diana Habibi - Leila Movahed
Amir Aghaee - Dr. Nariam
Zene: Alireza Alavian, Mahmoud Kashani
Műfaj: krimi, dráma
Bemutató: 2022. szeptember 8
Magyar bemutató: 2023
Gyártó: Mehr Taha Studio
Játékidő: 2 óra 6 perc
Korhatár: 18
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: -
Kapcsolódó művek: -
RÁHANGOLÓDÁS
Mi marad az emberből, amikor mindent elvesz tőle a világ, amitől önmaga lehetett? Amikor a külvilág falai lassan a tudat falává nőnek, és már nem tudni, hol kezdődik a valóság, és hol ér véget a bűntudat, a félelem vagy a remény? A sötétség néha nem kint, hanem belül születik, és talán a legnagyobb küzdelem nem az, amit mások ellen vívunk, hanem az, amit önmagunkkal. De vajon lehet-e még szabad az, aki a saját elméjének rabja lett?
Történet
Ali, egy megvakuló, idegileg összeomlott férfi, öngyilkosságot kísérel meg egy omladozó lakásban, de a rendőrség kopogása megzavarja: egy szökésben lévő nőt, Leilát keresik, aki egy munkáslázadás után menekül a hatóságok elől, miután a káoszban elveszítette kisfiát. Leila valóban Ali lakásában bujkál, és a férfi – aki szintén súlyos traumát hordoz és alig lát – előbb nem is tud róla, de amikor felfedezi, nem adja fel a hatóságoknak, hanem segíteni próbál neki. Kettejük között bizarr, feszült kapcsolat alakul ki, miközben a külvilág egyre erőszakosabban próbálja rájuk törni az ajtót.
A történet folyamatosan váltogatja a jelen időt és a múlt emlékképeit: látjuk Leila letartóztatását, a tömegverést, a kisfiú eltűnését és Ali romló testi állapotát. A film atmoszférája nyomasztó és klausztrofób, ahogy a két megtört ember egymásba kapaszkodik a teljes társadalmi összeomlás közepette.
A Spoilerért nyisd ki
A film végén kiderül, hogy a gyengén látó férfi, Ali, valaha sofőr volt, és egy lázadás idején egy csapat embert szállított, köztük Leilát is, aki kétségbeesetten kereste a fiát. Útközben Leila meg akarta állítani a járművet, de Ali és egy másik férfi összeverekedtek a kormányon, ami súlyos balesethez vezetett: Ali ekkor sérült meg, és ekkor veszítette el látása nagy részét. A nő elmenekült, a férfit pedig letartóztatták. A film során látott „jelen” események – amikor Ali a lakásában bujtatja Leilát a rendőrök elől – valójában mind a férfi képzeletében játszódnak le: a valóságban Ali egy üres cellában van megfigyelés alatt, ahol kamerák figyelik, és leveleket kap Leilától, aki háláját fejezi ki, amiért egykor megpróbálta megmenteni.
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
Az alapvetés ambiciózus: egy látását vesztő férfi életébe egy fegyőnök elől menekülő nő lép, és az elzárt tér, az állami nyomás és a mentális összeomlás témái körül fonódik a történet. A film Iránban játszódik, és két főszereplője – Ali és Leila – állnak szemben nemcsak a fizikai veszéllyel, hanem egymás lelki töréseivel is. A konfliktus nem pusztán az, hogy a nő megbújik a férfi lakásában, hanem hogy a valóság és az elme közti határ elmosódik, miként lehet megvédeni a mást, ha saját magad sem tudod megvédeni.
Történet és forgatókönyv
A történet és forgatókönyv terén azonban komoly hibák súlyosbítják a film élményét. Az alapfelvetés izgalmas — a vak férfi segíti a menekülő nőt –, de a sztori később túlságosan sok időugrást, visszatérő jelenetszálat és ellentmondásos elemet tartalmaz. A végső fordulat, amelynek célja, hogy mindent összerántson, sok néző számára nem old le elég világos magyarázatot: nem tudjuk, miért került a férfi oda ahol jelenleg is tartózkodik, mi történik az autós jelenetben, és hogyan vált át a valóság képzeletbe, múlt a jelenbe. A karakterfejlődés sokszor felületes: Ali figurája erősebb, mert viszonylag következetes, de Leila viselkedése sokak számára túl hisztérikus, motivációi nem világosak, és nem érzem, hogy valódi ív jönne ki belőle.
Rendezés és képi világ
A rendezés és a képi világ viszont sokszor magasan muzsikál: Jalilvand jól teremti meg a nyomasztó, klausztrofób atmoszférát, a lakás belső tereinek sivársága, a sötét folyosók, a terek ridegsége mind azt szolgálják, hogy elhidd: nincs menekvés. Az operatőr, Adib Sobhani munkája – kézikamera mozgások, szűk képkivágások – segít abban, hogy a néző persze mindig bizonytalan pozícióba kerüljön. A díszlet minimalista, de ez nem feltétlenül hiba: a kopár, bútorozatlan tér fokozza a feszültséget. Ugyanakkor vannak pillanatok, amikor az időkezelés és a térkezelés túlságosan megkavarja a nézőt: a visszautalások és az ismétlések néha zavaróak, nem szolgálják elegánsan a koherenciát.
Színészi alakítások
A színészi alakítások erősségek és gyengeségek kavalkádja. Ali szerepében Navid Mohammadzadeh kifejezetten erős: a hallgatag fájdalmával, fizikai bizonytalanságával hitelesen játssza el, hogy valaki súlyos belső törésekkel küzd. Ő viszi el legtöbbször a hátán a film terhét. Ezzel szemben Leila alakítása sokszor részletes motiváció nélkül ordító hisztériai gesztusokat vesz fel: a karakter logikája nem mindig követhető, és sokszor az ítéletjobbító nézőben hagy kérdéseket. Kevés pillanatban érezzük, hogy ő valóban belső változáson megy keresztül; inkább eszközzé válik a dramaturgia számára.
Zene és hangulat
A zene és hangulat viszont az egyik legpozitívabb aspektus. A film halk, sötét tónusaihoz illeszkedő zenei megoldások — halk motívumok, időnként drámai erősödés — jól adagolják a feszültséget. A hangtervezés – kopogások, zajok, visszhangok — kitűnő munkát végez abban, hogy a néző állandóan már attól is izguljon, hogy vajon valahol odakint léptek hallatszanak. Ezek az elemek sokszor működnek önmagukban is: előhívják a feszültséget, mielőtt bármi látható történne.
Összegzés
Összegzésképpen: a legnagyobb erőssége a filmnek a hangulat, a technikai megvalósítás és Mohammadzadeh alakítása. Ezek viszik át azt az érzést, hogy valami súlyos, sötét titok jár körülöttünk. De a legnagyobb gyengesége az, hogy a történet koherenciája nem tart lépést: a végén nem kapunk világos, meggyőző válaszokat arra, hogy mi történt valójában, hogyan került börtönbe a férfi, és mi az egész „házi jelenet” státusza. A széttartó időstruktúra és a bizonytalan motívumkezelés sok nézőben frusztrációt hagyhat — nem azért, mert „nincs twist”, hanem mert a twistet nem köti össze jól a narratíva.
Végső értékelés:
Az alapötlet erős és ígéretes, de a végére a történet koherenciája teljesen szétesik, így a néző nem kap kielégítő magyarázatot arra, mi is történt valójában.
Ali figurája mély és hiteles, de Leila viselkedése logikátlan, túljátszott és sokszor kizökkenti a nézőt az átélésből, emiatt az érzelmi súly is csorbul.
A film atmoszférája nyomasztó, feszült és rendkívül hatásos; a képi világ és a hangdizájn tökéletesen építi fel a bezártság és reménytelenség érzését.
Lenyűgöző technikai megvalósítás és erős főszereplői játék, de a narratív zavarosság és a motiválatlan karakterek miatt az élmény végül inkább frusztráló, mint katartikus.
Felhasznált források: Wikipédia, IMDB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése