Cím: Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság
Eredeti cím: Puss in Boots: The Last Wish
Rendező: Christopher Miller, Joel Crawford, Januel Mercado
Író: Paul Fisher, Tommy Swerdlow, Tom Wheeler
Szereplők:
Antonio Banderas - Csizmás Kandúr (hang)
Salma Hayek - Puhapracli Cicus (hang)
Harvey Guillén - Perro (hang)
Zene: Heitor Pereira
Műfaj: akció, animáció
Bemutató: 2022. december 21.
Magyar bemutató: 2022. december 8.
Forgalmazó: Universal Pictures
Gyártó: DreamWorks Animation
Játékidő: 1 óra 42 perc
Korhatár: 12
Előző: Könyves Kandúr (rövidfilm)
Folytatás: ?
Könyv: -
Kapcsolódó művek: Shrek
RÁHANGOLÓDÁS
Mi marad egy hősben, ha lehull róla a dicsőség fénye, és szembe kell néznie saját végességével? A legendák mögött is hús-vér lények állnak, akik ugyanúgy félnek, hibáznak és menekülnek, mint bárki más – csak épp sokkal hangosabban teszik. Az idő múlásával minden hőstett súlyt kap, minden döntés árnyékot vet, és előbb-utóbb elérkezik a pillanat, amikor a kard helyett a lelkiismeret válik a legnagyobb ellenféllé. De vajon mi ad igazi értelmet az életnek: a sok újrakezdés lehetősége, vagy az, ha megtanuljuk megbecsülni azt az egyet, ami megadatott?
" Még egy pohár tejszínt! A legkeményebből!"
Történet
"Köszönj szépen a kiscicás tőrömnek!"
Sok évvel Shrekkel közös kalandjai után Csizmás, a kandúr egy ünnepségen legyőz egy óriást, ám egy harang agyonüti. A doktor figyelmezteti, hogy már nyolc életét elveszítette, és ideje visszavonulni. Csizmás ezt eleinte elutasítja, de amikor egy titokzatos farkassal vívott párbajban megsebesül, rádöbben halandóságára, és elrejtőzik Mama Luna házában, egy öreg macskás nőnél. Ott megismerkedik Perritóval, egy vidám csivavával, aki macskának álcázza magát.
"-Te hogyhogy nem vagy halott?
-Hát… jobban lettem."
Egy nap a Aranyfürtöcske és a Három Medve nevű gengsztercsalád megérkezik, hogy elrabolják a Wishing Star, vagyis a Kívánságcsillag térképét, ami képes teljesíteni bármit. Csizmás, miután megtudja, hogy a csillag új életeket is adhat, így tehát útnak indul, hogy megszerezze azt. Útja során találkozik régi menyasszonyával, Puhapracli Cicussal, és a két régi ellenfél kénytelen összefogni, miközben Nagy Jack Horner és Aranyfürtöcske is a térkép nyomában erednek.
A Spoilerért nyisd ki
A kaland során Csizmás kénytelen szembenézni félelmeivel és bűntudatával. A farkasról kiderül, hogy maga a Halál, aki azért jött, mert Csizmás elpazarolta korábbi életeit. A döntő pillanatban a kandúr nem a halhatatlanságot választja, hanem megküzd a sorsával – elfogadja, hogy csak egy élete van, de most már megbecsüli azt. Halál elismeri változását és távozik. A végső összecsapásban Jack Horner elpusztul, Aranyfürtöcske ráébred, hogy igazi családja a medvék, Csizmás pedig újra egymásra talál Kittyvel, és Perritóval együtt útra kelnek a Messzi-messzi Királyság felé.
"Félj tőlem, ha mersz!"
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
Rendkívül röviden szólva: a film egy egykori hőssé vált macska történetét meséli el, aki már alig rendelkezik egyetlen életével, és kénytelen szembenézni saját halandóságával. A közeg meseország, mesebeli és fantasztikus elemekkel átszőtt világa, ahol a beszélő állatok, mágia és legendás lények is jelen vannak. A fő konfliktus abban áll, hogy a főhős meg akarja szerezni a Kívánságcsillagot, hogy visszanyerje elveszett életeit, miközben lelki teherként hordozza múltbeli hibáit és félelmeit. A film lényege nem egyszerűen a kaland, hanem a lét kérdése: mit kezdünk azzal az egy élettel, ami megmaradt.
Történet és forgatókönyv
A történet és a forgatókönyv terén erőt és gyengeséget is hordoz. Az alapfelvetés – a hős, aki elvesztette nagy részét identitásának és erejének – nem teljesen eredeti, már számos mítosz és mese dolgozta fel hasonló motívumokat, de a játék azzal, hogy ezúttal nem az új életek megszerzése, hanem a maradék élet megbecsülése válik központi kérdéssé, frissességet ad a sztorinak. A tempó általában feszes és lendületes, bár a középszakasz néhány ponton kissé megreked, amikor a belső konfliktusokra koncentrál. Vannak látványos fordulatok, amelyek motiváltak, de előfordulnak kisebb logikai hézagok: például a térkép körüli akciók túl sokszor adják meg magukat dramaturgiai szükségszerűségeknek, és nem mindig a szereplők tudatos döntéseinek. A karakterfejlődés viszont hiteles: a főhős valóban átmegy egy belső változáson, és az út, amely során felismeri, hogy az utolsó élet is értékes lehet, érvényes dramaturgiai ívet rajzol.
Rendezés és képi világ
Rendezői és vizuális szempontból a film merész próbálkozásnak számít a franchise korábbi darabjaihoz képest. A rendező képes a hangulatot fokozatosan mélyíteni, a sötétebb tónusok és a félelmetesebb elemek (például a veszélyes erdő, a lelki tükröződések) erős atmoszférát teremtenek. A látványvilág festői textúrákkal, változatos színezéssel és dinamikus kompozíciókkal operál – a stílus sokat merít a Spider-Man: Into the Spider-Verse-hoz hasonló vizuális megoldásokból is, hogy animációs filmként differenciáltabb legyen. Az operatőri munka és a képi kompozíciók szinte minden jelenetben szolgálják az érzelmi hatást, hiszen nem pusztán dekoráció, hanem történetmesélő eszköz is: amikor a belső válság képi manifesztációvá alakul (például a „lélektükör” barlangjelenet), a néző nemcsak látja, de fizikai értelemben is érzékeli a feszültséget.
Színészi alakítások
A színészi teljesítmények, ebben az esetben főként hangalapú alakítások, kiemelkedőek. Antonio Banderas mély, karakteres hangja visszafogottsággal és szenvedéllyel egyaránt szolgálja a főhőst; nem meglepő, hogy kritikusok külön kiemelik, mennyire „selymesen beszélő” variánst kapott a karakter. Salma Hayek Cicushoz illő karakteres tónust visz, s a mellékszereplők – legyen szó a lelkes Perritóról vagy akár a Halál megjelenéséről – is elegendő súlyt kapnak ahhoz, hogy ne csupán karikatúrák maradjanak. A magyar szinkront is érdemes megemlíteni: időnként az érzelmi finomságok kissé tompulnak, az eredeti angol kiadás adja vissza leginkább a karakterek intenzitását.
Zene és hangulat
A zene és a hangulat viszonya a filmben szoros és jól átgondolt. A filmzene nem esik abba a csapdába, hogy pusztán háttérként szolgáljon; különösen olyan jeleneteknél, ahol a belső dráma ér el csúcspontot, a muzsika aktív szerepet játszik, húzóerőként működik. Heitor Pereira szerzeményei illeszkednek mind a kalandos, epikus jelenetekhez, mind az elcsendesedő pillanatokhoz, s nem tolakodnak, hanem finoman támogatják az érzelmi menetet. Az atmoszféra – a látvány és a hang együttesen – olykor olyan fokú érzelmi feszültséget visz elő, hogy fiatal nézők számára is megfogható, de nem válik didaktikussá vagy patetikussá.
Összegzés
Összegzésként: a film legnagyobb erénye az érzelmi súly és a vizuális merészség kombinációja, valamint a főhős belső utazásának meggyőző ábrázolása. A gyengébb pontok inkább dramaturgiai szintű kompromisszumok és néhány átvezető jelenet felesleges lassulása, ugyanakkor ezek nem törik meg az élményt, esetleg gyengítik egy kicsit. Ezt a filmet azoknak ajánlanám, akik szeretik, ha egy tündérmese túllép az egyszerű kalandnál, és valami mélyebbet is keresnek – tehát nem csupán gyermekeknek szánt mozgóképet, hanem közönség- és művészfilm-hágár között billegő produkciót. Műfajkedvelőknek, animáció iránt érdeklődőknek, de akár a nagyobb közönségnek is instruálható élményt nyújt, habár nem feltétlenül klasszikus Oscar-győztest, de jelöltsége is önmagáért beszél (a film az Oscar legjobb animációs kategóriájára volt jelölve) .
Végső értékelés:
A történet meglepően érett és filozofikus egy animációs filmtől, de néhol kissé elnyújtott és sablonos fordulatokkal operál.
A főhős komplex, valódi fejlődésen megy keresztül, és a mellékszereplők is jól kidolgozottak, különösen a Halál allegorikus figurája emelkedik ki.
A film mesterien egyensúlyoz humor, melankólia és epikus kaland között, vizuálisan és érzelmileg is kiemelkedő atmoszférát teremt.
Egy ritka példa arra, amikor egy folytatás nemcsak felér az elődhöz, hanem mélyebb és jelentőségteljesebb is lesz, mint amire bárki számított.
Felhasznált források: Wikipédia, Snitt, IMDB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése