-->

2025. október 31., péntek

ÉLETREVALÓK

📖 Filmkritika

Cím: Életrevalók

Eredeti cím: The Intouchables

Rendező: Olivier Nakache, Eric Toledano

Író: Olivier Nakache, Eric Toledano

Szereplők:

François Cluzet - Philippe

Omar Sy - Driss

Anne Le Ny - Yvonne

Zene: Ludovico Einaudi

Műfaj: dráma, vígjáték

Bemutató: 2011. november 2.

Magyar bemutató: 2011. december 22.

Gyártó: Gaumont

Játékidő: 1 óra 52 perc

Korhatár: 12

Előző: -

Folytatás: -

Könyv: -

Kapcsolódó művek: Életrevaló (2017)

Film plakat

RÁHANGOLÓDÁS

jelenetafilmbol

Vajon mi történik, amikor két ember élete – akik között látszólag minden különbség megvan – mégis keresztezi egymást? Amikor a társadalmi határok, a test korlátai vagy a múlt terhei hirtelen jelentéktelenné válnak egy őszinte pillanatban? Az élet néha úgy teszi próbára az embert, hogy mindent elvesz tőle, majd épp a legváratlanabb formában adja vissza a reményt: egy mosolyban, egy szokatlan barátságban, egy új nézőpontban. De vajon el tudjuk-e fogadni a boldogságot, ha nem onnan érkezik, ahonnan vártuk?

"– Tudjuk mit jelent a három pont? Sejtés?
– Jó jel?
– Naná, hogy jó! El akarja kapni! A három pont már nem holmi rímelgetés, a három pont már kufircolás!
– Meg leszek kufircolva…
– De még mennyire!"

TÖRTÉNET

"Talán naiv vagyok, de remélem, hogy nem csak a bankszámlámmal tudok hódítani."
Másik kép

Éjszaka Párizs utcáin egy Maserati Quattroporte száguld őrült tempóban, a rendőrség a nyomában. A volánnál Driss ül, mellette Philippe, a tolószékhez kötött, gazdag arisztokrata. Amikor a kocsit végül sarokba szorítják, Driss azt állítja, hogy az utasa sürgősen kórházba tart, Philippe pedig meggyőző rohamot színlel, mire a rendőrök rendőri kísérettel engedik őket tovább. Innen a történet visszatekintéssé válik, bemutatva, hogyan is került egymás mellé ez a két, látszólag összeegyeztethetetlen ember. Philippe, a művelt és elegáns, de teljesen lebénult férfi, személyi ápolót keres, míg Driss, a külvárosból jött, laza és életvidám férfi csupán egy elutasító aláírásért érkezik, hogy továbbra is segélyhez jusson. A sors azonban másképp dönt: Philippe alkalmazza őt próbaidőre, és ezzel elindul kettejük különös barátsága.

"– Én vagyok a maga karja-lába, igaz?
– Igen, persze.
– Oké, hát most a karja leken a csajnak egy atyait! Maga csak gurulni tud, de most nyakon kéne vágni!"

A kezdeti nehézségek ellenére a két férfi fokozatosan összecsiszolódik. Driss nyers, szókimondó stílusa először meghökkenti a környezetet, de épp ez a közvetlenség az, ami Philippe-et kiszabadítja a sajnálat és távolságtartás burkából. Kettejük között lassan kialakul egyfajta kölcsönös tanulás: Philippe megismerteti Driss-t a klasszikus zenével, művészettel és a kifinomult élet örömeivel, míg Driss megmutatja neki az élet könnyedségét, a szabadság ízét, és azt, hogy a boldogság nem feltétlenül a test épségében rejlik. Miközben Philippe újra felfedezi az életet, Driss is változik: felelősségteljesebb, érzékenyebb lesz, mégis megőrzi a maga derűs természetét. Közben megjelennek a konfliktusok is – Philippe saját félelmei, Driss családi gondjai és a különböző társadalmi hátterükből adódó feszültségek –, ám mindez csak még erősebbre formálja a kapcsolatukat.

A Spoilerért nyisd ki

A történet végül oda tér vissza, ahonnan indult: az éjszakai autószáguldáshoz. A kórházhoz érve Driss nem tűnik el, hanem egy utolsó gesztussal segít barátjának. Elvezeti Philippe-et a tengerhez, ahol a férfi újra önmagára talál, megborotválkozik, és régi önbizalmával várja a nőt, akitől addig félt megmutatni önmagát. Driss magára hagyja őt az étteremben, ahol végül megérkezik Eléonore, Philippe levelezőtársa. Kettejük között lassan, őszintén kibontakozik valami, miközben Driss kívülről figyeli barátját, mosolyog, majd elindul a maga útján. A film valódi szereplői – Philippe Pozzo di Borgo és Abdel Sellou – a záróképeken együtt láthatók, a hegyek között, ahol barátságuk egykor elkezdődött. A felirat szerint kapcsolatuk azóta is tart – bizonyítékául annak, hogy a legváratlanabb találkozások képesek örökre megváltoztatni két ember életét.

"Laza vagyok, de most már lazán-faszán csússzunk lefelé."

KRITIKA

Mi ez a film, és miért pont ezt választotta?

Az Életrevalók (2011) francia dramedy, Eric Toledano és Olivier Nakache filmje, amely Philippe Pozzo di Borgo és Abdel Sellou valós történetén alapul, s később több nemzetközi remake-et is inspirált (pl. az amerikai The Upside Kevin Harttal és Bryan Cranstonnal, 2019; indiai változat: Oopiri/Thozha, 2016). A film hazai címvariánsai mellett nemzetközileg The Intouchables néven futott, az Egyesült Királyságban egy időben Untouchable címmel is emlegették; az amerikai forgalmazásban a „The Untouchables” (1987) miatti névütközést is kezelték. Díjak: Omar Sy César-díj a legjobb férfi főszereplőnek (2012), megosztott tokiói fődíj és színész-díj (2011), további César-jelölések és rövidlistás szereplés az Oscar nemzetközi mezőnyében (85. Akadémiai díj). A mozi világszinten 426,6 millió dollárt hozott, Franciaországban korrekorder nézőszámot ért el és hosszú ideig a legnézettebb francia film volt világszerte. A kritikai fogadtatás aggregáltan RT: kb. 75% és Metacritic: 57/100, vagyis népszerű közönségfilm megosztó kritikusi értékeléssel. A nézői elvárások felől nézve az indulás „feel-good” tónusú, közönségbarát stílust ígér, amelyet a nyitány tempója és a zenehasználat is megerősít; ezzel együtt több vezető kritikus már a premierkor tematizálta az ábrázolásmód kényes kérdéseit.

Mennyire tükrözi a külcsín a tartalmat?

A plakátok és előzetesek következetesen a „páros-dinamika” derűs oldalát, a társadalmi-kulturális különbségek felett áthidaló barátságot és a zene közösségteremtő szerepét emelik ki: mosolygó, együtt nevető főhősök, gyorsított tempójú montázsok, Vivaldi–Earth, Wind & Fire kontraszt, valamint a nagyvárosi (párizsi) miliő. Ez a marketingkép pontos előízelt ad a film hangvételéről (könnyed humor + meghatódás), miközben kevésbé hangsúlyozza a társadalmi és reprezentációs vitapontokat, amelyek később a nemzetközi kritikai diskurzusban felerősödtek. A Gaumont hivatalos szinopszisa is a kulturális elegancia és a „street” energia ütköztetésére épít, a trailerek pedig ezt zenével és tempóval illusztrálják; a tényleges film tónusa tehát összhangban van a kampány ígéretével, csak a problémásabb olvasatok - főként az USA-beli kritikában - nem jelennek meg a promócióban.

Miről szól, és hogyan épül fel?

jelenetafilmbol

A cselekmény egy realista, kortárs párizsi közegben bontakozik ki, két társadalmilag és kulturálisan eltérő háttérrel bíró férfi kapcsolatára fókuszálva. A dramaturgia klasszikus „odd-couple” ív szerint működik: kezdeti súrlódások, fokozatos kölcsönös befolyás, ellenpontozott jelenetekben váltakozó komikum és intim karakterpillanatok, jellegzetes zenei motívumokkal. A ritmus „közönségfilm-barát”: feszes, jól adagolt információkkal, amelyek nem a világépítésre (hiszen a háttér realista és ismert), hanem a kapcsolati dinamika finom változásaira koncentrálnak. A kritika által kiemelt erősségek között visszatérően szerepel a színészpáros kémia, a humor és a mértéktartó rendezői kontroll; gyengébb pontként a kiszámíthatóság és a komfortos fordulatok jelennek meg. Aggregált kritikai profilja ennek megfelelően kiegyensúlyozott, de nem kiemelkedő, miközben a közönségreakció átlag feletti (CinemaScore: „A”).

Kik mozgatják a történetet?

A film működésének kulcsa François Cluzet és Omar Sy játéka: a kritikai konszenzus szerint a páros hiteles, pontos gesztusokkal teremt egyensúlyt a fizikai korlátok és a könnyed komikum között. Sy alakítása szakmai mérföldkő (első fekete César-díjas férfi főszereplő), Cluzet finom eszközökkel, visszafogott mimikával dolgozik. Ugyanakkor a nemzetközi kritikai diskurzus jelentős része vitatja a karakterpozíciók és „mentő”/„varázslatos segítő” toposzok sematizmusának mértékét: egyes amerikai kritikák „Uncle Tom-jellegű” rasszsztereotípiákat és „magical negro” troposzt emlegettek, míg francia oldalon inkább a bánat- és ellágyulás-vád (túlzott konszenzuskeresés) jelent meg – fontos megkülönböztetés, hogy a faji olvasat Európában jóval kevésbé dominált. A szakmai recepció így két pólus között áll: (1) színészi erő és közönségsiker, (2) reprezentációs kritika és óvatosságra intő példák a komikum és társadalmi ábrázolás ütközéseiről.

"idézet"

Hogyan mesél a rendező?

Eric Toledano és Olivier Nakache letisztult, realista képi nyelvet alkalmaznak, amelynek gerincét Mathieu Vadepied operatőri munkája adja; a film főként visszafogott kameramozgásokkal, természetes fényekkel és szűkebb beállításokkal építi a karakterközeli perspektívát. A dramaturgiai keret nyitó-in medias res szekvenciája után visszatekintéses szerkezet bontja ki a kapcsolat történetét; a rendezőpáros egy interjúban kifejezetten indokolta a jelen–múlt közti váltások ritmusát, amellyel a tempót és az érzelmi fókuszt akarták kordában tartani. A vágás (Dorian Rigal-Ansous) inkább láthatatlan, a jelenetek logikáját és a humor–intimitás váltakozását szolgálja; a stílus nem törekszik formabontásra, de következetes. A hangzáskép kulcseleme Ludovico Einaudi minimalista zongorazenei témáinak használata (pl. „Una Mattina”, „Fly”), amelyek az érzelmi csomópontokat finoman hangsúlyozzák, anélkül hogy túlszíneznék a jeleneteket. Összességében a rendezői koncepció a színészi dinamika és a dialógus előtérbe állításával egyensúlyoz a visszafogott látvány és a hozzáférhető, közönségbarát tonalitás között.

Mit akar közvetíteni a film?

A tematikus fókusz az emberi kapcsolatokon belüli kölcsönös függőség és autonómia feszültségén áll: mozgáskorlátozottság, társadalmi háttér, osztály- és kulturális különbségek ütközése. A film inspiráló, könnyed tónusban közelít, a humor eszközeivel normalizálva a fogyatékosság ábrázolását; ezt több korabeli beszámoló is kiemelte, miközben a nemzetközi kritikai térben erősen jelen volt a reprezentációs vita (az amerikai kritikák egy része a „magical negro” toposz és a leegyszerűsítő rassz-képlet kockázatát emelte ki). A film tehát kettős olvasatot hív elő: Európában közönségfilm-siker empatikus hangütéssel, az USA-ban sokszor ideológiai lencsén keresztül vitatott példa. A rendezői visszafogottság (zenével támogatott érzelmi ívek, könnyű komikum) tudatosan kerüli az explicit társadalomkritikát; az üzenet az egymásra utaltság és méltóság közvetlen, didaxistól mentes affirmációja marad.

Jól van-e felépítve?

Szerkezetileg a film a klasszikus háromfelvonás (expozíció–kapcsolati épülés–érzelmi csúcspont) modelljét követi, kevés meglepetéssel, de koherens ritmusban. A jelenetek egymásból fakadnak, a humoros betétek légzési pontként működnek a drámaiabb epizódok között; a vágás és a zenehasználat együtt folyamatos nézői áramlást tart fenn. A kritikai aggregátorok vegyes képe (RT kb. 75%, Metacritic 57) azt jelzi, hogy a struktúra megbízhatóan közönségbarát, ugyanakkor a kritikusok egy része a kiszámíthatóságot és a konfliktusok „komfortzónás” feloldását rója fel. Technikailag mégis nehezen támadható: a tempó alig hullámzik, a hangsúlyok érthetők, a dramaturgia a két főszereplő interakcióin nyugszik, nem terheli túl a cselekményt mellékszálakkal.

Hogyan zárul a történet?

A finálé érzelmi katarzisra épít, amely a felvezetett motívumok (zenei témák, közös élmények, önkép) összefutásával dolgozik, és a film addigi hangütéséhez illeszkedően mértéktartó. A zárás lezártnak hat, miközben a nézőben helyet hagy egy utólagos értelmezésnek – az üzenet nem állásfoglalásként, inkább harmónia-gesztusként érkezik. A kritikai reakciók szerint a film ereje itt is a színészi jelenlét és a zene diszkrét támogatása; a kifogások oldaláról a túl sima érzelmi feloldás és az élek lecsiszoltsága kerül elő

Milyen élményt adott?

Összegzésként a film legnagyobb erőssége a páros kémia és az ebből fakadó, pontosan adagolt humor–érzelem arány; a leggyengébb pont a kockázatkerülő szerkezet és a társadalmi rétegek közti különbségek konzervatív szelídítése, amely egyes piacokon éles kritikát váltott ki. Ajánlható a széles közönségnek és azoknak, akik a karakterközpontú, jó ritmusú, zenével finoman támogatott dramedyket keresik; a műfaj radikálisabb keresőinek viszont visszafogottnak tűnhet. Maradandósága az előadásmód profizmusából és az ikonikus zenei motívumokból fakad; nem formanyelvi kihívás, hanem precízen kivitelezett, hatásos közönségfilm, amelyet a körülötte zajló reprezentációs vita a bemutatása óta folyamatosan újraértelmez.

Végső értékelés:

Cselekmény: ⭐⭐⭐⭐⭐☆☆☆☆☆ 5/10

A történet jól követhető és érzelmileg hatásos, de túlságosan kiszámítható, biztonsági játékot űz a konfliktusok feloldásában.

Karakterek: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆☆ 7/10

A főszereplők dinamikája hiteles és erős, ám a mellékszereplők kidolgozatlanok és gyakran csak funkcionális szerepet töltenek be.

Hangulat: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆ 8/10

A film kiegyensúlyozottan vegyíti a humort és a meghatottságot, Ludovico Einaudi zenéje pedig finoman támogatja az érzelmi ívet.

Összhatás: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆☆ (7/10)

Kiválóan megvalósított, közönségbarát dramedy, amely hatásos, de nem mer kilépni a komfortzónájából.

Felhasznált források: Wikipédia, Snitt

2025. október 30., csütörtök

RANGO

📖 Filmkritika

Cím: Rango

Eredeti cím: Rango

Rendező: Gore Verbinski

Író: John Logan

Szereplők:

Johnny Depp - Johnny Depp

Isla Fisher - Babszem (hang)

Abigail Breslin - Priscilla (hang)

Zene: Hans Zimmer

Műfaj: western, animáció

Bemutató: 2011. március 4.

Magyar bemutató: 2011. március 3.

Gyártó: Nickelodeon Movies

Forgalmazó: Paramount Pictures

Játékidő: 1 óra 47 perc

Korhatár: 12

Előző: -

Folytatás: -

Könyv: -

Kapcsolódó művek: -

Film plakat

RÁHANGOLÓDÁS

jelenetafilmbol

A sivatag pora fölött vibrál a levegő, a horizonton a hőség és a valóság közti határvonal elmosódik. Egy világ, ahol a túlélés nemcsak fizikai, hanem lelki próbatétel is, ahol a látszat és az igazság között csupán annyi a különbség, amennyit elhiszünk belőle. A western ikonikus motívumai ( a hős, a fegyver, a poros város, a napszúrásos moralitás) itt nem díszletek, hanem kérdések: mitől lesz valaki valóban az, aminek látszik? Lehet-e egy szerep mögött igazi önvalót találni, vagy mindannyian csak a történeteinket játsszuk újra és újra, amíg el nem hisszük, hogy azok mi magunk vagyunk?

"Senki sem léphet ki a saját történetéből"

TÖRTÉNET

"Találkozunk az út másik oldalán."
Másik kép

Egy önmaga megtalálásával küszködő kaméleon egyhangú, biztonságos élete váratlanul darabjaira hullik, amikor gazdái autójából kiesve egyedül marad a kíméletlen Mojave-sivatagban. A civilizációtól elszakítva, a forró homok és a ragadozók világában először tapasztalja meg a valódi túlélést. Útja során összetalálkozik egy különös, filozofikus tatival, Roadkill-lel, aki a titokzatos „Nyugat Szellemét” keresi, és elmesél neki egy helyről, amelyet a sivatag lakói csak Porvárosnak hívnak. A kaméleon elhatározza, hogy odatalál, és vándorútja során megismerkedik Babszemmel, egy bátor, de kissé bogaras sivatagi leguánnal, aki végül elvezeti őt a poros kisvárosba. A hely, ahol minden csepp víz aranyat ér, a vadnyugat világát idézi, itt mindenki pisztollyal az oldalán jár, és az erősebb törvénye uralkodik.

"– Látom, a szellemekkel társalogsz.
– Nem. Csak vedlek. Készen állok párzásra."

A kaméleon, hogy beilleszkedjen, új nevet és múltat talál ki magának: Rango, a legendás pisztolyhős. A helyiek, akik kétségbeesetten keresnek egy megmentőt, hisznek neki, főleg amikor egy szerencsés véletlennek köszönhetően megmenekülnek egy vérszomjas sólyom támadásától. Rango hőssé válik, és a város polgármestere, egy idős teknős, kinevezi seriffnek, hogy rendet tegyen és megvédje őket az új veszélytől, a rettegett Kígyós Jake visszatérésétől. A seriffi szerep azonban egyre nehezebbnek bizonyul: a víz, amely a város életét jelenti, rejtélyesen eltűnik, és senki sem tudja, hova folyik. Rangónak szembe kell néznie a felelősséggel, miközben a városiak hite, saját önbizalma és az igazságba vetett remény is meginog. A hős szerepe, amelyet eddig csak eljátszott, most igazi próbává válik.

A Spoilerért nyisd ki

Amikor a polgármester leleplezi őt, és Kígyós Jake elűzi a városból, Rango magára marad a sivatagban, és szembesül azzal, hogy eddigi élete pusztán szerepjáték volt. Ám a Nyugat Szellemével való találkozás új irányt ad neki: visszatér Porvárosba, hogy valóban azzá váljon, akinek csak tettette magát. A végső összecsapás során Rango felfedi a polgármester árulását, aki a vízvezetéket manipulálta, hogy a város lakóit kiszolgáltatottá tegye. Egy merész terv segítségével, Babszem és a vakondcsalád támogatásával Rango visszaszerzi a város vizét, és ravaszságával túljár mind Jake, mind a korrupt teknős eszén. A kígyó végül elismeri a kaméleon bátorságát, és magával viszi a polgármestert a sivatagba, hogy igazságot szolgáltasson. Porváros újra életre kel, Rango pedig végre nem szerepet játszik többé – hanem valóban azzá válik, akinek hitték: a saját történetének igazi hősévé.

"– A hüllők tartsanak össze, nem igaz, testvérem?
– Én kétéltű vagyok."

KRITIKA

Mi ez a film, és miért pont ezt választotta?

A Rango (2011) Gore Verbinski egész estés animációs westernje, a Paramount Pictures/Nickelodeon Movies és az Industrial Light & Magic (ILM) első teljesen animációs nagyjátékfilmje. A film a kritikusok körében kiemelkedően szerepelt: a Rotten Tomatoes szerint 88%-os kritikai értékelést ért el, a Metacriticen 75-ös metascore-ral bír, miközben a közönség-visszajelzés megosztottabb volt (RT „audience score” ~70%, CinemaScore: C+). A produkció a 84. Oscar-gálán elnyerte a legjobb animációs film díját, BAFTA-t nyert ugyanebben a kategóriában, és széles körű szakmai elismeréseket kapott; a kasszáknál 246 millió dollárig jutott ~135 milliós költségvetés mellett. A siker egyik következménye, hogy a stúdió létrehozta a Paramount Animationt. A nagyzenekari score, a westernt idéző ikonográfia és a filmtörténeti utalások (például Leone és Polanski hatásai, illetve a Chinatown-parafrázis) a recepcióban visszatérő motívumok. A korabeli kritika a „mozirajongók filmjeként” jellemezte, amely élőszereplős zsánerkódokkal dolgozik animációs közegben; ugyanakkor a családi közönség egy része sötétebb, „felnőttesebb” tónust érzékelt.

Mennyire tükrözi a külcsín a tartalmat?

A marketing hangsúlyosan Johnny Depp nevére, a bohókás állat-western felszínére és a Nickelodeon-kapcsolatra épített, ami könnyedebb, „gyerekbarátabb” élményt sugallt. A plakátok és az előzetesek vizuális arculata ugyan kommunikálta a western-képi világot és a stilizált fotórealisztikus textúrákat, de a tényleges film jóval cinefilebb, intertextuálisabb és sötétebb humorú; a kritikai anyagok rendre kiemelik a műfajreflexív játékot és a Leone-/Eastwood-hagyományt. A hosszú távú közönségadatok és anekdotikus beszámolók alapján a kampány némiképp félreállította a komorabb tónust (erősebb akció, fenyegető antagonisták, dohányzás, „felnőttes” allúziók), ami magyarázza a kritika–közönség percepciós különbségét (88% vs. ~70%, CinemaScore C+). Összességében a vizuális pozicionálás esztétikailag pontos (western-ikonográfia, poros paletta, groteszk karakterdesign), de a tartalmi elvárásokat (célkorosztály, tempó, humor regisztere) kevésbé kalibrálta a családi közönség felé.

Miről szól, és hogyan épül fel?

jelenetafilmbol

A történet identitásválságból induló „hős születése”-ív egy Mojave-sivatagi, antropomorf állatok lakta határvárosban(Porváros) bontakozik ki. A cselekményt a vízszűkösség köré szervezett, klasszikus western-konfliktusok mozgatják (seriff-város-gonosztevő háromszög), miközben a film noir-os nyomozásmotívumok és a zsánerparafrázisok rétegezik a dramaturgiát. A ritmus ingadozó, de tudatos: akciószekvenciák (üldözések, párbajok) és lassabb, dialógusvezérelt epizódok váltják egymást; az információadagolás a középső harmadban építi fel a város működésének mechanikáját és a háttérben álló erőviszonyokat. A világépítés kulcsa a részletgazdag látvány (ILM textúrái, „por-optika”, fénykezelés) és a filmes utalások rendszere; a fő cselekményív kiszámíthatóan klasszikus hősnarratívát követ, de a jelenetkompozíciók és a képi humor rétegezettsége miatt a jelenetről jelenetre ható meglepetésfaktor megmarad.

Kik mozgatják a történetet?

A központi tengely a név szerint Rango (Johnny Depp) - a szerepjátszásból „valódi” felelősségbe forduló seriff -, Babszem (Isla Fisher) mint céltudatos helyi partner, a Polgármester (Ned Beatty) mint intézményi hatalom, valamint Kígyós Jake (Bill Nighy) mint fenyegető külső erő. A kritikai konszenzus a vokális alakításokat és a karakterdinamikát emeli ki: a főhős hangjátéka és a mellékszereplők markáns beszédmódja (dialektusok, ritmizált dialógus) hordozzák a komikumot és a feszültséget. A recepció szerint a karakterábrázolás inkább típusokra (western-archetípusok) épül, de a főív egyértelmű fejlődésdrámát vázol fel; a negatív hangok némelyike „hidegnek”-nek ítélte az érzelmi réteget, más vezető kritikák viszont a színészgárda „hibátlan” munkáját és a cinefil utalásrendszert dicsérték. A közönség-értékelések hosszú távon kedvezőek, de jelzik: a tónus és az „érettebb” humor nem minden korosztályban vált ki azonos hatást.

"Messzire jöttél, hogy megleld azt, ami nincs is itt."

Hogyan mesél a rendező?

Gore Verbinski kifejezetten „élőfilmes” animációt akart: a kamera és a beállítások úgy működnek, mintha valós díszletekben forogna egy western–noir hibrid. Ennek jegyében a színészeket együtt, kvázi „színpadon” rögzített referencia-játékra kérte (nem klasszikus mo-cap), hogy a gesztusok és a térhasználat organikus legyen; az ILM ehhez a fotórealisztikus textúrákat, „por-optikát” és következetes fényelést adta hozzá. A rendező a „fuzz” (szándékos tökéletlenség) elvét érvényesíti: a képek mindig kissé koszosak, töredezettek, ami taktilissá és kevésbé sterillé teszi az animációt. A vágás tempója jelenetről jelenetre vált: a Leone-t idéző statikus feszültségből hirtelen, ritmizált akciómontázsokba ugrik, a hangdizájn pedig a realista térhangokkal és a túlhúzott géppuskatűz–ostorcsapás effektjeivel támasztja alá a zsánerparódiát. A zene (Hans Zimmer) spaghetti-western allúziókkal és cinefil idézőjelekkel dolgozik; nem folyamatosan dominál, inkább a dramaturgiai csomópontoknál kap súlyt. Összességében a látvány és a történet egyensúlya tudatos: a képi koncepció nem fedi el, hanem demonstratívan illusztrálja a zsánerkódok felidézését és kifordítását.

Mit akar közvetíteni a film?

A tematikai mag az identitás és a szerepjátszás: a főhős „kitalált” énje és a felelősségvállalás közti rés fokozatosan zárul. Ezt a hősnarratívát társadalmi–ökothriller-szál keretezi (vízmonopólium, hatalmi manipuláció), ami klasszikus western-képletet és Chinatown-parafrázist egyesít. A morális kérdés - ki birtokolhat közjavakat, és meddig legitim az intézményi hatalom - a filmben indirekt módon, zsánerkódokon át jelenik meg, nem aktuálpolitikai tételmondatokként. A hangulat vegyes: groteszk humor és sivatagi egzisztencializmus váltakozik, miközben a „filmbolondok filmje” jelleg (spagettiwestern, „Man with No Name”-ikonográfia, 70-es évekbeli történetmesélési minták) végig következetes. A kritikai korpusz az intertextualitást és a „felnőttesebb” tónust tartja fő erénynek; a közönség egy része épp emiatt érzékelt disszonanciát a családi animáció címkével.

Jól van-e felépítve?

A szerkezet klasszikus háromfelvonásos ív: identitásválság–közösségi krízis–morális önigazolás. Az expozíció gyors és világos (helyszín, tét, zsánerfelütés), a középső harmad nyomozás-logikája tudatosan lassít, hogy a város ökoszisztémája és erőviszonyai kibomoljanak; a zárófelvonás tempója visszakapcsol akcióba. A jelenetek ok-okozati lánca koherens, a váltások zöme motivált (pl. „véletlen” hőstett → seriffi felelősség → víz-összeesküvés). Ahol kritika éri a filmet, az a ritmus hullámzása és az érzelmi ív relatív hűvössége: a vizuális és utalásháló néha elnyomja a karakterközeliséget. A szakmai beszámolók ugyanakkor a staging és a képi ritmus tudatosságát, illetve az ILM élőfilmes megközelítését emelik ki a koherencia zálogaként.

Hogyan zárul a történet?

A finálé a felvetett identitástétet és a víz-hatalom konfliktust egyszerre rendezi, westernhez illő, látványcentrikus leszámolással, amely tematikusan is visszacsatol a „szerepből hőssé” ívre. A kritikai diskurzus ezt a lezárást konzekvensnek tartja a felépített világhoz és motívumrendszerhez (ikonikus párbajnyelv, zsánerzárlat), nem egy „csavar”-orientált, hanem egy szerepvállalás-teljesítő végpontról beszél. A katarzis mértéke recepciófüggő: a cinefil rétegkódokkal rezonáló nézők erős lezárást érzékeltek, a családi közönség egy része visszafogottabb érzelmi hatásról számolt be.

Milyen élményt adott?

Összegzésként a legerősebb pont a kiforrott képi nyelv és a zsánerintertextusok fegyelmezett kezelése: az ILM fotórealisztikus textúrái, a „fuzz” elv és az élőfilmes színészvezetés animációban ritka komplexitást ad. A leggyengébb pont az érzelmi bevonódás egyenetlensége lehet, különösen, ha a néző családi vígjátékot vár. Ajánlható a western/noir kódok és az animációs technika iránt érdeklődőknek, filmnyelvi „játékkedvvel” rendelkező nézőknek; kevésbé ideális „könnyű”, kisgyerekes esti programnak. A film maradandó hatása az, hogy bizonyította: nagystúdiós animáció is épülhet cinefil referenciarendszerre és élőfilmes esztétikára, nem véletlen az Akadémia díja és a szakmai elismerések sora.

Végső értékelés:

Cselekmény: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆☆☆ 6/10

A történet jól strukturált és koherens, de a középső szakasz ritmusa időnként lelassul, ami gyengíti a feszültséget.

Karakterek: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆☆ 7/10

A főhős identitásívét árnyaltan vezeti fel a film, ám a mellékszereplők többsége archetípus marad, nem valódi személyiség.

Hangulat: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆ 8/10

A vizuális világ és a zene erőteljesen idézi a klasszikus westernek atmoszféráját, miközben egyedi groteszk tónust is teremt.

Összhatás: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆☆ 7/10

A Rango technikailag kifinomult és stílusosan rendezett animáció, amely intellektuálisan izgalmasabb, mint amennyire érzelmileg magával ragadó.

Felhasznált források: Wikipédia, Snitt, IMDB

2025. október 28., kedd

AGYMENŐK 3. ÉVAD

📖 Sorozatkritika

Cím: Agymenők

Eredeti cím: The Big Bang Theory

Rendező: Mark Cendrowski, Anthony Joseph Rich, Peter Chakos, James Burrows, Howard Murray, Ted Wass, Andrew D. Weyman, Joel Murray, Gay Linvill, Nicole Lorre

Alkotó: Chuck Lorre, Bill Prady

Szereplők:

Jim Parsons - Sheldon Lee Cooper

Johnny Galecki - Leonard Leakey Hofstadter

Kaley Cuoco - Penny

Zene: Ed Robertson, Steven Page, Jim Creeggan, Andy Creeggan, Kevin Hearn, Matthew Gerrard

Műfaj: szituációs komédia

Bemutató: 2009. szeptember 21. - 2010. május 24

Magyar bemutató: 2012. április 13. - 2012. június 29

Író: Chuck Lorre, Bill Prady, Jennifer Glickman, David Goetsch, Steven Molaro, Stephen Engel

Évadok száma: 12

Epizódok: 279

Előző: Agymenők 2.évad

Folytatás: Agymenők 3.évad

Státusz: Befejezett (egyéb spinoff-ok jelennek meg)

Könyv: -

Kapcsolódó művek: Ifjú Sheldon

Film plakat

RÁHANGOLÓDÁS

JELENET

A tudomány és az emberi kapcsolatok világa látszólag két külön dimenzióban létezik – az egyik a racionális logika, a másik a kiszámíthatatlan érzelmek birodalma. De mi történik akkor, amikor ez a két világ összeütközik? Amikor az elmélet és a valóság nem egymást kiegészítik, hanem egymást próbálják túlélni? Talán épp ott, a képletek mögött, a kimondatlan szavakban rejlik a válasz arra, amit mindannyian keresünk: létezhet-e egyensúly az ész hideg rendje és a szív zabolátlan káosza között?

" Oh, Ubuntu! Te vagy a kedvenc Linux alapú operációs rendszerem!"

KRITIKA

Mi ez a sorozat, és miért pont ezt választotta?

A The Big Bang Theory (CBS, 2007–2019) Chuck Lorre és Bill Prady többkamerás szitkomja, a Barenaked Ladies ikonikussá vált főcímével; élő közönség előtt forgatták, és a sorozatból médiabrand lett: előzménye a Young Sheldon (2017–2024), jelenlegi utódja a Georgie és Mandy’s First Marriage (2024–, CBS/Paramount+), és újabb spinoff-előkészületek is szerepelnek a hírekben. A kritikai fogadtatás az első évadban vegyes volt, de a nézettség gyorsan csúcsra futott; a finálé közel 18 millió nézőt ért el, a sorozat 46 Emmy-jelölést és 10 Emmy-díjat gyűjtött (Jim Parsons négyszeres főszereplői Emmy-nyertes). A műfaji és iparági kontextus: a 2000-es évek végének „nerd-kultúra” fősodorba törése, a nagy hálózati komédiák dominanciájának utolsó aranykora, majd a streaming-korszak átmenete. A választás oka: a széria egyszerre iparági mérföldkő és vitatott kulturális jelenség, amelyhez bőséges kritikai és nézői korpusz áll rendelkezésre elemzésre. A pilot és a korai részek gyors ritmusú popkultúra-referenciákkal pozicionálják a világot (tudós főhősök, fehér táblák, képregénybolt), és azonnal létrehozzák a közönségkaput a „szomszéd lány” karakterén keresztül; ez a szerkezet kijelöli a későbbi humor forrásait és a kapcsolatdrámák irányát.

Mennyire tükrözi a külcsín a tartalmat?

JELENET

A marketing és a vizuális identitás (plakátok, key art, főcím) következetesen „barátságos tudomány + geek életmód” képet közvetít: élénk, színpadias csoportképek, jellegzetes logó, valamint a tudománytörténeti „sanzonként” működő főcímdal, amelyet kifejezetten a sorozathoz írt a Barenaked Ladies. A promóciós anyagok és a főcím retorikája lényegében pontos: labor, kütyük, képregények és helyzetkomikum – ezeket a tartalom ténylegesen szállítja. A külcsín nem ígér mély dramedyt, hanem magas frekvenciájú poén-sűrűséget és karakter-archetípusokra épülő interakciókat; ez megfelel a valós nézői élménynek.

Miről szól, és hogyan épül fel?

Spoilermentesen: egy fizikus-baráti kör és közvetlen köre mindennapjai, ahol a központi kérdés a társas inkompetencia és az érzelmi-életvezetési készségek lassú tanulása; a díszlet a tudományos és popkulturális közeg. A sorozat realista, jelenkori miliőt használ, helyzeti komédiára és párkapcsolati szitukra épít. A dramaturgia alapegysége az epizodikus A-szál + kisebb B-szál szerkezet, visszatérő motívumokkal (szerződések, rituálék, ünnep-epizódok). Később lazább évados ívek jelennek meg (kapcsolatok formalizálása, együttélés, házasság), rendszeres cliffhanger nélkül. Az információadagolás könnyű, a világépítés rekvizitum-szintű (munkahely, képregénybolt, lakás), a tempó stabil hálózati komédia-ritmus. A finálé iparági szinten is kiemelkedő nézettséget produkált, ami a narratíva közérthetőségét és zártságát jelzi.

Kik mozgatják a történetet?

A fő motor a kollektivista ensemble: a két fizikus (Leonard–Sheldon) dinamikája, és az ezt kiegyensúlyozó, később tudományos végzettségű női karakterek (Amy, Bernadette) belépése. A kritikai diskurzus megosztott: a tudósok szeretetteljes, de sztereotip ábrázolásáról szóló elemzések az autentikus szaktartalom és a diverzitás felé tett lépéseket emelik ki; más vizsgálatok a nemi szerepek konzerválását, nyelvi mintázatokon keresztül működő modern szexizmust és „másítási” mechanizmusokat azonosítanak. A karakterfejlődés szelektív: egyes ívek (pl. Howard „felnövése” Bernadette mellett) hangsúlyosan ívelnek, míg más főszereplők stagnálásával kapcsolatban rendszeres a kritikai megjegyzés. A párbeszédek nagy arányban referenciálisak (tudomány, sci-fi, játékok), természetességük a műfaji kódokhoz illeszkedik. Szinkron/eredeti: a nemzetközi forgalmazásban az eredeti hang (élő közönség ritmusa, Parsons beszédtempója) hordozza a legtöbb performatív réteget; a lokalizált változatok minősége országonként eltérő.

Leonard: De miért én tehetek róla?
Penny: Mert tönkretetted a baromtűrő képességemet! Na, gyere csak velem!
Leonard: De hová megyünk?
Penny: Szexelni fogunk!
Leonard: Mi? Vagyis oké!

Hogyan mesél a rendező (vagy showrunner)?

JELENET

A sorozat következetesen a klasszikus, többkamerás (multi-cam), élő közönség előtti felvételi grammatikát alkalmazza: frontális blokk-játék, háromfalas díszletek (4A/4B lakások, menza, képregénybolt), poén-szünetekkel tagolt ritmus, stabil beállítások. A fő rendező, Mark Cendrowski 200+ epizódon át vitte egységesre a vizuális nyelvet; a replikák „levegője” és a közönségreakcióra hagyott idő a vágás és kamerablokkolás szervezőelve, ami az élő felvételhez igazított tempót eredményez. A showrunneri vízió (Chuck Lorre/Bill Prady) tudatosan tartotta a formát konzervatívan hálózati komédia-keretben; az iparági interjúkban Lorre a multi-cam hatásosságát a „színházi” élménnyel és a nézői nevetés ritmusával indokolja. A stílus az évadokon át koherens marad: a képi eszközök nem kívánnak „látható” rendezői stiláris lenyomatot, hanem a szöveg- és játékcentrikus humort szolgálják. A formátum időnként korlátozza a szimbolikus, filmszerű komponálást, de cserébe következetesen támogatja a párbeszédalapú narratívát és a poénok időzítését. A produkciós identitást az élő közönség, a többkamerás kivitelezés és a saját stúdiótér (Warner Bros. Stage 25) rögzíti mint márkajegyeket.

Mit akar közvetíteni a sorozat?

A tematikai fókusz a „mainstreambe emelt nerd-kultúra” és a szociális kompetenciák tanulása: nagyintellektusú, de interperszonálisan ügyetlen szereplők kis lépésekben illeszkednek a kapcsolati és munkahelyi normákhoz. A kritikai és akadémiai anyagok jelzik, hogy a tudományos referenciák és zsargon a közös kulturális alap (shared common ground) megteremtésére szolgálnak, miközben sztereotip mintázatokat is újratermelhetnek. A nemi szerepek megjelenítését illetően a szakirodalom és a publicisztika megosztott: egyes értékelések modern szexizmus mintáit azonosítják (különösen korai évadokban), mások a női STEM-szereplők beemelését tekintik korrekciónak; a sorozat következetesen kerüli a direkt társadalompolitikai állásfoglalást, inkább a helyzetkomikumból vezeti le a kijelentéseit. A hangulat mérlege könnyed-ironikus, időszakos érzelmi csúcspontokkal (kapcsolati fordulók, karrierívek), ami a széles közönségre optimalizált atmoszférát eredményez.

Jól van-e felépítve?

A szerkezet túlnyomórészt epizodikus A-szál + B-szál modell, világos céllal: sűrű poénritmus, gyors visszaállás a status quo-ra. Későbbi évadokban lazán felfűzött, több epizódon átívelő ívek (kapcsolatok formalizálása, családalapítás, szakmai mérföldkövek) jelennek meg, de a cliffhanger-használat minimális, a „heti történet” domináns marad. Az információadagolás áttekinthető; a vágás a közönségreakció ritmusához igazodik, ami befogadhatóságot növel, ugyanakkor visszafogja a kísérletező dramaturgiát. A kritikai korpusz alapján a középső szakaszokban előfordulnak ismétlődő mintázatok és töltelék-epizódok, de a nézettségi adatok nem jeleznek széles körű elhasználódást: a 12. évadig stabil csúcsteljesítmény mutatható ki. Összességében a konstrukció céljának megfelelő: a kontinuitás szolgálja a karakter- és poéngenerálást, a narratíva így kevésbé ambiciózus, de következetes.

Hogyan zárul a történet (vagy évad)?

JELENET

A sorozatzáró iparági és kritikai megítélése összességében kedvező; a finálé a világon belüli logikához illeszkedve „érzelmi lezárás + status-quo-refinálás” kettősét választja, nagy nézőszám mellett. Egyes döntések (pl. egy karakter élethelyzetének fordulata) vitát generáltak a következetességről, amit a producerek értelmező nyilatkozatai kísértek; ez a befogadói recepció megosztottságát dokumentálja, de nem rendíti meg a finálé általános elfogadottságát. Évadzárók szintjén a széria jellemzően „lágy” cliffhangerekkel vagy kapcsolati mérföldkövekkel dolgozik, a következő szezonra hidat képezve (például esküvő/karrierlépés epizodikus keretbe ágyazva).

Milyen élményt adott?

A legerősebb komponens az ensemble-játék és a párbeszédalapú komikum stabil iparos-kivitelezéssel; a multi-cam forma, az élő közönség és a rendezői egységesség tartósan biztosítja a poénok működését. A gyengeségi oldal a tematikus és formanyelvi kockázatkerülés, illetve a sztereotípiák időnkénti újratermelése, amelyet a kritika visszatérően jelöl. A sorozat így elsősorban széles közönségnek ajánlható, akik a klasszikus hálózati komédia-élményt keresik; a „művészibb” szemléletű nézők számára a forma korlátai és a következetesen „biztonságos” dramaturgia limitáló lehet. Összkép: nagy hatókörű, professzionálisan kivitelezett szitkom, amely a képernyőn túl is popkulturális lenyomatot hagyott (nézettség, spinoff-univerzum), miközben vitatható reprezentációs kérdésekben mérsékelten konzervatív maradt.

TÖRTÉNET

A spoileres tartalomért kattints a címre!!

Az elektromos konzervnyitó vallomása (The Electric Can Opener Fluctuation)

A fiúk három hónapos északi-sarki kutatás után térnek haza. Sheldon lelkes, de kiderül, hogy Leonard, Howard és Raj meghamisították az eredményeket, mert Sheldon kibírhatatlan volt. Amikor ezt megtudja, Sheldon feldühödik és elhagyja a csapatot. Penny megpróbálja megvigasztalni, de ő Texasba menekül anyjához. A fiúk utána mennek, Mary Cooper pedig végül ráveszi, hogy térjen vissza. Végül Leonard és Penny újra összejönnek, de kapcsolatuk kissé kínossá válik.

" Nem bízom a bankokban. Úgy vélem a bankautomaták vezetik majd a robotok lázadását!"
Tücsök és bogár (The Jiminy Conjecture)

Leonard és Penny próbálják eldönteni, barátok maradjanak-e vagy újra összejöjjenek, de a helyzet kínossá válik. Miközben megpróbálnak beszélni róla, leisszák magukat és egész éjjel rosszul vannak. Közben Sheldon és Howard egy tücsök fajtáján vesznek össze, és egy rovarszakértő segítségével rendezik a fogadást, amit Sheldon elveszít. Később Sheldon megnyugtatja Pennyt, hogy Leonarddal bármikor visszatérhetnek a barátsághoz – ám amikor Penny ezt Leonarddal megbeszéli, rájönnek, hogy valójában nem akarnak csak barátok lenni, és újra lefekszenek egymással.

Csajozós este (The Gothowitz Deviation)

Sheldon reggel Pennyt találja a konyhában Shania Twainre táncolva, csak egy ingben, miközben francia pirítóst készít. Sheldon ragaszkodik ahhoz, hogy ma zabkása-nap van, és nem eszik mást. Kiderül, hogy Leonard és Penny Penny lakásában törték össze az ágyat, ezért most Leonard szobájában alszanak. Később Sheldon elkezdi „jutalmazni” Pennyt csokival, ha szerinte helyesen viselkedik, és próbálja „kiképezni” őt jobb barátnővé. Leonard dühös lesz, amikor rájön, hogy Sheldon kísérletként kezeli a kapcsolatukat. Közben Howard és Raj goth klubba mennek, hogy csajozzanak, de bénán próbálnak beilleszkedni, majd tetoválást akarnak csináltatni, de Howard pánikba esik, így a lányok otthagyják őket. Végül Penny és Leonard újra összebújnak, Sheldon pedig megjegyzi, hogy a szex hatékonyabb jutalmazási módszer, mint a csokoládé.

"Leonard: Ki a szerencsétlen?
Raj: Én.
Leonard: Áh, én is az voltam. Aztán lett barátnőm!"

A főnökök főnöke (The Pirate Solution)

A fiúk Kolumbusz-napot ünnepelnek filmnézéssel, miközben Penny elárulja, hogy Hálaadáskor Pasadenában marad, mert testvére épp bíróság előtt áll. Raj elszomorodik, mivel elfogyott a kutatási támogatása, és a munkáját is elveszítheti, ami miatt vissza kellene térnie Indiába. Sheldon felajánlja, hogy dolgozhat „neki”, így Raj végül kénytelen elfogadni az állást. Közben Leonard és Penny próbálnak kettesben lenni, de Howard magányában rájuk telepszik, és „Szex és New Yorkot” néz velük. Raj és Sheldon kezdetben nehezen dolgoznak együtt, de végül kibékülnek, miután Sheldon – bár nem ismeri el nyíltan – elismeri, hogy Rajnak volt igaza. Raj továbbra is Sheldonnak dolgozik, első feladata pedig az, hogy hazavigye őt.

A barátnőm barátnője (The Creepy Candy Coating Corollary)

Sheldon egy gyűjthető kártyaversenyen szembesül Will Wheaton-nel, akit gyűlöl, mert évekkel korábban nem jelent meg egy rendezvényen, ahol Sheldon órákat utazott miatta. A döntőben Sheldon és Raj Wheaton és Stuart ellen játszanak, de Wheaton csalással győz: elhiteti Sheldonnal, hogy a hiányzás oka a nagymamája temetése volt. Közben Leonard, hogy betartsa Howarddal tett ígéretét, dupla randit szervez Penny és annak barátnője, Bernadette részvételével. Bár Howard és Bernadette eleinte semmi közöset nem találnak egymásban, végül kiderül, hogy mindkettőjüknek túlságosan uralkodó anyja van – és ez összeköti őket.

"Leonard: De hol szerezted ezeket?
Howard: Háát, van egy haverom a Védelmi Minisztériumban.
Leonard: És csak úgy neked adta?
Howard: Ha kértem volna biztos… De könnyebb volt kijátszani a biztonsági rendszert!"

Az a fránya foci! (The Cornhusker Vortex)

A fiúk sárkányeregetést terveznek, de Leonardet Penny foglalkoztatja, Howardot pedig egy futó nő vonja el, így Sheldon nyer. Raj megsértődik, mert Howard újra otthagyta egy nő miatt. Leonard közben azt hiszi, Penny szégyelli őt, mert nem hívta meg a barátaihoz focimeccset nézni, ezért elkezd tanulni a játékról Sheldon segítségével. A meccs napján Leonard túllelkesedik, folyamatosan szakmai megjegyzéseket tesz, ezzel csak zavarba hozva Pennyt. Végül Sheldon megjelenik, és Leonard inkább vele megy sárkányt eregetni. Eközben Howard és Raj kibékülnek – egészen addig, amíg Howard újra el nem terelődik egy nő láttán.

Békéltető tárgyalás (The Guitarist Amplification)

Sheldon kitalál egy saját társasjátékot, a Research Lab-et, amit Pennyvel és Leonarddal tesztel. A játék közben Penny elmondja, hogy egy régi ismerőse, Justin nála fog aludni pár hétig, ami Leonardnak nem tetszik, és veszekedés tör ki közöttük. Sheldon a zajt a jégkásagéppel próbálja elnyomni. A vita napokon át tart, Sheldon pedig egyre rosszabbul viseli a feszültséget, mert gyerekkori szülei veszekedéseire emlékezteti. Megpróbál közvetíteni Penny és Leonard között, de csak olajat önt a tűzre, amikor elárulja Pennynek, hogy Leonard mit szokott róla panaszkodni. Miután a helyzet elmérgesedik, Sheldon elmenekül, végül a képregényboltban találják meg, ahol „fészekbe” költözött. Leonard és Penny kibékülnek, és játékokat vesznek Sheldonnak, hogy hazacsalogassák. A végén minden rendeződik – bár Justin Leonard kanapéján alszik, Sheldon pedig megjegyzi, hogy ezért több ajándékot kellett volna kérnie.

"Bernadette: Nézd, Howard! Ez a harmadik randink, és tudjuk, hogy ez mit jelent.
Howard: Tudjuk…
Bernadette: Szexet.
Howard: Most viccelsz?"
Gyanús süti (The Adhesive Duck Deficiency)

A fiúk három hónapos északi-sarki kutatás után térnek haza. Sheldon lelkes, de kiderül, hogy Leonard, Howard és Raj meghamisították az eredményeket, mert Sheldon kibírhatatlan volt. Amikor ezt megtudja, Sheldon feldühödik és elhagyja a csapatot. Penny megpróbálja megvigasztalni, de ő Texasba menekül anyjához. A fiúk utána mennek, Mary Cooper pedig végül ráveszi, hogy térjen vissza. Végül Leonard és Penny újra összejönnek, de kapcsolatuk kissé kínossá válik.

Az elektromos konzervnyitó vallomása (The Electric Can Opener Fluctuation)

Leonard, Howard és Raj a sivatagban kempingeznek, hogy megfigyeljék a Leonida meteorrajt, de véletlenül drogos sütiket esznek, és beállnak. Miközben ők különféle őrültségeket beszélnek, Sheldon otthon egyedül van, és épp vacsorát rendelne, amikor meghallja Penny segélykiáltását. Penny elcsúszott a fürdőkádban és kificamította a vállát, így Sheldon kénytelen elvinni őt a kórházba – bár rémes sofőrként lassan, szabálymániásan vezet. Útközben kínos beszélgetéseik során kiderül, hogy Pennynek egy kínai „leves” tetoválása van, amit ő „bátorságnak” hisz. A kórházban Sheldon kitölti helyette a papírokat, majd ügyetlenül próbálja megvigasztalni. A fájdalomcsillapítóktól bódult Penny megkéri, hogy énekelje el neki a Soft Kitty-t, amit végül együtt, kánonban énekelnek. Közben a sivatagban a fiúk továbbra is be vannak tépve, elfelejtik megnézni a meteorrajt, és boldogan falják Howard anyja küldött brisketjét.

" Ma is húsz percig taglaltad miért barnul meg az avokádó-szósz. Az alatt meg is barnult."
A bosszú képlete (The Vengeance Formulation)

Howard harmadik randijuk után megkérdezi Bernadette-től, hová tart a kapcsolatuk, mire a lány közli, hogy nem akar egyéjszakás kalandot, és időt ad neki a gondolkodásra. Közben Kripke elrontja Sheldon meglepetését, és héliummal elárasztja az irodáját, így Sheldon nevetségessé válik az élő rádióinterjúban. Megalázva bosszút tervez, és habbal elárasztja Kripke laborját – ám a csínybe véletlenül belekeveri a rektort is, sőt, saját magát és barátait is leleplezi a videón. Howard időközben túlkompenzál, és váratlanul megkéri Bernadette kezét, amit a lány sokkolva elutasít, hiszen alig ismerik egymást. Később Howard dalban kér bocsánatot, ami végül meghatja Bernadette-et, és kibékülnek.

A nők és a fizika?! (The Gorilla Experiment)

Bernadette csatlakozik a társasághoz vacsorára, ami Sheldont zavarja, mert így már hatan vannak, és Bernadette majdnem leül az ő „helyére”. Penny azonban hibátlanul elmagyarázza, miért különleges az a pont a kanapén, amivel lenyűgözi Sheldont. Penny örül, hogy végre van valaki, akivel „csajos dolgokról” beszélhet, de hamar féltékeny lesz, mert Bernadette érdeklődik a fizika iránt és lenyűgözve hallgatja Leonardot. Ezért Penny megkéri Sheldont, tanítsa meg neki az alapokat, hogy jobban megértse Leonard munkáját. A tanulás viszont kudarcba fullad, Penny sírva fakad, Sheldon pedig értetlenül próbálja vigasztalni. Közben Howard féltékeny lesz, amiért Bernadette és Leonard jól kijönnek, és próbálja irányítani a barátnőjét, ami konfliktust szül közöttük. Végül bocsánatot kér, de Leonard bosszúból a „Tushy-face” becenevet írja ki Twitterre. A vacsorán Penny meglepi a többieket, amikor bonyolult fizikai megjegyzésekkel kommentálja Leonard munkáját – Sheldon elismerően bólint, Penny pedig még egy Fig Newtons-történettel is megkoronázza a pillanatot.

"Dr. Beverly Hofstadter: Melegség árad szét minden porcikámban.
Penny: Amíg nem a lábadon csorog le, nincs semmi baj."
Ittas anyósjelölt (The Maternal Congruence)

Leonard és Penny karácsonyfát díszítenek, Sheldon pedig egy Newton-mellszobrot ad dísznek, mert szerinte inkább őt kellene ünnepelni, nem Jézust. Leonard anyja, Beverly váratlanul meglátogatja őket, aminek Sheldon örül, Leonard viszont retteg tőle. Kiderül, hogy Sheldon többet tud Beverly életéről, mint saját fia – például a válásáról, műtétjéről és kutyájuk haláláról is előbb értesült. Beverly a társaságot is elemzi, majd Pennyt elviszi inni. Kettejük beszélgetésében Penny elmondja, hogy együtt van Leonarddal, Beverly pedig elárulja, hogy tetszik neki a buszfiú. Később részegen visszatérve Beverly leszidja Leonardot, amiért nem szólt a kapcsolatáról, majd anya-fia érzelmes pillanat után váratlanul megcsókolja Sheldont, Penny legnagyobb döbbenetére. Másnap Beverly és Penny másnaposan indulnak a reptérre; Beverly bocsánatot kér Sheldontól a csókért, amit mindannyian elhatároznak, hogy titokban tartanak Leonard előtt.

Édes négyes (The Psychic Vortex)

Leonard és Penny randira mennek, de összevesznek, amikor Penny elmondja, hogy a jósnője szerint ha levágatja a haját, országos reklámban fog szerepelni. Leonard kineveti, amiért Penny megsértődik és otthagyja. Közben Raj ráveszi Sheldont, hogy menjen el vele egy egyetemi buliba, cserébe odaajándékozza neki a „Green Lantern” lámpáját. Ott megismerkednek két lánnyal, Abbyvel és Marthával, és meglepetésre Sheldon is jól érzi magát a beszélgetés során. A dupla randin Leonard tovább vitázik Pennyvel a jósokról, amivel végleg elrontja az estét. Howard később próbálja rávenni, hogy ne legyen ilyen merev, de Leonard hajthatatlan. Raj szeretne újra találkozni Abbyvel, ezért megint elviszi Sheldont, aki most Hulk-kesztyűkért cserébe vállalja a második randit. Míg Raj és Abby hevesen csókolóznak, Sheldon udvariasan elbúcsúzik Marthától – majd inkább Leonard szobájában alszik, miközben Martha csalódottan egyedül marad az ő ágyában. Végül Leonard bocsánatot kér Penny-től, és bár nem ért egyet vele, beleegyezik, hogy elmegy vele a jósnőhöz, csak hogy kibéküljenek.

"Lehet ti fagyiztatok Stan Lee-vel, de én benn jártam a házában és van egy dedikált távoltartási végzésem tőle."
A csapda visszavág (The Bozeman Reaction)

A fiúk kínai étterembe mennek vacsorázni, ahol Sheldon kiborul, mert megváltozott az étlap és hibát talál benne, amit maffiafedésnek hisz. Később Leonarddal hazaérve felfedezik, hogy kirabolták a lakásukat. Sheldon pánikba esik, éjszaka Pennyhez menekül, és retteg, hogy a betörők visszatérnek. Másnap Howard és Raj segítségével bonyolult biztonsági rendszert szerel fel, amely véletlenül elkapja Pennyt, majd később saját magát is – ráadásul áramütést kap és bepisil. A történtek után Sheldon úgy dönt, elköltözik Pasadenából, és Bozemanbe, Montanába megy, mert ott biztonságosabbnak érzi magát. Ám rögtön megérkezése után kirabolják, így rájön, hogy máshol sem jobb, és visszatér a lakásba. Amikor belép, Howard köszönti elsőként, mire Sheldon megjegyzi: „Érdekes, hogy az ismerős üdvözöl először.”

A pláza Einsteinje (The Einstein Approximation)

Sheldon napokig nem alszik, mert megszállottan próbál megoldani egy fizikai problémát, és teljesen kikészül. Éjjel a labdamedencében „Bazinga!”-t kiabálva bujkál Leonard elől. Másnap eldönti, hogy Einstein példáját követve egyszerű munkát vállal, ezért a Cheesecake Factoryban busboyként dolgozik Pennyvel. Ott jön rá a megoldásra: az elektronok hullámként haladnak a grafénen.

"Sheldon: HOL VAN A GYŰRŰ?
Leonard: Egy Fedex borítékban úton oda, ahonnan származik.
Raj: A Végzet hegye tüzébe?"
Ami jár, az jár (The Large Hadron Collision)

Valentin-nap közeledik: Leonard Svájcba készül a CERN Nagy Hadronütköztetőjéhez, és Pennyt viszi magával, nem Sheldont, aki a lakótársi szerződésre hivatkozva követeli a helyét. Leonard visszautasítja, mire Sheldon megsértődik. Indulás reggelén Penny influenzás lesz, így Sheldon mehetne helyette – de ő is elkapja a betegséget tőle. Végül mindketten otthon ápolják egymást Valentin-napon, míg Leonard Rajjal élvezi a svájci utazást.

Csöbörből vödörbe (The Excelsior Acquisition)

A fiúk izgatottak, mert Stan Lee dedikálást tart a képregényboltban. Közben kiderül, hogy Sheldon régi közlekedési bírságot kapott Penny miatt, aki korábban Sheldont nevezte meg sofőrként, hogy elkerülje a pontlevonást. Sheldon ahelyett, hogy kifizetné a büntetést, bíróságra megy, és Pennyt is magával viszi tanúnak. A tárgyaláson azonban megsérti a bírót, ezért rövid időre börtönbe kerül, így lemarad a dedikálásról. Penny bűntudatból megszerzi Stan Lee címét, és elviszi Sheldont hozzá, de a látogatás betörésnek számít, így a rendőrséget hívják. Sheldon végül boldogan mutatja be új „relikviáját”: a Stan Lee-től kapott távoltartási végzést, amit büszkén tesz ki Leonard Nimoy hasonló irata mellé.

"Leonard Hofstadter: Ugyan már, nem tehettem róla!
Sheldon Cooper: Ezt úgy érted, hogy megbotlottál és úgy alakult, hogy pont a nemi szervére estél?"
A gyűrű ura (The Precious Fragmentation)

A fiúk garázsvásáron több relikviát vesznek, köztük egy Gyűrűk Ura-filmből származó gyűrűt, amelyről kiderül, hogy valódi és akár 15 000 dollárt ér. Leonard vissza akarja küldeni Peter Jacksonnak, de a többiek meg akarják tartani, így versenyt rendeznek: aki utoljára elengedi, azé lesz. A gyűrű fokozatosan mindegyikükre hatással van, különösen Sheldonra, aki éjjel Gollumként álmodik róla. Végül Leonard azt állítja, visszaküldte a gyűrűt, hogy ne veszítsék el egymást miatta — de titokban megtartja, és éjjel a „my precious” szavakkal gyönyörködik benne. Közben Penny megelégeli a gyerekes viselkedésüket, és kijelenti, hogy inkább visszatér a „buta kondis pasikhoz”.

Lámpaláz (The Pants Alternative)

Sheldon megnyeri az egyetemi kancellári tudományos díjat, de pánikba esik, amikor megtudja, hogy beszédet kell tartania. A többiek segítenek neki felkészülni: Raj meditációt tart, Penny új öltönyt választ neki, Leonard pedig pszichológiai elemzéssel próbálja oldani a félelmét – sikertelenül. A banketten Sheldon ideges, ezért Penny borral nyugtatja. A pia hatására felszabadul, viccelődni kezd, majd a The Elements dalt énekli el. Másnap másnaposan, nadrág nélkül jön ki a szobájából, és megtudja, hogy a részeg beszéde, sőt a „Hold sötét oldala” poénja (amikor lemeztelenítette magát) már fent van a YouTube-on.

Civakodók (The Wheaton Recurrence)

Leonard szeretkezés után bevallja Pennynek, hogy szereti, de Penny csak annyit tud mondani: „Köszönöm.” Ez feszültséget okoz köztük, amit a többiek is észrevesznek. A társaság bowlingozni megy Sheldon vezetésével, és újra találkoznak Sheldont korábban átverő Wil Wheaton-nel. Penny a meccs közben annyira zavarban van Leonard érzései miatt, hogy otthagyja a csapatot. Sheldon később ráveszi, hogy beszéljen Leonarddal, és újra csatlakozzon a visszavágóhoz. A meccsen Wil Wheaton manipulálja Pennyt azzal, hogy elmeséli egy hasonló kapcsolatát, ami miatt Penny végül szakít Leonarddal. Sheldon, amikor rájön, hogy Wil szándékosan tette, dühében felkiált: „WHEEEAAATOOOON!” A végén a fiúk a vereség büntetéseként női szuperhősöknek öltözve mennek a képregényboltba.

Dupla vacsora (The Spaghetti Catalyst)

Leonard és Penny szakítása után a fiúk kénytelenek „oldalt választani”, de Sheldon ezt figyelmen kívül hagyva továbbra is barátkozik Pennyvel, sőt titokban átjár hozzá vacsorázni. Amikor kiderül, hogy Sheldon kapcsolatban maradt Pennyvel, Leonard látszólag nem zavarja, de kissé féltékeny lesz, mikor megtudja, hogy Penny Sheldont Disneylandbe is elviszi. A kirándulás után Sheldon pontosan úgy reagál, ahogy Leonard előre megjósolta: rosszul lesz az édességtől és rémálmai lesznek Goofyról. Penny és Leonard végül rájönnek, hogy tudnak barátok maradni, bár Leonard tréfásan felveti a „friends with benefits” lehetőségét.

"Nem vagyok bolond. Anyám kivizsgáltatott."
Keresd a nőt! (The Plimpton Stimulation)

Sheldon bejelenti, hogy vendége érkezik: a híres kozmológus Dr. Elizabeth Plimpton, akivel évek óta szakmailag levelezik. Leonard izgatott, mert rajong a munkájáért, Penny viszont meglepődik Sheldon furcsa előkészületein. Éjjel Dr. Plimpton felkeresi Leonardot, flörtöl vele, majd lefekszenek egymással. Reggel Penny rájön, mi történt, és dühös lesz Leonardra, Sheldon pedig elárulva érzi magát, mert Leonard „összefeküdt a barátnőjével”. Később Dr. Plimpton a menzán már Raj felé kezd érdeklődni, végül nála köt ki, miközben Howard és Leonard döbbenten nézik, ahogy Raj bezárja őket a lakásból. Penny gúnyosan csak annyit kérdez később Leonardtól: „Na, mi újság Dr. Szexinyuszival?”

A lift titka (The Staircase Implementation)

Miután Leonard és Sheldon összevesznek a termosztáton, Leonard átmegy Pennyhez és elmeséli, hogyan ismerkedett meg Sheldonnal hét évvel korábban. A visszaemlékezésben kiderül, hogy Leonard új lakót keresett, és figyelmeztették Sheldon őrültségére, de nem hitt nekik. Sheldon szigorú kérdőív után befogadta, és együtt írták meg a legendás lakótársi szerződést. Az is kiderül, hogy Sheldon egyszer kidobta Leonard akkori barátnőjét, Joyce Kimet, aki később kémnek bizonyult – ezzel megmentve Leonardot a börtöntől. A történet másik fele felfedi, miért nem működik a házban a lift: Leonard egy kísérleti rakétaüzemanyaggal dolgozott, ami majdnem felrobbant. Sheldon a saját életét kockáztatva mentette meg őt, mielőtt az üzemanyag felrobbant volna a liftben. A jelenben Leonard ezért még mindig hálás Sheldonnak, bár a termosztátvita után újabb veszekedés tör ki közöttük – ezúttal a Babylon 5 miatt, Penny nagy derültségére.

Ostobák kíméljenek (The Lunar Excitation)

A fiúk lézert irányítanak a Holdra, és visszaverődést mérnek – Penny pedig új, de rendkívül buta pasiját, Zacket viszi fel, aki szerint a lézer „felrobbanthatja a Holdat”. Penny végül kínosan érzi magát mellette. Később a fiúk online társkeresőt készítenek Sheldonnak, és meglepetésükre tökéletes párt találnak neki: Amy Farrah Fowlert. Közben Penny részegen átmegy Leonardhoz, és újra lefekszenek egymással, amit másnap megbán. Leonard összezavarodik, és még Leslie Winkle-nél is próbálkozik sikertelenül. A rész végén Sheldon találkozik Amyvel, aki hozzá hasonlóan rideg és logikus – már az első beszélgetésük során kiderül, hogy tökéletesen összeillenek. Howard és Raj döbbenten figyelik: „Istenem… mit tettünk?”

Végső értékelés:

Cselekmény: ⭐⭐⭐⭐⭐☆☆☆☆☆ 5/10

A történet epizodikus felépítése működik, de hiányzik belőle a valódi narratív ív és mélység, így inkább poéngyűjtemény, mint fejlődő cselekmény.

Karakterek: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆☆ 7/10

Az ensemble-játék erős, a főszereplők jól működnek egymás mellett, de a karakterfejlődés egyenetlen és időnként sablonos marad.

Hangulat: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆ 8/10

A sorozat könnyed, derűs atmoszférája és tempója stabil nézői élményt nyújt, még ha érzelmileg ritkán is mélyül el igazán.

Összhatás: ⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐☆☆☆ 7/10

A The Big Bang Theory professzionálisan kivitelezett, humorban gazdag szitkom, amely popkulturális jelentőségében kiemelkedő, de kreatív kockázatvállalásban visszafogott.

Felhasznált források: Wikipédia, Snitt