Cím: Nyolc ezüstért
Eredeti cím:The Cursed
Rendező: Sean Ellis
Író: Sean Ellis
Szereplők:
Boyd Holbrook - John McBride
Kelly Reilly - Isabelle Laurent
Alistair Petrie - Seamus Laurent
Roxane Duran - Anais
Zene: Robin Foster
Műfaj: horror
Bemutató: 2021. január 30.
Magyar bemutató: 2022
Gyártó: LD Entertainment
Játékidő: 1 óra 53 perc
Korhatár: 18
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: -
Kapcsolódó művek: The Cursed: Dead Man's Prey
RÁHANGOLÓDÁS
A történelem, a hit és a félelem sokszor összefonódik, miközben az ember próbálja megérteni a körülötte zajló világot. Ami számunkra racionális magyarázat, az másnak lehet babona, és ami egykor puszta mendemondának tűnt, idővel valósággá válhat. Az árnyékban rejtőző titkok, a kimondatlan bűnök és a múlt öröksége mind olyan erők, amelyek néha váratlanul törnek elő, hogy szembesítsenek minket saját határainkkal.
"Fasza idézet"
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
A The Cursed (2021) egy misztikus horrorfilm, mely a múlt titkait és egy tragikus átkot tárja fel, amikor a múlt eseményei – egy gyilkos landbaron brutalitása – visszatérnek, hogy megbosszulják bűneit a jelen korában
A hozzávetőleg 1880-as évek vidéki Franciaországában, valamint az első világháború pokoli hátterében játszódik. Főbb karakterek: Seamus Laurent (földbirtokos), a patológus John McBride és Seamus gyerekei, Edward és Charlotte, valamint a tragikus sorsú Isabelle
A történet középpontjában a múltban elkövetett borzalmas bűnök (roma klán lemészárlása) által kiváltott átok áll, amely vérfarkas-szerű szörnyeteggé változtatja az áldozatokat, és végül tragikus személyes árulásokban és önfeláldozásokban csúcsosodik ki
Történet és forgatókönyv
Az átok és a múlt bűnössége által táplált horror motívuma régi, de azzal, hogy kombinálja a történelem roncsoló valóságát (az I. világháborút) egy misztikus folklór-átokkal, a film sikeresen frissíti a műfajt. A tempó ugyanakkor hullámzó, mert a történet több fronton folyik egyszerre, ami néha elaprózódáshoz vezet. A befejezés különösen problémás: John motivációi homályban maradnak, és a végső megoldás inkább erőltetett, semmint következetes. A történet gyakran inkább sodródik, mintsem hogy egyenesen haladna a katarzis felé, emiatt a drámai súly veszít erejéből.
Rendezés és képi világ
A rendező, Sean Ellis, stílusosan keveri a sötét látványt az érzelmi intenzitással – a háborús nyitány valódi vért és küzdelmet mutat, majd az átok fokozatosan épül fel (álmok, rémálmok), így folyamatos feszültséget teremt
A vizuális megjelenítés sokszor lenyűgöző: a lénydizájn különösen ötletes és hátborzongató, viszont a faágakból kinövő transzformációk inkább nevetséges hatást keltenek, semmint félelmet. Ez kettősséget ad a látványvilágnak – míg egyes jelenetek atmoszférateremtő erejűek, más pillanatok kizökkentik a nézőt. A díszletek és az operatőri munka erősek, de a vizuális effektusok egyenetlensége miatt a film összképe ingadozó marad.
Színészi alakítások
A színészi játék összességében meggyőző, különösen Alistair Petrie (Seamus Laurent) és a többiek érzelmi mélységei. Bár nem áll rendelkezésre bővített kritikai visszajelzés, a történet súlya és a karakterek drámaisága hiteles.
Zene és hangulat
A filmzenék, bár illeszkednek a történet sötét hangulatához, nem teremtik meg azt az egyedi atmoszférát, amely igazán emlékezetessé tenné a filmet. A zenei aláfestés többnyire követi a látványt és a dramaturgiát, de nem mer kísérletezni vagy meglepni a nézőt; a feszültség gyakran vizuális elemekre támaszkodik, míg a hangzásvilág csupán kiegészítő szerepet tölt be. Így bár hatásos, nem maradandó, és nem erősíti igazán a film narratív súlyát.
Összegzés
A legerősebb pont a filmnek kétségtelenül a hangulat- és látványvilág: a történelmi miliő és a misztikus horror elegye sok jelenetben hátborzongatóan működik, a karakterek drámája pedig képes némi empátiát kiváltani a nézőből. A gyengéje ugyanakkor a forgatókönyv és a történetvezetés következetlensége: a motivációk gyakran homályosak, a befejezés pedig erőltetettnek tűnik, így a feszültség és a drámai hatás időnként elvész. Összességében a filmet a történelmi horror és misztikus folklore kedvelőinek ajánlanánk, akik értékelik a vizuális részleteket és a sötét hangulatot, de azok számára, akik szoros logikára és dramaturgiai precizitásra vágynak, csalódást okozhat.
Történet
Az első világháború idején, a somme-i csata során egy francia kapitányt több lövéssel a hasában hoznak be a sebesültsátorba. A műtét közben a katonaorvos egy különös, ezüstből készült golyót talál benne, amely nem német eredetű. Innen bontakozik ki a történet visszaemlékezés formájában, amely 35 évvel korábbra, 1881-be vezet vissza.
Ekkor egy francia földbirtokos, Seamus Laurent lemészárol egy roma közösséget, akik földjét követelték. A romák vezetője a támadás előtt védelmet keresve különös ezüstfogat öntetett, farkasagyarak formájában. A vérengzés után a túlélő vezetőt élve eltemetik, a közösség másik tagját pedig kegyetlenül kivégzik. Ettől kezdve különös álmok, baljós látomások és rejtélyes események kísértik a birtokot és a földesúr családját.
A Spoilerért nyisd ki
A tragédia láncolata ekkor indul el: a gyerekek közt terjed a gonosz öröksége, az ezüstfogak hatalma vérszomjas átváltozásokat idéz elő. A falut farkasszerű szörnyek támadják, sorra esnek áldozatul a lakosok és a Laurent-család tagjai is. A titkok nyomába egy idegen, John McBride patológus ered, aki maga is személyes veszteségei miatt kutatja a romák átka mögött rejlő valóságot. A történet csúcspontján kiderül, hogy Seamus bűnei indították el az átkot, amely végül saját családját pusztítja el; a szülők önfeláldozással vesznek oda, Edward szörnyeteggé válik, majd tragikus módon lelövik, a túlélő Charlotte-ra és Johnra marad a sötét örökség. Az ezüstgolyók sorsa keretbe foglalja a történetet, amely a múlt és a jelen végzetes összefonódásáról szól.
Végső értékelés:
Jó alapötlet és erős kezdés, de középen szétesik és túl sok üresjárat van
Felszínesek, alig lehet kötődni hozzájuk, emiatt a szenvedésük sem üt igazán.
Atmoszféra, vizualitás és nyomasztó tónus hibátlanul hozza a gótikus horrort.
Látványos és nyomasztó, de történetileg és emberileg túl üres ahhoz, hogy igazi klasszikus legyen.
Felhasznált források: Wikipédia, SNIT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése