Cím: A remény rabjai
Eredeti cím: The Shawshank Redemption
Rendező: Frank Darabont
Író: Stephen King
Szereplők:
Tim Robbins - Andy Dufresne
Morgan Freeman - Ellis Boyd Redding
Bob Gunton - Norton igazgató
Zene: Thomas Newman
Műfaj: dráma, krimi
Bemutató: 1994. szeptember 10.
Magyar bemutató: 1995. május 25.
Gyártó: Columbia Pictures
Játékidő: 2 óra 22 perc
Korhatár: 16
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: Stephen King: The Shawshank Redemption
Kapcsolódó művek: -
RÁHANGOLÓDÁS
Az ember hajlamos azt hinni, hogy a falak, szabályok és rendszerek egyértelműek: fekete-fehéren meghatározzák, ki a jó és ki a rossz, mi a szabadság és mi a rabság. De mi történik akkor, ha a látszat mögött lassan kibomlik valami egészen más? Ha a hatalom nem az igazságot, hanem saját érdekeit szolgálja, ha a remény éppen ott él túl, ahol elvileg már rég el kellett volna pusztulnia
"Isten hamarabb ítél, mint gondolnád. "
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
Ez a film egy bankár, Andy Dufresne történetét meséli el, akit emberölés vádjával ítélnek el, és életfogytiglani börtönbüntetésre kerül Shawshankbe. A film az ő túléléséről, kitartásáról és emberi méltósága megőrzéséről szól egy kegyetlen, korrupt rendszerben – anélkül, hogy előrevetítené a végkifejletet. A fő témája a remény ereje, amely talán a legsikeresebben ábrázolt „túlélési motívum” a börtönfilmek között
A történet a Shawshank állami börtönben játszódik, a 1940-es évekbeli Amerikában. Andy Dufresne-t Tim Robbins alakítja, míg a narrátor és barát szerepében Morgan Freeman, mint Red látható. Bob Gunton játssza a korrupt főnököt, Samuel Nortont. A szűk karakterlista ellenére a film ezen fő szereplőkkel tökéletes egyensúlyt teremt – magabiztosság nélkül semmi, hogy lebegjen a konstelláció
A központi konfliktus abban áll, hogy Andy, ártatlanul elítélve, hogyan őrzi meg önbecsülését és reményét egy olyan rendszerben, amely minden eszközzel elnyomja. A film továbbá a hatalom korrupt természete és annak ellentétei mentén formálódik: intézményes erőszak vs. emberi lélek szabadsága; a megalázás rendszere vs. a belső szabadság vágya. A forgatókönyv nem bibliai utalásokkal operál, hanem emberi kapcsolatokat és ön-megőrző stratégiákat állít fókuszba
Történet és forgatókönyv
Börtönfilmként – különösen Stephen King-adaptációként – kétségkívül vannak műfaji elemek, de a film kivételesen elkerüli a sablonos fordulatokat. Andy könyvtár-fejlesztése, oktatás és zene szerepe friss perspektívát hoz a zsánerbe . Frank Darabont adaptációja úgy építi a dramaturgiát, hogy érzelmileg erős, de mégis kiszámított – Tommy tragédiája például feszültséget hoz, de öncélúan nem áll meg
A film tempója kiegyensúlyozott: a hosszú időhíd ellenére egyetlen perc sem tűnik feleslegesnek. A börtön monotonitását és az azt megszakító pillanatokat pontosan adagolja a film – a váltás nem esik túlzásokba. Nincs jelentős logikai hiba, minden lépés érthető és követhető, mégis megmarad az építkezés
Rendezés és képi világ
Frank Darabont mesterien váltogatja a nyomasztó atmoszférát és a ritka fellélegzést, a kongó börtönfolyosóktól a tetőn lebegő pillanatokig, például a közös sörözés jelenetében – tiszta, meleg fényben játszódik (a remény jelképe), ezzel vizuálisan is demonstrálva a belső szabadság pillanatait
Roger Deakins operatőr fénnyel és árnyékkal festi meg Shawshank megnyomorító valóságát: szigorú, színtelen tónusokkal (szürke, kék, barna) mélyíti a börtön atmoszféráját, míg kívül ragyogó, természetes fény köszönti a szabadság felé vezető jeleneteket. Ez a kontraszt nem csupán stílus, hanem érzelmi logika is
Színészi alakítások
Tim Robbins finoman visszafogott, de döntései éppen ezáltal válnak számonkérhetővé. Morgan Freeman narrátori hangja kiváló kerettörténetként működik, megadva a film szívét és ritmusát. Bob Gunton figurája pedig szánt szándékkal élhetetlen — a hitvány gonosz elénk tárulása élmény. Kritikusok szerint Freeman karaktere „genuin és élő”
"Neki is csak ezekre volt szüksége. Erőre és időre."
Zene és hangulat
Thomas Newman zenéje hozzáteszi a film emocionális súlyát: a börtönbelsők zenei aláfestése súlyos, sötét, de a végére felvillan a remény dallama – különösen a „So Was Red” és az „End Title” című kompozíciók rezonálnak – „élő dallamok a szabadságért” . A zene atmoszférateremtő ereje különösen az érzelmi csúcspontokon válik kézzelfoghatóvá.
Összegzés
Összességében A remény rabjai a filmkészítés egyik legtökéletesebb példája: erős rendezés, emlékezetes színészi alakítások és katartikus üzenet ötvöződik benne. Legnagyobb erőssége a remény és szabadság kettősének ábrázolása, valamint az, ahogyan a börtön rideg világát szimbolikusan és érzelmileg is kontrasztba állítja az emberi kitartással. Gyengesége legfeljebb az, hogy egyesek számára túlzottan szentimentális lehet, vagy bizonyos mellékszálak kicsit kiszámítottnak hatnak. Ajánlani lehet műfajkedvelőknek, akik börtönfilmeket szeretnek, széles közönségnek, akik emberi történetre vágynak, és művészfilm-rajongóknak is, akik értékelik a vizuális szimbólumokat és a mélyebb rétegeket – vagyis gyakorlatilag mindenkinek, aki hajlandó végigülni egy lassan építkező, de felemelő drámát.
Történet
" Az érdekes benne az, hogy odakint becsületes voltam, a kezem tiszta. Csak a sitten váltam bűnözővé."
1947-ben Andy Dufresne bankárt életfogytiglanra ítélik, mert felesége és annak szeretője meggyilkolásával vádolják, és a shawshanki börtönbe kerül. Itt barátságot köt a rutinos csempésszel, Red-del, akitől egy kőfaragó kalapácsot és egy Rita Hayworth-posztert szerez. Andy eleinte a mosodában dolgozik, ahol bántalmazások áldozata lesz, ám később a pénzügyi tudását is kamatoztatja, amikor segít a börtönőröknek és a vezetőségnek pénzügyeik tisztára mosásában. Közben szívósan küzd azért is, hogy a könyvtár fejlesztéséhez támogatást szerezzen.
"Reményetek az Úrban legyen, a tökötök a kezemben van."
Az évek során Andy a rabok közt tiszteletet szerez, miközben a rendszer egyre inkább kihasználja őt. Megéli Brooks tragédiáját, aki a szabadulás után nem tud beilleszkedni, és öngyilkos lesz. Andy reményről szóló hitvallása sokszor ütközik a rabok, különösen Red pesszimizmusával, de kitartása révén kiszélesíti a börtön kulturális és szellemi lehetőségeit. Egy új társuk, Tommy, sorsfordító információval áll elő: hallott egy beismerést, ami tisztázhatná Andy nevét.
A Spoilerért nyisd ki
A várva várt igazságszolgáltatás azonban elmarad: a korrupt igazgató, Norton inkább eltussolja az ügyet, Tommy-t megöleti, Andy-t pedig magánzárkába küldi. A látszólag összetört Andy azonban titokban évtizedeken át szökési tervet készített: egy alagutat vájt cellájából, poszterek mögé rejtve. 1966-ban végrehajtja menekülését, magával viszi a börtön pénzügyeinek bizonyítékait, és lebuktatja Nortont, aki végül öngyilkos lesz. Red szabadulása után követi Andy útmutatásait, megtalálja a titkos üzenetet és pénzt, majd Mexikóban újra találkozik barátjával.
" A remény veszélyes dolog. Megőrjíti az embert. Semmi szükség rá."
Végső értékelés:
Mesterien felépített történet, amely lassan bontakozik ki, de minden pillanatában feszes és jelentéssel teli.
Mélyen emberi, árnyalt szereplők, akik a legkisebb gesztussal is hitelesen közvetítik a sorsukat.
A nyomasztó börtönlét és a felemelő reményérzés tökéletes kontrasztban erősíti egymást.
Ritka film, amely szinte hibátlanul egyesíti a történetmesélést, színészi játékot és képi világot.
Felhasznált források: Wikipédia, SNIT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése