Cím: Imádlak utálni
Eredeti cím: Anyone but You
Rendező: Will Gluck
Író: William Shakespeare
Szereplők:
Sydney Sweeney - Beatrice 'Bea' Messina
Glen Powell - Ben
Alexandra Shipp - Claudia
Zene: Este Haim, Christopher Stracey
Műfaj: romantikus, vígjáték
Bemutató: 2023. december 22
Magyar bemutató: 2024. január 18
Gyártó: Sony Pictures
Játékidő: 1 óra 43 perc.
Korhatár: 16
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: William Shakespeare Sok hűhó semmiért
Kapcsolódó művek: Sok hűhó a semmiért (film)
RÁHANGOLÓDÁS
Vannak pillanatok, amikor két ember útja látszólag véletlenül keresztezi egymást, mégis olyan erős nyomot hagy, mintha sorsszerű lenne. Az ismeretlenből érkező vonzalom egyszerre lehet izgalmas és félelmetes, hiszen minden apró gesztus, minden félmondat új irányt szabhat. De vajon meddig vezethet egyetlen találkozás? És tényleg képes lehet egy röpke nap megváltoztatni valaki egész életét?
" És hol a vőlegényed? Ja, hogy ő az! Helló, Ben vagyok! Én voltam a félidős szüneti műsor."
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
Ez a romantikus vígjáték Bea és Ben történetét követi: Bea joghallgató Bostonban, Ben pedig pénzügyi szakember egy nagy cégnél. Véletlenszerű találkozás, félreértések, múltbéli exek felbukkanása, hamis szerelem (“pretend relationship”) intézménye, valamint esküvői környezet Sydney-ben – ezek a fő keretek, ahol a film a két főszereplő viszonyát bontja ki. A fő konfliktus abban rejlik, hogy mindkét fél valamilyen módon elmenekül a felelősség elől (érzelmileg eltűnik, titkokat őriz), majd megpróbálnak egymással és saját döntéseikkel szembenézni.
"Kened-vágod a mosdójogot."
Történet és forgatókönyv
A történet sajnos erőteljesen klisés: az ismeretlenből egymásba szeretés, félreértések, exek feltűnése – mindezek már nagyon ismert elemek a romkom műfajban. A “fake relationship” motívum különösen unalomig használt trükk, ami önmagában nem feltétlen baj, de itt a film nem igazán talál új szögeket ehhez. Tempóban vannak hullámvölgyek: az eleje viszonylag lendületes, de a középső részben túl sok idő megy el a passzív állásfoglalásokon és ismételt konfliktusokon, ami miatt az élmény részben laposodik. Vannak ugyan fordulatok (pl. a múltbéli eltűnés kibontakozása, illetve az esküvő előtti események), de egyik sem eléggé meglepő vagy mély, inkább előre sejthető irányba mennek. Karakterfejlődés: Bea és Ben “megtanulnak” őszintébbnek lenni, de az út, ahogy eljutnak idáig, meglehetősen darabos – sokszor motivációik nem tisztán láthatók, és egy-egy döntésük (pl. a visszatérés, a titkok el nem mondása) nehezen igazolható emocionálisan.
Rendezés és képi világ
A rendező igyekszik megteremteni az idilli, romantikus hangulatot: a helyszínváltások (Boston, Sydney), a tengerpart, a hajó, a víz közelsége mind olyan törekvések, amelyek vizuálisan vonzóvá tudnák tenni a filmet. Ugyanakkor a díszletek és a helyszínek sokszor csak felületesek; nem érződik, hogy a tér vagy a táj valóban alakítaná a karakterek lelki állapotát vagy a történet tempóját. Operatőri munka: vannak szép pillanatok – a hajós jelenet, a kikötői látképek, az esti világítás –, de ezek nem képesek ellensúlyozni, hogy sok jelenet statikus, kevés mozgással, kevés árnyalattal. Hangulati változások – a drámától a vígjátéki könnyedségig – ritkán érződik a vizuális eszközök ereje; néha a ritmus- és fénykezelés, vagy a váltások dramaturgiailag tolakodónak hatnak.
Színészi alakítások
A két főszereplő – Bea és Ben – dolgozik szépen együtt, de egyik sem tud teljesen kilépni a műfaji sablonból. Bea esetében vannak pillanatok, amikor az érzések és bizonytalanság jól áradnak; Ben-nél viszont az árnyaltabb érzelmi reakciók gyakran háttérbe szorulnak a “romantikus heroikus gesztusok” miatt. Az exek karakterei szolgálják a konfliktust, de mellékszereplőként túl sokszor díszítő jellegűek, nem kapnak elég időt a valódi érzelmi súly hozzáadásához. Szinkronról nincs információm, de az eredeti dialógusok sokszor rikítóan idealizáltak: a beszélgetések nem mindig érződnek spontánnak, s inkább forgatókönyves írásmódot követnek, mint természetes emberi párbeszédeket.
"Neked bőrönd helyett elég lenne egy aktatáska, amilyen mélynövésű vagy."
Zene és hangulat
A filmzene tipikusan romantikus/vígjáték stílusú: könnyed dallamok, lírai betétek nagyobb érzelmi csúcspontoknál, háttérben halk pop/slágerek, amelyek a “romantikus filmekhez illő” maszkot erősítik. Ez részben működik: segít abban, hogy a néző beleélje magát a hangulatba, amikor érzelmi vagy vizuális csúcspont van. Ugyanakkor a zene ritkán válik igazán emlékezetessé vagy önálló atmoszféra-teremtő erővé; gyakran szolgál pusztán felütésként, nem mélyebb rétegként. Hangulatban – a romantikus könnyedség és drámai pillanatok váltakozása – a film jó szándékú, de az ellentétek közt nem mindig találja meg a megfelelő egyensúlyt; a cringe és erőltetett poénok sokszor kilógnak, mert a zene alatt kevés a ritmusváltás, kevés az árnyalatosság.
Összegzés
A film legerősebb pontja az, hogy komfortosan lehet nézni: van benne romantika, van humor, van látvány, amely ha nem is különleges, de elegendő ahhoz, hogy kikapcsolódást nyújtson. Gyengébb pontjai viszont komolyak: a sztori sablonossága, a karakterek motivációinak időnkénti gyengesége, a tempó hullámzása és a humor “erőltetettsége”, valamint az érzelmi mélység hiánya. Ajánlanám ezt a filmet azoknak, akik szeretik a klasszikus romantikus vígjátékokat, akik nem háborodnak fel az előrelátható felépítésen, és inkább a könnyed, “szerelem + pár kellemetlen félreértés + boldog vég” párosításra vágynak. Nem ajánlanám viszont azoknak, akik frissebb narratívát, meglepő fordulatokat, mélyebb emberi dilemmákat keresnek — számukra túl sok benne a klisé és túl kevés az újdonság.
Történet
"Titanikozz meg."
Bea, a bostoni joghallgató, egy kávézóban ismerkedik meg Bennel, a Goldman Sachs alkalmazottjával. Azonnal megvan köztük a kémia, együtt töltik a napot, majd Ben kanapéján elalszanak. Másnap reggel Bea titokban távozik, de meggondolja magát, és visszatérne hozzá. Ekkor azonban véletlenül kihallgatja, ahogy Ben a barátjának sértően beszél róla. Nem tudva, hogy Ben valójában a hirtelen eltűnése miatt volt feldúlt, Bea végleg eltávolodik.
"Túl sokat versz engem."
Fél évvel később ismét keresztezik egymás útját, amikor Bea húga, Halle, Pete húgával, Claudiával kezd járni. A két család hamar összeér, Halle és Claudia eljegyzik egymást, így Bea és Ben kénytelenek újra találkozni – méghozzá Sydney-ben, a közelgő esküvő szervezése során. Kölcsönös ellenszenvük mindenkinek kellemetlen, különösen, amikor a múltbeli szerelmeik, Jonathan és Margaret is megjelennek.
A Spoilerért nyisd ki
A társaság egy tervet eszel ki, hogy összehozza őket, amiből Bea és Ben saját megállapodást kovácsol: színlelt kapcsolatot kezdenek, hogy eltereljék a figyelmet a régi exekről. A játék azonban lassan valósággá válik – közös kalandjaik, titkok és őszinte beszélgetések révén közelebb kerülnek egymáshoz. Ám a közeledés tele van félreértésekkel és csalódásokkal: Bea egy óvatlan mondata eltávolítja Bent, aki elárulja titkát a lány szüleinek; a lagzi előtt pedig Margaret újra felbukkan. Végül mégis a nagy gesztusok és kockázatos döntések hozzák meg a fordulatot – Ben szinte szó szerint vízbe ugrik Bea szerelméért, aki végül belátja: a kapcsolatuk az egyetlen dolog az életében, amit nem bán meg.
"Na jó, ne dörzsölgesd így, ez nem csodalámpa."
Végső értékelés:
túlságosan sablonos, kiszámítható, és a tempó hullámzó, kevés valóban meglepő fordulattal.
a főszereplők közt működik a dinamika, de a motivációik gyakran darabosak és a mellékszereplők laposak.
könnyed és időnként szórakoztató, de a cringe és az erőltetett poénok sokszor megtörik a varázst.
egyszer nézhető, “vanília” romantikus vígjáték, ami inkább egy szakítás utáni könnyű vigaszfilm, mint valódi értéket adó alkotás.
Felhasznált források: Wikipédia, Snitt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése