Cím: A csodák útján
Eredeti cím: The Miracle Club
Rendező: Thaddeus O'Sullivan
Író: Jimmy Smallhorne
Szereplők:
Maggie Smith - Lily Fox
Laura Linney - Chrissie Ahearn
Kathy Bates - Eileen Dunne
Zene: Edmund Butt
Műfaj: dráma
Bemutató: 2023. október 9
Magyar bemutató: 2023
Gyártó: City Films Entertainment
Játékidő: 1 óra 30 perc
Korhatár: 12
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: -
Kapcsolódó művek: -
RÁHANGOLÓDÁS
Az ember életében mindig ott lüktet a vágy, hogy választ találjon a kimondatlan kérdésekre: mihez kezdjünk a veszteségeinkkel, a megbánásainkkal, a hitünkkel vagy épp a szeretet utáni szomjúságunkkal? Van, aki gyógyulást keres, más megnyugvást, megint más a múlt sebeit próbálja begyógyítani, miközben az út maga válik a legnagyobb próbává. Hiszen mi is az igazi csoda – egy betegség eltűnése, egy szó, amit sosem hittünk, hogy elhangzik, vagy pusztán az, ha újra egymásra találunk azokkal, akiktől elszakított az élet?
"Képzed csak, csoda történt. Hiányoztál nekem…"
Történet
"Na, meg is történt az első csoda. Az, hogy bevásárolsz."
1967-ben Írországban három nő – a két idősödő Lily és Eileen, valamint a fiatalabb Dolly – egy helyi pap által szervezett tehetségkutatóra áll össze zenekarként, a Miracles néven. Megnyerik a fődíjat, ami egy lourdes-i zarándokút. Mindegyikük más okból vágyik oda: Lily régi álma, Eileen gyógyulást remél egy mellében talált csomótól, Dolly pedig abban bízik, hogy némaságba zárkózott fia, Daniel végre megszólal. Férjeik mind ellenzik a tervet, de a nők kitartanak, és útnak indulnak.
"Szerintem, ha nem fáj, akkor van baj."
Az utolsó pillanatban hozzájuk csatlakozik Chrissie is, aki Bostonból tér vissza évtizedek után, anyja temetésére. Valaha botrányos körülmények között hagyta el a falut, amikor kiderült, hogy Lily fiától, Declantől vár gyereket, és közössége kitaszította. Most anyja hagyatékaként jegyet kapott Lourdes-ba, ahol lehetőséget lát a megbékélésre. Az úton azonban régi sebek nyílnak fel: Lily és Eileen bizalmatlanok vele szemben, míg Dolly és Daniel elfogadják őt. A lourdes-i élmények mindannyiukat próbára teszik: Eileen megrendül hitében, Lily visszariad a jeges fürdőtől, Daniel pedig továbbra is néma marad.
A Spoilerért nyisd ki
Egy ittas vita során Eileen feltárja a múlt titkait: Declan nem balesetben halt meg, hanem öngyilkos lett, mert anyja ellenezte kapcsolatát Chrissie-vel. Dolly bevallja, hogy terhessége alatt meg akarta szakítani Daniel életét, és némaságát isteni büntetésnek érzi. Chrissie szintén felfedi, hogy Bostonban elvetette közös gyermekét Declannal. Később Lily és Chrissie kettesben mennek a fürdőhöz, ahol Lily megvallja, hogy hazudott fiának Chrissie távozásáról, és bűntudata miatt őt is felelőssé teszi fia haláláért. Megrendítő jelenetben bocsánatot kér, és végül békét kötnek. A hazatérés után Eileen is kiengesztelődik, a férjek pedig – akiknek végre szembe kellett nézniük a házimunka terhével – jobban értékelik feleségeiket. Daniel végül kimondja első szavát, a „haza”-t, bár senki nem hallja. Lily a történtek lezárásaként elhívja Chrissie-t, hogy együtt tisztelegjenek Declan emlékhelyén.
"Nézd csak. Ha még mindig feleségül akarod venni a drágádat azután, hogy te főzöl, takarítasz és suvickolsz, amíg ő a kocsmában ül és hülyeségeket dumál a haverokkal… hát ki vagyok én, hogy az igaz szerelem útjába álljak?"
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
A film egy 1967-es, kisír-ír faluból indított zarándokútra fókuszál, amikor három asszony – Lily, Eileen és Dolly – nyer egy utat Lourdes-ba, különböző személyes reményekkel: gyógyulást, csodát, egzisztenciális megbékélést keresnek. Hozzájuk csatlakozik Chrissie, aki évtizedek óta elvált, és akinek a visszatérése régi feszültségeket és titkokat hoz felszínre. A konfliktus belső: hit, megbocsátás, múlt árnyai, valamint a női lét súlya a társadalmi elvárások közepette.
Történet és forgatókönyv
A film dramaturgiája nem szabadul meg az érzelmi közhelyektől: bár az alapfelvetés – vágy a csodára, múlt terhei, megbékélés – nem eredeti, önmagában még nem bűn, de a forgatókönyv gyakran rásimul a drámaiság aranyzászlóira. A tempó helyenként vontatott: az egyes karakterek belső sérülései csak lassan bomlanak ki, és néha úgy érezzük, hogy a film kerülgeti a súlyosabb kérdéseket, mintha nem merne mélyebbre nyúlni. A fordulatok előre sejthetők; a sötétebb motívumok (titkok, múlt bűnei, vallási kétségek) inkább vonalként szolgálnak, mint organikus fejlődésként. A karakterépítés részben működik: Lily, Eileen és Chrissie közötti viszony valóban igényel konfrontációt, de a dialógusok sokszor túlságosan direkt módon vezetik ki a belső konfliktusokat anélkül, hogy kevesebb dramaturgiai erőlködéssel is megtarthatnák a mélységet.
Rendezés és képi világ
A rendező vizuálisan gyakran szép pillanatokat alkot: az ír vidéki tájak és Lourdes fürdői látványa – ahogy néhány kritika is kiemeli – gondosan komponált, néha már túl idealizált. Ugyanakkor ez a „szép kép” időnként ellentmond a drámai feszültségnek: amikor a jelenetnek súlya volna, a képi stílus visszahúzódó, és nem ad elég impulzust az átéléshez. A díszletek, ruhák, korhű részletek (1960-as évek Írország) többnyire meggyőzőek, de nincs benne annyi vizuális merészség vagy meglepetés, hogy ténylegesen beszippantsák a nézőt. Az operatőr néha biztonságra játszik; a kamera mozgása és a beállítások inkább kiszámítottak, mint intuitívak.
Színészi alakítások
A színészek – különösen Maggie Smith, Kathy Bates és Laura Linney triója – magas szinten teljesítenek, és szakmai tapasztalatuk érvényesül. Smith karaktere magára maradó, zsugorodó fájdalmat hordoz; Bates agresszív, reménykedő figurája feszültséget visz a filmszálakba; Linney viszont időnként passzív marad, ahogy néhány kritikus írja, hogy nem mindig tud kitörni a közvetett szerepből. Az alakítások erejét azonban gyengíti, ha a forgatókönyv nem ad elég teret a finom árnyalatoknak – sokszor a színészi intenzitás nem bontakozik ki teljesen. A karakterek közti feszültség sokat nyerne csendekkel, gesztusokkal, de a film néha inkább rámutat, mint megmutat.
"Nem azért jössz Lourdes-ba, hogy csodát kapj, Eileen. Azért jössz, hogy erőt találj a folytatáshoz akkor is, amikor nincs csoda."
Zene és hangulat
A film zenéje és hangulati komponensei összhangban vannak a vallásos és érzelmi tónussal: a zenei motívumok nem harsányak, inkább aláfestők, hogy ne tolják át az érzelmet közhelybe. Ez előny, mert nem akar pillanatokat „emelni” zeneileg, de pont emiatt néha hiányzik az a plusz, ami egy-egy jelenetet emlékezetessé tesz. A hangulatteremtés – a csendek, zörejek, távolságok – jobban működik azokban a pillanatokban, amikor a film hagyja élni a karaktereket és nem tolja az üzenetet erőszakosan. Az atmoszféra tehát jelen van, de nem eléggé markáns, hogy önállóan is bevigyen a világba.
Összegzés
A film legerősebb pontja a karakterek mögötti szándék: hit, fájdalom, női sorsok keresése, megbocsátás dilemmái. A legergyengébb eleme az, hogy sokszor túl direkt módon közvetíti ezeket az érzelmeket, és nem mer néha hallgatni, nem mer implicit lenni. A vizuális stílus, a színészi teljesítmények és a hangulati komponensek elegendőek, hogy nézőként ne unatkozzunk, de hiányzik az az extra, amelytől a film igazán kivételes válna. Ajánlanám azoknak, akik szeretik a drámai családi történeteket, a vallásos motívumokkal átszőtt női lélektörténeteket, de nem azoknak, akik parcimonosan igénylik a szerkezetileg merész, újszerű megközelítéseket.
Végső értékelés:
Érzelmileg megérintő, de sokszor klisés és kiszámítható.
A színészi alakítások erősek, a szereplők közötti dinamika valódi mélységet ad.
Szépen megteremtett világ, de nem hagy igazán maradandó nyomot.
Egy tisztességesen kivitelezett dráma, amit főleg a remek színészek visznek a hátukon.
Felhasznált források: Wikipédia, Snitt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése