Cím: Madame Web
Eredeti cím: Madame Web
Rendező: S. J. Clarkson
Író: Matt Sazama, Burk Sharpless, Claire Parker
Szereplők:
Dakota Johnson - Madam Web
Sydney Sweeney - Julia Carpenter
Isabela Merced - Anya Corazon
Zene: Johan Söderqvist
Műfaj: akció, sci-fi
Bemutató: 2024. február 14.
Magyar bemutató: 2024. február 15.
Gyártó: Sony Pictures Releasing
Játékidő: 1 óra 56 perc
Korhatár: 12
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: -
Kapcsolódó művek: marvel
RÁHANGOLÓDÁS
Van úgy, hogy az ember élete csendben halad előre, nap mint nap, minden különösebb kérdés nélkül. Azt hisszük, látjuk, értjük, irányítjuk, és ha mégsem, legyintünk: majd megoldjuk valahogy. Csakhogy vannak pillanatok, amikor a világ nem kérdez, csak átlök bennünket egy határon, ahonnan már semmi sem lesz ugyanaz. Ilyenkor jönnek elő azok a kérdések, amelyeket soha nem mertünk feltenni: mennyire számít a döntésünk, és mennyire csak sodródunk egy előre megírt történetben? Van-e választás, vagy csak szereplők vagyunk egy jövőben, amit már rég eldöntöttek mások? És ha egyszer megmutatják, mi vár ránk, vajon képesek lennénk változtatni rajta?
"Nem vagyok hajlandó elfogadni a tehetetlenség, mint diagnózist."
TÖRTÉNET
"És megmondjam, mi a legjobb a jövőben? Hogy még nem történt meg."
1973-ban járunk, a perui Amazonas mélyén, ahol Constance Webb tudományos csapata új pókok után kutat. Nem akármilyen expedíció ez: Constance várandós, a helyiek pedig csak félve suttognak a titokzatos fajról, amely gyógyító erőt hordoz. A csapatot védi és kíséri egy férfi, Ezekiel Sims, de hamar kiderül, hogy nem csak tudományos kíváncsiság hajtja. Amikor Constance rátalál az egyedre, amely megváltoztathatná a világot, Ezekiel a sajátjának akarja a felfedezést, és ez az árulás véresen ér véget: rálő a nőre, elviszi a pókot és magára hagyja őt. A közeli törzs megpróbálja megmenteni a saját pókjaik csípésével, de Constance-nak annyi ereje van, hogy világra hozza lányát, Cassandrát. Ő maga belehal, a gyermek viszont életben marad.
"Használd a hálót."
Harminc évvel később Cassie már egy New York-i mentőápoló, és nincs benne semmi misztikus, egészen addig, amíg egy rosszul sikerült mentés során vízbe zuhan és kis híján meghal. Ben Parker hozza vissza az életbe, Cassie viszont valami egészen furcsát hoz vissza magával: jönnek a villanások, képek, amikről először azt hiszi, csak a fejében létezik a kimerültségtől. Aztán meghal O’Neil, a társa, és Cassie rémülten érti meg, hogy amit lát, az megtörténik, még ha csak másodpercekkel előre is. Eközben Ezekiel is újra felbukkan, csakhogy ő nem öregedett, és már nem csak erős, hanem ő is előre látja a jövőt. Három tinilányt keres: Julia Cornwallt, Anya Corazónt és Mattie Franklint. A víziói szerint ők egyszer megölik majd. Cassie ösztönösen közéjük keveredik, és amikor a férfi lecsapna rájuk a Grand Centralon, ő viszi el őket, taxit lopva, menekülve, rejtőzködve. A lányok és Cassie sem érti, hogy mi történik csak sodródik az árral, és az egész történet olyan, mintha valaki más írná előre a következő jelenetet.
A Spoilerért nyisd ki
Cassie rádöbben, hogy az anyja nem dicsőségért jött a dzsungelbe: tudta, hogy Cassie súlyos betegségre van ítélve, és a pókok gyógyító erejével próbálta megmenteni a saját lányát. Cassie Peruba utazik, a törzs vezetője pedig egy szertartásban elválasztja a testét és a lelkét, hogy lássa azt a világot, ahol minden élő összeér, és minden jövendő létezik. Innen hozza vissza azt az erőt, amire szüksége lesz, amikor Ezekiel újra rájuk talál. A lányokkal csapdát állítanak egy lerobbant tűzijátékgyárban, ahol a férfi elszakítja őket egymástól, tönkretesz mindent, ami az útjában áll, és még Constance halálával is Cassie-t gyötri. A végső csapda azonban működik: a szerkezet összezúzza Ezekielt, mielőtt újra megtámadhatná őket. A gyár robban, egy felcsapó tűzijáték Cassie arcába csap, és bár életben marad, a teste feladja: lebénul, megvakul. Mégis, amit elveszített, visszakapja más formában. A jövő nála tisztábban látszik, mint valaha. Amikor felébred a kórházban, megígéri a három lánynak, akik miatt élt és harcolt, hogy egyszer, amikor eljön az ideje, ő lesz az, aki utat mutat nekik. Mert most már tudja: ez volt mindig is az ő szerepe.
"Cassie: Beintettél nekem.
Mattie: Ezt a fél város elmondhatja."
KRITIKA
Mi ez a film, és miért pont ezt választotta?
Mi ez a film, és miért pont ezt választotta? A Madame Web a Sony-féle Spider-Man Universe (SSU) negyedik egész estés darabja (Morbius, Venom-filmek után), önálló eredettörténetként pozicionálva Cassandra “Cassie” Webbről. A filmet S. J. Clarkson rendezte; a főbb szerepekben Dakota Johnson, Sydney Sweeney, Isabela Merced, Celeste O’Connor és Tahar Rahim láthatók. A cselekmény a 2000-es évek eleji New Yorkban játszódik, amelyet a gyártás is így modellezett (Grand Central, 2000-es évekbeli díszletek). A premier 2024. február 14-én volt; a produkció becsült költségvetése ~80 millió USD, a világszintű bevétel ~100,5 millió USD, az észak-amerikai bruttó 43,8 millió USD. A kritikai fogadtatás nagyrészt kedvezőtlen (Metacritic: 26/100, 51 kritika), a közönségnyitás pedig C+ CinemaScore-t jelzett.
Mennyire tükrözi a külcsín a tartalmat?
A marketing fő üzenete („Her web connects them all”) és az előzetesek látványosan hangsúlyozták a három fiatal hősnő jelmezes képeit és a thrilleres menekülés-szálat, a poszter- és traileranyagok alapján erős akció-szuperhős hibrid képe rajzolódott ki. A kritikai visszhang ugyanakkor széles körben jelezte, hogy a kész film hangvétele és tempója kevésbé feszes, a narratíva pedig inkoherensnek hat; több cikk a reklámanyagok és a tényleges tónus közti eltérést, valamint a túltolt termékelhelyezést (pl. Pepsi-jelenetek) is kiemelte. A rajongói diskurzus megjegyezte: a marketingben mémmé vált egyes sorok közül volt, ami a végső vágásba nem került be, ami tovább erősítette a „félrejelzés” érzetét.
Miről szól, és hogyan épül fel?
Egy realista, korai 2000-es évekbeli New York-közegben egy mentőápoló rövid idejű jövőlátás révén próbál három tinédzsert megóvni egy különleges fizikai képességekkel bíró üldözőtől. A dramaturgia több, alternatív kimenetelű vízióra épített jelenettel dolgozik; a világépítés a SSU-hoz laza módon kapcsolódó, „utcaközeli” szemszögből zajlik. A feszültség és nyugalmi szakaszok váltakozása papíron thriller-ívet ígér, a kritikai mintázat szerint azonban a ritmus megtörik: az információadagolás hullámzó, a látvány-/párbeszéd-/expozíció-arány gyakran billen, ami a követhetőséget és az ütemet érinti.
Kik mozgatják a történetet?
A fő fókusz Cassie (Dakota Johnson) és a három tinédzser (Sydney Sweeney, Isabela Merced, Celeste O’Connor) dinamikája, szemben az antagonista Ezekiel Simsszel (Tahar Rahim). A kritikai konszenzus szerint a karakterek megrajzolása típusjegyekre szorítkozó; a fejlődési ívek korlátozottak, a dialógusok funkcionálisak. Több recenzió Johnson visszafogott, néhol „leválasztott” játékát és Rahim alulírt szerepét említi, miközben a fiatal trió közti kémia időnként felvillan, de rendszerszinten nem szervezi egységbe a jeleneteket.
"Cassie: De most se vagytok elrabolva, oké?
Mattie: Pedig kicsit úgy érzem."
Hogyan mesél a rendező?
S. J. Clarkson rendezése láthatóan a „grounded” thrillerfelütést és a szuperhős-eredettörténeti formát próbálja összehangolni: Mauro Fiore (ASC) operatőri munkája a korai 2000-es évek New Yorkját idéző, realista beállításokkal és üldözésjelenetekkel dolgozik, míg a látomás-szekvenciákban visszatér a variáns-jövők ismétlése mint narratív eszköz. A vágást (Leigh Folsom Boyd) a kritikai minta következetesen a gyenge pontok közé sorolja: a tempót gyakran tördelik a gyors metszések és az expozícióváltások, ami az akció és a történet koherenciáját is érinti. A hangzás és a zene (Johan Söderqvist) funkcionális, a legtöbb értékelés nem kiemelkedő, hanem „szabványos” aláfestésként hivatkozik rá. Összképben a látvány és az elbeszélés egyensúlya megbillen: a képi világ olykor kompetensen kivitelezett (különösen az üldözések), de az eljárásos ritmus és a jelenetek közti ragasztóanyag hiánya miatt a rendezői vízió nem áll össze feszes egésszé.
Mit akar közvetíteni a film?
A kommunikált tematikus súlypontok a sors, felelősségvállalás és egymásra-hangoltság (a „kapcsolatok hálója”) hármasára épülnek; a rendezői interjúk ezeket a motívumokat nevezik meg, míg a kész film szövetében ezek főként a jövőlátás-döntés következményviszonyain keresztül jelennek meg. A kritikai visszhang alapján a filozófiai réteg többnyire deklaratív marad: a film gyakran direkt módon jelöli ki a témát, miközben a karakterdrámában ritkábban kap organikus kidolgozást, így az üzenet következetes átütése korlátozott. Hangulatát tekintve a darab nem melankolikus vagy ironikus tónusra épít, hanem félrealista, időnként thrilleres feszültségre; a nézői és szakmai értékelések egyaránt azt jelzik, hogy a koncepció és a megvalósítás között rés marad.
Jól van-e felépítve?
A dramaturgia formailag világos: expozíció (képesség és fenyegetés kijelölése), üldözéses középrész variáns-jövő montázsokkal, majd konfrontatív finálé. A kritikai összevetés szerint a szerkezet papíron követhető, ám a ritmus hullámzó: a középső felvonás epizodikus, a jelenetek sokszor kevéssé motiváltan követik egymást, a vágás pedig inkább megszakít, mint összefűz. Ezt több nagy lap és aggregátor-visszajelzés is rögzíti, külön kiemelve az információadagolás egyenetlenségét és az akciót motiváló ok-okozati lánc lazulását. A tempó tehát nem stabilan feszes, hanem szakaszos, ami gyengíti a thriller-ígéretet.
Hogyan zárul a történet?
A finálé hagyományos műfaji „összecsapás”-logikát követ, amely lezárja a fő konfliktust, miközben a tágabb univerzum felé csak minimálisan nyit. A kritikai minta a befejezést nem tartja katarzisosnak; inkább funkcionálisnak, amely kevéssé emeli fel az addigi ívet. Megjegyzés, hogy a film posztkredites jelenetet nem alkalmaz, ami a műfaji konvenciókhoz képest tudatos visszafogásnak számít.
Milyen élményt adott?
Az összevont kritikai és közönségfogadtatás adatai alapján a film kedvezőtlen szakmai értékelést kapott, a konszenzus a koncepció–megvalósítás közti eltérésről, az írás és ritmus inkoherenciáiról, valamint a figurák korlátozott kidolgozottságáról szól; ugyanakkor egyes források a néhány üldözésjelenetet és a korhangulat részleteit megjegyzik. A mű leggyengébb elemei a vágás-ritmus és a forgatókönyvi szervezettség, legerősebb - relatív értelemben - a célzott, realista képi megközelítés pillanatai. Az ajánlás a műfaj kifejezett gyűjtőinek vagy a Spider-Man-univerzum periférikus darabjai iránt érdeklődőknek szólhat inkább, míg széles közönségnek, kiforrott szuperhőstörténet reményében kevésbé. A maradandó hatás tekintetében a recenziós átlag felejthetőként írja le az élményt.
Végső értékelés:
A történet alapötlete ígéretes, de a ritmus, a vágás és az ok-okozati lánc szétesése miatt a cselekmény gyakran következetlenné és nehezen követhetővé válik.
A szereplők többsége típusfigura marad, kevés fejlődéssel és gyenge dialógusokkal, így a karakterek érzelmi hatása minimális.
A film időnként képes megidézni a korai 2000-es évek utcahangulatát, de a rendezői koncepció, a zene és a vizuális ritmus nem alkot egységes atmoszférát.
A koncepció és a megvalósítás közti különbség, valamint az inkoherens történetvezetés miatt a film nem tud erőteljes, egységes élményt nyújtani.
Felhasznált források: Wikipédia, Snitt, IMDB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése