Cím: Szellemirtók (2016)
Eredeti cím: Ghostbusters
Rendező: Paul Feig
Író: Katie Dippold, Paul Feig, Ivan Reitman
Szereplők:
Melissa McCarthy - Abby Yates
Kristen Wiig - Erin Gilbert
Leslie Jones - Patty Tolan
Zene: Theodore Shapiro
Műfaj: akció, sc-fi
Bemutató: 2016. július 9.
Magyar bemutató: 2016. július 28.
Gyártó: Columbia Pictures
Játékidő: 1 óra 57 perc
Korhatár: 12
Előző: -
Folytatás: -
Könyv: -
Kapcsolódó művek: Szellemírtók-franchise
RÁHANGOLÓDÁS
A világ tele van olyan jelenségekkel, amelyeket nem értünk, s amelyek fölött a tudomány vagy szemet huny, vagy egyszerűen vállat von. Minden kor embere hitt valamiben, ami túlmutat a láthatón, de a huszonegyedik században mintha újra fel kellene tennünk a kérdést: mi történik akkor, ha a képzelet határán túli dolgok egyszer csak áttörik a valóság felszínét? Lehet-e igazság a nevetségesnek tűnő elméletek mögött, és mi történik azokkal, akik mernek hinni valamiben, amit mások képtelenségnek bélyegeznek? Vajon mihez kezdünk, ha a túlvilág egyszer csak kopogtatni kezd az ajtón?
"Erin: Egyébként pedig úgy érzem, hogy mindig kerüljük a feltűnést.
Hawkins ügynök: Halottas kocsival járnak amin egy szellem van, és úgy szirénáznak, mint a veseköves nagyapám."
TÖRTÉNET
"Abby: Most már fölötted lakom, de sajna nem lettél gyorsabb! Miért telik másfél órába, hogy felküzdd magad az emeletre?
Bennie: Nagyon rossz a térdem."
Az Abby Yates és Erin Gilbert közti barátság egykor a közös szenvedélyükből született: a természetfeletti kutatásából. Még fiatalon írták meg közösen Ghosts from Our Past című könyvüket, amelyben a paranormális világ felfedezéséről számoltak be. Idővel azonban Erin eltávolodott ettől a múltjától, és komoly tudományos karriert épített, miközben Abby továbbra is megszállottan kutatta a szellemek létezését a Higgins Intézetben, Holtzmann oldalán. Amikor kiderül, hogy a könyv újra megjelent, Erin visszatér Abby mellé egy kísértetjárta helyszín, az Aldridge-kúria vizsgálatára, ahol első kézből találkozik egy valódi szellemmel. Ez a találkozás mindent megváltoztat: újra hisz, újra csatlakozni akar régi barátjához, de a karrierje összeomlik, őt és a többieket pedig kirúgják. Egy kifőzde fölött improvizált bázist alapítanak, ahonnan saját felszereléssel, saját névvel, még ha kezdetben ügyetlenül hosszú és túlbonyolított is, új életet kezdenek a szellemek világában.
"Bill bácsi: Hol van?
Patty: Miről beszélsz? Mondtam, mi történt!
Bill bácsi: Hol van a kocsim?
Patty: Már a másik oldalon!
Bill bácsi: Jersey-ben?
Patty: Nem, a túlvilágon!"
Ahogy bővül a csapat Patty Tolannal és az általa hozott Ecto-1-gyel, a város egyre több paranormális jelenséget tapasztal. A furcsaságok mögött azonban nem véletlenek állnak, hanem Rowan North, egy elszigetelt, megszállott figura, aki a saját építésű készülékeivel egyre erősebb kísértetenergiát terel Manhattanbe. Miközben a Ghostbusters néven hírhedtté vált csapat próbál helytállni a médiában, a kétkedő tudósok és a nyomás alatt lévő hatóságok kereszttüzében, világossá válik, hogy Rowan célja nem egyszerű kísérlet, hanem valami sokkal nagyobb. A város vezetése ugyan tisztában van a veszéllyel, mégis a látszat fenntartása miatt nyilvánosan elhatárolódik a csapattól, így a nőkre marad a feladat, hogy kiderítsék, mi történik a nagyváros mélyén futó ley-vonalak körül, és milyen végső esemény felé tart a fenyegetés. A feszültség nő, a jelenségek durvulnak, és bár egy pillanatra úgy tűnik, sikerült megállítani Rowant, de valami készül a háttérben
A Spoilerért nyisd ki
A valódi szándék azonban csak akkor derül ki, amikor Rowan visszatér: immár nem emberként, hanem szellemi entitásként, aki képes megszállni másokat, uralni az eseményeket és megnyitni a dimenziók közti kaput. Manhattan utcáit ellepik a szellemek, a polgári hatalom összeomlik, a Ghostbusters pedig egyetlen esély marad a katasztrófa megállítására. A harc végül az egész várost felfalni készülő portálnál dől el, ahol az óriásira nőtt logószellem ellen a saját felszerelésükből épített improvízált atomcsapással kell szembeszállniuk. A végső áldozatvállalással sikerül lezárni a hasadékot és visszafordítani Rowant, de csak hajszálon múlik, hogy senki ne maradjon a túloldalon. Bár a külvilág hivatalosan továbbra is őrült csalóknak titulálja őket, a háttérben a város támogatni kezdi a munkájukat, új felszerelést, valódi bázist és jövőt biztosítva számukra. A Ghostbusters végül nem csak megmentik a várost, hanem stabil alapokra helyezik a hivatásukat is: ám egy új szellemhang újabb fenyegetést sejtet: „Zuul.”
"Abby (miközben próbálják elvonszolni Kevint): Tudtam, hogy annyi esze van, mint egy krumplis zsáknak, de azt nem, hogy olyan nehéz is! Miből van?!
Erin: Tiszta izom és… puha bababőr!"
KRITIKA
Mi ez a film, és miért pont ezt választotta?
A 2016-os Ghostbusters (sok helyen Ghostbusters: Answer the Call alcímmel) a Szellemírtók-franchise harmadik nagyjátékfilmje, ugyanakkor narratív szempontból teljes értékű reboot: nem az 1984-es és 1989-es filmek történetét folytatja, hanem egy új idővonalon, új karakterekkel gondolja újra az alapkoncepciót. A rendező Paul Feig, a forgatókönyvet Feig és Katie Dippold írta; a főszereplő kvartett Melissa McCarthy, Kristen Wiig, Kate McKinnon és Leslie Jones, mellettük pedig Chris Hemsworth játssza a túljátszottan butácska recepcióst. A film hosszú és problémás fejlesztési folyamat lezárása: a klasszikus Ghostbusters 3 projekt Bill Murray vonakodása és Harold Ramis halála miatt évekig elakadt, emiatt döntött úgy a stúdió, hogy inkább női főszereplős újraindítást készít.
A mozifilm 2016 júliusában jelent meg, 144 millió dolláros költségvetéssel, és világszinten kb. 229 millió dollárt termelt, ami a marketingköltségekkel együtt több nagy iparági elemzés szerint pénzügyi bukásnak minősült, 25–75 millió dollár közti becsült veszteséggel; a film szerepet játszott abban is, hogy a Sony később jelentős leírást volt kénytelen elszámolni. Kritikai szinten a fogadtatás összetettebb: Rotten Tomatoes-on kb. 74%-os, „Certified Fresh” minősítést, 6,5/10-es átlagpontot kapott, Metacriticen 60-as metascore-t ért el, ami a „mixed or average” kategória, míg a CinemaScore közönségosztályzata B+. A díjak és jelölések képe ehhez illeszkedik: a film több közönség- és zsánerdíjra kapott jelölést (Saturn Awards – legjobb fantasyfilm, Kate McKinnon mellékszereplői jelölései, Hugo-jelölés hosszú formátumú dramatikus műként, Critics’ Choice és People’s Choice jelölések), és többek közt Kids’ Choice- és People’s Choice-kategóriákban győzni is tudott, miközben egyes szakmai körökben olyan kategóriákban is emlegették, mint „Remake or Sequel That Shouldn’t Have Been Made”. A filmre való fókuszálás így nem véletlen: egy olyan nagy stúdióprojekt, amely egyszerre rebootol egy kultikus ’80-as évekbeli brandet, vállaltan női főszereplőkkel, erős nosztalgiaelvárások közegében, és amely köré a bemutatás előtt példátlan online vitakultúra, gyűlöletkampány és politikai-társadalmi értelmezési harc épült: vagyis tankönyvszerű példája annak, hogyan találkozik egy ikonikus IP a kortárs internetes közeggel.
A néző ennek megfelelően jellemzően egyszerre nosztalgiával, óvatossággal és kíváncsisággal ül le elé: azt várja, hogy a film egyszerre tisztelegjen az eredeti előtt, ugyanakkor egy önálló, kortárs vígjáték-akciófilmként is működjön; a nyitány, a stilizált kísértetjelenet és a hangsúlyosan komikus tónus pedig azonnal jelzi, hogy a hangsúly a könnyed, látványos szórakoztatáson lesz, nem pedig horroron vagy drámán.
Mennyire tükrözi a külcsín a tartalmat?
A film vizuális és promóciós arculata tudatosan épít a klasszikus Szellemírtók ikonográfiájára: visszahozza a jól ismert „tilos a szellemnek” logót, a zöldes-lilás, neonfényű kísértetpalettát és a New York-i nagyvárosi környezetet, miközben a plakátokon és előzetesekben egyértelműen hangsúlyozza a női főszereplőket és a modernebb CGI-látványvilágot. A marketingkampány egyik kulcseleme a 2016 márciusában megjelent első trailer volt, amely néhány hét alatt a YouTube egyik legjobban „dislike-olt” filmelőzetesévé vált: már tavasszal több százezer negatív értékelést gyűjtött, amihez jelentős mértékben hozzájárult egy szervezett downvote-kampány, és a női főszereplők, illetve a „gyerekkor tönkretétele” köré épülő online düh.
A promóciós anyagok tónusa egy hangos, effektdús, erősen slapstick-humorra építő nyári blockbustert ígért, amely egyszerre folytatja és „újrafogalmazza” az eredeti filmet. Ugyanakkor sok kritikus és néző rámutatott, hogy a trailer válogatása félrevezetően gyenge poénokat és esetlen ritmust emelt ki, így a külvilág felé a film egy harsányabb, leegyszerűsítettebb vígjátékként jelent meg, mint amilyennek a kész mű sok kritikus szerint végül bizonyult.
A plakátok és szlogenek szintén a nosztalgia és az „új csapat” kettősére építettek, miközben a marketingnek szembe kellett néznie azzal is, hogy a stúdió eredetileg erősen férfiközönségre célzott, miközben a film női ensemble castja és a köré épülő diskurzus egyre inkább identitáspolitikai vitává vált.
Összességében a külcsín nagyjából tükrözi a tartalom műfaját és alaphangulatát - látványos, CGI-központú, humorra kihegyezett, New York-i természetfeletti akcióvígjáték -, de a marketing által keltett indulatok, a trailer szerkesztése és az online visszhang hatására a film sok néző fejében már a bemutató előtt „problémás termékként” rögzült, ami erősen meghatározta a fogadtatást.
Miről szól, és hogyan épül fel?
A film egy kortárs, realista New Yorkban játszódik, ahol a természetfeletti jelenségek lassan, de látványosan kezdenek beszivárogni a mindennapok felszíne alól. A cselekmény középpontjában egy tudományos háttérrel rendelkező, de a hivatalos akadémiai közegből kiszoruló csapat áll, amely egyre nyilvánvalóbb paranormális aktivitás nyomán kénytelen saját kezébe venni a szellemirtás ügyét. A dramaturgia klasszikus blockbustermintát követ: az első harmad a szereplők összehozása, a szkepticizmus és hit kérdése, valamint az első konkrét szellemészlelések felvezetése; a középső szakasz a csapat professzionalizálódásáról, az eszközök és módszerek kialakításáról, illetve a növekvő városi fenyegetésről szól; míg a záró felvonás egy nagyléptékű, egész Manhattant érintő krízisben csúcsosodik ki. A film fő mozgatórugója egy olyan antagonista tevékenysége, aki különféle technológiai eszközökkel gerjeszti és fókuszálja a kísértetenergiát, így a természetfeletti jelenségek nem véletlenszerű anomáliák, hanem tudatosan létrehozott rendszer részévé válnak.
A ritmus alapvetően váltogatja a komikus dialógusokra építő, intimebb jeleneteket a kifejezetten látvány-vezérelt akciószekvenciákkal. A kritikai konszenzus szerint a film szerkezete jól követhető, de kevéssé meglepő: az ív kiszámíthatóan halad a „csapat összeáll” fázistól a „várost fenyegető katasztrófa” felé, miközben a történet gyakran háttérbe szorul a vizuális effektek és az improvizatív humor javára.
A világépítés elsősorban a technológiai oldalra koncentrál - részletes eszközök, fegyverek, kütyük és az ezekhez kapcsolódó technoblabla -, míg a misztika és a „szellemvilág” inkább funkcionális, semmint mélyen kidolgozott: a film célja nem egy komplex mitológia felépítése, hanem a látványos ütközések és akciók szolgálata.
Kik mozgatják a történetet?
A narratívát egy négytagú ensemble csapat viszi előre, amelynek minden tagja jól elkülöníthető funkciót tölt be. Erin Gilbert a klasszikus „kapufigura”: akadémiai háttérrel bíró, kezdetben racionálisabb karakter, akin keresztül a néző is újra „megtanul hinni” a természetfelettiben. Abby Yates a megszállott, elhivatott kutató, aki a film érzelmi motorja: ő képviseli a fanatikus érdeklődést és kitartást. Jillian Holtzmann a technikai zseni, aki vizuálisan és gesztusaiban is a legextrémebb, és sok kritikus szerint a film egyik legerősebb, legemlékezetesebb alakítása Kate McKinnontól; több díj- és jelöléslista is kiemeli mellékszereplőként.
Patty Tolan eredetileg nem tudós, hanem hétköznapi városi dolgozó, aki a csapat „helyismeretét” és civil nézőpontját hozza be, de a trailerek és a film egyes jelenetei miatt számos kritika érte a karaktert és ábrázolását, mivel egyes elemzések szerint ráerősít bizonyos, fekete női karakterekkel kapcsolatos sztereotípiákra.
A mellékszereplők közül Chris Hemsworth Kevinje tudatosan túlrajzolt, szinte karikatúraszerű figura: a „butuska titkárnő” gender-fordított variánsa, aki egyszerre komikus megkönnyebbülés és a film reflexiója a korábbi, női mellékkarakter-sablonokra - ugyanakkor kritikusok egy része szerint a végletekig leegyszerűsített ábrázolása a humor könnyű, de olcsó forrásává válik.
Összességében a karakterek felépítése inkább típusokra, mintsem mélyen árnyalt személyiségrajzra épül: a hangsúly a csapatdinamikán, a gyorsan pergő párbeszédeken és a fizikai-komikus gesztusokon van. A kritikai visszhang nagy része egyetért abban, hogy a négyes közti kémia működik, különösen a Wiig–McCarthy múltbeli kapcsolatára és McKinnon energikus jelenlétére építve, miközben a villian figura sok vélemény szerint alulírt és emlékezetlen marad, ami gyengíti a történet tétjét.
A nézői azonosulás így elsősorban a csapat kollektíváján alapul, nem pedig egy markánsan kiemelt főszereplőn; a film érzelmi hatása pedig jellemzően a csapat összetartásából és a közös küzdésből, nem pedig egy-egy karakter mély személyes ívéből fakad.
"Rowan: Bevallom, élvezem ezt a testet! Végre nem kell behúznom a hasam!"
Hogyan mesél a rendező?
Paul Feig rendezői stílusa a filmben egyértelműen a korábbi vígjátékainál (pl. Bridesmaids, Spy) is megfigyelhető, improvizációra építő, „szöszös” komédiaforma és a nagyköltségvetésű akció-blockbuster keveréke. Több kritikai elemzés kiemeli, hogy a jelenetek jelentős része a színészek közti improvizált párbeszédekre, egymásra reagálásra épül, amelyekhez Feig tágabb időkeretet és lazább beállításokat hagy, miközben a cselekmény magja viszonylag konvencionális struktúrát követ. talkingfilmstodeath.wordpress.com +1 A kameramunka túlnyomórészt funkcionális: olvasható, követhető beállításokkal dolgozik, kevés erősen szimbolikus kompozícióval, viszont az effektdús jeleneteknél következetesen arra törekszik, hogy a néző a vizuális káosz ellenére is értse, ki mit csinál és mi történik a képen. Ezt több recenzió is pozitívumként jegyzi meg a finálé esetében, ahol a nagy léptékű CGI-összecsapás ellenére a cselekmény térbelisége viszonylag tiszta marad. Den of Geek +1 A vágás tempóját vegyesen értékelik: egyes kritikák „shaggy”, kissé szétfolyó, epizodikus szerkesztésről írnak, amelyben a poénokra épülő jelenetek néha megtörik a történet sodrását, mások szerint viszont a film folyamatosan mozgásban marad, gyorsan adagolja a gegeket és akciókat. them0vieblog.com +3 standbyformindcontrol.com +3 halloweenlove.com +3 A hangdizájn és a zene erősen támaszkodik a klasszikus Ghostbusters-motívumokra, modernizált hangszereléssel, és inkább a nosztalgia érzetét, mintsem egy markánsan új zenei világot épít. Összességében Feig rendezése a humor és a látvány közti egyensúlyt keresi: követhető, de kevéssé formanyelvi kísérletező, a hangsúly a színészek energiáján és az effektekre épülő jelenetek biztonságos levezénylésén van, nem pedig egy erősen stilizált képi koncepción.
Mit akar közvetíteni a film?
Tematikus szinten a film a szupernaturális akcióvígjáték keretein belül több, jól azonosítható motívummal dolgozik: a női tudósok reprezentációja, a tudományos kíváncsiság és a társadalmi elutasítás konfliktusa, az outsider-létből való kitörés, illetve a közösség általi láthatatlanság és láthatóvá válás kérdése. A főszereplők mind a tudományos intézményrendszerből kiszoruló, marginalizált figurák, akik a saját szakértelmükre építve teremtenek maguknak új társadalmi szerepet; erre több feminista értelmezés kifejezetten rámutat, mint a nők szakmai kompetenciájának és fizikai jelenlétének pozitív reprezentációjára az akciózsáneren belül. The Atlantic +1 Ezzel párhuzamosan a film reflektál a körülötte zajló valós társadalmi vitákra is: a női főszereplőgárda körüli online gyűlöletkampányt és a szexista kommentárokat több elemzés a film implicit háttérkontextusaként tárgyalja, amelyben a szereplők a diegézisen belül szintén szkepszissel, lekicsinyléssel és lejáratással szembesülnek, miközben a háttérben elismerést kapnak. ABC +2 Geek Girl Pen Pals +2 Emellett jelen vannak könnyebben azonosítható, univerzális témák is: a barátság, a hit és a karrier közti választás, illetve az a kérdés, hogy mi történik, amikor a „hiteltelennek” bélyegzett nézőpont bizonyul igaznak. A hangulat dominánsan könnyed, ironikus, helyenként önreflexív; a film csak áttételesen, humoron keresztül érinti a tágabb társadalmi kérdéseket, közvetlen politikai állásfoglalás helyett elsősorban a női hősök jelenlétének normalizálását, illetve a szakmai kompetencia és a kitartás értékének hangsúlyozását célozza.
Jól van-e felépítve?
A szerkezeti felépítésről erősen megoszlanak a vélemények, de több kritika hívja fel a figyelmet hasonló problémákra. Visszatérő megállapítás, hogy a film első fele hosszasan, sokak szerint túlságosan is részletezően ismétli a klasszikus Ghostbusters-ívet: a szereplők összehozása, az első szellemészlelés, a felszerelés fejlesztése lépésről lépésre, kevés meglepetéssel követi az 1984-es film sémáit. standbyformindcontrol.com +1 Több elemző a struktúra „szétcsúszottságáról” ír: a középső szakaszban a jelenetek egy része inkább epizodikus geg-sorozatként hat, amelyek nem mindig viszik előre érdemben a főkonfliktust, miközben a főgonosz cselekményszála viszonylag későn és vázlatosan kerül fókuszba. halloweenlove.com +1 Más vélemények szerint a tempó összességében „pörög”, és bár a ritmus olykor egyenetlen, a film végig mozgásban tartja a történetet, nem engedi le teljesen a feszültséget. them0vieblog.com +1 Abban viszonylag széles egyetértés mutatkozik, hogy a dramaturgia kiszámítható: a háromfelvonásos blockbuster-séma tisztán kirajzolódik, a fordulatok kevéssé radikálisak, és a film ritkán kockáztat szerkezetileg. Az extended cut léte arra utal, hogy a mozikba került verzióból is kerültek ki jelenetek, ami tovább erősíti azt a benyomást, hogy a vágás során a stúdió és a rendező egyaránt a kommersz ritmus és a befogadható játékidő felé próbálták igazítani az anyagot. ghostbusters.fandom.com
Hogyan zárul a történet?
A befejezés szerkezetileg egy nagyléptékű, vizuális erejű fináléra épül, amelyben a városi léptékű természetfeletti válság és a főszereplők szakmai és emberi bizonyítása egyszerre csúcsosodik ki. A kritikai fogadtatás szerint a finálé megfelel a modern stúdióblockbusterek elvárásainak: intenzív akció, CG-vel telített környezet és egyértelmű tét jellemzi, miközben a korábbi jelenetekben felfuttatott technológiai és mitológiai elemek itt kapnak látványos, összefoglaló funkciót. Den of Geek +1 Ugyanakkor több bírálat éri, hogy a harmadik felvonás formálisan „megbízható”, de kevéssé eredeti: a nagyvárosi rombolás, a légi és talajszintű összecsapások, valamint a hősök fizikai és vizuális megpróbáltatásai olyan sémákat követnek, amelyeket számos más kortárs franchise-film is alkalmaz, így a befejezés sok néző számára ismerős és kevéssé meglepő lehet. halloweenlove.com +1 A lezárás ugyanakkor illeszkedik a film tematikájához: a hősök szakmai és társadalmi elismerése, a hivatalos diskurzus és a háttérben zajló tényleges megbecsülés kettőssége, valamint a későbbi folytatásokra utaló apró „jelzések” (például további fenyegetés sejtetése) egyaránt szerepet kapnak. Medium +1 A történet alapkonfliktusa lezártnak tekinthető, ugyanakkor világosan nyitva hagyja a lehetőséget a franchise további bővítésére, akár közvetlenül ehhez az idővonalhoz kapcsolódóan.
Milyen élményt adott?
A kritikai és nézői visszajelzések összegzése alapján a 2016-os Ghostbusters leginkább egy középsúlyú, vegyes fogadtatású nyári blockbusterként írható le, amelynek elsődleges erőssége a színészgárda kémiája és a négyes csapat dinamikája. Több ismertetés kiemeli, hogy a főszereplők közti interakciók, a verbális poénok és a karakterek eltérő energiái adják a film legemlékezetesebb pillanatait, különösen Kate McKinnon figurája kap gyakran dicséretet. thecinematicreel.com +2 Big Picture Reviews +2 Ezzel szemben a leggyakoribb kritikák a forgatókönyv konvencionalitására, a főgonosz gyengeségére, a strukturális egyenetlenségekre és a túlzottan CGI-központú fináléra vonatkoznak, amelyek több vélemény szerint megakadályozzák, hogy a film az eredetihez mérhetően emlékezetes legyen. halloweenlove.com +2 standbyformindcontrol.com +2 A recepciót erősen torzította az online közegben zajló, részben nyíltan szexista backlash, amely sok esetben összeolvad a film valódi esztétikai értékelésével, így a diskurzus nehezen választható szét tisztán filmes és társadalmi szintre. ABC +1 Objektívebb szűrőn át nézve a film elsősorban azok számára releváns választás, akik nyitottak egy könnyed, látványos, komikus hangvételű szórakoztatófilmre, és elfogadják, hogy egy kultikus ’80-as évekbeli cím modern, stúdióbiztos újrafogalmazásáról van szó, nem pedig radikális műfaji újításról. A műfajkedvelőknek, a franchise iránt érdeklődő nézőknek és a női ensemble vígjátékok rajongóinak célozható leginkább; a visszhang alapján azonban inkább rövid távú, „jól elvan vele az ember” típusú élményt nyújt, mintsem maradandó, katarzissal vagy erős utóhatással járó moziélményt.
Végső értékelés:
A történet kiszámítható és sablonos blokk-szerkezetet követ, amely nem kínál valódi meglepetéseket vagy erős dramaturgiai ívet.
A főszereplők közti dinamika működik és a csapat szerethető, de a karakterek típusszerepekre épülnek és a főgonosz alulírt.
A film könnyed és szórakoztató, de a humor, az akció és a nosztalgia keveréke nem mindig talál egységes hangnemre.
A film középszerű, korrekt szórakoztatásként működik, de hiányzik belőle az eredetiség és a karakteres alkotói vízió, amely kiemelhetné a zsánerből.
Felhasznált források: Wikipédia, Snitt, IMDB, Variety
Az információ gyűjtésben és annak megfogalmazásban segített az ChatGPT.
