Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és írtó közel

Szerző: Jonathan Safran Foer
Cím: Rém hangosan és írtó közel
Eredeti cím: Extremely loud & incredible close
Kiadó: Cartaphilus
Fordító: Dezsényi Katalin
Kiadás éve: 2009
Műfaj: dráma

Fülszöveg:

Mit tegyen az ember, ha Manhattanban él, kilenc éves, és feltaláló, ékszer tervező, ékszer készítő, amatőr etimológus, franko mán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr-régész, továbbá ritka pénz érmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegy tárgyak, fél drágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilenc éves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenet rögzítő magnó szalagja apja utolsó telefon hívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elöl? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot az apja szekrényében, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Viszonylag egyszerű: Fel kell keresnie az össze Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolni, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakás cím. Vagy megkeresni a zárat, bár minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy hősünk betegesen retteg a tömeg közlekedéstől, Ezért mindenhova gyalog megy. És persze számos más megválaszolandó kérdés akad. Vajon szerelmes lesz-e még egyszer a mama? Ki a titokzatos bérlő, aki beköltözött a mamihoz? Mit rejt a magnó szalag, amin a papa utolsó üzenetei vannak? 

Cselekmény: 

Oskar különleges kapcsolatot ápolt édesapjával. Nagyon szerette és imádta, azokat a keresgélős játékokat, amiket kitalált. Egyik nap hazaküldték az iskolából korábban 2001. szeptember 11-én. Mikor megérkezett az apja próbálta hívni és hagyott üzenetet is neki, de nem volt bátorsága felvenni a kagylót. Nem mondta meg senkinek, és a telefont is elrejtette. Hetekig keresték az apát, de hiába. Eltűnt a tragédia reggelén.

Pár hónappal később az apa régi cuccai között Oskar megtalál egy vázát benne egy borítékot, amiben egy kulcs van és egy név Black. A feladat egyszerű meg kell keresnie a zárat, amit nyit a kulcs. Talán a Black nevű ember akié a zár tudhat valamit az édesapjáról. Elindul, de persze gyalog, hisz Oskar nem bírja a hangos zajokat és a tömeg közlekedést. Az útja során melléje szegül az egyik Black segítségül. Oskar már kezdi feladni, amikor kap egy telefon hívást egy volt Blacknétől. Bocsánatot kér, hogy nem szólt, de egy időben a férje keresett egy kulcsot, de haragudott rá, ezért nem mondta meg Oskarnak, hogy talán ő segíthet.

Így hát Oskar megkereste azt az embert, de csalódnia kellett, mert csak egy egyszerű széf kulcs. És az apa a vázát, amiben a kulcs volt egy garázs vásárban vette a feleségének.


Párhuzamosan megismerünk két másik élet utat. Oskar mamájáét és papájáét. Egy fiatal lány és családja éldegélnek Németországban. A lánynak van egy nővére is, akit titkon meg szokott lesni, amikor a fiújával csókolózik. Aztán a 2. világháború közbeszólt. A fiatal lány elvesztette mindenkijét és hallotta, hogy a nővére pasija túlélte.

Sok-sok év után találkoznak és összeházasodnak, de életüket szigorú szabályok szerint élik, amiket ők határoztak meg. Egyik ilyen szabály, hogy nincs gyerek. A hölgy viszont nagyon szeretne egyet, ezért nem szól a férjének csak, amikor már nyilvánvaló. A leendő apa otthagyja a nőt egyedül. Megszületik Oskar apja, aki a szeptember 11-ei tragédiában lelte halálát.

Oskar nagypapája visszatér mikor meghallja a fia halál hírét és felkeresi a feleségét. Ő lesz a titokzatos bérlő, aki összeismerkedik aztán az unokájával és közösen elmennek kiásni az apa/fia sírját, hogy mindketten végső búcsút vegyenek tőle.

Értékelés:

Majdnem úgy döntöttem, hogy nem olvasom el ezt a könyvet. Nagyon nem akartam. És ráadásul az elején még nem is tudtam, hogy a szálak, hogyan fognak egyszer csak összekapcsolódni. Sokszor a hajamat téptem, mert egyszerűen nem tudtam, hogy mit keres ott egy plusz szál és, hogy minek kell ez a hármas nézőpont.

Rendesen megdolgoztatja az agy tekervényeket ez a könyv. Érzelmileg szintén képes lefárasztani. Ráadásul az író hihetetlenül képes húzni a történéseket. Együtt izgultam Oskarral. Drukkoltam neki, hogy talán előkerül az apja ez is csak valami játék, de nem, csalódnom kellett.  Nem volt semmi pozitív lezárás.

Reménykedtem egy jobb végben....hogy talán esetleg előkerül az apa és ott lesz megint Oskarral. Hogy a nagyapa végül mégse hagyja ott a terhes feleségét, de az élet nem, ilyen. Ott voltak egymáshoz írtó közel és mégis távol. 

A gyászt feldolgozni mindig nehéz, de Foer úgy üt vele képen, hogy te is sírjál és éld bele magad, mert bizony ez kemény feladat. Amikor olvastam az egyik Blackről, aki azért él az Empire State Building tetején, mert nem akar hazamenni, mert nincs ott már valaki. Ebből a regényből rengeteg emberi sorsot ismerünk meg és mindnél összetörik egy kicsit az ember szíve, mert kiderül, hogy mindenki elvesztett valamit és ugyanakkor mindenki keres is valamit, amit talán soha nem találunk meg.

Oskar:  Ahogy ő látja a világot...nos mindenkinek úgy kéne. A gyermeki kíváncsisággal és nyitottsággal szemlélni mindent és mindenkit.

Oskar édesanyja: Teljesen unszimpatikus karakter. Nem tud bánni Oskarral ugyanakkor nem is kapunk belőle sokat.

Oskar édesapja: Neki is különleges világ látása van szívesen olvastam volna még több részt, amiben ő is szerepel. 

Oskar mamája: Minden tiszteletem az öreglányé, aki elveszítette a családját, majd új életet akart kezdeni a férjével, aki elhagyta mikor megszületethetett volna a gyermekük. 

Oskar papája: ??? csak így tudnám leírni. Máig nem értem miért hagyta ott a feleségét mielőtt megszülethetett volna a gyermeke és miért ment vissza mikor meghalt? Na mindegy...ért az állatok nyelvén és a sok tragédia, amit átélt arra kényszerítette, hogy néma maradjon.

Borító: 5/3 

Tartalom: 5/5

Idézetek:

Ez a titok akkora lyukat vájt a kellős közepembe, hogy abba minden boldogság beleesett. (77. oldal)

Szóval, ami egészen elképesztő, hogy azt olvastam a National Geographiban, hogy napjainkban több ember él, mint amennyi az egész emberiség egész történelme folyamán meghalt. Vagyis ha mindenki egy időben akarná eljátszani Hamletet, nem tudná, mert nem állna rendelkezésre elegendő koponya! (12. oldal)

A félénkség az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit akarsz. A szégyen az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit nem akarsz. (206. oldal)



Hát skacok csak, olyan egyedeknek ajánlom ezt a kis irományt, aki nem félti a könny csatornáit a kiüresedéstől.


Még többet megtudhatsz a könyvről ezen a linken:
https://moly.hu/konyvek/jonathan-safran-foer-rem-hangosan-es-irto-kozel