Szerző: Rachel JoyceCím: Ellopott pillanat
Eredeti cím: Perfect
Kiadó: Maxim (Dream,/Mont blanc)
Fordító: Lázár Júlia
Kiadás éve: 2013
Fülszöveg:
Byron Hemming hétköznapi reggelre ébred: iskolai egyenruhája a szék hátán hever, a húga veszekszik vele a reggelinél, oda lentről hallja anyja cipőjének kopogását a konyhából. Amikor aztán elindulnak hármasban otthonról, és a tavaszi reggel sűrű párája veszi körbe őket minden megváltozik. Csak egyetlen szörnyű pillanat, és valami olyan váratlan dolog történik, hogy Byron egész élete kizökken. Az édesanyja mintha észre se venné, de a tizenkét éves Byron érti, hogy attól a pillanattól fogva már semmi nem lehet ugyanaz. Mi történt, és ki az oka? Napok, hetek telnek el, és Byron tökéletes világa megrázkódik. A szüleiben nem bízhat, ezért legjobb barátjával, Jamessel szövetkezik, és a két fiú tervet kovácsol....
Cselekmény:
Egy rendkivül érzékeny kisfiú világába kaphatunk bepillantást. Barátja, James, nagyon okos, aki a tudomány területén ismeri ki magát. Byron, így hívják a rendkivül érzékeny fiút, a 70-es évek angliájában él, anyukájával és húgával. Az apja csak hétvégente jár hozzájuk vidékre és vasárnap reggel már utazik is vissza.
James olvasta a Timesba, hogy az időhöz hozzáadnak 2 másodpercet. Byron nagyon izgatott lett ettől a hírtől ugyanakkor meg is rendült, hogy nem túlzás-e, hogy az ember így beleszól az időbe. Ha már az idő se biztos akkor mi az, ami biztos ebben a világban? Byron ez után a hír hallatán csak a 2 másodpercre tudott gondolni.Vajon mikor következhet be és mikkel járhat.
Egy reggelen késésben voltak, ezért anyja az új Jaguárral vitte a gyerekeket a kerülőúton, amit az apa szigorúan megtiltott.
Byron rápillantott az órájára, ami épp visszaugrott gyorsan megmutatta az anyjának, aki emiatt nem látta, hogy elütött egy piros biciklis kislányt, de Byron látta és onnantól fogva megváltoik minden.
Ezzel párhuzamban egy másik szál is van a regényben mégpedig egy Jim nevü emberé, aki kényszerbetegségben szenved. Betegesen véghez kell vinnie a rituálékat pontosan 21-szer mert különben összedöl eddig megteremtett precíz világa. Nincs is semmi gond, amíg meg nem ismerkedik egy hölggyel, aki fenekestül fel nem forgatja felépített életét. Egy furgonban lakik pontosan, azon a helyen, mint a másik főhősünk Byron, de most azon a helyen házak vannak, ugyanis 40 év különbség van a két történet között.
Byron nem szól senkinek a történtekről. Egyedül Jamest avatja be, aki létrehozza a tökéletes tervet, amivel talán megmethetik Byron édesanyját. Első lépésként szembesíteni kellett az nyát, hogy elütött egy kislányt. Először nem hitte el de aztán a Jaguáron találtak bizonyítékot. Byron és az anyja megkeresték a kislányt és családját. Kiderült a lánynak semmi baja csak egy kis karcolás volt a lábán. Adtak neki ajándékot és már minden rendbe is jöhetett volna, de Byron telefonált az anyának, hogy meghívja hozzájuk a kis sebesülttel Jeannivel együtt. No aztán el is jöttek de kiderült, hogy a kislánynak a lábát két öltéssel kellett megvarrni, mert kinyílt a seb. Byron anyja mindent megtett, hogy a bűntudatát enyhítse. Aztán már odáig fajult Jeannie lába, hogy járni sem tudott. GYűjtést szerveztek neki. Közben James és Byron rájöttek, hogy Beverly, a kislány anyja, és Jeannie cserélgeti a kötést a lábain. Szólt az édesanyjának is, de ő mélységes önmarcangolásba kezdett, amiért az a szegény kislány többet nem tud majd járni. Ezután elhanyagolta a gyerekeket. Végül öngyilkos lett. Byronnak mély bűntudata lett, hogy mindez miatta történt, hiszen a két masodperc még csak nem is akkor történt.
Ekkor fonódik össze a két szál eggyé.
James olvasta a Timesba, hogy az időhöz hozzáadnak 2 másodpercet. Byron nagyon izgatott lett ettől a hírtől ugyanakkor meg is rendült, hogy nem túlzás-e, hogy az ember így beleszól az időbe. Ha már az idő se biztos akkor mi az, ami biztos ebben a világban? Byron ez után a hír hallatán csak a 2 másodpercre tudott gondolni.Vajon mikor következhet be és mikkel járhat.
Egy reggelen késésben voltak, ezért anyja az új Jaguárral vitte a gyerekeket a kerülőúton, amit az apa szigorúan megtiltott.
Byron rápillantott az órájára, ami épp visszaugrott gyorsan megmutatta az anyjának, aki emiatt nem látta, hogy elütött egy piros biciklis kislányt, de Byron látta és onnantól fogva megváltoik minden.
Ezzel párhuzamban egy másik szál is van a regényben mégpedig egy Jim nevü emberé, aki kényszerbetegségben szenved. Betegesen véghez kell vinnie a rituálékat pontosan 21-szer mert különben összedöl eddig megteremtett precíz világa. Nincs is semmi gond, amíg meg nem ismerkedik egy hölggyel, aki fenekestül fel nem forgatja felépített életét. Egy furgonban lakik pontosan, azon a helyen, mint a másik főhősünk Byron, de most azon a helyen házak vannak, ugyanis 40 év különbség van a két történet között.
Byron nem szól senkinek a történtekről. Egyedül Jamest avatja be, aki létrehozza a tökéletes tervet, amivel talán megmethetik Byron édesanyját. Első lépésként szembesíteni kellett az nyát, hogy elütött egy kislányt. Először nem hitte el de aztán a Jaguáron találtak bizonyítékot. Byron és az anyja megkeresték a kislányt és családját. Kiderült a lánynak semmi baja csak egy kis karcolás volt a lábán. Adtak neki ajándékot és már minden rendbe is jöhetett volna, de Byron telefonált az anyának, hogy meghívja hozzájuk a kis sebesülttel Jeannivel együtt. No aztán el is jöttek de kiderült, hogy a kislánynak a lábát két öltéssel kellett megvarrni, mert kinyílt a seb. Byron anyja mindent megtett, hogy a bűntudatát enyhítse. Aztán már odáig fajult Jeannie lába, hogy járni sem tudott. GYűjtést szerveztek neki. Közben James és Byron rájöttek, hogy Beverly, a kislány anyja, és Jeannie cserélgeti a kötést a lábain. Szólt az édesanyjának is, de ő mélységes önmarcangolásba kezdett, amiért az a szegény kislány többet nem tud majd járni. Ezután elhanyagolta a gyerekeket. Végül öngyilkos lett. Byronnak mély bűntudata lett, hogy mindez miatta történt, hiszen a két masodperc még csak nem is akkor történt.
Ekkor fonódik össze a két szál eggyé.
Értékelés:
Nagyon szép tájleírás van benne. Adott nekem egy fantasztikus alaphangulatot, ami egyszerre volt komor és mégis figyelemfelkeltő. A jellemek tökéletesre voltak csiszolva a történet pedig fantasztikus! Bár félve kezdtem olvasni mégis egyből beszippantott és rám is ragasztotta azt a komor hangulatot. Eléggé megviselt lelkileg ez a könyv. Nem igazán szeretek szembesülni tönkrement életekkel, de ennek a könyvnek, olyan lenyügöző látványvilága volt, hogy megfeledkeztem arról a momentumról, hogy 2 másodperc miatt egy ember élete ment tönkre.
Nagyon imádtam a váltott nézőpontot és bár a helyszín és még valami ugyanaz nem jöttem rá, csak a legvégén, hogy hogyan fog összekapcsolódni a történet és hát az valami fenomenális élmény volt. Teljesen magával ragdó regény ez. Egyszerűen imádtam. nem tudom elégszer dicsérni.
Egy kényszerbeteg élethelyzetébe rendkivül nehéz belelátni, de szerintem az írónő sikeresen vette ezt az akadályt is. Gyönyörűen van ábrázolva, ahogy egy kényszerbeteg próbál kicsit normálisabb lenni a szíve hölgye miatt, ami persze nem lehetetlen, hiszen az volt "eredetileg" is.
Engem totál lesokkolt a könyv üzenete. Egy pillanat alatt kieshet kezünkből az irányítás és a tökéletes kis világunk alapjaiban hullhat szét mindösszesen 2 másodperc alatt is akár. Számomra azt sugallta, hogy soha semmit nem szabad kézenfekvőnek venni, ami tulajdonképpen az, és, hogy az önmarcangolást is lehet mesterien űzni pont úgy, mint a manipulálást. Már az elejétől tudtam, hogy semmi baja annak a lánynak, de Beverlynek, azért továbbra is hazudoznia kellett, hogy Byron anyjának még jobban bűntudata legyen és minél jobban akarjon kedveskedni. Próbálta visszahozni a tökéletes életét amit már soha többé nem tudott megteremteni magának.
Az apának semmi szerepe nem volt a cselekményben, talán csak annyi, hogy bemutassa a 70-es években ez volt a családmodell. A nő maradjon otthon a gyerekével a férj meg megkeresi a pénzt és néha hazamegy. Persze a család többi tagjának, úgy kell az apára, a családfenntartóra, tekinteni, mintha nélküle nem is léteznének, ha ő nem lenne megszünne a világ. Talán a könyv sugallani akarhat valami olyasmit, hogy ha nincs egy asszony a háznál, akkor is megtörik a családi idill.
Ahogy a történet halad előre úgy ismerhetjük meg Jimet is. Bennem is felmerült, hogy talán Jamesnek a becézése, de sehogy nem akart összeállni a kép, de aztán mikor mindenre fény derült az élmény katartikus volt és sokkoló. És 2 másodperc tehet róla. Ami alatt pislogunk kettőt és le is telik.
Nagyon imádtam a váltott nézőpontot és bár a helyszín és még valami ugyanaz nem jöttem rá, csak a legvégén, hogy hogyan fog összekapcsolódni a történet és hát az valami fenomenális élmény volt. Teljesen magával ragdó regény ez. Egyszerűen imádtam. nem tudom elégszer dicsérni.
Egy kényszerbeteg élethelyzetébe rendkivül nehéz belelátni, de szerintem az írónő sikeresen vette ezt az akadályt is. Gyönyörűen van ábrázolva, ahogy egy kényszerbeteg próbál kicsit normálisabb lenni a szíve hölgye miatt, ami persze nem lehetetlen, hiszen az volt "eredetileg" is.
Engem totál lesokkolt a könyv üzenete. Egy pillanat alatt kieshet kezünkből az irányítás és a tökéletes kis világunk alapjaiban hullhat szét mindösszesen 2 másodperc alatt is akár. Számomra azt sugallta, hogy soha semmit nem szabad kézenfekvőnek venni, ami tulajdonképpen az, és, hogy az önmarcangolást is lehet mesterien űzni pont úgy, mint a manipulálást. Már az elejétől tudtam, hogy semmi baja annak a lánynak, de Beverlynek, azért továbbra is hazudoznia kellett, hogy Byron anyjának még jobban bűntudata legyen és minél jobban akarjon kedveskedni. Próbálta visszahozni a tökéletes életét amit már soha többé nem tudott megteremteni magának.
Az apának semmi szerepe nem volt a cselekményben, talán csak annyi, hogy bemutassa a 70-es években ez volt a családmodell. A nő maradjon otthon a gyerekével a férj meg megkeresi a pénzt és néha hazamegy. Persze a család többi tagjának, úgy kell az apára, a családfenntartóra, tekinteni, mintha nélküle nem is léteznének, ha ő nem lenne megszünne a világ. Talán a könyv sugallani akarhat valami olyasmit, hogy ha nincs egy asszony a háznál, akkor is megtörik a családi idill.
Ahogy a történet halad előre úgy ismerhetjük meg Jimet is. Bennem is felmerült, hogy talán Jamesnek a becézése, de sehogy nem akart összeállni a kép, de aztán mikor mindenre fény derült az élmény katartikus volt és sokkoló. És 2 másodperc tehet róla. Ami alatt pislogunk kettőt és le is telik.
Byron: Érzékeny és lelkiismretes kisfiú, aki csodálatos látásmódjával elbűvölően tárja szemünk elé a valóságot. Mégpedig azt, hogy az idő nem tréfa dolog.
Diana: Talán nagyobb hangsúly van az anya jellemformálásában, mint a fiáéban. Egy tökéletes család elnyomott asszonya, aki elkövet egy számára végzetes hibát és ezzel saját maga számára pecsételi meg sorsát.
Apa: Sosem kedveltem, azokat az embereket, akik úgy gondolnak magukra, hogy nélküle éhen halna a család és, ezért neki végtelen hálával kell tartozni. Ez a történet bebizonyította, hogy ez nem így van.
Beverly: Mire végyhatott? Pénzre? Figyelemre? Vagy mindekettőre? Már sose tudjuk meg, de az biztos, hogy mesterien hazudik.
Jim: Az ő alakja rendkivül szépen lett megformálva. Teljesen lenyügözött az egyszerüsége.
Borító: 5/4
Tartalom:5/5
Aki jövőt akar, annak angyban kell gondolkodnia. (200. oldal)
Gyalázatos dolog elveszíteni valamit. (207. oldal)
-Ugye, csak játszanak velünk?-kérdezte.
-Kik?
-Az istenek. Azt hisszük, értjük hiszen feltaláltuk a tudományt, közben gőzünk sincs semmiről. Talán nem azok a legokosabb emberek, akik annak képzelik magukat. Talán, azok az okosak, akik tudják, hogy nem tudnak semmit. (325. oldal)
Hát skacok ehhez a könyvhoz kell egy alaphangulat szóval én csak annak ajánlom, akinek egy könyv nem tudja nagyon lehúzni a lelkivilágát. Amúgy egy remek kis könyv. Szerintem korhoz sincs kötve. Nincsenek benn, olyan részek, ami miatt lenne, ilyen fajta korlátozás, de egy bizonyos lelki érettség kell hozzá, hogy át jöjjön az üzenete és megértsük a könyv nyújtotta emberi mélységet és tragédia sorozatokat.
Ha érdekelne több infó ezen a linken találhatsz még:
https://moly.hu/konyvek/rachel-joyce-ellopott-pillanat
Idézetek:
Aki jövőt akar, annak angyban kell gondolkodnia. (200. oldal)Gyalázatos dolog elveszíteni valamit. (207. oldal)
-Ugye, csak játszanak velünk?-kérdezte.
-Kik?
-Az istenek. Azt hisszük, értjük hiszen feltaláltuk a tudományt, közben gőzünk sincs semmiről. Talán nem azok a legokosabb emberek, akik annak képzelik magukat. Talán, azok az okosak, akik tudják, hogy nem tudnak semmit. (325. oldal)
Hát skacok ehhez a könyvhoz kell egy alaphangulat szóval én csak annak ajánlom, akinek egy könyv nem tudja nagyon lehúzni a lelkivilágát. Amúgy egy remek kis könyv. Szerintem korhoz sincs kötve. Nincsenek benn, olyan részek, ami miatt lenne, ilyen fajta korlátozás, de egy bizonyos lelki érettség kell hozzá, hogy át jöjjön az üzenete és megértsük a könyv nyújtotta emberi mélységet és tragédia sorozatokat.
Ha érdekelne több infó ezen a linken találhatsz még:
https://moly.hu/konyvek/rachel-joyce-ellopott-pillanat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése