Stephen King: Hosszú menetelés

Szerző: Stephen King (Richárd Bachman
Cím: A Hosszú Menetelés
Eredeti cím: The Long Walk
Kiadó: Európa
Fordító:  Bihari György
Kiadás éve: 2015
Műfaj: horrorregény, lélektani regény, disztópia

Fülszöveg:

Amerikát totális diktatúra uralja, a renitens polgárokat különítmény hurcolja el. A tizenéves fiúk számára egyetlen kiugrási lehetőség kínálkozik: a minden évben megrendezett Hosszú Menetelés, amelyet országszerte százezrek figyelnek, és a tévé is közvetít. Száz fiú indul útnak a megadott útvonalon, amelyet gyalogszerrel, legalább négy mérföld per órás átlagsebességgel kell teljesíteni. Csak egy győztes lehet, a lemaradókat ott helyben katonák végzik ki.

Cselekmény:

Menni, menni és menni. Ennyiről szól a könyv. De ha valaki 4 mérföld/óránál lassabban megy lelövik. Nincs alvás és addig kell egymás után tenni a lábakat míg végül csak egy marad a 100 jelentkezőből.

Értékelés:

Chuck Barris egyszer azt mondta: "A tökéletes vetélkedő az lesz, amelyben a vesztest megölik."
Ez a mondat A Hosszú Menetelésben is benne van és tökéletesen tükrözi a lényeget. Még az is lehet, hogy Stephen King innen merítette az ötletet. Persze ez csak egy hipotézis.
Egy verseny, amiben a veszteseket megölik. De ki jelentkezik egy, ilyen versenyre? Bárki, ha elég nagy a nyeremény és az eléggé kecsegtető, ha élete végéig bármit kívánhat azt teljesítik. De van itt még valami. Egy diktatórikus rendszerben még szívesebben mennek halálba az emberek, (szó szerint hmmm) ha ez azzal járna, hogy ő felülemelkedik rajta.
Persze nem akárki mehet oda. A jelentkezőknek felmérik az erejüket, aztán vagy bekerül vagy nem. Sorsolásnál kihúznak 200 nevet 100 megy élesben és ha valaki visszamondja a maradék 100 a tartalék.
Aztán elkezdődik. Legalább 4 mérföld/órában kell gyalogolni. Főszereplőnk, Garraty, is a 100 közül az egyik, mégpedig a 47-es. Mindenkinek van egy száma és, ha lassít, akkor kiszámolják, tehát agyonlövik a fejét. Gyaloglás közben kell enniük, aludniuk és a dolgokat végezniük. Nagyszerű világot teremtett King, ahol a verseny nem is igazán verseny. Bár nem kapunk a menetelők sorsába mélyebb betekintést csak pusztán a felszínt ez mégse probléma, hiszen sorra hullanak el. Brutális őszinteséggel tárja elég az emberi primitívséget és azt, hogy egy "sztár" fekáliáját, akár egy üvegben is őriznénk a polcon. A könyvbe legalábbis ezek történnek. Tömegek nézik a menetelőket, akik már csak megszokásból lépkednek és arra vár az ember sereg, hogy valakit lelőjenek.
Imádtam ennek az egésznek a koncepcióját. A versenyzőket nem veszik ember számba és, ha nem teljesítik azt, amit kell akkor megy a süllyesztőbe. Egyetlen egy van, aki mindent visz. Kicsit ismerős nem?

Garraty: Főszereplő és a verseny győztese. De vajon ebben a játékban van győztes?

Stebbins: Utolsó elötti, akit le sem kellett lőni mert holtan esett össze



Borító: 5/5

Tartalom: 5/5

Idézetek:

Minden játék tisztességesnek tűnik, ha mindenkit egyszerre csapnak be. (256. oldal)


– Segítesz dönteni? – kérdezte.
– Persze. Mi a döntés tárgya?
– Ki van a ketrecben. Ők vagy mi.
Garraty őszinte derűvel nevetett.

 – Mindnyájan. És a ketrec az őrnagy majomházában áll. (291. oldal)


– Azt hiszem… szeretnék megőrülni. (295. oldal)



– Krumplileves vagy bélszín, palota vagy putri, ha egyszer meghaltál, ugyanúgy jégre tesznek, mint Zuckot vagy Ewinget, és annyi. Jobban teszed, ha élvezed a mai napot, ennyit mondok. Ha az emberek mindig csak estig gondolkodnának, sokkal boldogabbak lennének.
– Csak úgy ömlik belőled az aranyszínű baromság – morgott McVries. (65. oldal)



– A hullákat senki sem szereti.
– Edgar Allan Poe igen. (80. oldal)

Aki az Éhezők viadalát szerette nem feltétlenül fogja ezt a könyvet is szeretni.

Ha még kiványcsiak vagytok:
https://moly.hu/konyvek/stephen-king-richard-bachman-a-hosszu-meneteles