Cím: Amikor a csontok suttognak (Flavia de Luce rejtélyei 5)Eredeti cím: Speaking from Among the Bones
Kiadó: Maxim (Dream)
Kiadás éve: 2016
Fordította: Sóvágó Katalin
Műfaj: krimi, ifjúsági
Fülszöveg:
Flavia de Luce, a tizenkét éves amatőr detektív és lelkes kémikus igencsak hozzászokott már, hogy nyomokat ásson elő, legyen szó akár a laboratóriumában fortyogó főzetekről, vagy akár nővéreinek titkos naplójáról. Ám holttestek előásása mostanáig nem szerepelt a megszokott repertoárjában. Szent Tankréd halálának ötszázadik évfordulója alkalmából Bishop’s Lacey a falu védőszentjének kriptáját készül felnyitni. Természetesen senki sem várja izgatottabban, hogy bepillanthasson a sírba, mint Flavia, akinek legújabb felfedezése azonban véget vet a falusiak szorgos ünnepi előkészületeinek. Egy holttestre bukkan, melynek arcán groteszk és megmagyarázhatatlan maszk van. És ami ennél is döbbenetesebb: a halott Collicutt úr, a templom orgonistája. Ugyan ki forralhatott bosszút ellene, és vajon miért éppen egy ilyen szent helyre rejtették el? És mi köze az egésznek a titokzatos kőhöz, Lucifer Szívéhez? A fékezhetetlen Flavia feltett szándéka, hogy lerántja a leplet a rejtélyről. A mélyből előásott titkok pedig végérvényesen bebizonyítják, hogy nem létezik egyértelmű és sima ügy a világon.Ráhangolódás:
Nos... ez az első kis szösszenet, amit úgy gondolok, hogy a kritikáim elején egy kicsit ráhangolódjunk a témára és a sztorira.
Egy 12 éves lány hétköznapjai általában, hogy telnek? Nem nem a mai fiatalságra gondolok, akik már idősebbek szeretnének lenni, hanem az igazi 12 évesekre. Na ugye. Otthon ülnek. Tanulnak. Álmodoznak Justin Bieberrel vagy még azt sem. Régen voltam 12. Esetleg nézik a Fiorellát...vagy ilyeneket.
De főszereplőnk kémiai kísérleteket. És itt jön a mumus. Számomra a kémia egy semleges tantárgy volt a suliban és szerintem ezzel sokan így vagyunk. Nem is értem, hogy azok, akiket nem igazán érdekel eme tantárgy miért kell vele kínozni mindenkit. Jó értem én, hogy alapműveltség, de na. A fizikát se értem hasonló okokból. Azok kínozzák magukat, akiket érdekel (például én is ezt a mazochista tábort erősíttetem).
Annyit már tudunk, hogy kémia és kislány, de mindezt képzeljük el 1950-ben, Angliában, azon belül is egy arisztokratikus kastélyba,. ahol természetesen van egy mindenes és egy háziasszony is. És voila kész is van a mi kis Flavia de Luce receptünk.
Cselekmény:
Flavia újabb relytéjbe botlik, mert hát egy kíváncsi 12 éves lány mindig rossz helyen van rossz időben.
Szent Tankréd a falu védőszentje 500. évfordulója miatt szeretnék a falusiak feltárni a sírját. Flavia persze beteges rajongással ott is terem és kis termete lévén először pillanthat bele a kriptában. De megdöbbenve tapasztalja, hogy a pillái Szent Tankréd helyett a nemrég eltűnt zongoristát találja meg. Nyilvánvalóan nyomozásba kezd és akik már olvastak részeket (és feltételezem hogy igen hisz ez már az 5. rész) azok tudhatják, hogy Flavia kombinál, ügyeskedik, kihallgat és tádá meg is van a gyilkos és az inditék. De közben is történnek dolgok. Bukshaw elött eladó tábla lifeg. Az egyik nővérről kiderül, hogy feleség lesz. Vérminta alapján eldől végre, hogy a család tagja-e vagy mégse, ahogy azt a gonosz nővérek állítják, és ott van az a nagyon titokzatos Harriet, akire Flavia nagyon hasonlít és végre sokkal többet kapunk ebből a részből erről a szálról olyannyira, hogy a rajongóknak határozottan követelniük kéne az azonnali kiadást.
És hát ott van Gladys, aki csak suhan, mint a szél.
Értékelés:
Egyszerűen imádom ezt a sorozatot. Van benne minden, ami kell egy jó krimihez és egy ifjúsági regényhez. Fiatal lány, aki rajong a kémiáért és ennek segítségével old meg bűntényeket. Persze rengeteg a kérdés és az elvarratlan szál. Minden kötetben van egy-egy hulla, ami köré épül maga a bűntény és ott vannak azok a rejtélyek, amik nem kapcsolódnak semmihez. Ott van a nagyon titokzatos nagymama, aki nem értem miért nem segít a családon, Dogger múltja is igen-igen sok kérdőjelet hagy maga után, de a legnagyobb rejtély, amiből minden egyes részben kapunk egy nagyon keveset az Herriet. Annyira érdekel, hogy mi lett azzal az asszonnyal, hogy borzasztó. Főleg emiatt a függővég miatt. Utálom ezt a helyzetet. Flaviához hasonlóan én is rendkívül kíváncsi természet vagyok és néha úgy érzem, hogy fogom magam és elmegyek magához az íróhoz és követelem a folytatást.
De reménykedjünk, hogy nem kell sokáig várni és nemsokára kijön a következő rész.Addig is reméljük a lehetetlent és azt, hogy Flavia nem marad megoldandó rejtélyek nélkül.
Annak is borzasztóan örülnék, ha végre valaki elismerné ennek a lánynak a tehetségét. Például Hewitt felügyelő....de valamiért immáron 5-ére old meg egy a rendőrségnek is homályos bűnesetet és senki nem akar figyelni rá csak elküldeni, hogy ne lábatlankodjon. Talán ez idegesít legjobban a könyvben. Minden más egész elfogadható, sőt példa nélküli, de az a szegény lányka néha elismerésre is számíthatna valakitől.
Borító: 5/5
Történet: 5/4
Moly: 93%
Idézetek:
– Most nézd, mit műveltél! – sikoltotta elszörnyedve, és az orrom alá dugta felsértett, remegő ujját, miközben látványosan a szalon szőnyegére csöpögött belőle a friss vér. A drámai hatás fokozásának érdekében még ki is préselt néhány további cseppet a sebből. Azután szó nélkül, fojtott zokogással kiviharzott a szobából.Soha senki nem hal meg csak úgy egyszerűen.
Csak olvasd el és megérted.
Muhahahaha:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése