Rick Riordan: A csontlabirintus

Szerző: Rick Riordan
Cím: A csontlabirintus (A 39 kulcs 1)
Eredeti cím:The Maze of Bones
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Eredeti kiadás: 2008
Fordította: Farkas Orsolya
Műfaj: ifjúsági
Oldalszám: 236 oldal

Fülszöveg:

"KERESD A 39 KULCSOT!

Mi történne, ha rájönnél, hogy a családod az egyik leghatalmasabb család a történelemben? Mi lenne, ha azt mondanák, hogy a család erejének forrásátelrejtették a világ különböző részein 39 kulcs formájában? Mi lenne, ha választás elé állítanának - fogod az egymillió dollárt és elsétálsz... vagy megkapod az első kulcsot?

OLVASD EL!

FEJTSD MEG A REJTÉLYT!

TUDD MEG A TITKOT!

Ha Amy vagy Dan Cahill helyében vagy, a kulcsot választod - és megkezdődik a veszélyes hajsza. "

Ráhangolódás:

"Haley-nek és Patricknek,

akik elfogadták a kihívást."

Mikor majd egyszer lesz egy gyerekem és az olvasás szeretetére nevelem majd, akkor mindenképp egy ilyen könyvet adok a kezébe vagy olvasom fel neki. Szerintem fontos lenne, hogy a gyerekek többet olvassanak no nem a töménytelen információra gondolok, amely a social média felületéről származik, hanem kézzelfoghatóbb és egy kicsit hasznosabb információ tömeg befogadását szorgalmaznék. Nagyon sok gyermeket már kiskorukban a TV  elé ültetnek, mert akkor így nem kell velük foglalkozni és utána csodálkoznak a kedves szülők, hogy a drága fiúk vagy lányuk csak a képernyőjét fogja bámulni egész nap. Nem egy gyereknek meg kellene tanítani a könyvek szeretetét vagy másnak a szeretetét, hogy ne a virtuális világba meneküljön, hanem egy kicsit éljen is. Na jó a könyvek is könnyen beszippanthatnak és élhetsz antiszocabb életet, de ez még mindig hasznosabb, mintha valaki a facebookon nő fel. Szóval kedves mindenki ez a könyv ezt jutatta eszembe, mert egy fantasztikus kis építő és fejlesztő rövid olvasmány.

Történet:

Amy és Dan Cahill nagymamája meghalt. Grace Cahill a végrendeletében a család minden tagját meghívja egy versenyre, amely a továbbiakban eldönti a világ sorsát. Vagy beszállnak vagy elsétálnak egy rakat pénzel. A tehetősebb rokonoknál egyértelmű, hogy beszállnak, de a két árvának nagy szüksége lenne a pénzre, viszont tudják, hogy Grace annak örülne, ha ők is részt vennének így hát beszállnak a versenybe a gyámjuk akarata ellenére. Megszöknek és a nevelőnőjükkel, Nellie-vel, elindulnak egy véget nem érő kalandra és egészen Párizsig utaznak, ahol a becsvágyó rokonok a gyilkosságra is képesek, hogy elérjék céljaikat.

Véleményem:

1. mondat:

"Grace Cahill öt perccel a halála előtt megváltoztatta a végrendeletét."

(1. oldal)

A külseje egyből megragadta a figyelmem. A kék a kedvenc színem, de nem csak ez. Csontlabirintus...eléggé figyelemfelkeltő cím, így hát megfordítottam. A fülszöveg csak alátámasztotta, amit már eddig is tudtam. Ezt a könyvet el kell olvasnom! Bele is fogtam és meg sem álltam a 11. részig :D
Ez a könyv egyszerűen levett a lábamról! Olvastatja magát, miközben tanít, fenntartja az izgalmakat és az érdeklődést. Teljességgel ajánlom nem csak a fiataloknak, de az idősebbeknek is. Nem egy hosszú könyv, de annál izgalmasabb. Feldobja az érdeklődést.

"Amy utálta a tömeget, de az, hogy lemenjen hétmillió halott közé, nem zavarta."

(180. oldal)

Bár az számomra egy kicsit furcsa, hogy mindezt egy 11 és egy 14 éves gyerek csinálja egy felnőtt, de még gyerek nevelőnővel. Számomra az egész egy kicsit abszurdnak tűnik és talán valakit ez zavarhat is, de nekem abszólut nem tudta elvonni a figyelmem. Az már viszont meglepőbb, hogy a Kabra gyerekek is annyi idősek. Nem többek talán 14-nél. Na ők sokkal idősebbnek tűntek, de kétségtelenül voltak, olyan részek benne, ahol érződött, hogy azért ők is csak gyerekek, például mikor összevesznek és így az egyik családtag el tud menekülni. Annak viszont örültem, hogy a mi kis párosunknak nem voltak ilyen vitáik, mert akkor ezen elúszott volna az egész sztori. Igazi testvéri összetartás és szeretet, amely példaértékű lehet a mai világban.

"- Ha még ennél is nagyobb arcod lenne - motyogta Dan, - használhatnánk léghajónak."

(128. oldal) 

Csodálatos könyv a maga nemében. Tökéletes a fiatalabbaknak, mert nemcsak  hogy izgalmas és eseménydús, de még tanulni is lehet belőle. Nem túl hosszú, gyorsan lehet vele végezni. Egy tipikus kis gyerekkönyv, ami akár még egy felnőttnek is tarthat meglepetéseket. Kicsit mondjuk hihetetlen, hogy mindig a kis párosunk nyer, de itt a jók győzedelmeskednek. Remélem valamikor a jövőben összefognak a rokonok és nem lesz ez a nagy széthúzás a család ágai között.

Utolsó mondat:

"És együtt figyelték, ahogy Párizs városa szétterül odalent, a tízmillió ember, akik egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy a világ sorsa forog kockán.

(235. oldal)

Borító: 5/4.5

Történet: 5/5

Moly: 88%

Ajánló:

Gyerekek kezébe mindenképp odaadni. Ők értékelik talán a legjobban ezt a fajta könyvet, hisz a barátság, a testvéri szeretet meghintve kalanddal, miközben tán még maguk is tanulnak. Egy időre mindenképp elvonja a figyelmet a tévéről és a számítógépről és egy egész hónapnyi olvasnivalót adhatunk gyermekeink vagy leendő gyermekeink kezébe. Idősebbeknek szintén lehet egy nagyszerű olvasmány, bár igaz kissé bugyuta és gyermekien naiv, de mégiscsak lehet belőle tanulni és elég izgalmas a sztori.
Szóval bárki nyugodtan vegye a kezébe :).

Egyebek:

https://moly.hu/konyvek/rick-riordan-a-csontlabirintus

Bartók Imre: A kecske éve

Szerző: Bartók Imre
Cím: A kecske éve (Virágba borult világvége 3.)
Eredeti cím: -
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2015
Eredeti kiadás: -
Fordította: -
Műfaj: posztapokaliptikus horror
Oldalszám: 536

Fülszöveg:

"New Yorknak vége, és vele pusztult a keleti part nagy része is, amikor egy őrült tapsifüles atomot robbantott a bioapokalipszis sújtotta város közepén. Martin, Karl és Ludwig, az egykori vérszomjas szuperfilozófusok egy minitengeralattjáró fedélzetén menekülnek a nukleáris vihar és tetteik következményei elöl. Az úti céljuk nem más, mint  Európa, ahol minden elkezdődött, és ahol egészen biztosan véget is ér minden.

De vajon sikerül-e épségben átkelniük az óceánon? És mit találnak majd az öreg kontinensen? Kik és mik járják most a valaha ragyogó fővárosok, Párizs és Berlin utcáit? Választ kapnak-e azokra a kérdéseikre, amiket csak éjszakánként, rémálmaik és szorongásaik béklyóiban vergődve mertek feltenni maguknak?

Bartók Imre nagyszabású trilógiájának záródarabja A patkány éve és A nyúl éve után újabb dimenziókkal gazdagítja költői látomását egy jövőről, ahol sosem lehet tudni, ki a valódi ellenség, de ahol a barátság talán még megmentheti a világot  - vagy ami maradt belőle."

Ráhangolódás:

"Az éden le van lakatolva, és mögöttünk ott a kerub; 

körbe kell hát kerülnünk a világot,

hátha találunk egy hátsó kiskaput"

Heinrich von Kleist: A marionettszínházról

Történet:

Nehézségek árán nagy nehezen elérik a gondolkodók a kontinenst, ahol már várják őket. Sok mindent megtudnak magukról és a újjá éledt világról. A halállal táncolnak miközben megpróbálnak némi békét hozni. A legképtelenebb mutánsokkal találkoznak, és szembe kell nézniük a tényekkel, még saját magukkal is.

Véleményem:

1. mondat:

"Képzeld el, hogy egycentis, formás kis dodekaéderekre vagdossák a tested."

A borító nem tetszik. Az előző kifejezetten jobb volt, sajnos még történetileg is.

Valamiért visszajött az unalmasabb, vontatottabb cselekmény. Míg a középsőnél sokkal jobban vitt a sztori ennél a kötetnél vissza lett véve a tempóból, ráadásul néhány megválaszolatlan kérdésem is maradt.

Azt viszont mindenképp le kell írnom, hogy még így is jobb volt, mint az első, de nem lett méltó befejezés. Filozófikusra sikeredett ez a rész és ahelyett, hogy válaszokat kaptunk volna csak még több kérdésem lett, ami egy trilógia záró köteténél nem annyira jó...Persze azt megtudjuk mi lesz hőseinkkel meg a nem hőseinkkel is, de hogy mi miért történt és miért alakult így az rejtély. Meg az is, hogy hová lett Cintya. nagyon hiányzott az első résztől kezdve, ha ő magát nem is legalább azt megtudhattuk volna mi történt vele. Az első részben fontos szerepe volt abban, hogy a dolgok így alakultak. Megérdemelte volna, hogy rendes lezárást kapjon nem csak azt hogy az első részben eltűnik. Mondjuk nem kizárt, hogy valahol elrejtette az író, hogy mi lett vele, de a sejtetés sose tartozott a kedvenc regénybeli hatásfokozásomhoz pláne nem úgy, hogy közben nem konkretizál, mint ahogy ezt nem egyszer csinálta is Bartók Imre, 

"A merev épületek nem hajtanak fejet a náluknál nagyobb erő előtt. Ahogy a túlságosan merev hímtagokat is letarolja a női kezekben lappangó agresszivitás."
(14. oldal)

Ennél a kötetnél már hozzá voltam szokva ezekhez a cseppet sem egyszerű mondatokhoz és a folyamatos szókincs bővítéshez. Megint csak azt kell, hogy mondjam ez a könyv nem a nagyközönségnek szól. Kevesen fogják érteni még kevesebben, hogy mit akar mondani. Remélem egyszer megtalálja az olvasóközönségét ez az amúgy kicsit unalmas, kicsit túlírt, de átlagosnak semmiképp nem mondható trilógia. 

Be kell valljam megkönnyebbültem mikor végeztem vele. Regény sorozatokat nem szeretek félbe hagyni, mert addig motoszkál és tér vissza a szereplők a fejembe, míg meg nem kell tudnom mi lesz velük. Nem sokára kifejlesztek egy olyan stratégiát, hogy csak azokat a könyveket veszem kézbe és olvasok el, amelynek vagy megjelent minden része már, vagy egy kötetes. Türelmetlen vagyok és általában szeretem ledarálni az adott könyvsorozatot, amilyen gyorsan csak tudom. Épp ezért vettem rá magam a következő két részre és bár az örökkévalóságig húztam a köteteket végül  elolvastam őket és most írom a bejegyzést, amire irtó büszke vagyok, mert erre is nehezen vettem rá magam. Az a helyzet, hogy csak akkor csinálok meg valamit legyen az mosogatástól kezdve a blogírásig, ameddig nem muszáj vagy kedvet nem kapok. Szeretek 100%-os teljesítményt nyújtani, de ahhoz az kell, hogy meglegyen a hangulatom, mert különben csak összecsapom. Így volt ez ezeknél a könyveknél is. Mind a bejegyzéshez mind az olvasáshoz kellett egy cseppnyi mazochizmus, hisz nem egy könnyen emészthető vidám történet egyáltalán nem könnyű témával.

"Ha az örökkévalóságon nem a végtelen időtartamot, hanem időtlenséget értünk, úgy örökké él az, aki a jelenben él." 

(20. oldal)

Martin, Karl és Ludwig válaszokért mennek Európába. Találnak is, de nem tudják megemészteni a hallottakat és a látottakat, éppen ezért konkrétan el se hangzik a könyvben. Mikor végre elviszi őket a vonat oda ahol sejtik, hogy minden elkezdődött egy harctéren találják magukat. Először nem tudják ki az ellenség és kivel kell szövetkezni, de hamar világossá válik, ám ez a kis hezitálás, majdnem az egyikük életébe kerül, de az utolsó utáni pillanatban felbukkan egy fiú, akitől talán megkapják a válaszokat, amelyekről nem akarnak tudni igazából, hisz a tudatuk ismerése óta ott motoszkál a fejükben, de elnyomják magukban és nem vesznek róla tudomást, hátha ez csak egy kis ostoba fantázia termék, bár mindhárman tudják, hogy nem, mégis ha kimondaná valaki az nagy fájdalommal járna. 

"A világban nincsenek idegenek, csak olyan barátok, akikkel még nem ismerkedtél meg közelebbről."

(54. oldal)

Végülis megfelelő lezárást kapott, mindenkiről megtudtuk, amit meg kellett kerek egész lett és világossá vált minden, ha valaki eléggé filozófikus és belelát a dolgok mélyébe. Ez a könyv a bonyolult, meg nem értettek könyve. Akinek van szép nagy gyomra és befogadja a gusztustalanabbnál gusztustalanabb leírásokat mindenképp vegyék kezébe a könyvet. Nem rossz ez a megfelelő kézben, de annyi műfaj keveredik benne, hogy aki nem nyitott az összesre, az biztos, hogy nem fogja élvezni.

Utolsó mondat:

"És mi tudjuk, ahogy itt fekszünk, tudjuk, hogy most kezdődik el, igen, talán csak most kezdődik el."

(533. oldal)

Borító: 5/3

Történet: 5/3

Moly:???

Ajánló:

A barátság ismételten egy nagyon fontos tényező még ebben az utolsó kötetben is. Nagyon élvezetes volt olvasni erről a szoros kötelékről, ami a legszorultabb helyzetekből is kimentette a hőseinket. Ebben a részben még több izgalom, mutáns és gyomorforgatóbb leírások várnak az olvasókra. Akinek van gyomra, annak mindenképp ajánlom, mert rendkívüli olvasmány. Semmivel sem összehasonlítható trilógia, egyedüli és megismételhetetlen és pontosan ezért is találja meg nehezen a olvasótáborát, de remélem minél hamarabb bekövetkezik ez. 

Egyebek:

https://moly.hu/konyvek/bartok-imre-a-kecske-eve

Bartók Imre: A nyúl éve

Szerző: Bartók Imre
Cím: A nyúl éve (Virágba borult világvége 2.)
Eredeti cím: -
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2014
Eredeti kiadás: -
Fordította: -
Műfaj: posztapokaliptikus horror
Oldalszám: 502

Fülszöveg:

"Martin, Karl és Ludwig, akik valaha rettenthetetlen gyilkológépekként járták New York utcáit, most kibernetikus beültetéseiktől megfosztva, rozoga öregemberekként kénytelenek szembenézni a posztapokaliptikus világgal, amelynek létrejöttét ők maguk idézték elő. A nyugati civilizáció egykori fellegvára ma már mutáns növények és emberi, állati eredetű hibridek keltetője, ahol a túlélés törvénye az Úr. Amikor azonban céltalannak látszó kóborlásaik során összetalálkoznak Gonyolékkal, a furcsa, kövér kis lénnyel, aki egy titokzatos mutánskolónia felderítőjeként járja a felperzselt várost, a gondolkodók előtt újra felcsillan a remény: lehetséges volna, hogy az emberiséget kis híján kiirtó kataklizma után valóban elérkezett a Föld új korszaka? És lehet, hogy ennek az új korszaknak az új közösségeit valakik, valahol éppen az ő tanításaik alapján próbálják megszervezni?

A Patkány Éve folytatásában Bartók Imre továbbfűzi az első kötetben megismert gondolkodók történetét, még részletesebben kibontva szélesvásznú vízióját a biológiai katasztrófa sújtotta New Yorkról és annak lakóiról. Könyvében a hátborzongató és költői látomások éppúgy megférnek az akciódús üldözési jelenetekkel és vérfürdőkkel, mint a vígjátéki elemeket sem nélkülöző filozófiai párbeszédek a metafizikai horror legszebb hagyományait idéző epizódokkal."

Ráhangolódás:

"Félj: a világtalan fal szemmel tartja lépted -

igéket rejteget a holtnak hitt anyag:

ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!

A sötét lényekben istenek alszanak;

s mint szem, mit héj s pillák rejtve tartanak:

szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!"

Gerard de Nerval: Intés

Történet:

Martin, Karl és Ludwig bolyonganak New York szívében, ahol a tetteik következményeivel találják szembe magukat. Néhány emberrel is összefutnak, akik próbálják átvészelni a zord körülményeket kevés sikerrel, de többnyire inkább mutánsokkal találkoznak és köztük is akad jó és rossz. Például ott van Gonyolék. Segített a főhőseinknek átvészelni 1-2 napot, mígnem egy intézet szörnyű falai közt nem találták magukat, ahol mindenféle kísérletek folytak. Egy tudós elme csapdába zárta őket, hogy megfigyelhesse őket, de kiszabadultak, bár igaz majdnem ott hagyták a fogukat. Gonyolék elvezette őket egy könyvtárba, ahol a Hang foglyul ejtette majdnem őket.
Viszont Gonyolékat meg kellene menteni és az csak úgy lehetséges ha meglátogatják a hangot és a bandáját, de egy őrült tapsifüles már várakozik, hogy megtegye a legrosszabb és leggonoszabb dolgot a világon.

Véleményem:

"November elején a szokottnál is nagyobb nyomású anticiklon húzódott New York partjai fölé, száraz, csípős hideget és fejfájást hozva magával." 

Ránézel erre a könyvre és azt mondod, hogy WAO. Nagyon jók a színek, a kompozíció. Kellemes rápillantani és elkezd érdekelni a beltartalma. Míg az első résznél a piros szín dominált itt inkább a zöldes-kék árnyalat, ami személy szerint az egyik kedvencem. A hátulján egy idézet lapul a könyvből, amely nekem egyáltalán nem keltette fel semmilyen módon a fantáziámat...sőt kiderült számomra nagyjából miről fog szólni a könyv, mi lesz az a téma, ami végig íveli az egész regényt. No de tévedtem. Ugyanis ez egy kemény borítású könyv, amelyek általában kapnak borítót. Tudjátok aminek kis fülei vannak és azon van rajta a tartalomjegyzék az elején, a végén meg az író. Nos, az már kicsit másabb cselekményt sugallt és arra késztetett, hogy azonnal kezdjek bele, mert ez jobb lesz, mint az előző. Aztán kinyitottam.

"Aki pedig vájkál valakinek a szemében, annak a szemében vájkáltassék, és üres gödrébe gyomnövény ültettessék."

(253. oldal)

Pozitívan csalódtam! Ez a történet ezerszer érdekesebb volt, mint az előző! 2 nézőpontból íródott és egyes szám harmadik személyben, ami teljesen illet a könyvhöz. Bartók Imre kezd ráérezni arra, miről is szól igazából a regénye. A három főhősünk a tetteinek következményeit szenvedi. Össze is foglaltam miről szól a regény. Csatangolnak a gondolkodóink miközben próbálnak túlélni abban a világban, amelyet teremtettek. A pusztulás atmoszférája körüllengi az egész művet, én magam is úgy éreztem, hogy nem sokára mutálódok. 

Amikor épp meguntam volna, hogy csak menetelnek és menetelnek pont történt valami vagy jött a váltott nézőpont. Az egyikben egyértelműen a gondolkodóknak drukkolhatunk, míg a másikban egy rendkívül fejlett mutánskolónia egy bénácskább egyedéért izgulhatunk és miközben váltakoznak a nézőpontok szép lassan érezzük azt a feszültséget, ami akkor fog katarzissá lenni mikor ez a két szál egybe szövődik, mert ezzel ugye senkinek nem árultam el semmit. Nyilvánvaló volt, hogy ez a két szál egybe fonódik és, hogy mit tudunk meg a kis mutánstól, Gonyoléktól? Hát azt, hogy Martin, Karl és Ludwig tanításai szerint építik fel a kis közösségeiket a mutánsok. 

"Egyetlen szóra gondolnak, ami átsegíti őket a hátralévő időn. 

Ez a szó a barátság.

(325. oldal)

Nem csapong az író ebben a részben, nem úgy, mint az elsőben. Szépen lineárisan vezeti majd össze is kuszálja a szálakat, hogy fenntartsa az érdeklődést, amely így is nagyon sokszor lankad. Néha monotonan csak mennek a gondolkodók cél nélkül és tervek nélkül körbe körbe kb. a pusztulásukra várva vagy arra, hogy történjen már velük valami és amikor meg történik, akkor sokszor csak épphogy megússzák a találkozást egy-egy mutánssal. Vannak még itt-ott emberek, de azok is a halál szélén vagy a túlélésért küzdenek. Esetleg egy labort üzemeltetnek, ahol mindenféle kísérleteket folytatnak. A mondatok itt is inkább a bonyolultságra mennek, mint a tömör egyszerűségre, de már egyre jobban rá tudok hangolódni erre a fajta nem mindennapi irományra.

Összességében nem rossz ez a könyv, de nagyon nagyon bő szókinccsel kell rendelkezni, hogy valaki 100%-osan megértse és végtelen türelemmel kell vele bánni, mert a végén mutálódik.

Utolsó mondat:

"Egy másodperc..."

Borító: 5/5

Történet: 5/3.5

Moly: 89%

Ajánló:

Szerintetek lehetséges, hogy egy könyvben a barátság olyan erős, hogy mindent legyőz? Hogy bár nem érted a könyv felét mégis végig izgulod és várod a következő lépéseket? 

Nos engem megdöbbentett Bartók Imre ezen regénye, mert bár számítottam rá, hogy gondolkodóink a posztapokaliptikus New York utcáit fogják róni, arra viszont nem, hogy ezt ilyen drámai és művészi módon hajtják végre. Tény és való nem mindenki szájíze ez a könyv. Ha valaki szeretne egy kis szókincsbővítés és a horrorelemeket sem veti meg akkor mindenképp olvassa el ezt a könyvet, de előtte az elsőn is mindenképp szenvedje át magát. Felüdülés volt ezt olvasni, sokkal könnyedebb és jobban emészthetőbb. 

Nekem tetszett ahogy a gondolkodók megisszák a levét annak, amit csináltak. A felelősség és a bűntudat, hogy mindez az ő művük egyszerre büszkévé és üressé teszi őket. Sok életveszélyes helyzetből menekülnek meg a barátságuknak, kitartásuknak és az eszüknek hála, de vajon a végső megmérettetésre is felkészültek?

Egyebek:

https://moly.hu/konyvek/bartok-imre-a-nyul-eve

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod én már nem leszek

Szerző: Julie Anne Peters
Cím: Amikor ezt olvasod én már nem leszek
Eredeti cím:  By the Time You Read This, I'll Be Dead
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2015
Eredeti kiadás: 2009
Fordította: M. Szabó Csilla
Műfaj: lélektani
Oldalszám: 248 oldal

Fülszöveg:

"A tizenöt éves Daelynt évek óta bántják, kínozzák az iskolatársai. Kiábrándult és boldogtalan, egyedül a romantikus könyvek nyújtanak neki vigaszt. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, magány és csönd veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az élettől... Korábbi öngyilkossági próbálkozásai kudarcot vallottak, aztán rátalál egy honlapra, amely segíthet abban, hogy véget vessen az életének. 23 nap múlva "átlép majd a  fénybe"- ennyi ideje marad, hogy még utoljára átgondolja a döntést. És rögtön az első napon találkozik egy különös fiúval, aki barátkozik vele, és segíteni akar rajta. Időben érkezett, vagy már túl későn? Megkezdődik a visszaszámlálás."

Ráhangolódás:

"C. J. Bottnak, 

aki fáradhatatlanul küzd azért,

hogy a diákok többé

ne kegyetlenkedjenek egymással."

Nagyon sok ember könnyedén tud pálcát törni a másik felett, de felvenni az ő cipőjét és végigjárni a másik életét arra már nem képes. Sokan vannak aki az öngyilkosságot úgy ahogy van elítélik, mert úgy tartják, hogy szimplán csak gyengék és nem képesek erősnek maradni. Azt kell, hogy mondjam ezek az emberek egyszerűen nulla empátiával és beleérzőképességgel rendelkeznek.
Saját bőrömön tapasztaltam mit jelent öngyilkosnak lenni, hisz egy sikertelen próbálkozás után vagyok. Csak hogy egy kicsit belelássanak az emberek egy öngyilkos fejébe: alapvetően adott egy élethelyzet, teljesen mindegy, hogy az éppen család vagy barátok okozta lelki nyomás esetleg terror, és ő ebből a helyzetből nem látja a megoldást. Nem tud kijutni belőle fojtogatja minden egyes nap a tudat, hogy ő egy értéktelen senki, hisz a saját vagy mások által felállított szabályoknak nem tud megfelelni. Természetesen aki öngyilkos az önző is, hiszen nem gondol arra, hogy halála után a szeretteinek milyen fájdalmakat kell majd átélniük. Na ez a kedvenc mondatom....aki öngyilkosságon gondolkodik annak már nincsenek szerettei, mert akinek vannak nem lesz öngyilkos. Igen pontosan, ha egy 15-18 éves gyerek vagy még ennél is fiatalabb lesz öngyilkos ott a szülő is hibás. Egy öngyilkosnak ugyanis nincsenek szerettei. Senki. Ha lenne, akkor a lelki helyzetben, amelyben van észre vennék és kihúznák belőle, de sokszor nem veszik észre sem a szülők sem a barátok sem az ismerősök, mert nem foglalkoznak az emberek egymással.

Történet:

Daelyn 15 évesen már túlesett pár öngyilkossági kísérleten. Túlsúlya miatt rengetegen bántották és kínozták a szülei meg persze mindenért őt okolták. 

Egyedül a romantikus könyvekbe tud menekülni, ahol úgy érzi nem tudják megbántani többet. Nem tud beszélni egy öngyilkossági kudarc után, így még jobban elszigetelődik. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben talál rá arra a weboldalra, amely "átsegíti" őt a túlvilágra. 23 napja van, hogy döntésében biztos legyen, de az első nap találkozik egy fiúval, aki mindenáron meg akarja ismerni és barátkozni szeretne vele. Daelyn próbálja ellökni a fiút, akiről kiderül, hogy annyira nincs tökéletes élete, mint azt elsőre gondolta. 

Véleményem:

1. mondat:

"A fehér srác, az elképesztően fehér hajú, magas, vékony srác odaoson a kőpad mögé és a fatörzsnek dől. "

(7. oldal)

Kicsit gyengének éreztem. Szerintem valaki nem lesz ennyitől öngyilkos. Az írónő nem mert bevállalni egy erősebb témát vagy ő magát is ez sújtja. A túlsúly okozta trauma sok mindenkinél más és más formát ölt, de hogy valaki ennyire ne tudjon elrugaszkodni a csúfolódástól az nekem furcsa...

nyilván mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb és senki nem segítene az adott embernek, de hát nem tudom...számomra Daelyn túlérzékeny volt. 

Egy esetet leszámítva ez az érzelmi folyamat bármelyikünkkel megtörténhet. Iskola megaláztatások és kirekesztettség még nálam is megvolt csak nálam igazából csak csepp volt a pohárba viszont Daelyn esetében az egész poharat az iskolai bántalmazások tették ki és a szülők hozzáállása volt a csepp a pohárban.

Apropó szülők. Érződik, hogy szeretik a lányukat, de egyszerűen nem tudnak mit kezdeni vele. Nem hallgatják meg és a tipikus szülő szindrómában szenvednek, amikor a saját gyermekünket nem nézzük másnak csak egy gyereknek gyerekes gondolatokkal. 

"A kudarcokra emlékszünk. A hibákra. Nem tudunk megszabadulni tőlük. Ronda rákos daganattá állnak össze bennünk. Minél nagyobb a daganat, annál erősebb a halálvágy. "

(51. oldal)

Nem vették komolyan, Daelynnek hiába voltak komoly lelki sérelmei nem tudta megosztani a szüleivel és mivel barátai nem voltak így egy idő után mindent magába fojtott, ami valljuk be nem a legjobb út a kiegyensúlyozottság felé. Az evésbe menekült, így ez meg is látszódott rajta. 

A sok elfojtott és felgyülemlett feszültség tett be szerintem ennek a lánynak ilyen fiatalon, na meg azok a fránya könyvek, amelyekben mindenki szép és csinos (pláne a romantikus könyvekben). Sose értettem ezt az egészségtelen csontkollekciós testalkatot. Inkább edzenek és legyenek izmosak, de ne csont és bőr...na mindegy térjünk vissza Daelynre, aki egy ördögi körbe került. Csúfolták ő szeretett volna lefogyni viszont a jutalmazási kényszer, ami az evésben merült ki, megakadályozta abban, hogy lefogyjon. 

"Soha senki nem figyelt rám."

(20. oldal)

Tehát Daelynnek olyan élete volt, amilyen. Szerintem kicsit nyafogós kicsit ellentmondásos és túlérzékeny, de tegye fel a kezét, aki hibátlan jellem. Na ugye senki.
Mennyit kutattam a neten öngyilkossággal kapcsolatos dolgokat. Hahh  régi szép idők...Nos nem csak én tettem ezt, hanem Daelyn is és rá is talált egy Át a fényenre nevezetű oldalt, ami 23 napot ad az öngyilkos jelölteknek, hogy véglegesítsék az akaratukat és tényleg véget vessenek az életüknek. Tetszett benne az, hogy nem csak rábírni akarta az öngyilkos módokat, hanem inkább azt írta le, hogy ez és ez a kísérlet miért nem sikerülhet. Például az akasztás milyen esetleges következményekkel járna. Kicsit beteg, de nekem fekszik a téma úgy, hogy annyira nem borzasztott el. Viszont sokkal következetesebb lettem ebben a témában.

"Az élet pocsék. Az embernek nincs hatalma semmi felett. Nem te irányítasz."

(51.oldal)

Aztán ott van az egyik kedvenc karakterem kinek ragaszkodását nem igazán éreztem őszintének. Santana teljes ellentéte Daelynnek, de nem értem, hogy miért akar ennyire Daelyn közelébe férkőzni. Aranyos meg minden de egyszerűen átlátszó. Valaki ragaszkodását ilyen hamar nem lehet megszoktatni magunkkal. Csak azokhoz ragaszkodunk, akik valamilyen szinten részei az életünknek és Santana életében nem volt benne Daelyn egészen addig amíg Santana rá nem akarta erőszakolni magát Daelynre. Kétségkívül jót tett Daelynnek ez a kis barátság, de néha az emberek nem tudják, hogy hol a határ. Szerintem Santana erőteljesen átlépte az intim szféra fogalmát.
Ugyanakkor egy szerethető karakter, mert a jelleme kifogástalan az életbe vetett hite pedig példaértékű. Nem úgy mint Daelynnek pedig egyiküknek sem könnyű.

"Miért mindig én vagyok az, akinek meg kell tennie minden tőle telhetőt!?"

SPOILER
A vége kifejezetten tetszett. Az már nem titok szerintem senkinek, hogy ennek a könyvnek nincs vége. Az olvasó maga döntheti el a végkifejletet és ez tetszik benne a leginkább. Ha kicsit realisztikusabb hangulatú vagy és a főszereplőket szeretnéd inkább a sírban tudni értelmezheted úgy is, hogy megtette, de ha nem igazán és végig drukkoltál annak, hogy Santana időben érkezzen akkor nyilván úgy is lehet értelmezni. Én nem hiszek a tündérmesékben. Ha nem is tette meg egy életen át fogja hordozni a fájdalmat, amelyet átélt.
SPOILER

Utolsó mondat:

"Eltökélten, céltudatosan indulok a fény felé."

(229. oldal)

Borító: 5/5

Történet: 5/4

Moly: 88%

AJÁNLÓ: Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Minden egyes ítélkező embernek és azoknak is akik nem szoktak...(fogalmazás lvl 1000) Na a lényeg a lényeg én ajánlom mindenkinek. Ebben a témában nem az egyik legerősebb könyv nem igazán tud sírni rajta az ember, ha meg van edzve a lelke, de még napok múlva is azon kattoghatsz, hogy kinek mondhattál vagy szólhattál olyat, ami az életébe kerülhetett. A kimondott szavakkal sokszor nem is igazán tudjuk mennyire mély sebet ejthetünk, nos ez a könyv ha nem is elég keményen, de mindenképp hatásosan tolja a képünkbe, hogy vigyázz mit mondasz. 

Egyéb:

https://moly.hu/konyvek/julie-anne-peters-amikor-ezt-olvasod-en-mar-nem-leszek

Tony Diterlizzi, Holly Black: A varázskő

Szerző: Tony Diterlizzi, Holly Black
Cím: A varázskő (Spiderwick krónika 2.)
Eredeti cím: The seeing stone
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2004
Eredeti kiadás: 2003
Fordította: Till Tamás
Műfaj: fantasy, mese
Oldalszám: 106 oldal

Fülszöveg:

"Amikor Mallory és Jared megpróbálja kimenteni Simont a koboldok fogságából, egy varázskövet használnak, melynek segítségével a láthatatlan dolgok is láthatóvá válnak."

Ráhangolódás:

"nagyanyámnak, Melvinának, 

aki azt mondta, hogy nekem pont egy ilyen

könyvet kellene írnom,

amire én azt válaszoltam,

hogy az sohasem fog sikerülni."

H.B.

Nem régen fedeztem fel, hogy erről a nem mindennapi kis történetről film is készült! Néhány nagy filmes ismerősöm megerősítette, hogy nagyon kis aranyos film. Azt hiszem az első részt dolgozza fel főleg viszont, ami engem igazán meglepett és kb. életem felfedezéseként élem meg az az, hogy a kedvenc színészem játszik benne. Freddie Highmore! Ha valakiknek ez nem mond sokat akkor az Arthur és a villangók mindhárom részében ő volt a főszereplő kissrác, a Charlie és a csokigyár újabb részében is fantasztikus alakítást nyújtott. A szeretet szimfóniájában ő varázsolta el a nézők szívét. De hogy egy sorozatot is említsek, ami érintett révén igazán közel hozta a szívemhez az a Doktor Murphy. Szóval egy nagyon jó színész játszik benne mindenképp ajánlom!

"Arthur Rackhamnek,

akinek azt kívánom, 

hogy másoknak is annyi ihletet

és bátorítást adjon, mint nekem."

T.D.

Cselekmény:

Mivel Jared megtartotta a könyvet, amelyet Nyüsszentyű tanácsának ellenére nem pusztított el, így sajnos Simon látta kárát a tettnek. A koboldok emberi szemmel láthatatlanok. Könnyedén és gyorsan elragadták Simont. Mallory és Jared megkeresik a varázskövet, melynek segítségével megmenthetik testvérüket a koboldok fogágából...ha még él. Miközben a mentés zajlik összebarátkoznak egy állatbarát kobolddal, Malacvisíttal, aki segítségükre van. 

Vélemény:

1.mondat:

"Későre járt már, amikor Jared leszállt az utca alsó végében lévő buszmegállóban."

(1. oldal)

Annyira aranyos a borítója ennek a résznek. A kis apró firkálások és a színek nagyon megnyerőek. Az elején az a varázsköves kép pedig, ahogy Malacvisít kapaszkodik Jared hátán, hát az elképesztően cuki.
Tehát engem megvett a külseje, mondjuk az nem tetszett, hogy ilyen kis vékonyka, de mondom a betűtípus...hát mit nem mondjak azép nagy. Szerintem 1 óra alatt kiolvastam. Kis könnyed olvasmány látszik rajta, hogy ez nem az én korosztályomnak íródott.
Viszont nem tudnám igazán megmondani melyik korosztálynak is való volna. Az első kis aranyosabb bevezető rész után jönnek az izgalmak és hát benne van a pakliba, hogy Simont talán már meg is ették a koboldok. Nem tudom nem egy gyerekkönyv jutna erről eszembe...na meg a roston sült cicákról se feledkezzünk meg.
Összeségében az elmondható, hogy itt már beindulnak a kalandok de nem sok lénnyel találkozunk még, azokból is inkább a barátságosabb fajtákból.
Sajnáltam, hogy Nyüsszentyű ilyen keveset szerepelt, de mikor elkapták a grabancát az tetszett.
A két főbb szereplőnknek, Mallorynak és Jarednek, egy teljesen másabb, de sokkal szimpatikusabb jellemét ismerhettük meg. Jared továbbra is megmaradt a habókos állatbarátnak, aki egy cicáért no meg akár egy főnixért is képes a végsőkig elmenni.
A rajzok tetszenek, bár kevesebb volt benne mint az első részben. Van benne egy-kettő ami egy kicsit undorító és a koboldnyál szembe helyezésével is voltak némi problémáim, azért kibírhatő, sőt.
Gyorsan lehet vele haladni lineáris az egész történet, viszont a téma és a rajzok miatt idősebbeknek ajánlom elsősorban.

Utolsó mondat:

"Nem lett volna szabad elvenned tőle azt a követ."

(106. oldal)

Borító: 5/5

Történet: 5/5

Moly: 88%

AJÁNLÓ: Kis aranyos történet. Megszeretteti az olvasást. A szereplők édesek ugyanakkor veszélyesek is. Mindenesetre ajánlanám 6 éves kortól, mert azért vannak benne eléggé gyomorforgató részek. Na és később még mi lesz itt. Jajj Jajj 

Továbbiak:

https://moly.hu/konyvek/tony-diterlizzi-holly-black-a-varazsko

Robert Galbraith: Kakukkszó

Szerző: Robert Galbraith
Cím: Kakukkszó (Cormoran Strike 1)
Eredeti cím: The Cuckoo's Calling
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2014
Eredeti kiadás: 2013
Fordította: Nagy Gergely
Műfaj: krimi
Oldalszám: 546 oldal

Fülszöveg:

"Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.

Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…"

Kedvcsinálás:

"Az igazi Deebynek, köszönettel."

"Miért születtél a hulló hóra?

Jöhettél volna a kakukkszóra,

Vagy ha tőkén zöld fürtök ülnek,

Vagy mikor karcsú fecskék gyűlnek

Röpülni távol

Nyár halálától.

Miért haltál birkanyírásra?

Haltál volna az almahullásra,

Mikor a tücsöknek már nem jó,

S a búzaföld is ázott tarló,

S a szél mind felsóhajt,

Annyi szép meghalt."

Christina G. Rossetti: Siratódal

Gondolom mindenki belegondolt már abba milyen élete lehetne ha mesés vagyona lenne. Nekem is egyből a könnyebb élet reménye jutott eszembe, de sajnos ez nem igazán így működik. A csillogás mögött bizony ott van az a fekete démon, akit úgy hívnak, hogy élet és a legváratlanabb pillanatokban tudja a tőrét a mellkasodba szúrni. Akár gazdag vagy, akár szegény. Elcsépelt mondás pedig valóban igaz: a pénz nem minden. Ezzel én is egyetértek nem minden, de jó ha van. Mindig azt mondom jobb sírni egy ferrariban, mint egy biciklin, és nagyon sokszor a gazdagok problémái eltörpülnek a szegény emberé mellett.
Az a baj, hogy nagyon sok ember a másik életproblémáit sokkal jobban alábecsüli. Ó neked az semmi, na de az én életem az sokkalta nehezebb és én ezerszer többet szenvedtem, mint te. Az igazság talán abban van, hogy minden embernek megvan a maga keresztje és bizony az a legnehezebb, de viszont az formál minket. A saját keresztünk. Nem másé nem egy "könnyebb" hanem a sajátunk, ami nehéz, de a miénk.

Történet:

Luna Landry egy nagyon híres sötét bőrű modell, aki meghalt és a rendőrség öngyilkossággal le is zárta az egész ügyet. Csak hogy a bátyja egészen más véleménnyel rendelkezik és felkeresi néhai testvére iskolatársát Cormoran Strike-ot. A magánnyomozó, majd segít neki bebizonyítania, hogy ez bizony nem öngyilkosság volt, hanem gyilkosság, amiben ő szentül hisz. Strike, aki egy háborús veterán, akinek nem maradt csak egy fél lába, épp a csőd szélén áll, mert nem megy az üzlet a gazdag menyasszonyával most ment tönkre a kapcsolata. Egy ilyen válságos pillanatában találja meg az ügy és egy csinos frissen eljegyzett titkárnő, Robin Ellacott. Ketten együtt kivallatnak mindenkit, akivel Luna akár az elmúlt egy hónapban is beszélhetett. Szépen lassan Strikenak is nyilvánvalóvá válik, hogy nem öngyilkosság volt az egész és az indíték is megvan. 

A pénz valójában öl, butít és nyomorba dönt.(ha másba nem hát lelki nyomorba).

Véleményem:

"Bár valamennyi dráma és izgalom akadt Robin Ellacott eddigi huszonöt évében, mostmáig még sosem ébredt reggel azzala biztos tudattal, hogy erre a napra egész életében emlékezni fog."

(19.oldal)

Kíváncsi voltam, hogy ez a könyv tud-e  valami újat mondani nekem a krimik terén. Vagy a nyomozó zseni vagy a segédje vagy az áldozat halálának körülményei. Jómagam is meglepődtem, de sikerült neki. Cormoran egy nem átlagos nyomozókarakter és bár rengeteg-rengeteg klisé szerepel benne mégis a műfajba tudott egy kis újat is hozni. Ez azért valljuk be nem kis teljesítmény.
A sztoriban nincs semmi extra. Öngyilkosságnak eltussolt gyilkosság és természetesen csak Cormoran veszi észre azokat a dolgokat, amelyek végül elvezetnek a gyilkoshoz.
Ha jobban belegondolok annyira nem nyűgözött le. Ott vannak a jól bevált karakterek, csak Cormoran lóg ki egy kicsit ő se nagyon, a meglepő csavar, ami nem is volt annyira meglepő, aztán a mellékszereplők sem nyújtottak semmi különlegessebb szálat. A meleg divattervező, a szegény, de jószívű legjobb barátnő, na meg persze a vak rendőrök az összessel találkozhattunk már előző könyv/filmes élményeinkkel kapcsán.

"A hazugságnak nincs értelme csak ha az igazságot veszélyesnek érezzük."

(192.oldal)

Ez a trilógia felvezető könyv is ment volna a süllyesztőbe, hiszen nem mutat semmi újat. Nem különleges nem érdekes nem egyedi. A jól bevált klisék egy kivétellel csak. DE! Ezt a könyvet nem egy átlagos író írta. Ha az írta volna valószínű, hogy most nem nyomogatnám a billentyűzetet. Ugyanis maga J. K Rowling írta a könyvet, akinek köszönthetjük a Harry Potter csodálatos világát. Rowling hatására sok mára már több generáció, köztük én is, várja azt a bizonyos baglyot, ami a felvételi levelünket hozza a Roxfortba. Persze amíg mi "muglik" várjuk a varázslatot Rowling kipróbálta magát ebben a műfajban álnéven halkan megjegyzem, hogy bátran. A mesélős sztorizgatós Rowling az itt volt. A csavar lehetett volna kicsit hatásosabb/egyedibb, de végülis nem volt rossz. Viszont nem mert vállalni. Megmaradt az angol krimi klisé gyártásánál és ez nagy baj. Túlságosan sokan megírtak már egy ehhez hasonló történetet.  A maga műfajában nem volt ez rossz könyv sőt kifejezetten jó volt csak sok újat nem tett hozzá a nyomozós krimikhez. Na de majd a második rész!


Utolsó mondat:

"Percekig tartott mire Strike előásta a réges-rég megtanult versorokat:

Utaznom kell, hogy fenékig ürítsem

az életet; tudtam mindig örülni

tudtam szenvedni, másokkal, akik

szerettek, és egymagam;partjainkon, 

s mikor az esős Hyadok kavarták 

a sötét tengert: nagy lett a nevem..."

Borító: 5/4 szerintem nem igazán illik a sztorihoz meg hát nagy az ellenszenv a kemény kötettel. A sorozatos meg még úgy se. 

Történet: 5/3.5 3 lenne ha nem Rowling írta. 

Moly: 86%

AJÁNLÓ: Ez nem egy Harry Potter tehát akik azt vártak volna Rowlingtól tegyék le. Én pénzt tuti ki nem adnék érte, mert számomra csak egyszer olvasós volt. Nem generált bennem sem feszültséget sem izgalmat. Viszont akik imádják a krimiket és nem félnek a klisé halmazódásától azok bátran olvassák. Számomra akkor jó egy könyv vagy film ha az érzelmeket hoz ki belőlem. Ez a könyv ennek nem felelt meg. Egy átlagos krimi, amely még a karaktereit sem szeretette meg velem.

Még több:

https://moly.hu/konyvek/robert-galbraith-kakukkszo  

Cressida Cowel: Így neveld a sárkányodat

Szerző: Cressida Cowel
Cím: Így neveld a sárkányodat (Így neveld a sárkányodat 1)
Eredeti cím: How To Train Your Dragon
Kiadó: Digitanart
Kiadás éve: 2014
Eredeti kiadás: 2003
Fordította: Dudik Annamária Éva
Műfaj: meseregény
Oldalszám: 256 oldal

Fülszöveg:

"III. HABLATY HARÁKOLÓ HARALD 

 nagyszerű kardforgató, sárkánysuttogó volt, s emellett a valaha élt legnagyobb viking hős.

Vajon képes lesz-e átmenni a Beavatási Próbán egy fogatlan sárkánnyal, és szembeszállni Sárkányus Giganticus Maximusszal, mielőtt az felfalna minden vikinget a Hibbant-szigeten? Ideje Hablatynak megtanulni, hogyan lehet viking Hős."

Kedvcsinálás:

"Ajánlom ezt a könyvet jó barátomnak, Fogatlannak."

III. H. H. H.

"Szeretném ajánlani ezt a könyvet bányámnak, CASPARNAK, szeretettel és csodálattal."

Azt gondolná az ember, hogy felnőtt fejjel már senki nem nyúl mesekönyvekhez, hiszen ki a manót foglalkoztatna a "nagyok" világában a kitalált lények és a soha meg nem történhetett csodák?  hmmm valóban így volna? Egy komoly felnőtt embert sem érdekli az animációk, a csodálatos lények és a kitalált történetek? Haha....mindenkiben egy gyermeki lélek lakozik, aki ha másban nem hát a mesében lel megnyugvást. A jó legyőzi a gonoszat és mindenki elnyeri méltó jutalmát. Egy kicsit mindannyian vágyunk egy ehhez hasonló történetekre, ha másért nem is de legalább, hogy az emberekbe vetett hitünk kicsit visszatérjen és a mellettünk elhaladó embereket ne nézzük terroristáknak vagy sorozatgyilkosoknak, mert miért ne. Sajnos azonban a mesék egyike bugyutább, mint kellene pedig a gyermeki lélek tisztább és gyorsabban befogadóbb, mint a felnőttek karót nyelt, kegyetlen világa. Egy szó mint száz a mesék kellenek minden korosztálynak.

Történet:

Hablaty a leendő vikingvezér a Beavatási Próba előtt áll, ahol meg kell szereznie a saját sárkányát és aztán meg kell tanítania az engedelmességre. Halvér aztán szinte mindent elszúr a sárkánybarlangban, ezért Hablatynak kell megoldania a dolgokat, hiszen mégiscsak ő a vezető. Felébresztik a több mint 3000 bébisárkányt és csak hogy megúszták a kalandot. Bélhangos mentette ki a kis hősünket, aki még visszament a kis sárkányáért. Ezután a kis hősöknek be kellett idomítania a szerzett sárkányukat, hogy a Beavatási Próbán minden feladaton megfeleljenek. Hablaty kipróbált mindent, de a zsaroláson kívül nem sokra jutott. Amúgy is kiabálnia kellett volna a min kis Reményteljesünknek pedig az annyira nem megy, de a Beavatási Próbán nem csak ő, hanem a kis társai sem jutnak át, mert egyikük sem tud parancsolni a sárkányának. Ekkor már a partokon feküdt a Bíbor és a Zöld Halál a Sárkányus Giganticus Maximusok, akik hatalmasabbak, mint az eddig látott bármelyik sárkány. Hablatynak támad egy ötlete és kis barátaival megpróbálják megmenteni a Hibbant-szigeten lakó vikingek életét.

Véleményem:

1. mondat:

"Réges-régen a vad és szeles Hibbant-szigeten egy hosszú nevű, kicsi viking bokáig állt a hóban."

(14. oldal)

A borítója bugyuta, vagyis számomra, hiszen nem is én vagyok a célközönség, ám de mesekönyv borítónak első osztályú. Ráadásképpen a puha borítót kapta hála Istennek, hiszen nekem az a kedvencem és bár hamarabb tönkremegy, de sokkal barátságosabb, mint egy kemény borítás.
A könyvmolyságom sikított mikor erre rájött, de én először a filmet láttam és csak aztán tudtam meg, hogy bizony ez egy könyvadaptáció...meg is lepődtem mikor az első sorokat olvastam...
Mindenkit ki kell ábrándítsak ez a történet egyáltalán nem az, ami a képernyőn megjelent. A név meg a helyszín azonos a többi pedig csak az alkotók tették hozzá a filmben.
A vikingek a sárkányt mint egy háziállatot úgy tartják; a sárkányok vadásznak és halásznak és ha kell csatában segítik a gazdáikat. Nekem ez a vonal egyáltalán nem tetszett. Egy sárkányt így lealacsonyítani...az én fantáziámban úgy vannak benne, hogy a sárkányok nagy tűzokádó lények. Na azt meg kell hagyni itt is okádnak tüzet csak... nem tudom nem erre a történetre számítottam.

"Az ember néha íztelen,

de ha sós páccal megkened,

sós vízzel meglocsolod,

isteni ha megkóstol O-O-Od..."

Szerettem a filmet. Fogatlant meg egyenesen imádtam benne. Itt meg kapunk egy sokkal bugyutább és semmitmondó történetet, amelyben ráadásul Fogatlan egy egyszerű sárkány semmi extra. Kicsit önzetlenebb, mint a többi. És ezenkívül mégis nagyon tetszett! A karakterek aranyosak vagy épp ellenségesek voltak, de egyszerűen ezeket a neveket nagyon imádom! Pléhpofa dilemmája, hogy száműzze a fiatalokat köztük egy szem fiát is vagy had maradhassanak. Na meg Fogatlan ahogy gondolkodik, hogy a sárkányok önző lények aki nem segítenek senkinek és csak így maradhatnak életben...egyszerűen zseniális. Hablaty meg továbbra is egy kicsit esetlen viszont fejlődőképes és naprakész ötletei vannak. Egy igazi vezető válhat belőle. 

Ha egyetlen mondattal kéne összefoglalnom ezt a könyvet akkor annyit mondanék, hogy aranyos, de bugyuta kis történet. Nincsenek benne nagy mélységek, de egy édes kis történet barátságról, bátorságról és önzetlenségről. 

Utolsó mondat:

"A Vacsora még mindig énekel."

Borító: 5/4

Történet: 5/4.5

Moly: 85%

AJÁNLÓ:

Akik egy kis aranyos történetre vágynak mindenképp ajánlom, de azoknak, akik a nagy mélységeket szeretik meg az összetett karaktereket kerüljék el ezt a könyvet. Azok pedig, akik a filmet keresik kicsit kibővítve szintén kerüljék el, ugyanis csak a nevek amik hasonlóak. 

Még több:

https://moly.hu/konyvek/cressida-cowell-igy-neveld-a-sarkanyodat

Dan Brown: Inferno

Szerző: Dan Brown
Cím: Inferno
Eredeti cím: Inferno
Kiadó: GABO Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti kiadás:2013
Fordította: Bori Erzsébet
Műfaj: krimi, thriller
Oldalszám: 656 oldal

Fülszöveg:

"Keressetek és találtok"

"Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmijai közt eldugva találtak.

Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elöl, hogy Langdon beveti ismereteit történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről. 

Egyedül Dante sötét remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek - szobrok, festmények és épületek - mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt...
A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetállító versenyfutás az idővel, amely mmár az első oldalon rabul ejti az olvasót és el sem ereszti a befejezésig."

Kedvcsinálás:

"Szüleimnek..."

Minden egyes problémát az emberi túlnépesedés tényére lehet visszavezetni. Globális felmelegedés, állatfajok kiírtása, esőerdők eltűnése? Mind-mind azért van, mert túl sok ember van a Föld bolygón. 1950-től a napjainkig a 505-szörösére nőtt a népesség. Minden mérhető szám szerint az emberiség túllépte a Föld eltartó képességét és most a kipusztulás lámpafénnyel ellátott ösvényén lépkedünk tehetetlenül. Tehetetlenül, mert senki nem tudja mit csináljon. Sok szervezet a kritikus területeken óvszereket adományoz míg a hittérítők lebeszélik őket erről, mert hát ugye akkor pokolra jutnak. Nincs megoldás és senki nem tudja mit tegyen az emberiség meg csak gyarapszik és egyre kevesebb  az ivóvíz és a természetes erőforrás mennyisége. 

A kutatók akik ezzel foglalkoznak azt mondják, hogy a 4 milliárdnyi ember az a mennyiség, amit a Föld el bír. Most vagyunk 7,9 milliárdan, ha jók az információim és természetesen ez a szám minden egyes nappal csak egyre jobban nő ahelyett, hogy fogyna. Minden fejes tisztában van a következményekkel és azzal, hogy ha nem jön valami radikálisabb megoldás az emberiség ki fog halni.

" A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, 

akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak."

Történet:

Robert Langdon, a híres-neves harvardi professzor emlékeitől megfosztva ébred fel egy kórházi ágyon Firenzében, ahová nem tudja hogyan került, de annyi biztos, hogy üldözik, ezért a fiatal ápolónővel, Siennával, együtt keresniük kell valami magyarázatot. 

Egy furcsa tárgy lapult Langdon zsebében, amelyet nagy nehezen kinyitnak majd a pokol egy megmásított képe jelenik meg. Ez az egyetlen nyomuk, hogy megfejthessék Langdon látomásait. Viszont Sienna sem az akinek látszik. Sőt talán az egész megrendezett volna? Mindenesetre a fehér hajú asszony sokat tudhat és Zobrist egy olyan valamit alkothatott, amit ha meg is találnak esetleg már akkor is elkéstek. 

Véleményem:

1. mondat:

"Én az árny vagyok."

Mégis mi ez a borító??? Hát kiborító....(éljenek a szóviccek) na de most komolyan. Ki gondolta, hogy ez jó? Hagyjuk is...szörnyű. A filmes egy fokkal jobb, de valami sokkal kifejezőbbet, élénkebbet és letargikusabbat kellett volna, mert ez botrányos ahogy kinéz.
No de ami benne van, hát az fantasztikus. Mindig csodálom Dan Brown történeteit, mert annyi kutatómunka lehet benne, hogy ép ésszel fel se lehetne fogni...Személy szerint kicsit bénára sikerült ez a rész. Nagyon sok volt benne a felesleges rizsa. Minek kellett annyiszor leírni annak az átkozott (szó szerint) videónak a tartalmát??? A váltott nézőpontnak is egy csomószor nem láttam értelmét, mert nem adott sok mindent hozzá a sztorihoz. A rengeteg művészettörténeti leírás pedig egyszerűen untatott. Nem elég, hogy semmit sem adott nekünk egy kis lexikális tudáson kívül, de nagyon sokszor az oldalakon átívelő elemzéseknek semmi köze sem volt az adott helyhez és témához. Úgy éreztem, hogy ez a kis adalék nem jó másra csak helykitöltésnek. Annak viszont tökéletes. A könyv maga kicsit több, mint 600 oldal. Sokkal kevesebb is tökéletes lett volna és ha már Robert egy művészettörténész bele lehetett volna csempészni egy féloldalas kis anyagot. Nem többet csak ennyit. Ez is bőven elegendő lett volna. Szusszanásnyi idő a nagyon pörgős cselekmény mellett.


És ha már a cselekménynél tartunk kicsit ugyan lassan indultak be a dolgok, de mikor beindultak akkor aztán letehetetlen volt.

"Ennél nagyobb számban már csak a katolikus hittérítők érkeznek Afrikába, hogy elmondják az embereknek: ha óvszert használnak, mind pokolra fognak jutni. Afrikának pedig új környezetszennyezési problémával kell megküzdenie: a földeket elárasztó nem használt kotonokkal."

(148.oldal)

Szeretem mikor egy "gonoszt" a jó cél motivál. Az ilyen és ehhez hasonló történetek borzasztóan megdolgoztatják az emberek morális értékrendjét. A könyvben taglalják, hogy túl sok ember van és minden probléma visszavezethető a népesség drasztikus növekedésére. Egy sejtbiológus (ha jól emlékszek) próbál megoldást keresni, amelybe a világ vezető egészségért felelős tagjait be akarja vonni és miután azok őrültnek titulálják és megfigyelés alatt tartják kénytelen lesz titokban mindenki szeme előtt rejtve megalkotni azt a találmányt, ami megtizedeli a népességet. 

Fantasztikus! Egyszerűen zseniális ez a sztori hisz a mai problémákra való tehetetlenségünket is mutatja. A gyilkosság bűn, de ugyanakkor azzal mindenkinek tisztában kellene lennie, hogy a börtönök meg vannak telve lassan, mert egyre többen vagyunk egyre többet kell majd az adófizetők pénzéből etetni. Tehát? Nincs tehát....túl sokan vagyunk és ez csak egy példa volt. Még lehetne sorolni mennyiféle baj származik ebből és a könyv erre próbál egy viszonylag "emberbaráti" módszert találni. Bár én inkább a halálbüntetést és a halálra való kínzást hoznám vissza...

"Ki is lenne alkalmasabb eligazítani a világot a szex dolgában, mint egy rakás nyolcvan fölötti, cölibátusban élő férfi?"

(381. oldal)

Egyébként a könyv a nagyszerű témaválasztáson kívül nem sok jó pontot tudott nálam összegyűjteni. Robert és Sienna mint két báb...semmit nem tudunk meg róluk és szerencsétlenebbek, mint a többi Dan Brown könyv szereplői. Nekem már az elején leesett 1-2 dolog, de ezeknek a könyv feléig se, pedig elvileg a Föld 2 legintelligensebb egyedei. Annyira éreztem, hogy csak felesleges időhúzás az egész. Mi a fenének kell ez a 600 oldalas könyv? Hogy untasson? Nem értem Dant. Egy 300 oldalas könnyebben befogadhatóbb könyv ezerszer jobb lett volna, mint ez az összevisszaságokkal tűzdelt betűhalmaz. Ráadásul a cselekmény annyira pörgött, hogy a karakterek nem is tudtak a szívünkhöz nőni. Mentek azt jó van. Ja meg menekültek. Sienna a végén mutat valami emberi részt is önmagából, de az önsajnálaton kívül többet nem igazán láttam bele. A cselekmény is folyamatosan pörög szusszanásnyi időt sem hagyva az olvasónak, hogy leülepedjen egy kicsit a sok adat. Vagy a jellemtelen főszereplő párosunk rohangál vagy egy művészettörténeti tanórán veszünk részt és persze aváltott perspektíva is nagyon kellett bele. A szervezet munkája, amely arról gondoskodik, hogy ha valaki el akar tűnni valamik vagy valakik elől akkor azt megtehesse tetemes mennyiségű pénz fejében.
Nos így a végére nem tudok mást írni csak azt, hogy ez egy borzasztó könyv volt. Jellemtelen karakterek, béna sztori...Dan Brown szedd össze magad!

Utolsó mondat:

"Fénypontok hímezték az ég fekete szőttesét: a csillagok."

Ajánló:

Maximum elvetemült Dan Brown rajongóknak, meg aki fanatikus Dante imádó de más a kezébe se vegye!

Borító: 5/1

Történet: 5/3

Moly: 86%

Még több:

https://moly.hu/konyvek/dan-brown-inferno

Patrick Ness: Háború a békéért

Szerző: Patrick Ness
Cím: Háború a békéért (Chaos Walking trilógia 3)
Eredeti cím: Monsters of Men
Kiadó: Vivandra Könyvek
Kiadás éve: 2012
Eredeti kiadás:2010
Fordította: Nagy Boldizsár
Műfaj: YA, disztópia
Oldalszám: 608 oldal

Fülszöveg:

"-Háború! végre! – mondja a Mesterpolgár.

Három hadsereg masírozik Új Prentissvárosban.
A céljuk ugyanaz, megsemmisíteni a másikat.

Todd és Viola az egész borzalom sűrűjében, nincs esély a menekülésre.

Hogy lehet véget vetni a pusztításnak?
Mikor lesz béke?

És milyen lesz az a béke?–"

Ráhangolódás/kedvcsinálás:

"Denise Johnstone-Burtnek"

(ajánló)

Who's in the bunker?

Who's in the bunker? 

Women and children first

And the children first

And the children

I laugh until my head comes off

I swallow'til I burst

Radiohead: "Idioteque"

Idioteque-youtube 

Ez a zene, jómagam megdöbbenésére, tökéletesen visszaadja azt a fajta hangulatot és érzést, amelyet az egész könyv sugall. 

Ennek fényében most a kedvcsinálós rész csak ebből áll. Hallgassátok meg. Kicsit monoton. Ja és egyébként ez a könyvben is benne van azt a részt másoltam be. 

Történet:

Miután Todd és Viola elkapta a Mesterpolgárt Violának muszáj elmennie a felderítő űrhajóhoz, hogy ne Coyle nővér hamis víziói alapján térképezzék fel a bolygót az újonnan jöttek. Persze Coyle nővér már elkezdte volna az agymosást, de Viola felvilágosította régi barátait a helyzetekről. Többek közt arról, hogy egy szpakkersereg tart az emberek felé. Az őslakos faj nem szeretné, ha az emberek a továbbiakban is itt tartózkodnának. Todd elengedi a Mesterpolgárt hisz a kialakult helyzetben szükséges a zsarnok szónoki képességi és mesterien buzdítja az embereit arra, hogy szálljanak szembe a túlerővel és védjék meg a számukra a legfontosabbat: az életüket. A férfiak köztük Todd is hősiesen harcolnak a szpakkerekkel, de azok fejlesztették fegyvereiket és bár nincsenek olyan szinten mint az emberek szép nagy mészárlást lehet rendezni. Majdnem ott hagyták a fogukat, de Viola kilő egy rakétát, hogy megmentse szerelmét, ezzel bevonva az űrhajót is a háborúban. A nők erre az űrhajó körül foglalnak helyet. A férfiak nagy része a Mesterpolgár táborát erősíti. És vannak a szpakkerek, akik megcsapolták a víz ellátást. Az egyik embercsoportnak vize a másiknak élelme van. Szövetkezniük kell, hogy fenn maradhasson az emberiség. Sajnos azonban a nőket megtámadta egy kór. Egy kór, amelynek központja a pánt körül van.
És mikor már elérkezne a béke csak még rosszabb lesz minden.

Véleményem:

1. mondat:

"-Háború!-mondja felcsillanó szemel a Mesterpolgár"

A borítónak ugyanaz a stílusa mint az előzőeknek. A piros most dominánsabb mint a többi szín, de ezen ne is csodálkozzunk hiszen ebben a részben halnak meg a legtöbben. 

Ez a legterjedelmesebb kötet a három közül, de az pozitívum, hogy nem szedték két részre. Miután eleget is irkáltam a külsejéről jöjjön maga a könyv. Az alap konfliktus adott. vannak a szpakkerek akik az új fegyvereikkel és létszámfölényükkel már fel tudják venni a harcot az emberekkel. Az első háború után a szpakkerektől kértek egy csapat rabszolgát, akiket a Mesterpolgár megölet egy kivételével. Ő lesz a hírnök és megindulnak, hogy visszafizessék az emberek adósságait. Todd és Viola pedig a két-két bázis középpontjába kerül. 

Ebben a részben inkább a manipuláció kapott fontos szerepet és az ha kitartunk az mellet amiben hiszünk akkor talán a leggonoszabb szörnyeteget is képesek vagyunk megváltoztatni. Sajnos a történetben ez csak ideig-óráig működött. De a szándék megvolt. Igazából szerintem a könyv főleg az emberi kapcsolatokra fejezi a nagyobb hangsúlyt. Coyle nővér és Viola illetve a Mesterpolgár és Todd.  A két zsarnok úgy hazudik mint a vízfolyás és a körülöttük levők elhiszik, amiket mondanak, viszont Todd és Viola azok akik mindig kétségekkel hisznek nekik, ha egyáltalán hisznek. Bár szerintem túl fiatalok, hogy ekkora felelősség háruljon rájuk. 

"Pirkadat előtt van mindig a legsötétebb, Todd."

(61. oldal)

Ez a rész hál'istennek hozza a korábbi részek reménytelenségét, zavarodottságát és zűrzavarát. Egyszerűen minden benne van, amelyet egy mai fiatalt megmozgat(hat). A felnőtté válás, a gyilkolás brutalitása, együttérzés, a felnőttek hazug világa, homoszexualitás és manipuláció. Csodálatosan megírt fejlődés regény. Ha visszagondolunk, hogy Todd milyen esetlen volt az elején és milyen naivan hitt a felnőtteknek megdöbbentő a felismerés, hogy mostanra akár egy hadsereget is vezetni tudó felnőtté vált, akit bár manipulálnak igyekszik megtartani a lelke tisztaságát. Még a Mesterpolgárt is kezdi jó útra terelni, de amikor megjelenik a meglepi dolog, ami nagyon spoileres lenne ezért nem írom le, akkor a Mesterpolgár az eddigi tetteit is túlszárnyalja. Szóval a lényeg a lényeg a könyv fantasztikus lett szerintem. Komoly témákat feszeget, vegyítve vannak a műfajok és ráadásul mindezt egy olyan világba helyezve, ahol az információ jobban terjed, mint a mai modern interneten. A karakterek pedig árnyaltak senki nem jó vagy rossz, hanem mindenki az az igazi és utánozhatatlan és sablon nélküliek.

Utolsó mondat:

"Mert már jövök."

AJÁNLOTT/NEM AJÁNLOTT:

• Mindenkinek! Nincs olyan ember a földön akik szerintem a regény nem tetszene. Mindenki találhat benne kedvelni valót. Todd és Viola románca, scifi, háború. Szóval van benne minden és nem csökken a színvonal sem. 

Még több:

https://moly.hu/konyvek/patrick-ness-haboru-a-bekeert

Patrick Ness: Válasz és Kérdés

Szerző: Patrick Ness
Cím: Válasz és Kérdés (Chaos Walking trilógia 2.)
Eredeti cím: The Ask and the Answer
Kiadó: Vivandra Könyvek
Kiadás éve: 2011
Eredeti kiadás: 2009
Fordította: Ágoston Alex
Műfaj: YA, disztópia
Oldalszám: 498 oldal

Fülszöveg:

"A KÉS A ZAJBAN FOLYTATÁSA, A CHAOS WALKING TRILÓGIA MÁSODIK KÖTETE IZGALMAS, MEGRENDÍTŐ, MÉLYEN MEGINDÍTÓ REGÉNY A HELYTÁLLÁSRÓL, A LEGSZÉLSŐSÉGESEBB KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT IS. 

Todd, a kegyetlen hadsereg elöl menekülve, a végzetes sebesülést szerzett Violával egyenesen a legfőbb ellenség, a Mesterpolgár karjai közé fut. 

Violát elszakítják tőle, őt börtönbe zárják, és meg kell tanulnia a Mesterpolgár új rendje szerint létezni. 

MILYEN TITKOK REJTŐZNEK A VÁROSON KÍVÜL?

Viola életben maradt? Hol van?

Mi az a titokzatos válasz?

Majd újabb és újabb bombák robbannak..."

Ráhangolódás/kedvcsinálás:

"Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, 

nehogy közben szörnyeteggé váljék.

És ha sokáig pillantasz a mélybe,

a mélység is beléd pillant. "

(Fiedrich Nietsche)

A háború borzalmait és a terrorista szervezetek munkásságát úgy érzem nem kell bemutatni ebben a világban. Sajnos eléggé korán hall ilyeneket bárki és már gyerekként szembesítik a fiatalokat, hogy bizony az ember a legelvetemültebb dolgokat is képes bűntudat nélkül megcsinálni pusztán a pénzért vagy a hatalomért. Jajj miket is beszélek legnagyobb döbbenetemre vannak olyanok is akik a kínzást és az emberölést még élvezik is. Egy rendkívül elkorcsosult világ a miénk, ahol a szeretet és az elfogadás csak vágyálom marad sokak szemében. Sajnos én már nem is reménykedek benne, hogy valaha az emberi faj ráébred saját önpusztító viselkedésére és változtatni fog ezen. 

Hiszen mi sem bizonyítja jobban ezt álláspontomat mit a Chaos Walking 2. része a Válasz és Kérdés. Van itt minden, amit szem száj csak kívánhat; kínzás, gyilkosság, népírtás, manipuláció és mindezt tette egy olyan rétege az embereknek, akik egy szebb jövő miatt érkeztek egy másik bolygóra, hogy fennmaradjon az emberiség. Kínzások, háború, fajok közti ellentét, terrorista cselekedetek, bombák, vér, áldozatok, manipuláció, irányítás, cél nélküli gyilkolás. Mindegyik szónak súlya lesz.

Történet:

Cselekmény leírást tartalmaz(hat).

Todd és Viola megérkezik Havenbe khmm bocsánat Újprentissvárosba. Ugyanis a Mesterpolgár várja őket szeretettel. Elszakítják őket egymástól. Toddot bezárják és kivallatják. Viola pedig gyógyítókhoz kerül, akik a halálból hozzák vissza a lányt. Így elválasztva kell a saját döntéseiket meghozni miközben végig arra gondolnak hol lehet a másik és vajon életben van-e. 

A Válasz egy terrorszervezet, amelyhez Viola félig-meddig akaratán kívül csatlakozik. Ezzel szemben a Mesterpolgár addig mossa az agyát Toddnak míg az már minden parancsát érzések nélkül teljesíti. A két fiatal két ellentétes táborba kerül és nem tudnak találkozni. A Mesterpolgár pedig tovább hálózza a foglyát, aki a fogadott fiává avanzsálódik. Todd már-már szinte elhiszi, hogy az "apja" nem is akar rosszat, de aztán minden fenekestül felfordul. 

Viszont a távolban valami elkezdett készülni. Mind a messzi égben mind lent a földön. A második felderítő űrhajó lassan leszáll. Ám de ehhez a szpakkereknek is lesz egy két szavuk.

Véleményem:

1. mondat:

"A zajod elárul, Todd Hewitt!"

(9. oldal)

A magyar borító a legkirályabb az összes közül. Legalábbis szerintem. A szürkeség és a felkiáltójel kérdőjellel ráadásul pirossal határozottan hozza a kötet egészére jellemző hangulatot. Nem is gondoltam volna, hogy a szürke és a piros ennyire jól összeférnek egymmás mellet, de úgy látszik működik a dolog mert nekem határozottan bejön. 

Na de a történetről is essen szó. Hála Istennek hozta az előző rész stílusát és hangulatát. Todd mellett megkaptuk Violát is narrátornak, ami határozottan jót tett ennek a résznek ugyanis Toddnak eléggé befolyásolható lelke van, míg szerelme sokkal józanabbul látja a dolgokat és nem lehet olyan könnyen átejteni. Todd szemszögéből a Mesterpolgár kezd jó ember lenni, de hála a másik nézőpontnak egyértelmű, hogy ez egyáltalán nem így van. 

"A férfiak a háború teremtményei."

(319. oldal)

Az viszont egyáltalán nem tetszik, hogy a nemek közti háború is ennyire konfliktus közelbe került. Nyilván az is még jobban elszeparálja a két tábort, hogy a nőket nem lehet hallani, és ez nagyon sok mindenkit zavar. Például a Mesterpolgárt is, aki pántot tesz a nőkre, amelyet aztán nem, lehet levenni, mert a bőr egy darabkája lesz. Á nem. Szerintem nem erre kellett volna egyáltalán fektetni a hangsúlyt. Viszont, hogy Patrick ezzel mit akart üzenni tiszta és világos. Még a mai világban a fejlett országokban is a nők el vannak nyomva és sokszor megítélik őket. Például, hogy ez nem egy női szakma ezt nők nem tudják megcsinálni és nem is értenek hozzá. Menjenek csak szépen vissza a konyhába. A feminizmus tönkreteszi a világot. Mennyire maradiak ezek az emberek nem? Patrick Ness férfi létére megírt egy olyan könyvet, ahol ez a hozzáállás kicsit felnagyítva működik, de létezik. Létezik, mert sajnos az ember egy bűnös faj és nem lát a saját önzősége mögé. Respect Patrick!! Egy kis spoiler bár nem tudom annak nevezhető-e. A szpakkerháború idején a férfiak derekasan harcoltak, de a nők is próbáltak kiötleni dolgokat. A legkézenfekvőbb megoldás mivel nekik nincs zajuk az ha az éjszaka leple alatt győzik le őket, de persze a férfiaknak ez nem tetszett, mert így nem lehet háborút nyerni. Így ők lettek a VÁLASZ a problémákra.

"Mindannyian elesünk, de nem ez számít. Csak az számít, hogy újra talpra állj."

(381.oldal)

Ebben a kötetben, mint már említettem Todd mellé Violát is megkapjuk narrátornak, ami határozottan jót tett a cselekménynek és közelebbről is megismerhetjük, hogy milyen is, ha valakinek nincsen zaja. Violának sokkal rendszerezettebbek a gondolatai és kevésbé befolyásolható ellenben Toddal, aki sajnos elkezd hinni a Mesterpolgár jóságában.
Na de ha már szóba is került a Mesterpolgár akkor szót kell ejtenünk Coyle nővérről is. Ők ketten azok, akik sakkban tartják a mi párosunkat és mesteriek a manipulációban és a hazudozásban.

"A legjobb hazug az, aki a hazugságát igaznak hiszi." 

(444.oldal)

Mindkettő vezető élvezi, hogy hatalma van és előszeretettel ki is használja. De persze a Mesterpolgár nem hagyhatta szó nélkül a Választ és létrejött a Kérdés központ, ahol főleg a nőket halálra kínozzák. Mennyire jó már nem? Csupa csupa logikátlan döntés a hatalomért és azért, hogy mindenről tudjanak és mindent irányítsanak.
Viszont a kedvencem ebben a könyvben a belső vívódások. Mivel nagyrészt a könyv erről is szól. Toddnak és Violának gyermekkora ellenére kell nagyon komoly döntéseket meghozniuk. És lenyűgözött, hogy igyekeznek ezt úgy tenni, hogy a szerelmüket közben biztonságban tudhassák. Úgy egy nagyon szép szerelmes történet, hogy egyáltalán nincsenek is egymás közelében. A vége felé persze találkoznak, de nem lesznek sokat egymás mellett. A végére meg az a katarzis és káosz ami kibontakozott valami eszméletlenül lesokkolt.

"Nem az a fontos, hogy sose szeress valamit annyira, hogy az irányítson téged. Hanem az a fontos, hogy olyan mélyen kell szeretned valamit, hogy soha senki ne uralkodhasson fölötted."

(473.oldal)

Ez egy nagyon jó kis könyv. Nagyon sok témát boncolgat és egy felnőtté válás története. Gyönyörűen megírt kötet alig várom, már hogy a 3 sereg miként fog egymásnak esni és mi lesz a végkimenetele ennek az egész cirkusznak.

Utolsó mondat:

"A háború."

AJÁNLOTT/NEM AJÁNLOTT:

• kicsit rendhagyó módon oldottam meg ezt ugyanis ajánlani mindenkinek ajánlom ezt a trilógiát viszont kifejezetten nem ajánlani meg pont emiatt nem tudom. Olvasd el az első résznek a hátulját ha tetszik kezd el. Ha bejött a könyv olvasd el mindhármat. 

Még több minden:

https://moly.hu/konyvek/patrick-ness-valasz-es-kerdes

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Szerző: Móricz Zsigmond
Cím: Légy jó mindhalálig
Eredeti cím: -&-
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2015
Eredeti kiadás: 1920
Fordította (itt átdolgozta): Nógrády Gergely
Műfaj: Átdolgozás
Oldalszám: 256 oldal

Fülszöveg:

"Móricz főhőse-akit az író egykori önmagáról mintázott-úgy tanulta édesanyjától, hogy az embernek egyetlen feladata van az életben: mindhalálig jónak lenni. Csakhogy csalódnia kell, hamarosan ugyanis kiderül számára, hogy a felnőttek bizony se nem jók, se nem tiszteszívűek. Ugyanakkor Nyilas Misi arra is rádöbben: sosem szabad feladnunk annak a reményét, hogy ezen változtathatunk!

A Manó Könyvek Klassz!- sorozatában Nógrády Gergely az eredeti cselekményt követve, ám rövidebb formábanmeséli újra a klasszikus irodalom gyöngyszemeit, azzal a céllal, hogy a remekművek a mai fiatalok számára is érthető és szerethető olvasmányok legyenek. Ugyanakkor a kiadó nemcsak a angy nemzeti legendák megismertetéséért, de az értékes írói örökségmegóvásáért is síkra száll: a sorozat köteteit számos, az eredeti regényekből kiemelt szövegrészlet gazdagítja."

Ráhangolódás:

Egy kis kutatgatás után büszkén kijelenthetem, hogy a Légy jó mindhalálig regényt kívül-belül ismerem. Ez is egy kötelező a listáról, még anno 1825-ben olvastam is, de egyáltalán nem értékeltem és nem tudtam kellő tisztelettel bánni ezzel a könyvvel. Bár mindig is szerettem olvasni és a korosztályomhoz képest koraérett voltam a mondanivalója és igazi értékei a történetnek nem jött át, sajnos. Most mikor elolvastam teljesen depressziós lettem tőle hiszen még párhuzamot is tudtam vonni az életem bizonyos részeivel. Egyszerűen borzasztó, hogy miket kérnek tőlünk az iskolában. Szegény Móricz ezt a könyvet semmiképpen sem gyerekeknek szánta, hanem felnőtteknek, akik le tudják vonni a kellő tanulságot.
Igazából Nyilas Misi magát Móriczot ábrázolja, ahogy csalódik a felnőttek világában és hiába próbálja a legtökéletesebben élni az életét mást sem kap az emberektől csak a lenézést meg a mocskot.

 Történet:

1800-as évek végén járunk, amikor is Nyilas Misi a debreceni kollégium rideg falai közt tengődik. Társai és a felnőttek rosszul bánnak vele. Szobatársai felbontják az otthonról kapott pakkját és a kalapját is elveszik, de vigasztalja, hogy legalább pénzt tud keresni és tud küldeni hazára. Egy öregúrnál olvas fel délutánonként. Pósalaky úr mindaddig magázza míg meg nem tudja, hogy csak egy egyszerű ácsnak a fia. Utána már tegezi, sőt megkéri, hogy tegyen meg 5 számot a lutrin a modern lottó elődjén. 

Eközben próbálja felkészíteni egyik osztálytársát. Doroghy Sanyika egy dzsentri család legkisebb sarja és benne látják a jövőt, de a Sanyika nem tanul, és hátha majd az osztályuk egyik példás tagja felkészíti őt. Megismerkedik a fiú nővérével, Bellával, aki közel kerül a szívéhez. 

Aztán meglátogatja a tavalyi szálláshelyét. Törökék szívélyesen fogadják, ám a fiúk Török János csellel elkéri a reskontót (lottószelvényt) ami nála is marad, mert ott felejti Misi. Az 5 számból 4-et kihúznak, de Misi érthető okokból nem találja a szelvényt. Az egész osztályt lázba hozza a lutri , de Pósalaky úrnak nem meri elmondani, hogy eltűnt a reskontó. Az  ügy akkora lett, hogy tanári értekezleten hazugnak és tolvajnak állítják be. Végül miután megérkezik a sárospataki tanár, aki Misi nagybátyja egyből mindenki kedvesebben viselkedik a fiúval, de az többé nem akar debreceni diák lenni. A ridegség, tudatlanság és ítélkezés elűzi Debrecenből, ezért nagybátyjával megy Sárospatakra. 

Véleményem:

 Tetszik, amikor egy régi írás módú kötetet, amelyet már szinte senki sem értene átfogalmaznak egy modernebb változatra, ami sokkal befogadhatóvá teszi a történetet.
A külseje ennek a könyvnek nem igazán tetszik. Nyilas Misi egyszer sem jelenik meg úgy, hogy a hóban sétálgatna egy könyvvel a kezében egy erdőben. Végig Debrecenben vagyunk szóval a dizájnak nincs sok értelme. Persze puha borítású, ami a kedvencem.

"Ha a kisbabát franciául tanítják, francia lesz, ha angolul, angol lesz, ha négerül, néger lesz, ha iskolába járatják, egyetemi tanár lesz, ha nem, akkor faluvégi csordás lesz: hát akkor mire olyan büszke egyik ember a másik felett."

Nekem elsőre a Légy jó mindhaláligban az tűnt fel, hogy Misi olyan mint egy csecsemő. Mindig mindenen sírva fakad. Már-már idegesítő, hogy ha bármilyen problémája, nehézsége akad akkor elbőgi magát. Vagy éppenséggel ha nagyon örül valaminek. Ez talán az egyetlen hibája a regénynek ugyanis a karakterek jól ki voltak dolgozva, a történetnek van eleje közepe és vége, a helyszínek jól ábrázoltak. Igazából egy jó kis olvasmányélmény lehetne, de nem az, mert ez egy kötelező. És mint minden kötelező ez is egy nagyon rossz időben olvastatják a nebulókkal. Szörnyű az időzítés. Szegény megboldogult Móricz nem gyerekeknek szánta ezt a regényét, hanem inkább a felnőtteknek, akiknek gyakran kell a szájukba rágni, hogy legyenek jók. Minden körülmény közt is őrizzék meg a lelkük tisztaságát. A jellemük legyen fedhetetlen. 

"Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember."

És hogy mi a tanulság? Maga a cím. Ahogy tartja is a mondás a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Tehát ha jó vagy akkor mondhat bárki bármit vagy hazudozhatnak össze vissza rólad előbb vagy utóbb úgy is mindenkiről kiderül minden. 

Nem rossz könyv ez elég mélyen hat az érzelmekre, szóval lelkileg instabil embereknek nagyon körültekintően forgassák. 

Erről a történetről lehetne még beszélni, de én nem tudok többet, mint hogy egy olyan kisfiú története ez, aki megfogatta anyja tanácsát és jó volt mindhalálig.

Borító: 5/3

Történet: 5/4

Moly: 72%

AJÁNLOTT:

• ha nem kötelezőként olvasod
• lelkileg stabilaknak
• vigyázat Misi sokat picsorog
• ha szeretnéd hogy a koszon kívül kultúra is rád ragadjon

NEM AJÁNLOTT

• ez nem egy fantasy mű, hanem a kemény valóság
• lelkileg instabilak kerüljék
• érzelgős sztori a keménylegények és vagánycsajok húzzanak el

Még több infók:

https://moly.hu/konyvek/moricz-zsigmond-nogradi-gergely-legy-jo-mindhalalig