Szerző: Julie Anne PetersCím: Amikor ezt olvasod én már nem leszek
Eredeti cím: By the Time You Read This, I'll Be Dead
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2015
Eredeti kiadás: 2009
Fordította: M. Szabó Csilla
Műfaj: lélektani
Oldalszám: 248 oldal
Fülszöveg:
"A tizenöt éves Daelynt évek óta bántják, kínozzák az iskolatársai. Kiábrándult és boldogtalan, egyedül a romantikus könyvek nyújtanak neki vigaszt. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, magány és csönd veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az élettől... Korábbi öngyilkossági próbálkozásai kudarcot vallottak, aztán rátalál egy honlapra, amely segíthet abban, hogy véget vessen az életének. 23 nap múlva "átlép majd a fénybe"- ennyi ideje marad, hogy még utoljára átgondolja a döntést. És rögtön az első napon találkozik egy különös fiúval, aki barátkozik vele, és segíteni akar rajta. Időben érkezett, vagy már túl későn? Megkezdődik a visszaszámlálás."
Ráhangolódás:
"C. J. Bottnak,
aki fáradhatatlanul küzd azért,
hogy a diákok többé
ne kegyetlenkedjenek egymással."
Nagyon sok ember könnyedén tud pálcát törni a másik felett, de felvenni az ő cipőjét és végigjárni a másik életét arra már nem képes. Sokan vannak aki az öngyilkosságot úgy ahogy van elítélik, mert úgy tartják, hogy szimplán csak gyengék és nem képesek erősnek maradni. Azt kell, hogy mondjam ezek az emberek egyszerűen nulla empátiával és beleérzőképességgel rendelkeznek.
Saját bőrömön tapasztaltam mit jelent öngyilkosnak lenni, hisz egy sikertelen próbálkozás után vagyok. Csak hogy egy kicsit belelássanak az emberek egy öngyilkos fejébe: alapvetően adott egy élethelyzet, teljesen mindegy, hogy az éppen család vagy barátok okozta lelki nyomás esetleg terror, és ő ebből a helyzetből nem látja a megoldást. Nem tud kijutni belőle fojtogatja minden egyes nap a tudat, hogy ő egy értéktelen senki, hisz a saját vagy mások által felállított szabályoknak nem tud megfelelni. Természetesen aki öngyilkos az önző is, hiszen nem gondol arra, hogy halála után a szeretteinek milyen fájdalmakat kell majd átélniük. Na ez a kedvenc mondatom....aki öngyilkosságon gondolkodik annak már nincsenek szerettei, mert akinek vannak nem lesz öngyilkos. Igen pontosan, ha egy 15-18 éves gyerek vagy még ennél is fiatalabb lesz öngyilkos ott a szülő is hibás. Egy öngyilkosnak ugyanis nincsenek szerettei. Senki. Ha lenne, akkor a lelki helyzetben, amelyben van észre vennék és kihúznák belőle, de sokszor nem veszik észre sem a szülők sem a barátok sem az ismerősök, mert nem foglalkoznak az emberek egymással.
Saját bőrömön tapasztaltam mit jelent öngyilkosnak lenni, hisz egy sikertelen próbálkozás után vagyok. Csak hogy egy kicsit belelássanak az emberek egy öngyilkos fejébe: alapvetően adott egy élethelyzet, teljesen mindegy, hogy az éppen család vagy barátok okozta lelki nyomás esetleg terror, és ő ebből a helyzetből nem látja a megoldást. Nem tud kijutni belőle fojtogatja minden egyes nap a tudat, hogy ő egy értéktelen senki, hisz a saját vagy mások által felállított szabályoknak nem tud megfelelni. Természetesen aki öngyilkos az önző is, hiszen nem gondol arra, hogy halála után a szeretteinek milyen fájdalmakat kell majd átélniük. Na ez a kedvenc mondatom....aki öngyilkosságon gondolkodik annak már nincsenek szerettei, mert akinek vannak nem lesz öngyilkos. Igen pontosan, ha egy 15-18 éves gyerek vagy még ennél is fiatalabb lesz öngyilkos ott a szülő is hibás. Egy öngyilkosnak ugyanis nincsenek szerettei. Senki. Ha lenne, akkor a lelki helyzetben, amelyben van észre vennék és kihúznák belőle, de sokszor nem veszik észre sem a szülők sem a barátok sem az ismerősök, mert nem foglalkoznak az emberek egymással.
Történet:
Daelyn 15 évesen már túlesett pár öngyilkossági kísérleten. Túlsúlya miatt rengetegen bántották és kínozták a szülei meg persze mindenért őt okolták.
Egyedül a romantikus könyvekbe tud menekülni, ahol úgy érzi nem tudják megbántani többet. Nem tud beszélni egy öngyilkossági kudarc után, így még jobban elszigetelődik. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben talál rá arra a weboldalra, amely "átsegíti" őt a túlvilágra. 23 napja van, hogy döntésében biztos legyen, de az első nap találkozik egy fiúval, aki mindenáron meg akarja ismerni és barátkozni szeretne vele. Daelyn próbálja ellökni a fiút, akiről kiderül, hogy annyira nincs tökéletes élete, mint azt elsőre gondolta.
Véleményem:
1. mondat:
"A fehér srác, az elképesztően fehér hajú, magas, vékony srác odaoson a kőpad mögé és a fatörzsnek dől. "
(7. oldal)
Kicsit gyengének éreztem. Szerintem valaki nem lesz ennyitől öngyilkos. Az írónő nem mert bevállalni egy erősebb témát vagy ő magát is ez sújtja. A túlsúly okozta trauma sok mindenkinél más és más formát ölt, de hogy valaki ennyire ne tudjon elrugaszkodni a csúfolódástól az nekem furcsa...
nyilván mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb és senki nem segítene az adott embernek, de hát nem tudom...számomra Daelyn túlérzékeny volt.
Egy esetet leszámítva ez az érzelmi folyamat bármelyikünkkel megtörténhet. Iskola megaláztatások és kirekesztettség még nálam is megvolt csak nálam igazából csak csepp volt a pohárba viszont Daelyn esetében az egész poharat az iskolai bántalmazások tették ki és a szülők hozzáállása volt a csepp a pohárban.
Apropó szülők. Érződik, hogy szeretik a lányukat, de egyszerűen nem tudnak mit kezdeni vele. Nem hallgatják meg és a tipikus szülő szindrómában szenvednek, amikor a saját gyermekünket nem nézzük másnak csak egy gyereknek gyerekes gondolatokkal.
"A kudarcokra emlékszünk. A hibákra. Nem tudunk megszabadulni tőlük. Ronda rákos daganattá állnak össze bennünk. Minél nagyobb a daganat, annál erősebb a halálvágy. "
(51. oldal)
Nem vették komolyan, Daelynnek hiába voltak komoly lelki sérelmei nem tudta megosztani a szüleivel és mivel barátai nem voltak így egy idő után mindent magába fojtott, ami valljuk be nem a legjobb út a kiegyensúlyozottság felé. Az evésbe menekült, így ez meg is látszódott rajta.
A sok elfojtott és felgyülemlett feszültség tett be szerintem ennek a lánynak ilyen fiatalon, na meg azok a fránya könyvek, amelyekben mindenki szép és csinos (pláne a romantikus könyvekben). Sose értettem ezt az egészségtelen csontkollekciós testalkatot. Inkább edzenek és legyenek izmosak, de ne csont és bőr...na mindegy térjünk vissza Daelynre, aki egy ördögi körbe került. Csúfolták ő szeretett volna lefogyni viszont a jutalmazási kényszer, ami az evésben merült ki, megakadályozta abban, hogy lefogyjon.
"Soha senki nem figyelt rám."
(20. oldal)
Tehát Daelynnek olyan élete volt, amilyen. Szerintem kicsit nyafogós kicsit ellentmondásos és túlérzékeny, de tegye fel a kezét, aki hibátlan jellem. Na ugye senki.
Mennyit kutattam a neten öngyilkossággal kapcsolatos dolgokat. Hahh régi szép idők...Nos nem csak én tettem ezt, hanem Daelyn is és rá is talált egy Át a fényenre nevezetű oldalt, ami 23 napot ad az öngyilkos jelölteknek, hogy véglegesítsék az akaratukat és tényleg véget vessenek az életüknek. Tetszett benne az, hogy nem csak rábírni akarta az öngyilkos módokat, hanem inkább azt írta le, hogy ez és ez a kísérlet miért nem sikerülhet. Például az akasztás milyen esetleges következményekkel járna. Kicsit beteg, de nekem fekszik a téma úgy, hogy annyira nem borzasztott el. Viszont sokkal következetesebb lettem ebben a témában.
Aztán ott van az egyik kedvenc karakterem kinek ragaszkodását nem igazán éreztem őszintének. Santana teljes ellentéte Daelynnek, de nem értem, hogy miért akar ennyire Daelyn közelébe férkőzni. Aranyos meg minden de egyszerűen átlátszó. Valaki ragaszkodását ilyen hamar nem lehet megszoktatni magunkkal. Csak azokhoz ragaszkodunk, akik valamilyen szinten részei az életünknek és Santana életében nem volt benne Daelyn egészen addig amíg Santana rá nem akarta erőszakolni magát Daelynre. Kétségkívül jót tett Daelynnek ez a kis barátság, de néha az emberek nem tudják, hogy hol a határ. Szerintem Santana erőteljesen átlépte az intim szféra fogalmát.
Ugyanakkor egy szerethető karakter, mert a jelleme kifogástalan az életbe vetett hite pedig példaértékű. Nem úgy mint Daelynnek pedig egyiküknek sem könnyű.
SPOILER
A vége kifejezetten tetszett. Az már nem titok szerintem senkinek, hogy ennek a könyvnek nincs vége. Az olvasó maga döntheti el a végkifejletet és ez tetszik benne a leginkább. Ha kicsit realisztikusabb hangulatú vagy és a főszereplőket szeretnéd inkább a sírban tudni értelmezheted úgy is, hogy megtette, de ha nem igazán és végig drukkoltál annak, hogy Santana időben érkezzen akkor nyilván úgy is lehet értelmezni. Én nem hiszek a tündérmesékben. Ha nem is tette meg egy életen át fogja hordozni a fájdalmat, amelyet átélt.
SPOILER
Utolsó mondat:
Mennyit kutattam a neten öngyilkossággal kapcsolatos dolgokat. Hahh régi szép idők...Nos nem csak én tettem ezt, hanem Daelyn is és rá is talált egy Át a fényenre nevezetű oldalt, ami 23 napot ad az öngyilkos jelölteknek, hogy véglegesítsék az akaratukat és tényleg véget vessenek az életüknek. Tetszett benne az, hogy nem csak rábírni akarta az öngyilkos módokat, hanem inkább azt írta le, hogy ez és ez a kísérlet miért nem sikerülhet. Például az akasztás milyen esetleges következményekkel járna. Kicsit beteg, de nekem fekszik a téma úgy, hogy annyira nem borzasztott el. Viszont sokkal következetesebb lettem ebben a témában.
"Az élet pocsék. Az embernek nincs hatalma semmi felett. Nem te irányítasz."
(51.oldal)
Aztán ott van az egyik kedvenc karakterem kinek ragaszkodását nem igazán éreztem őszintének. Santana teljes ellentéte Daelynnek, de nem értem, hogy miért akar ennyire Daelyn közelébe férkőzni. Aranyos meg minden de egyszerűen átlátszó. Valaki ragaszkodását ilyen hamar nem lehet megszoktatni magunkkal. Csak azokhoz ragaszkodunk, akik valamilyen szinten részei az életünknek és Santana életében nem volt benne Daelyn egészen addig amíg Santana rá nem akarta erőszakolni magát Daelynre. Kétségkívül jót tett Daelynnek ez a kis barátság, de néha az emberek nem tudják, hogy hol a határ. Szerintem Santana erőteljesen átlépte az intim szféra fogalmát.
Ugyanakkor egy szerethető karakter, mert a jelleme kifogástalan az életbe vetett hite pedig példaértékű. Nem úgy mint Daelynnek pedig egyiküknek sem könnyű.
"Miért mindig én vagyok az, akinek meg kell tennie minden tőle telhetőt!?"
SPOILER
A vége kifejezetten tetszett. Az már nem titok szerintem senkinek, hogy ennek a könyvnek nincs vége. Az olvasó maga döntheti el a végkifejletet és ez tetszik benne a leginkább. Ha kicsit realisztikusabb hangulatú vagy és a főszereplőket szeretnéd inkább a sírban tudni értelmezheted úgy is, hogy megtette, de ha nem igazán és végig drukkoltál annak, hogy Santana időben érkezzen akkor nyilván úgy is lehet értelmezni. Én nem hiszek a tündérmesékben. Ha nem is tette meg egy életen át fogja hordozni a fájdalmat, amelyet átélt.
SPOILER
Utolsó mondat:
"Eltökélten, céltudatosan indulok a fény felé."
(229. oldal)
Borító: 5/5
Történet: 5/4
Moly: 88%
AJÁNLÓ: Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Minden egyes ítélkező embernek és azoknak is akik nem szoktak...(fogalmazás lvl 1000) Na a lényeg a lényeg én ajánlom mindenkinek. Ebben a témában nem az egyik legerősebb könyv nem igazán tud sírni rajta az ember, ha meg van edzve a lelke, de még napok múlva is azon kattoghatsz, hogy kinek mondhattál vagy szólhattál olyat, ami az életébe kerülhetett. A kimondott szavakkal sokszor nem is igazán tudjuk mennyire mély sebet ejthetünk, nos ez a könyv ha nem is elég keményen, de mindenképp hatásosan tolja a képünkbe, hogy vigyázz mit mondasz.
Egyéb:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése