Bartók Imre: A nyúl éve

Szerző: Bartók Imre
Cím: A nyúl éve (Virágba borult világvége 2.)
Eredeti cím: -
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2014
Eredeti kiadás: -
Fordította: -
Műfaj: posztapokaliptikus horror
Oldalszám: 502

Fülszöveg:

"Martin, Karl és Ludwig, akik valaha rettenthetetlen gyilkológépekként járták New York utcáit, most kibernetikus beültetéseiktől megfosztva, rozoga öregemberekként kénytelenek szembenézni a posztapokaliptikus világgal, amelynek létrejöttét ők maguk idézték elő. A nyugati civilizáció egykori fellegvára ma már mutáns növények és emberi, állati eredetű hibridek keltetője, ahol a túlélés törvénye az Úr. Amikor azonban céltalannak látszó kóborlásaik során összetalálkoznak Gonyolékkal, a furcsa, kövér kis lénnyel, aki egy titokzatos mutánskolónia felderítőjeként járja a felperzselt várost, a gondolkodók előtt újra felcsillan a remény: lehetséges volna, hogy az emberiséget kis híján kiirtó kataklizma után valóban elérkezett a Föld új korszaka? És lehet, hogy ennek az új korszaknak az új közösségeit valakik, valahol éppen az ő tanításaik alapján próbálják megszervezni?

A Patkány Éve folytatásában Bartók Imre továbbfűzi az első kötetben megismert gondolkodók történetét, még részletesebben kibontva szélesvásznú vízióját a biológiai katasztrófa sújtotta New Yorkról és annak lakóiról. Könyvében a hátborzongató és költői látomások éppúgy megférnek az akciódús üldözési jelenetekkel és vérfürdőkkel, mint a vígjátéki elemeket sem nélkülöző filozófiai párbeszédek a metafizikai horror legszebb hagyományait idéző epizódokkal."

Ráhangolódás:

"Félj: a világtalan fal szemmel tartja lépted -

igéket rejteget a holtnak hitt anyag:

ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!

A sötét lényekben istenek alszanak;

s mint szem, mit héj s pillák rejtve tartanak:

szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!"

Gerard de Nerval: Intés

Történet:

Martin, Karl és Ludwig bolyonganak New York szívében, ahol a tetteik következményeivel találják szembe magukat. Néhány emberrel is összefutnak, akik próbálják átvészelni a zord körülményeket kevés sikerrel, de többnyire inkább mutánsokkal találkoznak és köztük is akad jó és rossz. Például ott van Gonyolék. Segített a főhőseinknek átvészelni 1-2 napot, mígnem egy intézet szörnyű falai közt nem találták magukat, ahol mindenféle kísérletek folytak. Egy tudós elme csapdába zárta őket, hogy megfigyelhesse őket, de kiszabadultak, bár igaz majdnem ott hagyták a fogukat. Gonyolék elvezette őket egy könyvtárba, ahol a Hang foglyul ejtette majdnem őket.
Viszont Gonyolékat meg kellene menteni és az csak úgy lehetséges ha meglátogatják a hangot és a bandáját, de egy őrült tapsifüles már várakozik, hogy megtegye a legrosszabb és leggonoszabb dolgot a világon.

Véleményem:

"November elején a szokottnál is nagyobb nyomású anticiklon húzódott New York partjai fölé, száraz, csípős hideget és fejfájást hozva magával." 

Ránézel erre a könyvre és azt mondod, hogy WAO. Nagyon jók a színek, a kompozíció. Kellemes rápillantani és elkezd érdekelni a beltartalma. Míg az első résznél a piros szín dominált itt inkább a zöldes-kék árnyalat, ami személy szerint az egyik kedvencem. A hátulján egy idézet lapul a könyvből, amely nekem egyáltalán nem keltette fel semmilyen módon a fantáziámat...sőt kiderült számomra nagyjából miről fog szólni a könyv, mi lesz az a téma, ami végig íveli az egész regényt. No de tévedtem. Ugyanis ez egy kemény borítású könyv, amelyek általában kapnak borítót. Tudjátok aminek kis fülei vannak és azon van rajta a tartalomjegyzék az elején, a végén meg az író. Nos, az már kicsit másabb cselekményt sugallt és arra késztetett, hogy azonnal kezdjek bele, mert ez jobb lesz, mint az előző. Aztán kinyitottam.

"Aki pedig vájkál valakinek a szemében, annak a szemében vájkáltassék, és üres gödrébe gyomnövény ültettessék."

(253. oldal)

Pozitívan csalódtam! Ez a történet ezerszer érdekesebb volt, mint az előző! 2 nézőpontból íródott és egyes szám harmadik személyben, ami teljesen illet a könyvhöz. Bartók Imre kezd ráérezni arra, miről is szól igazából a regénye. A három főhősünk a tetteinek következményeit szenvedi. Össze is foglaltam miről szól a regény. Csatangolnak a gondolkodóink miközben próbálnak túlélni abban a világban, amelyet teremtettek. A pusztulás atmoszférája körüllengi az egész művet, én magam is úgy éreztem, hogy nem sokára mutálódok. 

Amikor épp meguntam volna, hogy csak menetelnek és menetelnek pont történt valami vagy jött a váltott nézőpont. Az egyikben egyértelműen a gondolkodóknak drukkolhatunk, míg a másikban egy rendkívül fejlett mutánskolónia egy bénácskább egyedéért izgulhatunk és miközben váltakoznak a nézőpontok szép lassan érezzük azt a feszültséget, ami akkor fog katarzissá lenni mikor ez a két szál egybe szövődik, mert ezzel ugye senkinek nem árultam el semmit. Nyilvánvaló volt, hogy ez a két szál egybe fonódik és, hogy mit tudunk meg a kis mutánstól, Gonyoléktól? Hát azt, hogy Martin, Karl és Ludwig tanításai szerint építik fel a kis közösségeiket a mutánsok. 

"Egyetlen szóra gondolnak, ami átsegíti őket a hátralévő időn. 

Ez a szó a barátság.

(325. oldal)

Nem csapong az író ebben a részben, nem úgy, mint az elsőben. Szépen lineárisan vezeti majd össze is kuszálja a szálakat, hogy fenntartsa az érdeklődést, amely így is nagyon sokszor lankad. Néha monotonan csak mennek a gondolkodók cél nélkül és tervek nélkül körbe körbe kb. a pusztulásukra várva vagy arra, hogy történjen már velük valami és amikor meg történik, akkor sokszor csak épphogy megússzák a találkozást egy-egy mutánssal. Vannak még itt-ott emberek, de azok is a halál szélén vagy a túlélésért küzdenek. Esetleg egy labort üzemeltetnek, ahol mindenféle kísérleteket folytatnak. A mondatok itt is inkább a bonyolultságra mennek, mint a tömör egyszerűségre, de már egyre jobban rá tudok hangolódni erre a fajta nem mindennapi irományra.

Összességében nem rossz ez a könyv, de nagyon nagyon bő szókinccsel kell rendelkezni, hogy valaki 100%-osan megértse és végtelen türelemmel kell vele bánni, mert a végén mutálódik.

Utolsó mondat:

"Egy másodperc..."

Borító: 5/5

Történet: 5/3.5

Moly: 89%

Ajánló:

Szerintetek lehetséges, hogy egy könyvben a barátság olyan erős, hogy mindent legyőz? Hogy bár nem érted a könyv felét mégis végig izgulod és várod a következő lépéseket? 

Nos engem megdöbbentett Bartók Imre ezen regénye, mert bár számítottam rá, hogy gondolkodóink a posztapokaliptikus New York utcáit fogják róni, arra viszont nem, hogy ezt ilyen drámai és művészi módon hajtják végre. Tény és való nem mindenki szájíze ez a könyv. Ha valaki szeretne egy kis szókincsbővítés és a horrorelemeket sem veti meg akkor mindenképp olvassa el ezt a könyvet, de előtte az elsőn is mindenképp szenvedje át magát. Felüdülés volt ezt olvasni, sokkal könnyedebb és jobban emészthetőbb. 

Nekem tetszett ahogy a gondolkodók megisszák a levét annak, amit csináltak. A felelősség és a bűntudat, hogy mindez az ő művük egyszerre büszkévé és üressé teszi őket. Sok életveszélyes helyzetből menekülnek meg a barátságuknak, kitartásuknak és az eszüknek hála, de vajon a végső megmérettetésre is felkészültek?

Egyebek:

https://moly.hu/konyvek/bartok-imre-a-nyul-eve