Író: J. K, Rowling
Cím: Harry Potter és a Főnix rendje
Eredeti cím: Harry Potter and the Order of the Phoenix
Eredeti kiadó: Bloomsbury
Magyar Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2003
Eredeti kiadás: 2003. június 21
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Műfaj: fantasy
Oldalszám: 814
Film: Igen
Kapcsolódó film: Harry Potter és a Főnix Rendje
Előző: Harry Potter és a Tűz serlege
Folytatás: Harry Potter és a Félvér Herceg
Illusztrátor: Jason Cockcroft
FÜLSZÖVEG
- Mit fogok tanulni? - pislogott Harry. Piton feljebb görbítette a szája sarkát.
- Okklumenciát, Potter. Az elme mágikus védelmét külső behatolással szemben.
Kevéssé ismert mágiaág, de felettébb hasznos.
Harry szíve vadul kalapálni kezdett. Védekezés külső behatolással szemben?
De hát mind azt mondták, hogy nem költözött belé Voldemort...
ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét,
Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok
támadnak kettejükre, ez történik. De számos más
vészjósló esemény is mutatja, hogy a
varázsvilág békéjét sötét erők fenygetik. Harry
nincs eegyedül az ellenük vívott küzdelemben: a
Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a
Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik.
Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzorl,
hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait
a tudatába.
"Úgy veszem észre például, hogy a Wizengamotból történt távozásom óta eltelt néhány hét alatt szokássá vált teljes büntetőbíróság előtt tárgyalni az olyan súlyú ügyeket is, mint egy kiskorú bűbájgyakorlása!"
AJÁNLÁS
akik varázslatossá teszi világomat
KRITIKA
Rövid tartalom (spoilermentes)
A Harry Potter-sorozat ötödik kötete, a Harry Potter és a Főnix Rendje érezhető fordulópont: ez az a pillanat, amikor a varázsvilág végérvényesen sötétebb és komolyabb hangvételt ölt. A könyv nem pusztán egy újabb tanév története, hanem egy egész társadalom tükre, amely a tagadás, a hatalommal való visszaélés és a félelem hálójába keveredik.
A cselekmény fő helyszínei – Roxfort, a Grimmauld tér és a Minisztérium – egyre inkább a bizalmatlanság, a titkolózás és az elnyomás színtereivé válnak. Harry már nem pusztán a „kiválasztott fiú”, hanem egy kamasz, aki egyszerre próbál megbirkózni a gyásszal, a dühével és azzal, hogy senki sem hisz neki.
" - El se merem hinni! El se merem hinni! Ron, kis drágám, ez csodálatos! Prefektus leszel! Minden gyerekem az volt!
-Mi mik vagyunk Freddel, az unokáid? -méltatlankodott George"
Hangulat és világ
A regény egyik legerősebb rétege, hogy sokkal árnyaltabban mutatja be Harry érzelmi világát, mint a korábbi kötetek. Az állandó harag, a kitörések, a magára maradottság mind-mind valóságos tinédzser-dráma, csak éppen mágikus díszletek között. Ez a fajta pszichológiai mélység egyes olvasóknak fárasztónak, túlzónak tűnhet, de kétségtelenül hiteles.
Míg a főhős egyre zaklatottabb, addig a mellékszereplők új árnyalatokat kapnak: Neville lassan kilép a statiszta szerepből, Luna különcsége mögött tiszta erő és hűség rejlik, és a Weasley-ikrek lázadó humora felszabadító ellensúly a könyv nyomasztó légkörében.
A kötet vitathatatlanul legerősebb alakja Dolores Umbridge, aki talán a sorozat leggyűlöltebb karaktere. Rowling briliánsan alkotta meg az elnyomás apró, hétköznapi arcát: a rózsaszín blúzba bújtatott zsarnokot, aki mosollyal az arcán teszi tönkre mások életét. Umbridge nem csak antagonistaként működik, hanem a rendszer kritikájaként is: a hatalommal való visszaélés, a bürokrácia és a tekintélyelvűség tökéletes megtestesítője.Vele szemben viszont gyengébb pont a Harry–Cho szál, amely kínosan ügyetlen és narratív szempontból alig tesz hozzá bármit a történethez.
Cselekmény és szerkezet
A cselekmény felépítése kettős: az első felében lassú, túlírt és sokszor nyomasztó. Rowling bőven időzik a belső feszültségeken, a Roxfort egyre szigorúbb szabályrendszerén és a DA megalapításán. Ez a lassúság egyes olvasóknak unalmas lehet, de közben fokozza a fojtott légkört, amely a végső összecsapásban robban ki.
A Minisztériumban játszódó záró fejezetek a sorozat egyik legjobb akciójeleneteit kínálják, tele feszültséggel, fordulatokkal és tragédiával.
Írói stílus
Stílusában a kötet érezhetően felnőttesebb: a humort felváltják a komolyabb párbeszédek és a társadalmi-politikai szimbólumok. A leírások néhol túlságosan részletezők, a középrész emiatt leülhet, de az atmoszféra sötétsége és valóságossága kárpótol.
Rowling világépítése továbbra is erős, a prófécia és a Főnix Rend titkos működése pedig olyan mélységeket ad a történetnek, amelyek miatt újraolvasáskor is felfedezhetünk új árnyalatokat.
"Magad azzal ékesíted, ha elmédet élesíted."
Témák és üzenet
A Főnix Rendje legnagyobb értéke, hogy képes komoly filozófiai kérdéseket boncolgatni: hogyan kezeljük az igazság elhallgatását, miként működik a hatalom, és milyen súlya van a veszteségeknek a felnőtté válás útján. A tanulság keserű, de valóságos: a szabadság és az igazság nem magától értetődő, hanem olyasmi, amiért minden nap küzdeni kell.
Erősségek és gyengeségek
Ha erősségeit kell kiemelni, akkor a karakterfejlődés, a DA megalakulása, Umbridge emlékezetes figurája és a drámai végkifejlet mindenképpen ide tartozik. Gyengeségei közé sorolható a túlzott terjedelem, a középső részek vontatottsága és a Harry–Cho szál feleslegessége.
Összegzés és ajánlás
Ez a kötet azoknak szól igazán, akik már kinőttek a mesés kalandokból, és készek szembenézni a sötétebb, politikusabb fantasyval. Újraolvasni is érdemes, mert a rétegei gazdagok, bár elsőre túl töménynek tűnhet.
Értékelés
A Főnix Rendje nem a legszórakoztatóbb Harry Potter-kötet, de kétségkívül az egyik legfontosabb: itt válik véglegessé a sorozat komor tónusa, és itt érti meg az olvasó, hogy a varázsvilág sem mentes azoktól a hibáktól, amelyek a miénket jellemzik.
TÖRTÉNET
Első mondat:
"Végéhez közeledett a nyár addigi legforóbb napja, s a Privet Drivekövér kockaházai álmos csendbe burkolóztak "
Harry ötödik tanéve a Roxfortban minden eddiginél sötétebben indul. A varázsvilág nem hisz neki, amikor azt állítja, hogy Voldemort visszatért, sőt a Minisztérium nyíltan lejáratja őt és Dumbledore-t. Az újságok gúnycikkeket közölnek róla, társai közül sokan kételkednek benne, így Harry elszigetelten, dühvel és kétségekkel teli kezd neki az új évnek. A helyzetet tovább rontja, hogy az iskola új sötét varázslatok kivédése tanára, Dolores Umbridge a Minisztérium embereként fokozatosan átveszi a hatalmat a Roxfort felett. Miközben egyre abszurdabb és kegyetlenebb szabályokat vezet be, Harry és társai kénytelenek titokban megszervezni a „Dumbledore Seregét” (DS), hogy valóban megtanulhassák a védekező varázslatokat, amire a háború árnyékában mind nagyobb szükség lesz.
"Veszély les ránk! Ártó szándék,
zord ellenség fenyeget!
Egység kell most, összefogás;
ha széthúzunk, elveszünk..."
A történet másik fő szála Harry belső küzdelme. Rémálmok, víziók és hirtelen dühkitörések gyötrik, miközben egyre inkább érzi Voldemort jelenlétét saját elméjében. Dumbledore látszólag elfordul tőle, amitől Harry elhagyatottnak és megtörtnek érzi magát. A Grimmauld tér sötét házában talál menedéket a Főnix Rendjénél, de még itt is nyomasztja a titkolózás. Neville, Luna és Ginny azonban fokozatosan kilépnek a háttérből, bizonyítva, hogy Harry nincs egyedül.
A Spoilerért nyisd ki
A látomások lassan kiderítik Harry számára, hogy Voldemort valami titokzatos tárgy, pontosabban egy prófécia után kutat a Mágiaügyi Minisztériumban. Harry végül egy különösen erős vízió hatására csapdába sétál: azt hiszi, hogy Sirius veszélyben van, és társaival a Minisztériumba siet, hogy megmentse. Ott azonban halálfalók várják őket, és kitör a sorozat egyik leglátványosabb összecsapása. A fiatalok hősiesen küzdenek, de a helyzet reménytelen, amíg meg nem érkeznek a Főnix Rend tagjai. A harc során azonban Sirius életét veszti, amikor Bellatrix Lestrange átkával a fátyolos kapun túlra zuhan. A veszteség összetöri Harryt, aki rájön, hogy Voldemort befolyása milyen veszélyesen manipulálta őt. A prófécia végül feltárul: vagy Harry öli meg Voldemortot, vagy Voldemort öli meg Harryt – egyikük sem élhet, míg a másik él. Ez a kijelentés sötét pecsétként zárja le a kötetet, és kijelöli a sorozat következő állomásait.
Utolsó mondat:
"Rámosolygott barátaira, némán búcsút intett nekik, azután sarkon fordult, és a vert seregként távozó Dursley-kkel a nyomában elindult a pályaudvar kijáratán túli napsütötte, forgalmas utca felé."
Végső értékelés:
a végső ütközet zseniális, de az út odáig vontatott
mély és árnyalt, de nem minden mellékszereplő kap elég teret
erős és sötét, néha túl nyomasztó
emlékezetes, de messze nem hibátlan
Felhasznált források: Wikipédia, Moly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése