Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom

Szerző: Isaac Asimov

Cím: Alapítvány és a Birodalom (Alapítvány 2.)

(Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum V.)

Eredeti cím: Foudation and Empire
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 1952
Fordította: Dr. Sámi László
Műfaj: Sci-fi, krimi
Oldalszám: 893 oldal
Film: Nem

Fülszöveg:

"A ​Galaktikus Birodalom tizenkétezer éve áll fenn békében. Úgy tűnik, a civilizáció virágkorát éli, de ez csak látszat: a matematikus Hari Seldon rámutat, hogy a Birodalom stabilnak hitt rendszere omladozni kezdett, és semmi nem állíthatja meg széthullását. A pszichohistória, az embertömegek viselkedését kutató tudomány segítségével azonban lerövidíthető a bukást követő sötét korszak.
Létrejön az Alapítvány, hogy a történelem elkövetkező viharaiban őrizze a civilizáció lángját. Véghez lehet vinni a Seldon-tervet, és fel lehet építeni egy Második Galaktikus Birodalmat a régi romjain?

Isaac Asimov robottörténeteivel és az Alapítvány-sorozattal örökre beírta magát a science fiction klasszikusai közé. Bár a trilógia közel hetven éve jelent meg először, máig olvasók millióinak meghatározó élménye. Generációk nőttek fel rajta, és írók, tudósok tucatjaira hatott. Majdnem ötven évvel az eredeti magyar megjelenés után új fordításban, javított formában, mégis az eredeti kiadások szellemiségében, összegyűjtve nyújtjuk át a magyar közönségnek, hogy egyesek újra, mások most először elmerülhessenek Asimov grandiózus és időtálló történetében."

Ráhangolódás:

Nagyon sokszor bele sem gondolunk, hogy mennyi, de mennyi helyről kapunk információkat és mennyi helyről formálják a véleményünket és a látásmódunkat. Mondhatjuk, hogy manipulálnak minket. A média bármelyik formája befolyásolhat, vagy akárcsak egy kisebb reklám is, ahol az érvek annyira elvakítanak, hogy bele sem gondolunk mennyire veszélyes is ez. 

Az emberek szeretnek vásárolni, de nem szeretik, ha megmondják mit vegyenek. Ezzel én is így vagyok. A legjobban magamba szeretek fektetni, mert én azt vallom, hogy minden tudás megtérül valamikor. 

Szokták is mondani honnan tudok ennyi mindent :D. A lényeg, hogy mindent ésszel kell csinálni és tudatosan Elemezni az érveket, felmérni saját lehetőségeinket és dönteni, nem hallgatni senkire és semmire csak a saját józan ítélőképességeinkre, aztán haladni a kitűzött céljaink felé. Nekem is egyszerre több projektem fut jelen pillanatban is. Csak úgy mondom emellett egy gyárban nyomom az igát 12-ben. Nincs olyan, hogy nincs időd bármennyire is szeretnéd azt hinni, vagy másoknak elhitetni ;) 
Viszont sokan nem ésszerűen csinálják a dolgokat, hanem vak hittel, aztán csodálkoznak ha belebuknak. 

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudnánk manipulálni az embereket, hogy azt tegyék amit csak akarunk :D vajon elég erősek lennénk hozzá? Ki lenne az akit csak irányítanak és kik lennének az irányítók? 

Egy biztos az Öszvér én biztos nem lennék.... 

Történet:

Az Birodalom elkezdett érdeklődni a "varázslók", vagyis az Alapítvány iránt. 

Az Alapítványon ekkor már megszilárdult a kereskedők hatalma.

Hari Sheldon halott keze még mindig működik. A pszichohistória szárnnyal és a Birodalom egyre jobban fél. Ducam Barr le akarja rohanni az Alapítványt és neki hála már a császárig jutott a Alapítvány híre, aki egyelőre nem veszi komolyan az ügyet, de elküldi az egyik belső emberét terepre, hogy szemmel tartsa az ottaniakat. Eközben elfogtak egy alapítványi kereskedőt, aki nem értette mi bajuk van ezeknek  a tagoknak. Ő csak kereskedni akart, mert csak egy üzletember. Viszont Onam Barr a kereskedő világban egy híres személy és neki a fiával beszélgetett épp az elfogott kereskedő.

Tőrbe csalták őket, így menekülésre kényszerültek. 

A megszökött foglyok a Trantorra mentek, mert egy bizonyítékot találtak, hogy Riose és Brodrig (a fogvatartók) összeesküdnek a császár ellen, de kiderült, hogy erre semmi szükség nem lett volna, ugyanis a Birodalom berendezkedése teszi lehetővé, hogy az Alapítványra semmiféle csapást ne tudjanak mérni. 

 Pár évvel később a kereskedők elég széles csoportja elkezdett szervezkedni az Alapítványi rendszer ellen. Sokan nem hittek már Hari Seldon nagy tervében és gondolkoztak rajta, hogy megtörik a már vérvonal szerinti hatalom átadást. 

A kereskedők nem kapták meg azt a tiszteletet és pénzeket, mint régen. A lázadás kellős közepén azonban egy új ellenség ütötte fel a fejét. Öszvérnek hívták. 

Eközben az alapítványiak tervezgetik megdönteni a kereskedőknek a bázisait. Egy hírszerzőt állítanának rá az ügyre, de más tervei vannak. Elmegy a Kalgonra. Az Öszvérnek akar utánajárni, miközben a következő Sheldon-válság kezdetén vagyunk.  

Hari Seldon minden válságkor megjelent, de nem volt sokszor szükség rá, hiszen a dolgok történtek a maguk medrében.

Egy kereskedő pár a Kalgan nevű bolygóra utazik, hogy érdeklődjenek az Öszvér iránt, de "csak" egy bohócot találnak, aki nagyon sokat tud az Öszvérről. A hírszerző is előbukkan és együtt elmenekülnek az Öszvér karmai elől, aki mint kiderült egy elég erős mutáns. 

Seldon csak is nagy embertömeggel tudott számolni, amelyet meg is erősített Mis, az első pszichológus Seldon óta, így az Öszvér ellen semmi tanácsot nem tudott mondani mikor megjelent és az emberek nem tudtak mit tenni mikor bevette az Alapítványt. 

Már csak a Független Kereskedők Társasága maradt az Öszvér fennhatóságán kívül. Mis a kereskedőpár és a bohóc onnan is csak alig bírtak elmenekülni mikor az Öszvér azt is elfoglalta. A néhai Birodalom központjába a Trantorra mentek megkeresni a 2. Alapítványt, amely talán kisegíti őket ebben a váratlan helyzetben. 

Véleményem:

1.mondat:

"Bel Riose díszkíséret nélkül utazott, noha az udvari etikett mást ír

elő a Galaktikus Birodalom határvidékének egy baljós

naprendszerében állomásozó flotta parancsnoka számára."

(323. oldal)

Az első könyv teljesen beszippantott, így nem volt kétség, hogy folytatom a másodikkal, de egyébként sem szoktam sorozatot félbehagyni. Igencsak rossz szokásom, ugyanis gyakran  olyan sorozatokkal is foglalkozok, amelyekre kár idő pazarolni,  de ez alól kivétel ez a mű.

A könyv két fő részből áll. Az első rész a Generális, amely a gyengébbik. Nem is lehet nagyon történetnek nevezni csak amolyan novellácskának. Ide-oda ugrálunk és nincs egy fő célja az egésznek. A két karakter csak bábu nem, értjük a motivációt és meg kevésbé azt, hogy miért is kellene őket komolyan venni. 

Ezzel ellentétben az Öszvér egy nagyon komolyan felépített mű. Talán még az elődjénél is jobban szerettem. Imádtam, hogy Eibling Mis próbálgatja a pszichológus szárnyait és igyekszik kitalálni, hogy vajon a pszichohistória tanulmányai szerint mi hány méter a Galaxisban. Igen magas szintekre jut, de Seldon nyomába sem érhet.

 Sajnálom, hogy az emberiség még ezt a tudományt nem ismeri, de bízok benne, hogy Asimov a jövőbe látott és valamikor eljön majd annak is az ideje, hogy embertömegek viselkedési mintáit évszázadokkal előre meg tudjuk jósolni, bár ki tudja lehet már alkalmazzák rajtunk és így befolyásolják a jelenünket. 

Ez rendkívül érdekes kérdés vet fel. Vajon ha Seldon meg tudta mondani egy embertömeg lehetséges viselkedését akkor, ha felbukkanna valaki, aki sokkal erősebb mindenkinél, esetleg mutáns, akkor azzal is számolna a Seldon-terv? Az Öszvér bebizonyította, hogy bizony nem. 

Ugyanis a mi "főgonoszunk" egy mutáns, aki bizonyos dolgokat befolyásolni tud és könnyűszerrel hódítja meg az Alapítványt és annak minden szegletét. Könnyű dolga van és még akkor is az lenne, ha az Alapítvány nem állna egy polgárháború kezdetén. Szerencsére, ahogy azt a filmekből is tudjuk egy közös ellenség hallatán általában összefog a két dühöngő fél. Közhelyes lépés, de szükségszerű és még így is kevesek a titokzatos Öszvér ellen. 

"Elviselni, hogy csak kegyetlenkednek vele, meg kinevetik

Hogy kiközösítik csak mert másmilyen, mint ők." 

A kötet során végig ott van és még sincs. Beszélnek róla, félnek tőle és keresik, de egyszer nem bukkan fel a szokványos értelemben. Asimov nagyon jól tudta, hogyan kell felépíteni egy ilyen történetet. Végig fenntartotta azt az érdeklődést, amelyet az olvasók igényelnek és a könyv végéig fenntartotta azt. 

A csattanót a könyv felénél már sejteni lehetett és mégis ütött nálam mikor kiderült. 

Összességében egy nagyon jó kis könyv. Inkább a második rész, ami elviszi a hátán az egész sztorit és az Öszvér az, amely rengeteg kérdést vet fel és motivál arra, hogy elolvassuk a következő szinte már-már kötelező darabot :D. Irodalomtörténeti szempontból egy kiváló alkotás és eleddig utánozhatatlan, amit Asimov összehozott. Könyvmolyok számára kihagyhatatlan.

Utolsó mondat:

"Azzal otthagyta őket, anélkül, hogy egyszer is hátranézett volna."

(612. oldal)

Borító: 5/5 (a trilógiai kiadás)

Történet: 5/4.5

Moly: 93% (trilógia), 91% (csak az Alapítvány)

KINEK AJÁNLOTT:

Tudományos fantasztikus rajongóknak egyenesen kötelező ;D 

További infók:

https://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-alapitvany-trilogia