Szerző: Antoine de Saint-ExuperyCím: A kis herceg
Eredeti cím: Le Petit Prince
Kiadó: Sztalker csoport
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 1943
Fordította: Dunajcsik Mátyás
Műfaj: ifjúsági
Oldalszám: 174 oldal
Film: igen
Fülszöveg:
(mivel ennek a kiadásnak nem volt fülszövege, ezért egy másik kiadó fülszövegét rakom ide.)
Ráhangolódás:
Nagyon fontos lenne , hogy gyermeki szívvel és lélekkel higgyünk a világban.Míg gyerekek vagyunk, addig érezzük, hogy minden lehetséges, de elkövetkezik a felnőttkor és az életünk átmegy egy monoton, depressziós, napról-napra tengődő létté, amelyet nem is igazán hívnék életnek.
Vajon miért következik be ez? Talán a sok csalódás, ami addig ért bennünket, talán a példák amiket láttunk. Igazából nem is fontos csak az, hogy felismerjük azt, hogy már nem élünk azzal a gyermeki tisztasággal és hittel mint egykoron. Nekem sem könnyű, de nap mint nap igyekszem úgy élni, hogy minden napom maga a csoda és a lehetőségek tárházával rendelkezem, hogy eljussak a céljaim felé, amelyek bármekkorák is, teljesíthetőek, mindössze arra van szükség, hogy újból felfedezzük a gyermeket magunkban és önmagunkba vetett hittel és bizalommal vessük bele magunkat az életbe és nem a létbe.
Történet:
Az író elmeséli, hogy gyerekkorában látott egy képet, amelyen egy óriáskígyó épp elnyel egy vadállatot. A kisfiút ez megihlette és lefestett egy kígyót gyomrában egy elefánttal a kígyó így kívülről hasonlított egy kalapra. A fiú legnagyobb bánatára senki nem ismerte fel a kígyót.
Felnőtt korára pilóta lett.
Az író éppen a Szahara fölött repült, amikor a gépe meghibásodott, ezért kényszerleszállást kellett végrehajtania. A vize egy hétre volt elegendő és teljesen egyedül volt a hatalmas homoktenger közepén. Egyik éjszaka így magányosan hajtotta álomra a fejét és reggelre igencsak meglepődött mikor egy furcsa hangra ébredt, ami azt kéri tőle rajzoljon egy bárányt. Az író felkapta a fejét. A gyerek nem tűnt se szomjasnak, se olyannak mint aki eltévedt.
Megkérdezte tőle is a kalapot, mire a kisfiú közölte, hogy neki nem egy kígyó által megevett elefánt kell, hanem egy bárány.
Így találkozott az író a kisherceggel.
Elkezdtek beszélgetni. A kisherceg a B-612-es bolygóról jött és oda akarja elvinni a kis báránykát, mert nagyon magányos volt és akart egy barátot, ám a kisherceg elkezdett aggodalmaskodni, hogy mi lesz ha a bárány minden növényt megesz a bolygóján, mert akkor a virágjának is vége lesz. Az író egyre türelmetlenebb ugyanis nem halad a gépe javításával, ezért van hogy ingerültebben beszél a kisherceggel.
A fiú mégis folytatta a beszélgetést és beszámolt neki a rózsájáról, de az nem beszélt szépen a kisherceggel, aki emiatt úgy döntött felfedezi a körülötte lévő bolygókat.
A kisherceg aztán sorra látogatja a bolygókat találkozik egy parancsolgató királlyal, majd a hiúval, az iszákossal, az üzletemberrel, a lámpagyújtogatóval és a geográfussal, aki a Földre irányítja és levonja a következtetéseit miszerint a felnőttek nagyon furcsák.
Elkápráztatja a kisherceget a Föld nagysága és színessége. Ezen a bolygón találkozik a kígyóval, egy virággal, megtapasztalja a visszhangot, számtalan rózsával, egy rókával aki megtanítja neki a barátságot, egy váltóőrrel, egy kereskedővel és végül természetesen az íróval, de nem sokára vissza kell térnie a kis hercegnek a bolygójára.
Véleményem:
1. mondat
"Hatéves koromban egyszer láttam egy csodálatosképet egy könyvben, ami az esőerdőről szólt, és
Igaz történetek volt a címe."
Elsősorban azt kell tisztázni ezzel a művel kapcsolatban, hogy rengeteg síkon játszódik. Vagyunk egyrészt a jelenben, aztán a pilóta gyermekkorában, majd a kis herceggel történt közelmúlti eseményeket idézzük fel. Néha kicsit belegabalyodtam, hogy akkor most mi a jelen, de alapvetően lehetett követni a történeteket.
Szerintem a kis herceg az írónak, avagy a pilótának, a gyermekkori énjét szimbolizálja. A sivatag közepén elkezdett hallucinálni és az egyik ilyen lázálmának a közepette jelent meg a kis herceg, mint aki segíthet átvészelni a sivatagban töltött időt. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a gyermekkor sok tekintetben könnyebb mint a felnőttkor és talán az író ezt a naivitást és önfeledt játék örömet akarja visszahozni az utolsó napjaira. Több minden is alátámasztja ezt az elméletet, de talán az egyik legjobb példa, hogy amikor az író kicsi volt a rajzába senki nem látta bele a kígyó által lenyelt elefántot. A befásult felnőttek mind csak a kalapot látták.
A pilóta kezdetben észre sem veszi, hogy a kis hercegnek milyen "komoly problémái" vannak, hiszen éppen azon van, hogy ne haljon meg a sivatagban. A kis herceg viszont próbálja a pilótát a saját problémájára érzékenyíteni bármennyire is abszurdnak tűnik nekem ez. Van egy ember aki azért küzd, hogy ne száradjon ki és valahogy megmeneküljön a mindenféle rosszabbnál-rosszabb haláltól és van egy kisfiú, aki ezzel szemben egy teljesen bagatell dolog miatt aggódik és fel van háborodva, hogy az ő "problémái" semmibe vannak véve.
Rettenetesen idegesítő helyzet. Nyilván nem szabad a másik problémáját ledegradálni semmilyen szinten sem, hiszen egyáltalán nem tudhatjuk, hogy a másik hogyan éli meg magában az érzéseit, de fontos lenne még a gyerekeknek is tisztában lenni azzal, hogy nem ők a világ közepe és hogy a saját problémájuk mindig fontosabb lesz az egyénnek mint az egyénen kívüli világnak.
Rettenetesen idegesítő helyzet. Nyilván nem szabad a másik problémáját ledegradálni semmilyen szinten sem, hiszen egyáltalán nem tudhatjuk, hogy a másik hogyan éli meg magában az érzéseit, de fontos lenne még a gyerekeknek is tisztában lenni azzal, hogy nem ők a világ közepe és hogy a saját problémájuk mindig fontosabb lesz az egyénnek mint az egyénen kívüli világnak.
A másik konfliktus, amit felfedeztem a műben az az anyagiassággal kapcsolatos. Az egyik felében azon anyagias emberek állnak, akik annyira a pénzt hajtják, hogy csak a látszat dolgokra mennek. Roppant felszínes személyiségük addig tart míg mérhetőek a dolgok, míg annak a bizonyos tárgynak vannak mérhető paraméterei és a szellemi dolgok vagy épp az elvont, érzelmi síkon zajló folyamatok már nem érdekli őket. A kis herceg pont ezért igazán mély bizalmi alapot csak a rókával és a kígyóval tudott kialakítani. Az emberek közül egyikkel sem.
A kis herceg ruházata szerény és egyszerű. Zöld, már majdnem igénytelenül kinéző pizsamaszerű ruhában járja a bolygókat, ahol a szebbnél szebb és pompásabb felnőttekkel találkozik, akik adnak a külsejükre ezzel is a gazdagságot és a külsőségeket preferálva. Mégis a kis herceg az egyszerűsége ellenére egy erős személyiségű gyerek. Hirtelen döntéstől vezérelve otthagyja a kényeskedő rózsáját, ám a róka felhívja a figyelmét arra, hogy egy kapcsolatot hosszasan kell felépíteni és mindkét félnek kell csiszolódnia a másikhoz. Felelősséggel tartozol azért akit "megszelídítesz", nem dobhatod csak úgy el ha már eleged van belőle vagy ha épp megunod. Nem hiába van a legtöbbször idézve ez a rész, hiszen sokszor mi magunk sem értékeljük a másikat és csak a hibáit látjuk gyakran a szépségét a kapcsolatnak nem. A rózsa és a kis herceg kapcsolata egy házasságra is kivetíthető és talán az író is ezért írta bele mintegy magát is emlékeztetve, hogy van neki egy felesége, akihez felelősséggel tartozik.
Az egyik furcsasága a műnek, hogy a korlátolt felnőttek majdnem mindig valami bölcsességet mondtak a kis hercegnek, amit nekik nem kellett volna tudniuk, hiszen azt csak egy mély érzésű ember képes megérteni és elfogadni hogy így működnek a dolgok.
"Hát akkor ítélkezzél saját magadon – mondta a király. – Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."
Utolsó mondat:
"Legyetek jók hozzám, és ne hagyjátok,
hogy tovább szomorkodjak: gyorsan írjátok meg, hogy visszatért..."
Történet: 5/4.5
Moly: 93%
KINEK AJÁNLOTT:
Bárkinek :)
További infók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése