Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok

Szerző: Bohumil Hrabal
Cím: Gyöngéd barbárok
Eredeti cím: -
Kiadó:  Sztalker csoport
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 1973
Fordította: Varga György
Műfaj: dráma, líra
Oldalszám: 196 oldal
Film: igen

Fülszöveg:

(mivel ennek a kiadásnak nem volt fülszövege, ezért egy másik kiadó fülszövegét rakom ide.)

"A ​Gyöngéd barbárok nem igazi dráma. Sok minden van benne, ami ellene dolgozik. A legfontosabb, hogy Hrabal apró képekben látja a világot. Nem a drámai összeütközésekre kíváncsi, hanem azokra az emlékekre, amelyek valaha a hősök egyéniségét kialakították.A három egykori jóbarát – Vladimír, Egon és a doktor – felidézi huszonöt évvel ezelőtti önmagát. Az önmegvalósítás mámoros hitét, a világ birtokba vételének sodró lendületét. A Gyöngéd barbárok forrását a líra táján kell keresnünk: például a regény festő hőse, Vladimír olykor vérrel fröcsköli be vásznát, (egyébként Vladimír Boudník (1924-1968) alapozta meg a cseh mail-artot, mikor a negyvenes évek végén az általa alapított explosionalismus nevű művészeti irányzat manifesztumát, különbözô technikákkal készült műveit postai úton terjesztette, majd 1960-ban elkészítette elsô igazi képeslapját). Vladimir, a vasmunkás és „explozionista” festő, a „gyöngéd barbár”, nem mértékletes, „az élet apró örömeivel” eltelt kispolgár, hanem az egész világra szomjazó fausti alkat. Csak épp a világgal szerelembe vegyülni képtelen Fausttal ellentétben, neki nem kell eladnia lelkét az ördögnek. Egyedül is boldogul. Született hedonista, kisujjában van az életélvezés tudománya."

Ráhangolódás:

Mivel a könyvben levő 2 novellát körülöleli a körülöttünk levő mocsoknak a feldolgozása, ezért úgy döntöttem, hogy arról beszélek, én hogy éltem túl a nehéz éveimet.
Sokan, mint ahogy a könyvben is, az italhoz nyúlnak. Feledteti a bánatot, csak nem nálam...olyan mennyiségben amelyben képes vagyok alkoholt inni, más már belehalt volna, valószínűleg.
Szóval az alkohol kizárva. Próbáltam a cigarettát is, hogy elfojtsam azt a keserűséget és miegymást, ami szintén nem jött be. Félre ne értsetek nem a számtalan ellenérvemnek köszönhetően, amit felhozok a dohányzás ellen minduntalan, ha megkérdezik, hanem hogy a várva-várt placebo hatást nem tudtam elérni vele, hisz emberek százezrei nyugodnak meg a cigarettától, ami nem más csak placebo, de működik csak hasonlóan mint az italnál nem nálam.
Kicsit drasztikusabb módszerhez is folyamodtam, amivel egyébként a könyvszereplők is élnek csak ők kicsit sikeresebbek is voltak benne, ami végülis megoldotta volna a nehézségeim 100%-át, de erősebb volt a bizonyos emberek irányában a szeretetem, mintsem elhagyjam őket.
Úgyhogy maradtam annál, hogy ha elviselhetetlen a lelki fájdalmam, azt tegyük hozzá hogy rettenetesen önostorozó személy vagyok, akkor fizikai fájdalommal kibillentem magam ebből. Erre a drasztikus lépésre ritkán kerül sor és az elmúlt 3 évben nem is nagyon volt rá példa.

Történet:

Túlságosan zajos magány:

Hanta egy papírbegyűjtőben dolgozik. A hentesbolti papíroktól kezdve a klasszikus irodalmi kincseken át, mindent bálába présel, de nem kapkodja el a munkáját, hisz az ő bálái igazi remekművek. Gondosan ügye arra hogy minden általa készített papírkupacba kerüljön egy-egy irodalmi kincs, akár egy festmény, akár egy könyv formájában.

Szabadidejében sörözik és olvas, meg persze elmélkedik a nyugdíján, miszerint akkor sem hagyja abba a papírok préselését. Az évek alatt felhalmozott pénzén megveszi a présgépet és majd otthon is csinálja azt, amit 35 hosszú éven át minden nap, azokból a könyvekből, amelyeket felhalmozott az otthonában. Retteg tőle hogy egy nap a 2 tonna könyv ráesik és az irodalom áldozata lesz.

Hanta tanúja lesz a Porosz Királyi Könyvtár pusztulásának, aminek a könyvei a szeme láttára mennek tönkre, látja a kommunisták kegyetlen könyvszelektálását és látta a Nagy Prést is, ami hamarosan fölöslegessé teszi az ő és hasonlóak munkáját.

Gyöngéd barbár:

Vladimír mindennapjait ismerjük meg. Festeget  és folyamatosan érdekes kalandokba keveredik melyet a piával köt össze. Egon Bondy a harmadik tag nem érti és irigyli két barátját akik mindig valami érdekes dolgokat hoznak össze. 

Vélemény:

1.mondatok:

"Harmincöt éve dolgozom a papírgyűjtőben, és ez az én 

love storym."

"Amikor Vladimír késő éjszaka hazatért a munkából, a

csodálatos látogatásaiból és találkozóiból, ruhástul bújt az ágyba 

Libenben, az Örökkévalóság gátja 24. alatt."

Ezt a két történetet nem lehet külön véleményezni, hisz szinte ugyanaz amiről szólnak; az életigénlés és piálás. Hrabal nagyon beletrafált a kornak a jellemzőire. A szocializmus mint olyan a mai ember számára elképzelhetetlen mégis nagyon nagy kultusza van a mai napig Hrabalnak. A művein keresztül az író azt mutatta meg, hogy a szocializmusban is lehet boldogan élni.

"Ez az én esetem, pont így rakom

 magam össze én is hetente egyszer."

A karakterek gyakran mondanak általános bevett igazságokat és bölcsességeket. Nekem ez egy kicsit visszásnak hatott, hisz a hrabali figurák mindennapi embereket hivatott mutatni, akik nos...nagy általánosságban elmondható, hogy nem éppen IQ-huszárok és az a vicces az egészben, hogy ezek a nagy bölcselkedőek gyakran rendkívül primitív humorral és bujasággal próbálják elviselni a szocializmus nyújtotta mindennapi életet és törekednek a boldogságra a sanyarú körülmények ellenére is.

"Olyanok vagyunk mint az olajbogyó,

csak összetörve adjuk ki önmagunk legjavát."

A Gyöngéd barbárra a naplószerű fogalmazás a jellemző és mivel Hrabal a saját emlékeit és egyéb forrásait használta fel írása közben, így ez az írása eléggé szuggesztíven hat az olvasókra. A másik történet, a Túlságosan zajos magány is, de az máshogy. Abban inkább a vizualitás hat az emberre eléggé mélyen és az ebből levont következtetések, míg a Gyöngéd barbárban ugye Vladimír mint ténylegesen élő, létező személy van jelen, aki egy olyan életigenléssel fordul a világ felé, amelyet mindannyian megirigyelhetnénk. 

"Mindannyian ugyanazon a szexhajón utazunk, de mindenki 

a maga erotikus lobogója alatt hajózik."

Nos az a helyzet, hogy a könyvnek csak egyetlen egy hibája van, de a kutatómunkámnak háa ezt Hrabal kb egész életművére kivetíthetnénk. Ez pedig nem más mint azt, hogy idejétmúlt. A szocializmus már lecsengett, nincs aktualitása és a hrabali karakterekkel így már nem is igazán tudunk azonosulni. Van még persze pár generáció, akik képviselik a kultuszt, de a fiatalabbak, mint jómagam is nem látok mást benne csak egy letűnt kornak a szeletét, de a karaktereket problémáit és nehézségeit már nem bírtam úgy magamra venni, mint az abban a korban levők és ez az igazi és kb az egyetlen hibája is a könyvnek. 

Utolsó mondatok:

" És így azt sem láthattam, azt sem hallhattam, 

hogyan viharzott ás polkalépésben az én két cigánylánykám

egy-egy cigányba karolva balról jobbra a Károly tér parkján, 

és hogyan tűntek el a homokkal felszórt sétány fordulójában, 

valahol a sűrű bokork mögött."

"És igaza volt, az őrködő anya szép igazát hirdette, mint ahogy 

Vladimír azok igazát bírta, akik a képzőművészetben 

előttünk járnak, mint ahogy nekem is, aki a szerencsétlenségtől

lesújtva mozdulatlanul feküdtem a szobám közepén, igazam

volt, s igaza volt Zbinek Fiserré átváltozott Egon Bondynak 

is, aki az udvar rakétakilövőállványról mennydörögte

a maga igazát Libenben, az Örökkévalóság gátja 24.alatt..."

Borító: 5/5


Történet: 5/4


Moly: 88%

KINEK AJÁNLOM:

Ezt a pontot némileg már megfogalmaztam. No de összeszedve, aki kíváncsi a szocializmusban élő kisemberek problémáira és arra, hogy azt a rendszert miképpen lehet boldogan elviselni, annak mindenképpen ajánlom. Az idézetekből is látszik, hogy egy mester az aki írta, de sajnos idejétmúlt, de bizonyos érdeklődési és kíváncsisági faktort ki tud vele elégíteni. 

Még több:

https://moly.hu/konyvek/bohumil-hrabal-gyonged-barbarok