Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom

Szerző: Isaac Asimov

Cím: Alapítvány és a Birodalom (Alapítvány 2.)

(Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum V.)

Eredeti cím: Foudation and Empire
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 1952
Fordította: Dr. Sámi László
Műfaj: Sci-fi, krimi
Oldalszám: 893 oldal
Film: Nem

Fülszöveg:

"A ​Galaktikus Birodalom tizenkétezer éve áll fenn békében. Úgy tűnik, a civilizáció virágkorát éli, de ez csak látszat: a matematikus Hari Seldon rámutat, hogy a Birodalom stabilnak hitt rendszere omladozni kezdett, és semmi nem állíthatja meg széthullását. A pszichohistória, az embertömegek viselkedését kutató tudomány segítségével azonban lerövidíthető a bukást követő sötét korszak.
Létrejön az Alapítvány, hogy a történelem elkövetkező viharaiban őrizze a civilizáció lángját. Véghez lehet vinni a Seldon-tervet, és fel lehet építeni egy Második Galaktikus Birodalmat a régi romjain?

Isaac Asimov robottörténeteivel és az Alapítvány-sorozattal örökre beírta magát a science fiction klasszikusai közé. Bár a trilógia közel hetven éve jelent meg először, máig olvasók millióinak meghatározó élménye. Generációk nőttek fel rajta, és írók, tudósok tucatjaira hatott. Majdnem ötven évvel az eredeti magyar megjelenés után új fordításban, javított formában, mégis az eredeti kiadások szellemiségében, összegyűjtve nyújtjuk át a magyar közönségnek, hogy egyesek újra, mások most először elmerülhessenek Asimov grandiózus és időtálló történetében."

Ráhangolódás:

Nagyon sokszor bele sem gondolunk, hogy mennyi, de mennyi helyről kapunk információkat és mennyi helyről formálják a véleményünket és a látásmódunkat. Mondhatjuk, hogy manipulálnak minket. A média bármelyik formája befolyásolhat, vagy akárcsak egy kisebb reklám is, ahol az érvek annyira elvakítanak, hogy bele sem gondolunk mennyire veszélyes is ez. 

Az emberek szeretnek vásárolni, de nem szeretik, ha megmondják mit vegyenek. Ezzel én is így vagyok. A legjobban magamba szeretek fektetni, mert én azt vallom, hogy minden tudás megtérül valamikor. 

Szokták is mondani honnan tudok ennyi mindent :D. A lényeg, hogy mindent ésszel kell csinálni és tudatosan Elemezni az érveket, felmérni saját lehetőségeinket és dönteni, nem hallgatni senkire és semmire csak a saját józan ítélőképességeinkre, aztán haladni a kitűzött céljaink felé. Nekem is egyszerre több projektem fut jelen pillanatban is. Csak úgy mondom emellett egy gyárban nyomom az igát 12-ben. Nincs olyan, hogy nincs időd bármennyire is szeretnéd azt hinni, vagy másoknak elhitetni ;) 
Viszont sokan nem ésszerűen csinálják a dolgokat, hanem vak hittel, aztán csodálkoznak ha belebuknak. 

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudnánk manipulálni az embereket, hogy azt tegyék amit csak akarunk :D vajon elég erősek lennénk hozzá? Ki lenne az akit csak irányítanak és kik lennének az irányítók? 

Egy biztos az Öszvér én biztos nem lennék.... 

Történet:

Az Birodalom elkezdett érdeklődni a "varázslók", vagyis az Alapítvány iránt. 

Az Alapítványon ekkor már megszilárdult a kereskedők hatalma.

Hari Sheldon halott keze még mindig működik. A pszichohistória szárnnyal és a Birodalom egyre jobban fél. Ducam Barr le akarja rohanni az Alapítványt és neki hála már a császárig jutott a Alapítvány híre, aki egyelőre nem veszi komolyan az ügyet, de elküldi az egyik belső emberét terepre, hogy szemmel tartsa az ottaniakat. Eközben elfogtak egy alapítványi kereskedőt, aki nem értette mi bajuk van ezeknek  a tagoknak. Ő csak kereskedni akart, mert csak egy üzletember. Viszont Onam Barr a kereskedő világban egy híres személy és neki a fiával beszélgetett épp az elfogott kereskedő.

Tőrbe csalták őket, így menekülésre kényszerültek. 

A megszökött foglyok a Trantorra mentek, mert egy bizonyítékot találtak, hogy Riose és Brodrig (a fogvatartók) összeesküdnek a császár ellen, de kiderült, hogy erre semmi szükség nem lett volna, ugyanis a Birodalom berendezkedése teszi lehetővé, hogy az Alapítványra semmiféle csapást ne tudjanak mérni. 

 Pár évvel később a kereskedők elég széles csoportja elkezdett szervezkedni az Alapítványi rendszer ellen. Sokan nem hittek már Hari Seldon nagy tervében és gondolkoztak rajta, hogy megtörik a már vérvonal szerinti hatalom átadást. 

A kereskedők nem kapták meg azt a tiszteletet és pénzeket, mint régen. A lázadás kellős közepén azonban egy új ellenség ütötte fel a fejét. Öszvérnek hívták. 

Eközben az alapítványiak tervezgetik megdönteni a kereskedőknek a bázisait. Egy hírszerzőt állítanának rá az ügyre, de más tervei vannak. Elmegy a Kalgonra. Az Öszvérnek akar utánajárni, miközben a következő Sheldon-válság kezdetén vagyunk.  

Hari Seldon minden válságkor megjelent, de nem volt sokszor szükség rá, hiszen a dolgok történtek a maguk medrében.

Egy kereskedő pár a Kalgan nevű bolygóra utazik, hogy érdeklődjenek az Öszvér iránt, de "csak" egy bohócot találnak, aki nagyon sokat tud az Öszvérről. A hírszerző is előbukkan és együtt elmenekülnek az Öszvér karmai elől, aki mint kiderült egy elég erős mutáns. 

Seldon csak is nagy embertömeggel tudott számolni, amelyet meg is erősített Mis, az első pszichológus Seldon óta, így az Öszvér ellen semmi tanácsot nem tudott mondani mikor megjelent és az emberek nem tudtak mit tenni mikor bevette az Alapítványt. 

Már csak a Független Kereskedők Társasága maradt az Öszvér fennhatóságán kívül. Mis a kereskedőpár és a bohóc onnan is csak alig bírtak elmenekülni mikor az Öszvér azt is elfoglalta. A néhai Birodalom központjába a Trantorra mentek megkeresni a 2. Alapítványt, amely talán kisegíti őket ebben a váratlan helyzetben. 

Véleményem:

1.mondat:

"Bel Riose díszkíséret nélkül utazott, noha az udvari etikett mást ír

elő a Galaktikus Birodalom határvidékének egy baljós

naprendszerében állomásozó flotta parancsnoka számára."

(323. oldal)

Az első könyv teljesen beszippantott, így nem volt kétség, hogy folytatom a másodikkal, de egyébként sem szoktam sorozatot félbehagyni. Igencsak rossz szokásom, ugyanis gyakran  olyan sorozatokkal is foglalkozok, amelyekre kár idő pazarolni,  de ez alól kivétel ez a mű.

A könyv két fő részből áll. Az első rész a Generális, amely a gyengébbik. Nem is lehet nagyon történetnek nevezni csak amolyan novellácskának. Ide-oda ugrálunk és nincs egy fő célja az egésznek. A két karakter csak bábu nem, értjük a motivációt és meg kevésbé azt, hogy miért is kellene őket komolyan venni. 

Ezzel ellentétben az Öszvér egy nagyon komolyan felépített mű. Talán még az elődjénél is jobban szerettem. Imádtam, hogy Eibling Mis próbálgatja a pszichológus szárnyait és igyekszik kitalálni, hogy vajon a pszichohistória tanulmányai szerint mi hány méter a Galaxisban. Igen magas szintekre jut, de Seldon nyomába sem érhet.

 Sajnálom, hogy az emberiség még ezt a tudományt nem ismeri, de bízok benne, hogy Asimov a jövőbe látott és valamikor eljön majd annak is az ideje, hogy embertömegek viselkedési mintáit évszázadokkal előre meg tudjuk jósolni, bár ki tudja lehet már alkalmazzák rajtunk és így befolyásolják a jelenünket. 

Ez rendkívül érdekes kérdés vet fel. Vajon ha Seldon meg tudta mondani egy embertömeg lehetséges viselkedését akkor, ha felbukkanna valaki, aki sokkal erősebb mindenkinél, esetleg mutáns, akkor azzal is számolna a Seldon-terv? Az Öszvér bebizonyította, hogy bizony nem. 

Ugyanis a mi "főgonoszunk" egy mutáns, aki bizonyos dolgokat befolyásolni tud és könnyűszerrel hódítja meg az Alapítványt és annak minden szegletét. Könnyű dolga van és még akkor is az lenne, ha az Alapítvány nem állna egy polgárháború kezdetén. Szerencsére, ahogy azt a filmekből is tudjuk egy közös ellenség hallatán általában összefog a két dühöngő fél. Közhelyes lépés, de szükségszerű és még így is kevesek a titokzatos Öszvér ellen. 

"Elviselni, hogy csak kegyetlenkednek vele, meg kinevetik

Hogy kiközösítik csak mert másmilyen, mint ők." 

A kötet során végig ott van és még sincs. Beszélnek róla, félnek tőle és keresik, de egyszer nem bukkan fel a szokványos értelemben. Asimov nagyon jól tudta, hogyan kell felépíteni egy ilyen történetet. Végig fenntartotta azt az érdeklődést, amelyet az olvasók igényelnek és a könyv végéig fenntartotta azt. 

A csattanót a könyv felénél már sejteni lehetett és mégis ütött nálam mikor kiderült. 

Összességében egy nagyon jó kis könyv. Inkább a második rész, ami elviszi a hátán az egész sztorit és az Öszvér az, amely rengeteg kérdést vet fel és motivál arra, hogy elolvassuk a következő szinte már-már kötelező darabot :D. Irodalomtörténeti szempontból egy kiváló alkotás és eleddig utánozhatatlan, amit Asimov összehozott. Könyvmolyok számára kihagyhatatlan.

Utolsó mondat:

"Azzal otthagyta őket, anélkül, hogy egyszer is hátranézett volna."

(612. oldal)

Borító: 5/5 (a trilógiai kiadás)

Történet: 5/4.5

Moly: 93% (trilógia), 91% (csak az Alapítvány)

KINEK AJÁNLOTT:

Tudományos fantasztikus rajongóknak egyenesen kötelező ;D 

További infók:

https://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-alapitvany-trilogia

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok

Szerző: Bohumil Hrabal
Cím: Gyöngéd barbárok
Eredeti cím: -
Kiadó:  Sztalker csoport
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 1973
Fordította: Varga György
Műfaj: dráma, líra
Oldalszám: 196 oldal
Film: igen

Fülszöveg:

(mivel ennek a kiadásnak nem volt fülszövege, ezért egy másik kiadó fülszövegét rakom ide.)

"A ​Gyöngéd barbárok nem igazi dráma. Sok minden van benne, ami ellene dolgozik. A legfontosabb, hogy Hrabal apró képekben látja a világot. Nem a drámai összeütközésekre kíváncsi, hanem azokra az emlékekre, amelyek valaha a hősök egyéniségét kialakították.A három egykori jóbarát – Vladimír, Egon és a doktor – felidézi huszonöt évvel ezelőtti önmagát. Az önmegvalósítás mámoros hitét, a világ birtokba vételének sodró lendületét. A Gyöngéd barbárok forrását a líra táján kell keresnünk: például a regény festő hőse, Vladimír olykor vérrel fröcsköli be vásznát, (egyébként Vladimír Boudník (1924-1968) alapozta meg a cseh mail-artot, mikor a negyvenes évek végén az általa alapított explosionalismus nevű művészeti irányzat manifesztumát, különbözô technikákkal készült műveit postai úton terjesztette, majd 1960-ban elkészítette elsô igazi képeslapját). Vladimir, a vasmunkás és „explozionista” festő, a „gyöngéd barbár”, nem mértékletes, „az élet apró örömeivel” eltelt kispolgár, hanem az egész világra szomjazó fausti alkat. Csak épp a világgal szerelembe vegyülni képtelen Fausttal ellentétben, neki nem kell eladnia lelkét az ördögnek. Egyedül is boldogul. Született hedonista, kisujjában van az életélvezés tudománya."

Ráhangolódás:

Mivel a könyvben levő 2 novellát körülöleli a körülöttünk levő mocsoknak a feldolgozása, ezért úgy döntöttem, hogy arról beszélek, én hogy éltem túl a nehéz éveimet.
Sokan, mint ahogy a könyvben is, az italhoz nyúlnak. Feledteti a bánatot, csak nem nálam...olyan mennyiségben amelyben képes vagyok alkoholt inni, más már belehalt volna, valószínűleg.
Szóval az alkohol kizárva. Próbáltam a cigarettát is, hogy elfojtsam azt a keserűséget és miegymást, ami szintén nem jött be. Félre ne értsetek nem a számtalan ellenérvemnek köszönhetően, amit felhozok a dohányzás ellen minduntalan, ha megkérdezik, hanem hogy a várva-várt placebo hatást nem tudtam elérni vele, hisz emberek százezrei nyugodnak meg a cigarettától, ami nem más csak placebo, de működik csak hasonlóan mint az italnál nem nálam.
Kicsit drasztikusabb módszerhez is folyamodtam, amivel egyébként a könyvszereplők is élnek csak ők kicsit sikeresebbek is voltak benne, ami végülis megoldotta volna a nehézségeim 100%-át, de erősebb volt a bizonyos emberek irányában a szeretetem, mintsem elhagyjam őket.
Úgyhogy maradtam annál, hogy ha elviselhetetlen a lelki fájdalmam, azt tegyük hozzá hogy rettenetesen önostorozó személy vagyok, akkor fizikai fájdalommal kibillentem magam ebből. Erre a drasztikus lépésre ritkán kerül sor és az elmúlt 3 évben nem is nagyon volt rá példa.

Történet:

Túlságosan zajos magány:

Hanta egy papírbegyűjtőben dolgozik. A hentesbolti papíroktól kezdve a klasszikus irodalmi kincseken át, mindent bálába présel, de nem kapkodja el a munkáját, hisz az ő bálái igazi remekművek. Gondosan ügye arra hogy minden általa készített papírkupacba kerüljön egy-egy irodalmi kincs, akár egy festmény, akár egy könyv formájában.

Szabadidejében sörözik és olvas, meg persze elmélkedik a nyugdíján, miszerint akkor sem hagyja abba a papírok préselését. Az évek alatt felhalmozott pénzén megveszi a présgépet és majd otthon is csinálja azt, amit 35 hosszú éven át minden nap, azokból a könyvekből, amelyeket felhalmozott az otthonában. Retteg tőle hogy egy nap a 2 tonna könyv ráesik és az irodalom áldozata lesz.

Hanta tanúja lesz a Porosz Királyi Könyvtár pusztulásának, aminek a könyvei a szeme láttára mennek tönkre, látja a kommunisták kegyetlen könyvszelektálását és látta a Nagy Prést is, ami hamarosan fölöslegessé teszi az ő és hasonlóak munkáját.

Gyöngéd barbár:

Vladimír mindennapjait ismerjük meg. Festeget  és folyamatosan érdekes kalandokba keveredik melyet a piával köt össze. Egon Bondy a harmadik tag nem érti és irigyli két barátját akik mindig valami érdekes dolgokat hoznak össze. 

Vélemény:

1.mondatok:

"Harmincöt éve dolgozom a papírgyűjtőben, és ez az én 

love storym."

"Amikor Vladimír késő éjszaka hazatért a munkából, a

csodálatos látogatásaiból és találkozóiból, ruhástul bújt az ágyba 

Libenben, az Örökkévalóság gátja 24. alatt."

Ezt a két történetet nem lehet külön véleményezni, hisz szinte ugyanaz amiről szólnak; az életigénlés és piálás. Hrabal nagyon beletrafált a kornak a jellemzőire. A szocializmus mint olyan a mai ember számára elképzelhetetlen mégis nagyon nagy kultusza van a mai napig Hrabalnak. A művein keresztül az író azt mutatta meg, hogy a szocializmusban is lehet boldogan élni.

"Ez az én esetem, pont így rakom

 magam össze én is hetente egyszer."

A karakterek gyakran mondanak általános bevett igazságokat és bölcsességeket. Nekem ez egy kicsit visszásnak hatott, hisz a hrabali figurák mindennapi embereket hivatott mutatni, akik nos...nagy általánosságban elmondható, hogy nem éppen IQ-huszárok és az a vicces az egészben, hogy ezek a nagy bölcselkedőek gyakran rendkívül primitív humorral és bujasággal próbálják elviselni a szocializmus nyújtotta mindennapi életet és törekednek a boldogságra a sanyarú körülmények ellenére is.

"Olyanok vagyunk mint az olajbogyó,

csak összetörve adjuk ki önmagunk legjavát."

A Gyöngéd barbárra a naplószerű fogalmazás a jellemző és mivel Hrabal a saját emlékeit és egyéb forrásait használta fel írása közben, így ez az írása eléggé szuggesztíven hat az olvasókra. A másik történet, a Túlságosan zajos magány is, de az máshogy. Abban inkább a vizualitás hat az emberre eléggé mélyen és az ebből levont következtetések, míg a Gyöngéd barbárban ugye Vladimír mint ténylegesen élő, létező személy van jelen, aki egy olyan életigenléssel fordul a világ felé, amelyet mindannyian megirigyelhetnénk. 

"Mindannyian ugyanazon a szexhajón utazunk, de mindenki 

a maga erotikus lobogója alatt hajózik."

Nos az a helyzet, hogy a könyvnek csak egyetlen egy hibája van, de a kutatómunkámnak háa ezt Hrabal kb egész életművére kivetíthetnénk. Ez pedig nem más mint azt, hogy idejétmúlt. A szocializmus már lecsengett, nincs aktualitása és a hrabali karakterekkel így már nem is igazán tudunk azonosulni. Van még persze pár generáció, akik képviselik a kultuszt, de a fiatalabbak, mint jómagam is nem látok mást benne csak egy letűnt kornak a szeletét, de a karaktereket problémáit és nehézségeit már nem bírtam úgy magamra venni, mint az abban a korban levők és ez az igazi és kb az egyetlen hibája is a könyvnek. 

Utolsó mondatok:

" És így azt sem láthattam, azt sem hallhattam, 

hogyan viharzott ás polkalépésben az én két cigánylánykám

egy-egy cigányba karolva balról jobbra a Károly tér parkján, 

és hogyan tűntek el a homokkal felszórt sétány fordulójában, 

valahol a sűrű bokork mögött."

"És igaza volt, az őrködő anya szép igazát hirdette, mint ahogy 

Vladimír azok igazát bírta, akik a képzőművészetben 

előttünk járnak, mint ahogy nekem is, aki a szerencsétlenségtől

lesújtva mozdulatlanul feküdtem a szobám közepén, igazam

volt, s igaza volt Zbinek Fiserré átváltozott Egon Bondynak 

is, aki az udvar rakétakilövőállványról mennydörögte

a maga igazát Libenben, az Örökkévalóság gátja 24.alatt..."

Borító: 5/5


Történet: 5/4


Moly: 88%

KINEK AJÁNLOM:

Ezt a pontot némileg már megfogalmaztam. No de összeszedve, aki kíváncsi a szocializmusban élő kisemberek problémáira és arra, hogy azt a rendszert miképpen lehet boldogan elviselni, annak mindenképpen ajánlom. Az idézetekből is látszik, hogy egy mester az aki írta, de sajnos idejétmúlt, de bizonyos érdeklődési és kíváncsisági faktort ki tud vele elégíteni. 

Még több:

https://moly.hu/konyvek/bohumil-hrabal-gyonged-barbarok

Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója

Szerző: Csáth Géza
Cím: Egy elmebeteg nő naplója

Eredeti cím: -
Kiadó: Sztalker csoport
Kiadás éve: 2019
Eredeti kiadás:  1978
Fordította: -
Műfaj: pszichológiai
Oldalszám: 176 oldal
Film: Igen

Fülszöveg:

(mivel kifejezetten ennek a kiadásnak nincs fülszövege, ezért egy másik kiadás fülszövegét rakom ide)

"E ​század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait."

Ráhangolódás:

Az elme játéka félelmetes. Sokan bele sem gondolnak abba, hogy mennyire megvicceli az agya az embert. Mindenre és mindenkire visszavezethető a kobakunkban lezajló folyamatok, de az elkényelmesedett világunkban vajmi kevésbé használjuk a határait. 

Mind a mai napig van felfedezetlen terület az agyban. Számomra egyszerűen elképesztő, hogy az embereket mennyire meg tudja téveszteni a saját gondolatai/érzései. 

Talán azért erre a könyvre esett a választásom, mert nem olyan régen néztem a Viharszigetet és az Álomháborút. Mind a két filmben az elme hatalma téveszti meg mind a nézőt, mind magukat a szereplőket. 

Egy mondattal  mondanám el azt a tapasztalatot, amit leszűrtem a történetekből:

Az agyunk félelmetes mire képes!

Történet:

Bevezetésképpen megismerkedünk a pszichológiai esetek fajtáival és kialakulásával, majd G. kisasszony feljegyzései következnek.

G. kisasszony történeteket írt az elmegyógyintézet komor falai közt. A betegsége miatt egy teljesen más világképet alakít ki magának, melyben egy bizonyos Lény szerepel, aki a "villanyos energia" segítségével irányít minket embereket. G. kisasszonyt kiválasztotta és felfedte a kilétét neki, majd befolyásolja a gondolatait, vágyait, tetteit. Ezzel a "Lénnyel" magyarázza meg a "nem normális" viselkedését.

A könyv végén analizálják a beteget és megtudhatjuk, hogy G. kisasszony milyen "betegségben" is szenved. 

Véleményem:

1. mondat:

"Azon átalakulást, amelyen a pszichiátria újabb időben

átmegy, főleg oly irányú beható klinikai kutatásoknak

köszönheti, amelyek nem egyedül az élénkebben előlépő 

tünetek mérlegeléséből, hanem a betegség egész lefolyásának, 

kezdetének és kimenetelének megítéléséből indulnak ki."

Valószínűleg soha az életben nem olvastam volna el ezt a könyvet ha nem kerül ki Poket formában...sajnos van bennem egy kis gyűjtői véna (RIP pénztárca).

Ez a könyv rádöbbentett arra, hogy mennyire de mennyire sebezhetőek vagyunk az agyunk által. G. kisasszony egy ép elméjű ember volt aztán egyszer csak problémái akadtak az életében. Döntéshelyzetbe került és úgy akart választani ahogy az önnön erkölcse nem engedte és ezért megalkotott egy világképet magának, ahol a saját tetteinek a felelőssége átruházódik egy manipulatív Lényre. 

Ha ez valóban így történt...nos különösen érdekes. Nyilvánvaló, hogy minden emberben van egy természetes védekező mechanizmus, de elképesztő számomra, hogy ez ennyire erőteljesen tudja befolyásolni a világnézetünket és a környezetünket. 

Gizella, avagy G.kisasszony, egész részletes leveleket írt a Lényről és arról hogyan manipulálja a tetteit és főleg a vágyait. Nos az kiderült, hogy csapnivaló pszichológus lennék, mert kerestem egy elmebeteg nő feljegyzési közt az értelmet és elsiklottam afelett a tény felett, hogy a nő milyen korban élt és hogy tulajdonképpen annyira intelligensen fogalmaz, hogy az ember azt hiszi valami szekta könyvét olvassa, mert annyira részletes és okosan megírt. G. kisasszony egy rendkívül intelligens asszony lehetett, aki a kor és saját maga erkölcseinek köszönhetően az agya kitalált egy újszerű valóságot. Megdöbbent...., de nem annyira mint a vége. 

A könyv végén ugyanis az orvos ad nekünk magyarázatot G. kisasszony gazdag világnézetére. Hihetetlen számomra, hogy milyen részletesen kidolgozták az egészet. Minden kis részlet a helyére került, minden mozzanatot megmagyaráztak. 

A nyelvezet az, amely miatt rendkívül lassan haladtam az olvasással. Ez a könyv nem egy leányálom. Nagyon nagyon sok benne az idegen kifejezések és az orvosi szakszavak, a végével együtt kerek egész, de én sokkal jobban örültem volna ha nem a végén kapunk magyarázatot, hanem részletesebben kifejtve az ok-okozati dolgokat már egy kisebb rész után is le lett volna írva, hogy mit miért írt a kisasszony és hogy most milyen apropóból írja le a páciens a dolgokat.

Összességében egy tanulságos történet volt a számomra és nem tudok már az emberi agyra másképp tekinteni, csak mint egy hatalmas hazugsággenerátorra, ami bármikor kreálhat nekünk egy nem épp normálisnak nevezhető világképet.

Záró mondat:

"Segítség nélkül sohase érhettem volna el az

adatgyűjtésnek azt a relatív teljességét, amelyet elérni így

módomban volt."

Borító: 5/5


Történet: 5/4


Moly: 78%

KINEK AJÁNLOM:

Nehéz nyelvezetű és nagyon analizáló típus jellemzi, szóval csak elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a pszichológia és bepillantást akarnak egy elmebeteg fejébe.

Még több:

https://moly.hu/konyvek/csath-geza-egy-elmebeteg-no-naploja

 

Isaac Asimov: Alapítvány

Szerző: Isaac Asimov
Cím: Alapítvány (Alapítvány 1.)

(Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum IV)

Eredeti cím: Foundation
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 1951
Fordította: Dr. Sámi László
Műfaj: Sci-fi, krimi
Oldalszám: 893 oldal
Film: Nem

Fülszöveg:

"A ​Galaktikus Birodalom tizenkétezer éve áll fenn békében. Úgy tűnik, a civilizáció virágkorát éli, de ez csak látszat: a matematikus Hari Seldon rámutat, hogy a Birodalom stabilnak hitt rendszere omladozni kezdett, és semmi nem állíthatja meg széthullását. A pszichohistória, az embertömegek viselkedését kutató tudomány segítségével azonban lerövidíthető a bukást követő sötét korszak.
Létrejön az Alapítvány, hogy a történelem elkövetkező viharaiban őrizze a civilizáció lángját. Véghez lehet vinni a Seldon-tervet, és fel lehet építeni egy Második Galaktikus Birodalmat a régi romjain?

Isaac Asimov robottörténeteivel és az Alapítvány-sorozattal örökre beírta magát a science fiction klasszikusai közé. Bár a trilógia közel hetven éve jelent meg először, máig olvasók millióinak meghatározó élménye. Generációk nőttek fel rajta, és írók, tudósok tucatjaira hatott. Majdnem ötven évvel az eredeti magyar megjelenés után új fordításban, javított formában, mégis az eredeti kiadások szellemiségében, összegyűjtve nyújtjuk át a magyar közönségnek, hogy egyesek újra, mások most először elmerülhessenek Asimov grandiózus és időtálló történetében."

Ráhangolódás:

"Édesanyám (1895-1973) emlékének ajánlom"

Belegondoltam a napokban abba, hogy mennyire elpuhult a társadalom, ráadásul eszembe jutottak azok az emberek, akik évszázadokkal megelőzték a korukat. Persze most is vannak okos emberek, de annyira kiemelkedő intelligenciájúak nincsenek.

Tesla, Da Vinci....kicsit utánuk olvastam és elrettentett, amiket megtudtam. Most itt nem részletezném hisz az interneten bárki rá tudna keresni, mégis...eszméletlen, ha őket egy terembe zárnák és végtelen pénzt meg energiát adtunk volna nekik, lehet már felfedeztük volna a galaxisunkat és rengeteg olyan probléma lenne megoldva a Földön, amit ma elképzelhetetlen már, hogy vissza lehet fordítani. 

Nos egy ilyen okos emberről szól maga az Alapítvány egésze. 

Történet:

Egy ígéretes matematikus ismerkedik a Trantor bolygóval. Hari Seldon hívta meg magához, hogy segítse a nagy matematikus és pszichohistórikus munkáját, de valamiért ez sokaknak nem tetszik.

A kutatásban ugyanis az szerepel, hogy az egész Galaktikus Birodalom össze fog hullani és darabjaira szakadni néhány száz éven belül. 

Mint valami modernkori időjós, kiszámolta, az elkövetkezendő évezredeket és azt is, hogy ha ő és tudósai megalkotják az Enciklopédiát, akkor jó pár ezer évre le lehet csökkenteni azt a barbár időszakot, amelyet leginkább a sötét középkorhoz lehet hasonlítani, ám a központban nem nézték ezt jó szemmel így a tudósok és a többiek úgy intézték, hogy a lehető legtávolabbi bolygón a Terminuson folytathassák az Enciklopédiát. 

50 év múlva azonban a Birodalom pereme leszakad. A Terminus elveszíti a kapcsolatait a császárral és ki van szolgáltatva a körülötte levő tartományoknak. A bolygó lakóinak csak egy céljuk volt: befejezni minél hamarabb az Enciklopédiát, de ez a terv nagyon hamar meghiúsulni látszik a külső fenyegetettség miatt. Ezt csak egy ember sejtette, de Seldon helyretett mindenkit, majd egy új kor köszöntött be a hit által. 

Közel harminc év elteltével megerősödni látszott a tudás általi hit akármi. A gépezetekkel "játszadozó" embereket istenítették és a tudás köré fanatikus szekta  létesült, amely erősebb volt a gépeknél is. 

Seldon egy felvételen keresztül gratulált, hogy sikeresen is túlélték a 2 válságot, de ne legyen senki elbizakodott, hisz ahogy a múltban úgy a jövőben is el fog bukni a vallás. Ugyanis ahogy terjeszkedni akart a Peremvidék a kisebb királyságok rájöttek a dolgokra és saját vallást hoztak létre, ám a kereskedéssel még ők sem számoltak. 

Véleményem:

1.mondat:

"Gaal Dornicknak hívták, és igazi vidéki srác volt, aki azelőtt még

sohasem látta a Trantort."

Volt egy időszak amikor mást sem hallottam csak Asimov így, Asimov úgy. Történt tehát, hogy beszereztem az Alapítvány-trilógiát, hisz nem hagyhattam ki. Az az igazság, hogy Asimov könyveit szinte lehetetlen sorrendbe tenni és összegezni, de én most mégis ezt szeretném csinálni. Mindegyiket számba veszem és megcsócsálom, hogy a temérdek könyvel én és akár mások is tisztában legyenek.
Asimov már nem mai gyerek 1992-ben búcsúztunk el tőle, akkor még meg sem voltam, mégis...rettenetes mennyire előre látta a történelmet és a "politikát".
Nos hát akkor eme hatalmas fantáziával megáldott ember könyvét vegyük górcső alá.

"Az egyenesség kifizetődő, különösen, ha hírhedten ravasz vagy."

Asimov igen jelentősen otthagyta lábnyomát az irodalomban. A tudományos fantasztikus műfaj egyik első és legnagyobb alakja, aki az Alapítvány trilógiával lett világszerte ismert.
A trilógia első kötete az Alapítvány, mely leteszi az alapköveit egy nagyszerű univerzumnak, amit még Asimov sem sejthetett, hogy  mekkora lesz is a jövőben.
Mindenesetre azóta a egyik leghatalmasabb könyves univerzumként tartják számon, amelynek az egyik legelső darabja ez a könyv.

Röviden tömören ez a könyv egy nagyon okos matematikus és pszichohistórikus elme munkásságnak beérni látszó gyümölcse. Egy hatalmas birodalom a bukás szélén áll és igyekszik a nem megakadályozható barbár időszakot lerövidíteni. 

Eszméletlen az, hogy mennyire párhuzamba állítható a könyv a mai modern világgal. Ugyanazok az emberi jellemek, ugyanazok a problémák Seldon professzor előre látta a matematika segítségével a dolgokat és megtervezte, hogy minden aszerint működjön. Én ezt egyszerűen alig hiszem el. Az olvasókban felmerülhet, hogy az egészet csak kitalálta az öreg. Néha megjelent ilyen holografikus módon (persze ezt is kiszámolta mikor kell) és tájékoztatást adott az ottani helyzetről. 

Igazság szerint Seldonon van a legnagyobb hangsúly az egész könyvben pedig csak az első fejezetekben él. A Terminus bolygóra már nem jut el. 

" Galaxis-szerte eluralkodik majd a 

mának élés, amikor csak az számít, amit

 az ember az adott pillanatban megkaparinthat magának."

Ez a könyv felépítése valami zseniális. mindig jött valami probléma, melyet egy adott ember mindig megoldott. a történelemre pedig ez a periódikus rendszer összeomlás is jellemző volt, de Seldonunk úgy intézte mindig, hogy az Alapítvány kilábaljon a helyzetekből. 

Egyetlen negatívumként talán csak azt tudom mondani, hogy hiányolom a főszereplőket. Félre ne értsetek Seldon valamennyire az, de inkább csak a háttérből irányító alak és nem egy igazi főszereplő. Mégsem irhatom ezt teljes mértékben a könyv hibájára, hiszen közel 100 sőt jóvall több évet foglal magában, amit persze egy ember nem tud "túlélni". 

Seldon neve mégis rendszeresen visszatér, hiszen ezt az egészet neki köszönhetik az emberek. Én ezt nem írom a könyv hibájára, de sokan sokkal okosabbak mint én igen mégpedig azt, hogy nincsenek az embereken kívül más értelmes faj sőt értelmetlenebbek se, de van itt még valami az, hoyg Asimov szereplői nem túl mély karakterek. Szerintem ez nem így van. 

Lényegében az Alapítvány inkább a párbeszédekre fókuszál, ami érthető is tulajdonképpen, mert abban az időben, amikor Asimov tevékenykedett nem magán a karakteren volt a hangsúly, hanem azon hogy az emberek a technika által milyen magaslatokba tudnak jutni, s hogy ez a fényes csillag akár milyen gyorsan tud lehullani, ezért érthető is, hogy Asimov inkább a fejlődésre  helyezte a hangsúlyt és nem az emberi tulajdonságok elmélyítésére, amelyet nem is igazán tudtunk volna értékelni, hiszen az időugrások miatt hamar meg kellett válnunk egy-egy "ideiglenes főszereplőnek" titulált embertől, akiket én személy szerint kedveltem, mert rendkívül okosak voltak és egyből meglátták a rendszer problémáit és Seldon eszközeivé tudtak válni.  

"Az erőszak a gyengék végső menedéke."

Összefoglalva, bár a ma embere már talál benne úgymond "hibákat" ez a könyv a maga nemében zseniális és akinek ez bejön elkezdi csorgatni a nyálát a további történésekre. 

Záró mondat:

"De majd az utódaim megoldják azokat az új problémákat

ahogyan én megoldottam ezt a mostanit." 

(314. oldal)

Borító: 5/5 (a trilógia kiadása)

Történet: 5/4.5

Moly: 93% (trilógia), 91% (csak az Alapítvány)

KINEK AJÁNLOM:

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik az ilyen tudományos fantasztikus műveket pl.: Start Trek, Star wars stb. Kicsit tudományosabb az Alapítvány. Sokkal több benne a matek/fizika, de erősen gyanítom, hogy ha a példák először könyvben írták volna meg azok is hasonlóak lennének. Egy lehetséges jövőt ábrázol, akit ez érdekel semmiképpen ne hagyja ki, mert korszakalkotó volt ebben a műfajban.

További infók:

https://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-alapitvany-trilogia

Stephen King: Álom doktor

Szerző: Stephen King
Cím: Álom doktor
Eredeti cím: Doctor Sleep
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2019
Eredeti kiadás: 2013
Fordította: Szántó Judit
Műfaj: horror; fantasy
Oldalszám: 576 oldal
Film: Igen

Fülszöveg:

"NEM TUDOM ELZÁRNI: NEM EGYSZERŰEN BENNEM VAN, HANEM  MAGAM VAGYOK A RAGYOGÁS.

– Tudom, mit szeretnél, cukorfalat. Gyere vissza, és megkaphatod.
– Száját közelítette Andiéhoz, nyelvével addig simogatva annak felső ajkát, amíg az köddé nem foszlott. A szeme azonban kitartott, s Rose tekintetébe kapcsolódott.
– Sabbatha hanti – danolta a kórus. – Lodsam hanti. Cahanna risone hanti.
Andi visszajött, kimeredő, fájdalmas szeme köré megképződött az arc, melyet aztán a test is követett. Rose egy pillanatig látta karcsontjait és az ő ujjait szorító ujjakéit, majd ismét rájuk nőtt a hús.
Rose újból megcsókolta. Andi még kínjai között is reagált, Rose pedig a fiatalabb nő torkába lehelte saját lényegét.
Kell nekem ez a nő. És ami kell nekem, azt meg is kapom.
Andi újra lenullázódóban volt, de Rose érezte, hogy küzd ellene, és felülkerekedik. A tüdejébe szívott, jajongó életerőből táplálékot merített, ahelyett hogy megpróbálta volna eltaszítani.
Szuflát gyűjtött – most először.

A ragyogás folytatásában a gonosz ismét visszatér közénk. A kisfiú, aki annak idején annyi rémséget élt át a Panoráma Szállóban, immár felnőttként, miután kigyógyult alkoholbetegségéből, egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol a betegek Álom doktornak kezdik szólítani. Dan Torrance különleges képessége felnőttkorában is fontos szerephez jut. Régóta kísértő szellemek, az Igaz Kötés nevű baljós, vándorló kompánia és egy Abra nevű, még Danénél is erősebb ragyogással bíró kislány körül bonyolódik a lidérces, borzongató történet."

Ráhangolódás:

Roppant érdekesnek mondható az emberi történelemben az álmokról alkotott képünk. Mindmáig nem tudni miért léteznek és hogy mi a céljuk. Természetesen vannak hipotézisek, de máig egy sem bizonyított.
Szinte minden ember álmodik egy-egy alvás során sokszor 5-6 is, de ezekre nem emlékszünk, általában, ha mégis gyakran nem igazán értjük mit akarna nekünk "üzenni" vagy "mondani" az adott álom. Rengeteg álomfejtő könyvre rá lehet bukkanni az internet mély bugyraiban, de nem hiszem hogy az ilyen jelképes dolgok előbbre vinnének minket abban, hogy tudatosabbak legyünk álmodás téren.
Freud és Jung is próbáltak valami értékelhető és normális dolgot összekaparni az álmokról, de szerintem ők is csak a felszínt kapargatták, bár lehet benne igazság, hogy jelképekben álmodunk és hogy az agyunk így raktároz el bizonyos infókat, ez nekem eléggé ijesztő. Néhány álmomra nagyon nagyon jól emlékszem és elég ijesztő lenne ha a tudatalattim így akarná elraktározni az aznapi dolgokat.
No de a könyvünk nem az álmokról szól, hanem a rémálmokról :D.

Történet:

  A Panoráma szállóból sikeresen megmenekülő Danny Torrance életét megkeserítette a ragyogás. Az ott megismert szellemek az életére törtek gyermekkorában egészen addig míg be nem zárta őket a fejében a ládáiba. A Ragyogását csak apja régi cimborájával , az itallal, tudta elviselhetővé tenni, de ez sörnyű tettekre sarkalta, így folyton menekült a múltja elöl, ám eljött az a pont amikor fel kellett hagynia az önpusztító élettel.
Egy kisvárosba költözött és csatlakozott az Anonim alkoholistákhoz, akik segítettek neki leszokni az italról. A hospice-ban kapott állást, ahol átsegítette a haldoklókat a másik világra a ragyogás és egy kórházi cicus segítségével.
Mindeközben egy nálánál "ragyogóbb" gyermek veszi fel Dannel a kapcsolatot, Abra, aki önhibáján kívül "találkozik" az Igaz Kötéssel, mely egy olyan szervezet, akik a ragyogást eszik konkrétan. Ők párának hívják és ennek segítségével élnek már hosszú ideje itt a Földön.
A kín tisztítja a párát. Remélem értitek.

Vélemény:

1. mondat: 

"December másodikán, az egyik olyan évben, amikor egy georgiai 
mogyorótermelő ügyködött a Fehér Házban, Colorado egyik
nagy üdülőszállodája porrá és hamuvá égett."

Mindig is imádtam a horrorfilmeket. Talán ez még gyerekkoromban kezdődött. Míg mások a szuperhősöket, a digimont/pokémont imádták és tekintették a én Freddy Krueger-rel álmodtam :D. Vicces így belegondolni, hogy az akkori 10 éves énem miért rajongott egy ilyen alakért, de ezt meghagyom a pszichológusoknak.

Valahogy így kerültem kapcsolatba az Álom doktorral is. Bár a Ragyogást nem láttam és nem olvastam, de rengeteg helyen hallottam, hogy horrorfanatikusoknak egy kötelező darab. Sajnos úgy esett, hogy szeretek mozira költeni és akkor a legértelmesebb filmnek az Álom doktor tűnt, pedig megfogadtam, hogy először kiolvasom, de az a tervem kudarcba fulladt, így a moziból teljes sokkból kilépve egyenesen a könyves boltba tartottam. Hazaérve nem csak egy jó kis moziélménnyel gazdagodtam, hanem egyből álltam is neki falni a könyvet.

"A világ is egy nagy elfekvő, csak friss a levegője."

A Ragyogás az egyik legismertebb Stephen King mű és ha az ismereteim pontosak a rémálmok mesterét ez a mű tette világhírűvé, akár a filmet (amit nem igazán értékelt) akár magát a könyvet nézve is. Ez a horror kultusszá avanzsált és még a Ready Player One-ban is egy fontos szerepet kapott maga a filmjelenet 1-2 mozzanata. Éppen, ezért senki nem számított arra, hogy ez a mestermű valaha folytatódik, de az emberek kíváncsiak. King egyik közönség találkozóján megkérdezte valaki a mestert, hogy szerinte mi történhetett a kis Danny Torrance-el. Több  se kellett az írónak, a kis agymanói egyből elkezdték fonni a szálakat, amelyből már csak egy könyvet kellett összehozni. 

Ebbe a projektbe egyébként rettenetesen sokan belebuknak. Szerintem nem kell mesélnem a felesleges folytatások izzadtságszagáról és a franchise-ok undorító bőr tépéséről, mégis az Álom doktornál egy percig nem éreztem azt amit a folytatások nagyon nagy százalékánál. 

"A tudata, mint teleírt palatábla. A pia a szivacs."

A kis Danny-ből egy elég mélyre süllyedt alkoholista lett, hasonlóan mint az apjából. Én ennek rettenetesen örülök. Végre kapunk egy nem tökéletes főhőst, akiben felfedezhetjük a saját gyengeségüket is akár és tudunk vele azonosulni. Kevesebbtől is tud valaki alkoholistává válni Dan pedig így próbálta elnyomni a dolgokat. Én megértem és átérzem is. 

Általánosságban elmondható, hogy minden embernek van egy pohárkája, amely betelik. Dannél is ez történt és nem bírta már a saját viselt dolgai, ezért megpróbált elmenekülni magától. 

"Akárhová megyünk, magunkat úgy is magunkkal visszük."

Az idézet is bizonyítja, hogy Dant is, mint ahogy mindenkit utolérte a múltja. Nagyon jót tett a sztorinak, hogy egy életvidám belevaló és ami a legfontosabb "ragyogó" kislány nem engedi, hogy Dan visszasüllyedjen abba az állapotba, amelyből kijött. Magunk miatt sokszor feladjuk a dolgokat, mert nekünk már úgy is mindegy alapon, de Dan kitartott Abra miatt. 

A könyvben remélem ez már nem spoiler, a Panoráma Hotel megsemmisül, ahogy azt az első mondat alá is támasztja, tehát az mint "ellenség" nem lett volna igazán mérvadó, amiből következik, hogy egy gonoszt kellett kreálni. King a semmiből előhúzott egy évszázadok óta köztünk élő szervezetet: az Igaz Kötés, mely tagjai úgy maradnak fenn, hogy a ragyogókat megkeresik és kiszívják, ahogy ők nevezik, szuflájukat, (a filmben pára). Ha eltekintünk a táplálkozási szokásaiktól egész szimpatikus ez a kis csapat. Megvédik egymást és óvják a közösséget. Abra ragyogó mennyiségétől, azonban vérszemet kapnak és Dan is érzékeli a veszélyt, hisz már nincs ital, ami elnyomná a képességeit. A könyvnek ez az egyetlen horroros beütése és hát mit ne mondjak nagyon jó eszközökhöz nyúl a mester...

"Az öregségben egy a jó: nem kell félnünk, hogy fiatalon 

fogunk meghalni."

A gyerekeket általában minden ember az ártatlansággal köti össze. King bácsi is ezen tételen alapulva veszi elő a legborzalmasabb kijelentést miszerint a kín tisztítja a szuflát. Na most ha egy filmben látod ahogy halálra kínoznak egy embert már attól rosszul érzi magát sok ember; na most képzeld el ha egy gyereket, akit a társadalom foggal körömmel véd, hiszen a gyerekek az egyetlen módja, hogy egy faj fenn tudjon maradni ( és a nem halhatatlanságunk révén az egyetlen értelme is az életünknek bármily szomorúan is hangzik ez) . Tehát gyerekek az Igaz Kötés egyetlen és leglényegesebb   horror elem, ami nagyon jól működik. 

Összességében King megalkotta azt a lehetetlen feladatot, hogy egy olyan művet produkáljon, ami ha máshogy is de felér a Ragyogással. Nos ezt megtette méghozzá úgy, hogy az eredeti művet is sokkkal mélyebbre tette. Nem hiába Stephen King neve szinte már garancia a borzongásra.

Záró mondat:

"- Amíg el nem alszol - ismételte meg."

Borító: 5/3 (alapvetően nem értem miért ezzel a borítóval kellett kiadni ezt a könyvet. Önmagában egy jó kis borító lenne, de egyszerűen nem világos miért nem lehetett úgy, mint a többi King könyvet) 

Történet: 5/5

Moly: 89%

KINEK AJÁNLOM:
Mindenképpen kihagyhatatlan azok számára, akik szeretik Stephen King Ragyogását és a horrorfilmeket. Nem igazán erős horror, szóval a félősek is bevállalhatják, ha úgy gondolják.


Még több:
https://moly.hu/konyvek/stephen-king-alom-doktor

Patrick Süskind: Parfüm

Szerző: Patrick Süskind
Cím: Parfüm
Eredeti cím: Das Parfum
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó
Kiadás éve:  2006
Eredeti kiadás: 1985
Fordította: Farkas Tünde
Műfaj:  horror
Oldalszám: 260 oldal
Film: Igen

Fülszöveg:

"Jean-Baptiste ​Grenouille a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége, aki az illatok géniuszaként írta be magát korának történetébe. A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, minthogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenállhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg.

A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben lehetetlen eldönteni. A mű a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd-e, vagy dermesztő horror. Egy biztos, hogy különös hangulatú regény, ellenállhatatlan olvasmány, amelyet lefordítottak több mint 40 nyelvre, és amely csaknem 20 millió példányban kelt el.

Hosszú ideig váratott magára, de végre elkészült a nagy sikerű regény filmváltozata is, amely máris meghódította a nemzetközi közönséget."

Ráhangolódás:

Régen tanultuk, ha jól rémlik, hogy a parfüm a fürdés helyett volt használatos. Régebben, amikor még az ürüléket az utcára öntötték, az embereknek az illatok egy sokkal másodlagosabb dolog volt, mint például a kinézet. Mára azonban ez megváltozott. Az illatok, mint ahogy azt a könyvben is tapasztaljuk, rendkívüli erővel és bájjal tudnak hatni az emberi pszichére. Csak egy példa: ha látunk egy gusztusos ételt, ami fölöttébb kellemetlen illatot áraszt, neki sem fogunk látni megenni. 

Ennek a könyvnek a kapcsán jutott eszembe egy ismerősöm. Egy megátalkodott kis manipulatív lélek volt, de fantasztikus volt az illata. Nem tudom, hogy ennek következtében nem láttak át a jellemén vagy ennyire vakok voltak, de nagyon nagyon sok mindenkit megtévesztett, eleinte még engem is. Aztán sajnos hányingerem volt tőle. 

Szóval az illatok és szagok manipulatív és megtévesztő hatással bírnak, de szerencsére ahogy közeledünk a természetes halál időpontunkhoz, annál jobban tompul a szagló érzékszervünk és egyre kevésbé fogunk az orrunkra hallgatni. 

 Történet:

A történet középpontjában egy különös fiatal ember , Jean-Baptiste Greonouille, áll, aki rendkívül érzékeny a világban terjengő illatokra.
Egy szagokkal teli világban született illat nélkül, olyan tehetséggel megáldva, ami kitaszította a társadalom szélére, magányában elkezdte megszállottan kutatni a tökéletes illatokat. Kitanulta a parfümkészítés minden csínját-bínját.
Ez a hatalmas tehetséggel megáldott fiatalember egy őrült módjára vetette be agát sokszor az illatok világába, hogy megtalálhassa a számára legtökéletesebb illatot, és ezt nem másban, mint fiatal nők bőrében találta meg, annak érdekében, hogy  eszenciába tudja zárni ezt a fenséges illatot kénytelen volt elutazni és megtanulnia azt hogy lehet akár szilárd anyagoknak az illatát is üvegcsébe zárni. Grenonouille megtanulta azt, amiről addig  fogalma sem volt, hogy ez így lehetséges és a világ illatkészlete feltárult számára.
Miután kidolgozta ördögien sötét tervét elkezdtek a környékről eltűnni a szép fiatal lányok majd megtalálták őket valahol holtan. Greonouille azonban hibázott ám a tökéletes eszencia elkészült csak elfogták. Ám mielőtt a halálbüntetés bekövetkezett volna kinyitotta az üvegcsét, amiből egy cseppet magára tett és valami olyasmi történt, amelyre senki nem volt felkészülve.

Vélemény:

1.mondat:

"A 18. század Franciaországában élt egy ember, aki e 

zseniális és visszataszító alakokban nem szűkölködő 

kornak egyik legzseniálisabb és legvisszataszítóbb figurája volt."

A könyvtárban akadtam rá erre a gyönyörűségre és már túl régóta szerettem volna vele találkozni, így a vonzás törvényének tudom be végül azt hogy a kezembe került. Sokáig halogattam az olvasását,bár nem tudom miért a lényeg, hogy elolvastam és végre valahára górcső alá is veszem.

Nos kezdjük ott hogy aki hányós figura az NE vegye a kezébe ezt a könyvet. Nagyon naturalista az ábrázolásmódja és ez nem egy embernek okozhat problémát. Főszereplőnk konkrétan a 19. század zsenielméletére épül. A 18. században nagyon fontos volt a tudás alapú érvényesülés és az emberek megrökönyödéssel nyugtázták azt, ha valaki tanulás nélkül sokkal tehetségesebbek, mint a régi öregek. Vegyük csak alapul az Amadeus c. filmet. Ebben a filmben Mozart életének egy szeletét látjuk. Ugye neki gyerekkorától kezdve Isten adta tehetsége van a zenéhez és Salieri, ezért csodálja egészen addig míg meg nem ismeri, hiszen utána nem lát mást Mozartból csak egy bohém kölyköt, aki elpazarolja a tehetségét.
A Parfümben is valami hasonlót láthatunk. Van nekünk egy zsenink, aki mindenféle tanult tudás és szakmai zsargon nélkül állít össze, olyan illatokat, amelyektől az emberek az eszüket vesztik, de ezt a tehetséget abban az időben nem igazán tudták megérteni, mert a sok éves tapasztalati tudást helyezték előtérbe még akkor is ha az nem társult kellő tehetséggel.

Greonuille, a főszereplőnk, illat nélkül született. Az embereknek van egy jellegzetes úgy mondanám, hogy ember illata. Kis érdekesség, hogy még a párválasztásban is köze van hozzá, hogy milyen illatú az adott ember (szóval csak ügyesen a parfümmel). Pont azért mert neki nem volt illata az emberek valami ördögtől valónak gondolták és megvonták tőle a szeretetüket, éppen  ezért Greonuille egész életében arra vágyott, hogy szeressék és a történet csattanója, hogy mikor ez beteljesül mégis üresnek érzi magát, mert akkor sem őt szerették, hanem csak az illatát, amit úgy kellett létrehoznia. Ez az üresség aztán brutálisan felemészti, és ha azt hiszitek, hogy ezzel most lelőttem a könyv lényegét hatalmasat tévedtek.
Felfedezni véltem egy kis párhuzamot a náci Németország és Greonuille dicsőítése közt. Tudják ki a gonosz, de mégis behódolnak a manipulatív eszközöknek ezáltal cinkostársakká válnak, majd mind akik jól végezték dolgukat mentek tovább élni saját kis életüket azzal a nemtörődöm tudattal, hogy behódoltak egy gyilkos beteg pszichikus manipulációjának.

Összességében szót kell ejtenünk arról, hogy szerintem ez a könyv méltatlanul van besorolva a szórakoztató irodalom címke alá. Kétségtelen, hogy nívós értékeket hordoz és megérdemelné a helyét a könyvek sznob rétegében; a szépirodalomban.

Záró mondat:

"Életükben először cselekedtek szeretetből."

(259. oldal)

Borító: 5/4

Történet: 5/4

Moly: 83%

KINEK AJÁNLOM:

Ezt a könyvet határozottan azok vegyék a kezükbe, akik félelmet nem ismerve szeretnének megismerkedni a szagok és illatok naturális ábrázolásától, amely sokakban undort kelthet. Mivel gyilkosság is leledzik benne méghozzá elég barbár módon így, akik erre túlérzékenyek szintén ne vegyék kezükbe ezt a remek könyve, amely mindenki másnak egy remek szórakozást nyújthat.

Még több:

https://moly.hu/konyvek/patrick-suskind-a-parfum