Szerző: Paul RudnickCím: Minden a te hibád
Eredeti cím: It's All Your Fault
Kiadó: Könymolyképző (Vörös pöttyös)
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 2016
Fordította: Barthó Eszter
Műfaj: ifjúsági
Oldalszám: 280 oldal
Fülszöveg:
"Negyvennyolc órával ezelőttig Caitlin még soha: nem ivott alkoholt, nem csókolózott, nem énekelt torkaszakadtából nagy nyilvánosság előtt, és legfőképpen nem ejtett túszokat, sőt, kocsit sem lopott.
MI? LOPOTT KOCSIT?
Most börtönben ül, és nem tudja, mit mondjon: a rendőrségnek, a szüleinek, a polgármesternek, a riportereknek és a Twitter-olvasóknak.
Csak most döbbent rá, hogy:
szerzett egy orrpiercinget, és - NANE! AZ OTT EGY TETKÓ?
Az őrült hétvégéért egyedül egyvalakit hibáztat: a híres unokatestvérét, aki valamikor a legjobb barátnője volt. Akit ez elmúlt négy évben GYÜLŐLT, de közben a szíve mélyén rettenetesen hiányzott neki. NEM, NEM IS!!!
EZ MIND A TE HIBÁD, HELLER HARRIGAN!!!"
Ráhangolódás:
"Johnnak"
"A barátság egy aranyfonál, mely egy veszekedéstől szétszakad, meglehet kötni, de a csomó megmarad"
Nem tudom hogy vagytok vele ti, de én teljes mértékben úgy, hogy egy esélye van mindenkinek. Alapvetően én egy olyan ember vagyok legyen az akár családi, akár szerelmi, akár haveri kapcsolat, hogy ha valami megtörik nálam ott kész vége van. Nem érdekel, hogy évekig legjobb barátnők voltunk és az sem ha össze vagyunk költözve, ha megbánt, akkor ott készen van akkor megbántott. Onnantól kezdve nekem térden állva is könyöröghet, akkor sem fog érdekelni. Elég érzékeny ember vagyok ilyen szempontból ráadásul introvertált is, vagyis ha egyedül is maradok az sem fog érdekelni, de másokat hibáztatni nem fogok, azért mert nekem nem felelt meg az adott illető. Az energiavámpíroktól meg kell szabadulni. Mindenki vállalja fel az életét és a döntéseit. Másokat hibáztatni, azért mert nem úgy alakult a kis életed, ahogy te eltervezted borzasztó egy gyerekes hozzáállás. Fegyvert tartottak a fejedhez, hogy te márpedig ezt és ezt fogod csinálni? Ha a társadalomnak és minden egyes embernek meg akarsz felelni, mert ilyen tévképzeteid vannak akkor tegyed, de utána ne ríjon a szád, mert hogy mindenki csak kihasznál. Te akartál ezeknek az embereknek megfelelni, te magad és senki más nem kényszerített, hogy ez a helyes út. Aki mazochista az legyen, de csendben legyen az.
Mindenki csak a saját életéért tud felelni, de azért 100%-san.
Nem tudom hogy vagytok vele ti, de én teljes mértékben úgy, hogy egy esélye van mindenkinek. Alapvetően én egy olyan ember vagyok legyen az akár családi, akár szerelmi, akár haveri kapcsolat, hogy ha valami megtörik nálam ott kész vége van. Nem érdekel, hogy évekig legjobb barátnők voltunk és az sem ha össze vagyunk költözve, ha megbánt, akkor ott készen van akkor megbántott. Onnantól kezdve nekem térden állva is könyöröghet, akkor sem fog érdekelni. Elég érzékeny ember vagyok ilyen szempontból ráadásul introvertált is, vagyis ha egyedül is maradok az sem fog érdekelni, de másokat hibáztatni nem fogok, azért mert nekem nem felelt meg az adott illető. Az energiavámpíroktól meg kell szabadulni. Mindenki vállalja fel az életét és a döntéseit. Másokat hibáztatni, azért mert nem úgy alakult a kis életed, ahogy te eltervezted borzasztó egy gyerekes hozzáállás. Fegyvert tartottak a fejedhez, hogy te márpedig ezt és ezt fogod csinálni? Ha a társadalomnak és minden egyes embernek meg akarsz felelni, mert ilyen tévképzeteid vannak akkor tegyed, de utána ne ríjon a szád, mert hogy mindenki csak kihasznál. Te akartál ezeknek az embereknek megfelelni, te magad és senki más nem kényszerített, hogy ez a helyes út. Aki mazochista az legyen, de csendben legyen az.
Mindenki csak a saját életéért tud felelni, de azért 100%-san.
Történet:
Két ellentétes neveltetésű unokatestvér kiskorukban nagy barátnők voltak. Az egyik egy örök lázadó a másik meg...mondjuk úgy vérbeli apáca növendék. Kiegészítették egymást egészen addig, amíg a lázadó ki nem talált egy olyan kis csínyt, amelybe az unokatesó majdnem belehalt. Ezután szülői nyomásra főleg a két barátnő között a kapcsolat eléggé megromlott. Nem beszéltek hosszú évekig. A lázadó, Heller, nagyon sikeres színésznő lett, de elindult a züllés útján, ami a nehezen felépített karrierjén üthetett volna foltot, ha nincs a prűd unokatesó, Caitlin, aki megtesz minden tőle telhetőt, hogy ne keverjen több bajt maga körül Heller.
Vélemény:
1. mondat:
"Én jó keresztény vagyok, és most a föld alá bújnék szégyenemben."
( 7. oldal)
Nézelődtem a könyvtárban a polcokon és megakadt ezen a könyvön a szemem. Minden a te hibád... kirázott a hideg, mi az hogy minden a te hibád? Mégis milyen gyermeteg gondolat ez. Mindenki a saját életéért felel és ha már egy cím így felkeltette az érdeklődésem gondoltam megnézem a hátulját. Eléggé meglepődtem és úgy döntöttem ezt muszáj elolvasnom.
Ki is vettem a könyvtárból és már hazafelé a buszon elkezdtem olvasni.
Egyetlen egy pozitív dolgot tudok kiemelni az pedig, hogy egy nagyon nagyon elhanyagolt hibára hívja fel a figyelmet. Ugyanis a minden a te hibád kijelentés alapjába véve is egy nagy butaság. Nem tehetünk másokat felelőssé a saját életünkben bekövetkezett rossz döntések következményeiért, ezt pedig ez a történet bemutatja. Sajnos Paul Rudnick eme példázatnak nem megfelelő szereplőket választott.
Képzeljük el az embereket egy madzagon és jelképezze ez a madzag a személyiségüket. A madzag egyik vége a lázadók minden és mindenki ellen folyamatosan, mind az öltözködésben mind a viselkedésben és gondolkodásban gyorsabban fogalmazva lényegében mindenben megnyilvánul a lázadó szellem és ami a legfontosabb, hogy egyáltalán nem erőltetve. Nos ez az egyik véglet a másik végén a madzagnak vannak a nos apáca növendékek, akik pontosan az ellentétei a lázadó szellemeknek.
Abban szerintem kiegyezhetünk, hogy biztosan van példa mindkettőre, de én még egyikkel sem találkoztam. Ugyanis a legtöbb ember e két véglet keverékei. Lássuk is az én példámat: bár én inkább lázadó típus vagyok és nem az a meghunyászkodó ez az öltözködésemben nem igazán nyilvánul meg, mert nem igazán tartom azt megfelelő kifejezőeszköznek, sőt még a beszédemben sem használok trágár szavakat, pusztán lázadni szoktam az értelmetlen szabályok ellen és hangot adok a logikátlanságnak.
Paul Rudnick úgy látta jónak, hogy a két végletet kell elővenni, s hogy végre neveket is kapjanak a lázadó lett Heller a apáca övendék pedig Caitlin. Ráadásul úgy hozta a sors hogy ők unokatestvérek méghozzá legjobb barátnők egykor. Caitlinnel történt valami kiskorában, amiért egyértelműen Hellert teszi felelőssé, sőt a történések folyamán rendszeresen az Úr szolgálólánya egy másik embert hibáztat bűneiért. A könyv egyértelmű és egyetlen tanulsága, hogy nem Heller követte el folyamatosan Caitlin hibáit, hanem maga Caitlin, ami benne is van a mondatban és egyértelműnek tűnik, de nem az.
A történet felépítése kissé vontatott, lassan indul be a cselekmény és nagyon sok az agyalgás. Caitlin szemén és gondolatain keresztül látjuk a körülötte történő dolgokat és hát egy lelkiismeretes szentfazék, még egy csóktól is egy qrvának látja magát. Elhiszem, hogy sokaknak ez egy kissé sok(k) lehet. Egy váltott nézőpont sokkal üdébbé és gördülékenyebbé tehette volna ezt az egész áramlást, de hát nem ültünk ott Paul Rudnick mellett.
Annyival szívesebben láttam volna ezt inkább filmen. Remélem egyszer előveszik és megfilmesítik, mert ha a rétestészta hosszúságúra nyújtott Caitlin monológokat kivesszük egy egész remek kis sztorit kapunk, mondjuk az is igaz, hogy rengeteg klisékel , de hát mindig lesz egy olyan embercsoport, akinek még nem lőtték le ugyanazokat a bejáratott karaktereket és élethelyzeteket.
Összességében egyébként nem rossz ez a könyv, csiszolgatni való akad rajta, de ha egy hetet ültek volna még felette lehet sikeresebb lenne, bár így sincs oka túl sok panaszra.
Utolsó mondat:
Borító: 5/4
Történet: 5/2,5
Moly: 67%
AJÁNLÓ:
Azoknak ajánlom elsősorban, akiket nem fárasztanak a hosszas monológok, amelyben azt fejtegetik, hogy egy tetoválástól a pokolra lehet jutni. Caitlinnek hála tele van ehhez hasonló fél oldalakkal, de akiknek bejön rendkívül mód fog tetszeni ez a könyv.
Még több:
https://moly.hu/konyvek/paul-rudnick-minden-a-te-hibad
Ki is vettem a könyvtárból és már hazafelé a buszon elkezdtem olvasni.
Egyetlen egy pozitív dolgot tudok kiemelni az pedig, hogy egy nagyon nagyon elhanyagolt hibára hívja fel a figyelmet. Ugyanis a minden a te hibád kijelentés alapjába véve is egy nagy butaság. Nem tehetünk másokat felelőssé a saját életünkben bekövetkezett rossz döntések következményeiért, ezt pedig ez a történet bemutatja. Sajnos Paul Rudnick eme példázatnak nem megfelelő szereplőket választott.
Képzeljük el az embereket egy madzagon és jelképezze ez a madzag a személyiségüket. A madzag egyik vége a lázadók minden és mindenki ellen folyamatosan, mind az öltözködésben mind a viselkedésben és gondolkodásban gyorsabban fogalmazva lényegében mindenben megnyilvánul a lázadó szellem és ami a legfontosabb, hogy egyáltalán nem erőltetve. Nos ez az egyik véglet a másik végén a madzagnak vannak a nos apáca növendékek, akik pontosan az ellentétei a lázadó szellemeknek.
Abban szerintem kiegyezhetünk, hogy biztosan van példa mindkettőre, de én még egyikkel sem találkoztam. Ugyanis a legtöbb ember e két véglet keverékei. Lássuk is az én példámat: bár én inkább lázadó típus vagyok és nem az a meghunyászkodó ez az öltözködésemben nem igazán nyilvánul meg, mert nem igazán tartom azt megfelelő kifejezőeszköznek, sőt még a beszédemben sem használok trágár szavakat, pusztán lázadni szoktam az értelmetlen szabályok ellen és hangot adok a logikátlanságnak.
"Volt egy legjobb barátom, de szörnyű dolgok történtek, és onnantól még nehezebben engedtem magamhoz közel az embereket. A tapasztalat azt mutatta, hogy a legjobb barát veszélyes dolog, mert mindent tud rólad. Senki sem tud úgy megbántani, mint a legjobb barátod."
Paul Rudnick úgy látta jónak, hogy a két végletet kell elővenni, s hogy végre neveket is kapjanak a lázadó lett Heller a apáca övendék pedig Caitlin. Ráadásul úgy hozta a sors hogy ők unokatestvérek méghozzá legjobb barátnők egykor. Caitlinnel történt valami kiskorában, amiért egyértelműen Hellert teszi felelőssé, sőt a történések folyamán rendszeresen az Úr szolgálólánya egy másik embert hibáztat bűneiért. A könyv egyértelmű és egyetlen tanulsága, hogy nem Heller követte el folyamatosan Caitlin hibáit, hanem maga Caitlin, ami benne is van a mondatban és egyértelműnek tűnik, de nem az.
A történet felépítése kissé vontatott, lassan indul be a cselekmény és nagyon sok az agyalgás. Caitlin szemén és gondolatain keresztül látjuk a körülötte történő dolgokat és hát egy lelkiismeretes szentfazék, még egy csóktól is egy qrvának látja magát. Elhiszem, hogy sokaknak ez egy kissé sok(k) lehet. Egy váltott nézőpont sokkal üdébbé és gördülékenyebbé tehette volna ezt az egész áramlást, de hát nem ültünk ott Paul Rudnick mellett.
Annyival szívesebben láttam volna ezt inkább filmen. Remélem egyszer előveszik és megfilmesítik, mert ha a rétestészta hosszúságúra nyújtott Caitlin monológokat kivesszük egy egész remek kis sztorit kapunk, mondjuk az is igaz, hogy rengeteg klisékel , de hát mindig lesz egy olyan embercsoport, akinek még nem lőtték le ugyanazokat a bejáratott karaktereket és élethelyzeteket.
Összességében egyébként nem rossz ez a könyv, csiszolgatni való akad rajta, de ha egy hetet ültek volna még felette lehet sikeresebb lenne, bár így sincs oka túl sok panaszra.
Utolsó mondat:
" Nem akarom megtenni, tudom is, hogy nem kéne, és teljesen biztos vagyok benne, hogy meg fogom bánni, de nem tudom megállni, visszavigyorgok rá."
Borító: 5/4
Történet: 5/2,5
Moly: 67%
AJÁNLÓ:
Azoknak ajánlom elsősorban, akiket nem fárasztanak a hosszas monológok, amelyben azt fejtegetik, hogy egy tetoválástól a pokolra lehet jutni. Caitlinnek hála tele van ehhez hasonló fél oldalakkal, de akiknek bejön rendkívül mód fog tetszeni ez a könyv.
Még több:
https://moly.hu/konyvek/paul-rudnick-minden-a-te-hibad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése