Majdnem anya lettem #storytime3

Majdnem anya lettem...

Na de kezdjük az elejétől. 

A nyugalom megzavarására alkalmas mondatok következnek szóval aki bírja a vért meg a hasonló nyalánkságokat csak az olvasson tovább. Na meg az aki kíváncsi is erre :D 

Hogy mindenki megértse mit miért csináltam kezdjük ott, hogy borzasztóan görcsölős típus vagyok. Én vagyok az a cuki kislány, aki azokat a bizonyos napokat összegörnyedve és imádkozva éli túl egy csomag fájdalomcsillapítóval és még a tetejébe rendszertelen is volt. Miután 3 év szenvedés után elvánszorogtam a nőgyógyászig, ahol kiderült, hogy van 1-2 jóindulatú cisztám és ha szeretném fogamzásgátlóval kordában lehet tartani. Felrémlett előttem a véres karácsonyom szóval azonnal igent mondtam nem foglalkozva azzal, hogy ez annyira nem pozitív dolog szegény szervezetnek, de mivel nem okozott különösebb bajt, így 2 és fél évig szedtem. Mindeközben szerelem is jött az életembe meg összeköltözés, munkahely és miegymás. 

Egyszer csak április környékén elkezdtem sóvárogni egy saját kisded után. Nem tudom honnan jött vagy miért csak úgy akartam már egy bébit és mivel a szerelmem is ráállt a dologra, ezért az utolsó gyógyszeradagot még megettem, de a következő negyedévre nem váltottam ki. 

Innentől lesznek érdekesek a dolgok :/ 

2019. április 13-án kaptam be az utolsó gyógyszert, majd 18-23-ig tartott a mikulás. Onnantól kezdve elvileg már termékeny voltam a gyakorlatban pedig ki tudja. 

Sebaj a párommal nem görcsöltünk rá a dolgokra. A munkának és a fáradságnak hála nem mondanám, hogy túlzottan belendültünk volna a dolgokba szóval elég lazán kezeltük az egészet. Májusban viszont nem jött meg. Gondoltam a gyógyszer abbahagyása felborította a dolgokat a szervezetembe kell egy kis idő neki míg visszaáll és ezt a május 31-én elvégzett 2 negatív teszt is bizonyította. No de jöttek a rosszullétek meg a többi tünet amit nem részleteznék. Na majd most meg fog jönni...aha persze :D kollégák nyomására csináltam egy tesztet június 8-án, aztán még egyet és még egyet...3 teszt kellett, hogy elhiggyem, hogy pozitívat mutat. 

Pont 11-én volt egy időpontom nőgyógyászhoz el is mentem hozzá, azzal hogy pozitív lett a teszt van babám :) egy hónapot adott, hogy várjunk még mert nagyon picike. Egy hónapig maga voltam a boldogság meg a rosszullét :D Falási rohamaim voltak és vagy mindig enni akartam vagy aludni.

Július 2-án jött a hideg zuhany. Igen kicsi lány beleképzelted magad abba, hogy neked egy egészséges és boldog babád lesz? Pfff kis naiv, mert hát igen kiderült, hogy üres a petezsákom és küldtek vérvételre, majd stb stb ami ennek a menete. Én meg csak álltam ott mint akibe a villám csapott a könnyeimmel küszködve. 

Mint egy robot mentem vérvételre és kértem időpontot a altató dokihoz majd szépen haza egy baseball sapkában hogy lehetőleg ne vegyék észre a vörös szemeimet. Otthon aztán csak sírtam és sírtam. 

Éjszaka meg annyi kérdés felmerült bennem és hát a Google a barátod szóval szépen utána kerestem a dolgoknak. Sokaknak üres petezsák után a kis embryo mégis csak felbukkan. Akkor nekem is van remény, gondoltam én. 

Július 4-én aztán visszamentem a véreredményért és lemondtam az altatóorvoshoz kért időpontot, amúgy sem az én nőgyógyászom vizsgált meg, mert az épp a szabadságát töltötte és mivel a hozzá kapott időpont annyira nem volt késő (júli 26) ezért úgy döntöttem addig várok. 

Igazából fel voltam arra készülve, hogy mi fogad nagyobb valószínűséggel, de így még a reménykedés apró kis fénysugarától is megfosztottak. Továbbra is üres volt az a petezsák és tovább várni már teljesen felesleges volt. Kértem egy újabb időpontot az altatóorvostól és kaptam is máris 30-án. Elmentem és kérdezett egy csomó mindent, majd a tőle kapott papírral kellett felmennem a nőgyógyászati ambulanciára. Ottan szépen közölték, hogy már holnap be is fekhet. Szörnyen örültem neki, de hát már nem volt mit tenni. 

Július 31-én aztán feltették a laminária nevezetű dolgot, mivel még nem szültem ki kell tágítani belülről. A laminária egy méhszájtágító kis szerkentyű ha valakit érdekel olvasson utána. Tudjátok én azt szeretem az emberekben, hogy módfelett őszinték. Á csak egy kicsit kellemetlen nem fog fájni az nem rossz. Konkrétan azon csodálkoztak, hogy le bírt vinni engem a lépcsőn a doki arra a helyre, ahova be kell feküdnöm. Csak mert egy ilyen után össze szoktak esni vagy elájulni...csak úgy mondom...még hogy kellemetlen. Hát nem, rohadtul nem.

2 órán keresztül aztán éreztem azt az izét belülről, de annyira nem volt vészes. Bírtam sétálni, zuhanyozni, kimenni mosdóba. Éltem kis világom egy darabig. 

Estére már kisebb-nagyobb görcseim voltak nem igazán bírtam aludni. Számolgattam a bárányokat 1000 valameddig jutottam. Fél 3 felé aztán kimentem mosdóba, hát kiderült, hogy vérzek. Megnyugtatott a nővérke, hogy semmi gond ez normális beindult a vetélés..aha mondom remek. Tegyek be betétet nem lesz baj. 5 perc után az ágy is véres volt... 1 órás WC-n ülés után elvánszorogtam a nővérkéhez hogy csináljon már valamit, mert valahogy pihenni szeretnék. adott egy lepedőt a lábam közé. Iszonyatos tortúra következett. Utólag elmondták, hogy ez a 7 óra ameddig tartott a szenvedésem ez szülési fájdalmaknak felelt meg és az a vicces, hogy semmi fájdalomcsillapítót és folyadékot nem vihettem be a szervezetembe, mert műteni fognak 10-kor (nem csak 11-kor). A vérveszteségtől már az ájulás szélén voltam. Öklömnyi alvadt vérdarabok jöttek ki belőlem. Mire a műtőbe kerültem 80/70 volt a vérnyomásom és erre adtak altatót is. Ezután 3 órán keresztül kaptam a folyadékot vissza a szervezetembe egy branül segítségével, de a nehezén hál istennek túl voltam, aznap haza is mehettem (volna). Mivel szédültem így nem mehettem volna haza, de tényleg már csak annyi volt hogy pihenjek, azt pedig itthon is tudok. A szerelmem egy tünemény és mindenben segített amiben csak tudott. 
 Már csak a pihenés kellett írtak fel vastablettát és 3 napig csak aludtam. Utána is én voltam a zombi néni olyan 1-1.5 hétig :D 

Fél év múlva újból megpróbáljuk. A műtős doki ennyi időt mondott, hogy semmi befolyása nem lesz a következő babára. Majd szorítsatok :*