Kaleido Star

Műfaj: vígjáték, dráma, fantasy, sport

Rendező:  Szató Dzsunicsi, Hiraike Josimasza

Író: Josida Reiko

Zene: Kubota Mina 

Stúdió: Gonzo 

Első sugárzás: 2003. április 4 - 2004. március 27

Első magyar sugárzás: 2006. február 18 - 2006. július 16

Évadok száma: 2 ( 26 rész, 25 rész)

Epizódok: 51 (23 perc) + 3 OVA

Történet:

1. évad: Egy japán 16 éves lány, Sora Naegino, az Egyesült Államokba utazik, hogy tehetséges akrobata legyen a Kaleido Színpadon, amely már gyerekkorában megbabonázta. Lekési a meghallgatást, mert eltéved a város utcáin és furcsa idegenekbe botlik, akik segítik őt, hogy elérje végül a célját, ám mégis későn érkezik és a színpad sztárja,aki nem más,  mint Sora példaképe, maga Layla Hamilton, hazaküldi, hogy itt nincs szükség ilyen emberekre.

Ken, a színpad menedzsere szintén a kaleido társulat tagja akart lenni, ám a betegsége miatt ez nem volt lehetséges. Megsajnálja Sorát és beinvitálja a színpad mögé, hogy ha már ennyit utazott ne távozzon hiába. Egy baleset következtében az egyik szereplő megsérül és Sorát állítja be a cirkusz igazgató, Kalos Eido, a lány helyére mindenki legnagyobb döbbenetére. Sora rengeteget hibázik emiatt Layla megszégyeníti és hazaküldi, de Kalos visszahozatja, mert nagy reményeket fűz a lányhoz.

Innentől lesz kemény dolga Sorának. Nem egyenes úton lett a színpad akrobatája, ezért mindenki elégedetlen vele. Folyton bántják és lenézik. Kemény munka árán vívja ki mások tiszteletét és még barátokat is szerez. Tehetségének és kitartásának köszönhetően egyre nagyobb szerepeket kap és végül Layla partnere lesz. A két lány között erős kötelék is kialakul.
Sorának az első éjszakáján megjelent a színpad szelleme, Fantom, akinek sorsa, hogy felkészítse kiválasztottját egy nagyon veszélyes manőverre, amiben már ketten életüket vesztették.

  Részek:
1. Baljós kezdet
2. Merész húzás
3. Szép remények
4. A nagy mutatvány
5. Nehéz döntés
6. A fókabébi
7. A szomorú bajnok
8. Álarc mögött
9. Bénító félelem
10. A kis hableány
11. Szomorúan vidám az élet
12. Kötéltánc
13. Viharos kiképzés
14. A vándorcirkusz
15. Szerelmi háromszög
16. Versengés
17. A csapda
18. Új családtag
19. Az új csapat
20. Rejtélyes álarcos
21. Leleplezés
22. A legendás manőver
23. Kifulladásig
24. Valamit valamiért
25. A nagy attrakció


2. évad: Layla válla megsérült a legendás manőver után, így Sora lett a színpad sztárja, de mivel őt kevésbé ismerik, ezért sokat esett a Kaleido Színpad nézettsége. Miután Layla a Broadwayen  próbál szerencsét, egy új akrobata kerül a társulathoz, méghozzá a híres-neves Leon Oswald. Nem fogadja el Sorát partneréül, lenéző és kicsinyes.
Az újoncok között van egy kiemelkedő tehetség May Wong, aki megkérdőjelezi Sora helyét a színpadon és rendszeresen párbajra hívja ki a lányt, ugyanis May szeretne lenni a következő Layla Hamilton.

Az évad csúcspontja a Cirkuszfesztivál, amelyet tavaly Layla és partnere Yuri nyert meg.  Sora és May is szeretne menni Leon partnereként, de előbbi a sötétben tapogatózik és nem úgy teljesít, ahogy azt elvárhatnánk egy Kaleido Startól. Sora végül valahogy mégiscsak eljut a versenyre, de amit ott tapasztal az döntő fontosságú. Az ármánykodás és a mások eltiprása ráébreszti a lányt, hogy valójában nem ez az ő útja. Sora egy konfliktus mentes színpadot szeretne és ehhez újra kell építenie önmagát és a motivációit. Rengeteg csalódás és kudarc után jön csak rá, hogy nem követheti a Layla által kijelölt ösvényt.

Részek:
27. Út a csúcsra (1.rész)
28. Út a csúcsra (2.rész)
29. Az új vetélytárs
30. A bajnok visszatér
31. A makacs ellenfél
32. Párbaj a jégen
33. A kis tanítvány
34. Vendégszereplés
35. A gyereksztár
36. Bátorsági próba
37. Váratlan fordulat
38. Angyalok tánca
39. A cél szentesíti az eszközt
40. Újra otthon
41. Újrakezdés
42. A jégszív titka
43. Kalandos leánykérés
44. A mosoly ereje
45. Párizsi kiruccanás
46. Régi tartozás
47. Angyali szív
48. A konok hattyú
49. Mindent a győzelemért
50. Az utolsó csata
51. Hajnali csoda



OVA 1: A sorozat első OVA-ja a Szomorú hercegnő. Rosetta, aki a világ legfiatalabb diabolóbajnoka elhatározza, hogy artista lesz és majd egykor Sorával végrehajtja a legendás manővert. Az utolsó részben Layla kisasszony hagyatékául megkapja Fantomot a színpad szellemét. Első nagy megmérettetése, a Szomorú hercegnő, ugyanis ráosztják a főszerepet, méghozzá nem véletlenül.

A történet a Hattyúk tava premiere után nem sokkal játszódik. A színpad rendezője Sora egyik legjobb barátja, Mia, akit egy festmény láttán megszáll az ihlet. A festményen szereplő nő alak kiköpött Rosetta, a háttérben levő udvari bolond pedig mintha Fantom hasonmása lenne.
Rosetta eleinte magabiztos és érzi ez a szerep neki való, de valamiért nem tud szívből mosolyogni. Fantomot sem látja már és ha valóban a Kaleido társulat tagja akar maradni, akkor meg kell találnia önmagát és a céljait.


OVA 2: A Hattyúk tava már 2 hónapja megy és a nézők kezdik összemosni Sorát és Odette-t, ezért Kalos egy új műsort tesz ki. Az Aranyfőnix tette Layla-t világhírűvé és most nem csak Sorának kell előadnia a Kaleido Színpadon, hanem Layla-nak is a Broadway-en Layla, az örök maximalista, elégedetlen az eredményével, ezért a bemutató előtt nem sokkal elindul megkeresni a saját főnixét, méghozzá két keréken, mivel azonban még Sora sem találta meg a saját főnixét elindul a keresésére May-jel és Kennel.

Layla az utazása során különböző emberekkel találkozik, akik arra ösztökélik, hogy élje újra gyermekkorát és a Sorával való kapcsolatát. Amikor Soráék rátalálnak már egy teljesen új Layla kisasszony néz velük szembe, aki kész kiadni az érzéseit és sokkal jobban tisztában van önmagával. Azzal hogy elengedte a múlt fájdalmát és sérelmeit megtalálta a főnixét, ezért képes már ragyogni a színpadon, mindezt egy hajvágással pecsételi meg, ami az új énjét hivatott szimbolizálni.
Időközben Sora is megtalálta a saját főnixét, amely még szebb és hatalmasabb, mint Layla-é.

Ez az OVA eredetileg 50 perces, de hogy passzoljon a sorozat többi epizódjának idejéhez kettészedték.


OVA 3: Ez az alkotás nem jelent meg magyarul. 3 rövidke kis történetet foglal magába, de nem a megszokott animációval. Nem is aratott sikert.



Mutatványok:

Rómeó és Júlia:
Előadják: Layla és Yuri, Leon és May
Érdekesség: Layla ebben a darabban adta elő az Aranyfőnix mutatványt, ami világhírűvé tette.
 Sora egyik előadásban sem szerepelt

Hamupipőke:
Előadják: Layla és Yuri, tündérkeresztanyák
Érdekesség: Mia, Sorával és Annával egy saját mutatvánnyal a Tripla illúzióval lépnek fel

A kis hableány:
Előadják: Layla, Sora
Érdekesség: Sora nem tudott azonosulni a karakterrel, ezért megváltoztatták.

Az Ezeregyéjszaka meséi:
Előadják: Layla és Sora

Drakula:
Előadják: May és Leon
Érdekesség: A darabban szerelmi szál van és az egész a jégen játszódik.

A hattyúk tava:
 Előadják: Leon és Sora
Érdekesség: Ebben a darabban van benne az Angyalok tánca nevű mutatvány, amely képes igazi sztárt faragni egy artistából

Véleményem:

Ez egy végtelenül kedves és aranyos kis anime. Se nem vér nem folyik, se nem a végletekbe menő harc nem zajlik benne. Csak és kizárólag szerethető karakterek vannak benne, persze kinek ez kinek az, de mindenki megtalálhatja benne a neki legszimpatikusabb szereplőt.
Főleg arról szól ez a 2 évad, hogy ha van egy célunk vagy álmunk, akkor tegyünk érte a kifulladásig. Ne érdekeljen az, hogy mindenki azt mondja, hogy lehetetlen és őrült vagy, hogyha valóban ezt szeretnéd, akkor tarts ki a végsőkig. Kitartással és rengeteg, de rengeteg kitartással mindent lehet.

Főleg fiatalabb tiniknek, olyan 14-15 éves éppen csak kamaszodó emberkéknek mutatnám meg, de nekik feltétlenül! Ugyanis ebben az animében egyszerűen annyira a végletekig mennek abban, hogy a legjobbak legyenek és hogy teljesüljön az álmuk a szereplőknek, hogy az már-már csodával határos, viszont tudjuk, hogy a való életben is vannak ilyen fanatikusok, akik a végletekig hajszolják magukat. Be kell látni viszont azt mindenképp, hogy ingyen semmit nem adnak, ha pedig a siker útja könnyű lenne mindenki elmondhatná, hogy ő sikeres. Ez van a mai világban? No no no. Emberek sopánkodnak, hogy miért nem csinálják meg ezt, meg miért nem csinálják azt. Ez az anime pedig ezeknek az embereknek mutatja az utat, hogy na tessék nézzétek mindent lehet kellő akarattal és kitartással.

Egyetlen egy bajom van csak vele és pedig, hogy kevés benne az igazi küzdés. A két évad legvégén a katartikus mutatványok előtt Sora a végletekig hajtja magát. Szerintem ezt kellett volna többször megeleveníteni az animében. No meg a kudarcok utáni felállást. Ugye nem gondoltátok, hogy a főszereplőnknek minden csudiklasszul ment, UGYE? Hát nem...a siker útja ugyanis, mint mindenki másnak a kudarc tégláival volt kikövezve. Nem adta fel, bár néha azt hittem, és ment tovább és tovább. Az a baj, hogy ezt is lehetett volna egy kicsit mélyebben tárgyalni, hogy mennyire mély ponton volt és honnan is kellett magát újra megtalálnia.

A többi szereplő sem volt egy egyszerű jellem. Layla Hamilton szembeszállt az apjával, hogy ő márpedig artista lesz nem holmi filmsztár. Anna sokáig nem tudta megnevettetni az embereket, pedig bohóc akart lenni. Mia pedig rendezőként jó párszor kudarcot vallott. Ha mélyebben belemegyünk, mindegyik szereplő többször esett el, de végül mindenki megtalálta a saját útját.
Minden egyes embernek ezt kellene, de sokan (köztük én is) már ott elakadnak, hogy mit is szeretnének igazán az élettől vagy hogy mi az amire igazán vágynak, mert ha ez megvan már csak a kellő motiváció és a megfelelő mennyiségű kitartás kell és határ a csillagos ég.


Értékelés: 5 / 4.5

Majdnem anya lettem #storytime3

Majdnem anya lettem...

Na de kezdjük az elejétől. 

A nyugalom megzavarására alkalmas mondatok következnek szóval aki bírja a vért meg a hasonló nyalánkságokat csak az olvasson tovább. Na meg az aki kíváncsi is erre :D 

Hogy mindenki megértse mit miért csináltam kezdjük ott, hogy borzasztóan görcsölős típus vagyok. Én vagyok az a cuki kislány, aki azokat a bizonyos napokat összegörnyedve és imádkozva éli túl egy csomag fájdalomcsillapítóval és még a tetejébe rendszertelen is volt. Miután 3 év szenvedés után elvánszorogtam a nőgyógyászig, ahol kiderült, hogy van 1-2 jóindulatú cisztám és ha szeretném fogamzásgátlóval kordában lehet tartani. Felrémlett előttem a véres karácsonyom szóval azonnal igent mondtam nem foglalkozva azzal, hogy ez annyira nem pozitív dolog szegény szervezetnek, de mivel nem okozott különösebb bajt, így 2 és fél évig szedtem. Mindeközben szerelem is jött az életembe meg összeköltözés, munkahely és miegymás. 

Egyszer csak április környékén elkezdtem sóvárogni egy saját kisded után. Nem tudom honnan jött vagy miért csak úgy akartam már egy bébit és mivel a szerelmem is ráállt a dologra, ezért az utolsó gyógyszeradagot még megettem, de a következő negyedévre nem váltottam ki. 

Innentől lesznek érdekesek a dolgok :/ 

2019. április 13-án kaptam be az utolsó gyógyszert, majd 18-23-ig tartott a mikulás. Onnantól kezdve elvileg már termékeny voltam a gyakorlatban pedig ki tudja. 

Sebaj a párommal nem görcsöltünk rá a dolgokra. A munkának és a fáradságnak hála nem mondanám, hogy túlzottan belendültünk volna a dolgokba szóval elég lazán kezeltük az egészet. Májusban viszont nem jött meg. Gondoltam a gyógyszer abbahagyása felborította a dolgokat a szervezetembe kell egy kis idő neki míg visszaáll és ezt a május 31-én elvégzett 2 negatív teszt is bizonyította. No de jöttek a rosszullétek meg a többi tünet amit nem részleteznék. Na majd most meg fog jönni...aha persze :D kollégák nyomására csináltam egy tesztet június 8-án, aztán még egyet és még egyet...3 teszt kellett, hogy elhiggyem, hogy pozitívat mutat. 

Pont 11-én volt egy időpontom nőgyógyászhoz el is mentem hozzá, azzal hogy pozitív lett a teszt van babám :) egy hónapot adott, hogy várjunk még mert nagyon picike. Egy hónapig maga voltam a boldogság meg a rosszullét :D Falási rohamaim voltak és vagy mindig enni akartam vagy aludni.

Július 2-án jött a hideg zuhany. Igen kicsi lány beleképzelted magad abba, hogy neked egy egészséges és boldog babád lesz? Pfff kis naiv, mert hát igen kiderült, hogy üres a petezsákom és küldtek vérvételre, majd stb stb ami ennek a menete. Én meg csak álltam ott mint akibe a villám csapott a könnyeimmel küszködve. 

Mint egy robot mentem vérvételre és kértem időpontot a altató dokihoz majd szépen haza egy baseball sapkában hogy lehetőleg ne vegyék észre a vörös szemeimet. Otthon aztán csak sírtam és sírtam. 

Éjszaka meg annyi kérdés felmerült bennem és hát a Google a barátod szóval szépen utána kerestem a dolgoknak. Sokaknak üres petezsák után a kis embryo mégis csak felbukkan. Akkor nekem is van remény, gondoltam én. 

Július 4-én aztán visszamentem a véreredményért és lemondtam az altatóorvoshoz kért időpontot, amúgy sem az én nőgyógyászom vizsgált meg, mert az épp a szabadságát töltötte és mivel a hozzá kapott időpont annyira nem volt késő (júli 26) ezért úgy döntöttem addig várok. 

Igazából fel voltam arra készülve, hogy mi fogad nagyobb valószínűséggel, de így még a reménykedés apró kis fénysugarától is megfosztottak. Továbbra is üres volt az a petezsák és tovább várni már teljesen felesleges volt. Kértem egy újabb időpontot az altatóorvostól és kaptam is máris 30-án. Elmentem és kérdezett egy csomó mindent, majd a tőle kapott papírral kellett felmennem a nőgyógyászati ambulanciára. Ottan szépen közölték, hogy már holnap be is fekhet. Szörnyen örültem neki, de hát már nem volt mit tenni. 

Július 31-én aztán feltették a laminária nevezetű dolgot, mivel még nem szültem ki kell tágítani belülről. A laminária egy méhszájtágító kis szerkentyű ha valakit érdekel olvasson utána. Tudjátok én azt szeretem az emberekben, hogy módfelett őszinték. Á csak egy kicsit kellemetlen nem fog fájni az nem rossz. Konkrétan azon csodálkoztak, hogy le bírt vinni engem a lépcsőn a doki arra a helyre, ahova be kell feküdnöm. Csak mert egy ilyen után össze szoktak esni vagy elájulni...csak úgy mondom...még hogy kellemetlen. Hát nem, rohadtul nem.

2 órán keresztül aztán éreztem azt az izét belülről, de annyira nem volt vészes. Bírtam sétálni, zuhanyozni, kimenni mosdóba. Éltem kis világom egy darabig. 

Estére már kisebb-nagyobb görcseim voltak nem igazán bírtam aludni. Számolgattam a bárányokat 1000 valameddig jutottam. Fél 3 felé aztán kimentem mosdóba, hát kiderült, hogy vérzek. Megnyugtatott a nővérke, hogy semmi gond ez normális beindult a vetélés..aha mondom remek. Tegyek be betétet nem lesz baj. 5 perc után az ágy is véres volt... 1 órás WC-n ülés után elvánszorogtam a nővérkéhez hogy csináljon már valamit, mert valahogy pihenni szeretnék. adott egy lepedőt a lábam közé. Iszonyatos tortúra következett. Utólag elmondták, hogy ez a 7 óra ameddig tartott a szenvedésem ez szülési fájdalmaknak felelt meg és az a vicces, hogy semmi fájdalomcsillapítót és folyadékot nem vihettem be a szervezetembe, mert műteni fognak 10-kor (nem csak 11-kor). A vérveszteségtől már az ájulás szélén voltam. Öklömnyi alvadt vérdarabok jöttek ki belőlem. Mire a műtőbe kerültem 80/70 volt a vérnyomásom és erre adtak altatót is. Ezután 3 órán keresztül kaptam a folyadékot vissza a szervezetembe egy branül segítségével, de a nehezén hál istennek túl voltam, aznap haza is mehettem (volna). Mivel szédültem így nem mehettem volna haza, de tényleg már csak annyi volt hogy pihenjek, azt pedig itthon is tudok. A szerelmem egy tünemény és mindenben segített amiben csak tudott. 
 Már csak a pihenés kellett írtak fel vastablettát és 3 napig csak aludtam. Utána is én voltam a zombi néni olyan 1-1.5 hétig :D 

Fél év múlva újból megpróbáljuk. A műtős doki ennyi időt mondott, hogy semmi befolyása nem lesz a következő babára. Majd szorítsatok :*

Paul Rudnick: Minden a te hibád

Szerző: Paul Rudnick
Cím: Minden a te hibád
Eredeti cím: It's All Your Fault
Kiadó: Könymolyképző (Vörös pöttyös)
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 2016
Fordította: Barthó Eszter
Műfaj: ifjúsági
Oldalszám: 280 oldal

Fülszöveg:

"Negyvennyolc órával ezelőttig Caitlin még soha: nem ivott alkoholt, nem csókolózott, nem énekelt torkaszakadtából nagy nyilvánosság előtt, és legfőképpen nem ejtett túszokat, sőt, kocsit sem lopott.

MI? LOPOTT KOCSIT?

Most börtönben ül, és nem tudja, mit mondjon: a rendőrségnek, a szüleinek, a polgármesternek, a riportereknek és a Twitter-olvasóknak.

Csak most döbbent rá, hogy:

szerzett egy orrpiercinget, és - NANE! AZ OTT EGY TETKÓ? 

Az őrült hétvégéért egyedül egyvalakit hibáztat: a híres unokatestvérét, aki valamikor a legjobb barátnője volt. Akit ez elmúlt négy évben GYÜLŐLT, de közben a szíve mélyén rettenetesen hiányzott neki. NEM, NEM IS!!!

EZ MIND A TE HIBÁD, HELLER HARRIGAN!!!"

Ráhangolódás:

"Johnnak"

"A barátság egy aranyfonál, mely egy veszekedéstől szétszakad, meglehet kötni, de a csomó megmarad" 
Nem tudom hogy vagytok vele ti, de én teljes mértékben úgy, hogy egy esélye van mindenkinek. Alapvetően én egy olyan ember vagyok legyen az akár családi, akár szerelmi, akár haveri kapcsolat, hogy ha valami megtörik nálam ott kész vége van. Nem érdekel, hogy évekig legjobb barátnők voltunk és az sem ha össze vagyunk költözve, ha megbánt, akkor ott készen van akkor megbántott. Onnantól kezdve nekem térden állva is könyöröghet, akkor sem fog érdekelni. Elég érzékeny ember vagyok ilyen szempontból ráadásul introvertált is, vagyis ha egyedül is maradok az sem fog érdekelni, de másokat hibáztatni nem fogok, azért mert nekem nem felelt meg az adott illető. Az energiavámpíroktól meg kell szabadulni. Mindenki vállalja fel az életét és a döntéseit. Másokat hibáztatni, azért mert nem úgy alakult a kis életed, ahogy te eltervezted borzasztó egy gyerekes hozzáállás. Fegyvert tartottak a fejedhez, hogy te márpedig ezt és ezt fogod csinálni? Ha a társadalomnak és minden egyes embernek meg akarsz felelni, mert ilyen tévképzeteid vannak akkor tegyed, de utána ne ríjon a szád, mert hogy mindenki csak kihasznál. Te akartál ezeknek az embereknek megfelelni, te magad és senki más nem kényszerített, hogy ez a helyes út. Aki mazochista az legyen, de csendben legyen az.
Mindenki csak a saját életéért tud felelni, de azért 100%-san.

Történet:

Két ellentétes neveltetésű unokatestvér kiskorukban nagy barátnők voltak. Az egyik egy örök lázadó a másik meg...mondjuk úgy vérbeli apáca növendék. Kiegészítették egymást egészen addig, amíg a lázadó ki nem talált egy olyan kis csínyt, amelybe az unokatesó majdnem belehalt. Ezután szülői nyomásra főleg a két barátnő között a kapcsolat eléggé megromlott. Nem beszéltek hosszú évekig. A lázadó, Heller, nagyon sikeres színésznő lett, de elindult a züllés útján, ami a nehezen felépített karrierjén üthetett volna foltot, ha nincs a prűd unokatesó, Caitlin, aki megtesz minden tőle telhetőt, hogy ne keverjen több bajt maga körül Heller.

Vélemény:

1. mondat:

"Én jó keresztény vagyok, és most a föld alá bújnék szégyenemben."

( 7. oldal)

Nézelődtem a könyvtárban a polcokon és megakadt ezen a könyvön a szemem. Minden a te hibád... kirázott a hideg, mi az hogy minden a te hibád? Mégis milyen gyermeteg gondolat ez. Mindenki a saját életéért felel és ha már egy cím így felkeltette az érdeklődésem gondoltam megnézem a hátulját. Eléggé meglepődtem és úgy döntöttem ezt muszáj elolvasnom.
Ki is vettem a könyvtárból és már hazafelé a buszon elkezdtem olvasni.
Egyetlen egy pozitív dolgot tudok kiemelni az pedig, hogy egy nagyon nagyon elhanyagolt hibára hívja fel a figyelmet. Ugyanis a minden a te hibád kijelentés alapjába véve is egy nagy butaság. Nem tehetünk másokat felelőssé a saját életünkben bekövetkezett rossz döntések következményeiért, ezt pedig ez a történet bemutatja. Sajnos Paul Rudnick eme példázatnak nem megfelelő szereplőket választott.


Képzeljük el az embereket egy madzagon és jelképezze ez a madzag a személyiségüket. A madzag egyik vége a lázadók minden és mindenki ellen folyamatosan, mind az öltözködésben mind a viselkedésben és gondolkodásban gyorsabban fogalmazva lényegében mindenben megnyilvánul a lázadó szellem és ami a legfontosabb, hogy egyáltalán nem erőltetve. Nos ez az egyik véglet a másik végén a madzagnak vannak a nos apáca növendékek, akik pontosan az ellentétei a lázadó szellemeknek.
Abban szerintem kiegyezhetünk, hogy biztosan van példa mindkettőre, de én még egyikkel sem találkoztam. Ugyanis a legtöbb ember e két véglet keverékei. Lássuk is az én példámat: bár én inkább lázadó típus vagyok és nem az a meghunyászkodó ez az öltözködésemben nem igazán nyilvánul meg, mert nem igazán tartom azt megfelelő kifejezőeszköznek, sőt még a beszédemben sem használok trágár szavakat, pusztán lázadni szoktam az értelmetlen szabályok ellen és hangot adok a logikátlanságnak.

"Volt egy legjobb barátom, de szörnyű dolgok történtek, és onnantól még nehezebben engedtem magamhoz közel az embereket. A tapasztalat azt mutatta, hogy a legjobb barát veszélyes dolog, mert mindent tud rólad. Senki sem tud úgy megbántani, mint a legjobb barátod."

Paul Rudnick úgy látta jónak, hogy a két végletet kell elővenni, s hogy végre neveket is kapjanak a lázadó lett Heller a apáca övendék pedig Caitlin. Ráadásul úgy hozta a sors hogy ők unokatestvérek méghozzá legjobb barátnők egykor. Caitlinnel történt valami kiskorában, amiért egyértelműen Hellert teszi felelőssé, sőt a történések folyamán rendszeresen az Úr szolgálólánya egy másik embert hibáztat bűneiért. A könyv egyértelmű és egyetlen tanulsága, hogy nem Heller követte el folyamatosan Caitlin hibáit, hanem maga Caitlin, ami benne is van a mondatban és egyértelműnek tűnik, de nem az.



A történet felépítése kissé vontatott, lassan indul be a cselekmény és nagyon sok az agyalgás. Caitlin szemén és gondolatain keresztül látjuk a körülötte történő dolgokat és hát egy lelkiismeretes szentfazék, még egy csóktól is egy qrvának látja magát. Elhiszem, hogy sokaknak ez egy kissé sok(k) lehet. Egy váltott nézőpont sokkal üdébbé és gördülékenyebbé tehette volna ezt az egész áramlást, de hát nem ültünk ott Paul Rudnick mellett.
Annyival szívesebben láttam volna ezt inkább filmen. Remélem egyszer előveszik és megfilmesítik, mert ha a rétestészta hosszúságúra nyújtott Caitlin monológokat kivesszük egy egész remek kis sztorit kapunk, mondjuk az is igaz, hogy rengeteg klisékel , de hát mindig lesz egy olyan embercsoport, akinek még nem lőtték le ugyanazokat a bejáratott karaktereket és élethelyzeteket.


Összességében egyébként nem rossz ez a könyv, csiszolgatni való akad rajta, de ha egy hetet ültek volna még felette lehet sikeresebb lenne, bár így sincs oka túl sok panaszra.

Utolsó mondat:

" Nem akarom megtenni, tudom is, hogy nem kéne, és teljesen biztos vagyok benne, hogy meg fogom bánni, de nem tudom megállni, visszavigyorgok rá."

Borító: 5/4

Történet: 5/2,5

Moly: 67%


AJÁNLÓ:
Azoknak ajánlom elsősorban, akiket nem fárasztanak a hosszas monológok, amelyben azt fejtegetik, hogy egy tetoválástól a pokolra lehet jutni. Caitlinnek hála tele van ehhez hasonló fél oldalakkal, de akiknek bejön rendkívül mód fog tetszeni ez a könyv.


Még több:
https://moly.hu/konyvek/paul-rudnick-minden-a-te-hibad