Szerző: Kathryn EvansCím: Több mint én
Eredetei cím: More of Me
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 2016
Fordította: Hordós Marianna
Műfaj: ifjúsági
Oldalszám: 400 oldal
Fülszöveg:
"Lehet, hogy mind szörnyszülöttek vagyunk?
Teva élete látszólag normális: suli, haverok, pasi. Otthon azonban félelmetes titkot rejteget. Tizenegy másik Tevát.
A lélegzetelállító történet tizenhat éves főszereplője egyszerre küzd a felnőtté válással és családja nyomasztó örökségével. Miféle kísértetekkel osztozunk a múltunkon? Hányféle szerepet játszhatunk? Lehetünk-e önmagunk?
Evans egy egészen különleges lány sorsán keresztülteszi fel a mindannyiunk életének mélyén ott feszülő kérdéseket."
Teva élete látszólag normális: suli, haverok, pasi. Otthon azonban félelmetes titkot rejteget. Tizenegy másik Tevát.
A lélegzetelállító történet tizenhat éves főszereplője egyszerre küzd a felnőtté válással és családja nyomasztó örökségével. Miféle kísértetekkel osztozunk a múltunkon? Hányféle szerepet játszhatunk? Lehetünk-e önmagunk?
Evans egy egészen különleges lány sorsán keresztülteszi fel a mindannyiunk életének mélyén ott feszülő kérdéseket."
Ráhangolódás:
"Minden Cukkernak a Cukiklubból.
Pusz"
Rohadt nehéz ma tizenévesnek lenni. Nem elég, hogy döntsd el mit szeretnél a következő 50 évben csinálni, hanem egyszerűen mindenhol teljesíteni kell. Manapság az érettségi elvárások az egekben. A lexikális tudás nagy többségében elavultnak tetszik, de mégis erre mennek rá az iskolák. Tudj mindent úgy is, hogy minden tudás ott van a zsebedben. Legyen két nyelvvizsgád, mert az fontos, miközben a nyelvtanárok nem tudnak megfelelő eszközökkel tanítani, mert nincs elég pénz. Mindennapos tesi, mert miért ne. Elhízott a társadalom, miközben sokaknak betétre sincs pénzük (What??) Na mindegy. Alapvetően a tizenévesektől rengeteg dolgot várnak el, ahelyett hogy önmagukat találnák meg elsősorban aztán jöhet a többi.
Történet:
Egy anya és tizenkettő Teva éldegél egy házban. Minden évben Teva szülinapján kettéválnak. Lesz egy fiatalabb és egy idősebb Teva. Mindig a legújabb "példány" él szociális életet a többiek otthon a négy fal között éldegélnek. Őket a levedlés évének hívják van 11 és 12 van 14 és 15 van Hat meg stb. A legújabb vagyis Teva a 16 éves megörökölte 15-től az iskolát és a pasiját, hát konkrétan az egész életét.
Teva próbálja megakadályozni a következő kiszakadást, ami majd a 17. szülinapján fog megtörténni. Mindent megtesz, hogy a tökéletlen életét tökéletesnek mutassa és próbálja kideríteni apja hollétét.
Vélemény:
1. mondat:
"Elrepült hat hónap"
(8. oldal)
Egy csodálatosan megkomponált fejlődésregény rendkívüli köntösben. Teva és a "másai" mind mind azt hivatottak szimbolizálni, hogy az idő múlásával mennyire megváltozik a gondolkodásmódunk és a hozzáállásunk. Bár 15 jogosan van kiakadva, de Teva már egy szinttel felnőttebben gondolkodik. Legalábbis számunkra ez egyértelmű hisz Teva szemén keresztül láthatjuk a külvilágot.
Teva határozottan próbálja megtalálni önmagát és keresi helyét a világban. Pontosan úgy, mint a legtöbb kamasz, de ez számára még nehezebb feladatnak tűnik, hisz nem sokára jön a következő Teva és belőle nem marad más, mint 16. Egy következő bezárt kismadár. Viszont a 15 éves korral határozottan beléptek a kamaszkorba így Teváéknak szinte kötelező lett lázadni és ezt meg is teszik. Addig addig kutatnak az igazság után, míg az apját is meg nem találják.
Nagyon sokszor elgondolkodtam már, hogy vajon a korábbi éneim elégedettek lennének-e vajon azzal akivé váltam (kétlem). Szívesen megkérdezném például a 15 éves énemet, hogy mivel értene egyet vagy mivel nem. Tuti veszekednénk :D mint ahogy a könyvben is veszekszik igaz ott csak a 16 éves Teva a 15 éves önmagával. Mennyire másabbak vagyunk egy év elteltével, míg a könyv azt is megmutatja, hogy a 13-14 éves énünk annyira nem is különbözik.
Igazából titkon reméltem, hogy nem valami csoda folytán lett Teva ilyen, hanem van valamelyest tudományos magyarázata. Volt is, ami tökéletesen tükrözi a mai világban eluralkodó sötétséget. Mindent a tudománynak szentelni és valahol az emberséget már réges-régen elhagytuk. Szörnyű volt olvasni azt a részt. Szembesülni, hogy bizony ehhez hasonló dolgok bizony voltak vannak és lesznek is kicsinyke bolygónkon. Teváék csak egy példa, hogy a tudomány mennyire meg tudja keseríteni a mindennapokat bizonyos érintettek számára. Tökéletes tükör a mai embertelen világnak.
Összességében nagyon jól reflektál a felnőttéválás nehézkes folyamatára, önmagunk keresésére és a kamaszokra nehezedő életpálya megválasztására. Nem mindennapi témában dolgozza fel, ami egy ebben a témában jártasabb olvasóknak felüdülés lehet.
Egy cseppet érinti a mai világ egyik fajsúlyos problémáját, még pedig azt, hogy a tudomány mennyire szabad, sőt mennyire kell morálisnak lennie. Mit engedhetünk meg mi emberek a tudomány érdekében és mit nem. Tényleg csak érintőlegesen viszont annál több kérdéssel hagyja magára az olvasót ezen témában a könyv, amit nagyon jól is tett, hisz Teván már nem igazán lehet/lehetett segíteni.
Utolsó mondat:
Teva határozottan próbálja megtalálni önmagát és keresi helyét a világban. Pontosan úgy, mint a legtöbb kamasz, de ez számára még nehezebb feladatnak tűnik, hisz nem sokára jön a következő Teva és belőle nem marad más, mint 16. Egy következő bezárt kismadár. Viszont a 15 éves korral határozottan beléptek a kamaszkorba így Teváéknak szinte kötelező lett lázadni és ezt meg is teszik. Addig addig kutatnak az igazság után, míg az apját is meg nem találják.
"Eljött az idő, hogy életre keljek."
Nagyon sokszor elgondolkodtam már, hogy vajon a korábbi éneim elégedettek lennének-e vajon azzal akivé váltam (kétlem). Szívesen megkérdezném például a 15 éves énemet, hogy mivel értene egyet vagy mivel nem. Tuti veszekednénk :D mint ahogy a könyvben is veszekszik igaz ott csak a 16 éves Teva a 15 éves önmagával. Mennyire másabbak vagyunk egy év elteltével, míg a könyv azt is megmutatja, hogy a 13-14 éves énünk annyira nem is különbözik.
Igazából titkon reméltem, hogy nem valami csoda folytán lett Teva ilyen, hanem van valamelyest tudományos magyarázata. Volt is, ami tökéletesen tükrözi a mai világban eluralkodó sötétséget. Mindent a tudománynak szentelni és valahol az emberséget már réges-régen elhagytuk. Szörnyű volt olvasni azt a részt. Szembesülni, hogy bizony ehhez hasonló dolgok bizony voltak vannak és lesznek is kicsinyke bolygónkon. Teváék csak egy példa, hogy a tudomány mennyire meg tudja keseríteni a mindennapokat bizonyos érintettek számára. Tökéletes tükör a mai embertelen világnak.
"Milyen érzés volna úgy menni reggel suliba, hogy nem az jár a fejemben, ő vajon merre mehet, nem azt nézem, hol vár rám?"
Összességében nagyon jól reflektál a felnőttéválás nehézkes folyamatára, önmagunk keresésére és a kamaszokra nehezedő életpálya megválasztására. Nem mindennapi témában dolgozza fel, ami egy ebben a témában jártasabb olvasóknak felüdülés lehet.
Egy cseppet érinti a mai világ egyik fajsúlyos problémáját, még pedig azt, hogy a tudomány mennyire szabad, sőt mennyire kell morálisnak lennie. Mit engedhetünk meg mi emberek a tudomány érdekében és mit nem. Tényleg csak érintőlegesen viszont annál több kérdéssel hagyja magára az olvasót ezen témában a könyv, amit nagyon jól is tett, hisz Teván már nem igazán lehet/lehetett segíteni.
Utolsó mondat:
"Maddy már tanulmányozza a menetrendet."
Borító: 5/4
Történet: 5/3.5
Moly: 78%
AJÁNLÓ:
Tény és való ezt a könyvet valaki vagy szereti vagy nem. Egyértelműen megosztó könyv, mert érdekes témát feszeget egy elég furcsa köntösben. S hogy kik fogják szeretni? Hát ötletem sincs...Nekem tetszett, szóval akit alapvetően minden érdekel és nyitott az új dolgokra, akkor olvassa el. Kihagyható élmény szerintem, de ha nincs jobb vagy másabb ötleted kamaszként feltétlenül ajánlom.
Több infó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése