Szerző: Stephen King
Cím: Rémálmok bazára
Eredetei cím: The Bazaar of Dab Dreams
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2016
Eredeti kiadás: 2015
Fordította: Bartók Imre, Berta Ádám, Bihari György, Hegyi Pál, Szántó Judit, Totth Benedek
Műfaj: horror
Oldalszám: 726
Fülszöveg:
"Harmincöt évvel az Éjszakai műszak című novelláskötete után a hátborzongató történetek nagymestere új elbeszélésgyűjteménnyel lepte meg Hűséges Olvasóit.
A Rémálmok bazára húsz, kötetben korábban nem közölt történetet tartalmaz, s King mindegyikhez rövid bevezetőt írt, amelyben feltárja az írások születésének körülményeit és a maga személyes motivációit.
A történetek között izgalmas kapcsolatok, közös vonások fedezhetők fel: erkölcs, utóélet, bűntudat, mit tennénk másként, ha a jövőbe látnánk vagy éppen kijavíthatnánk a múltban elkövetett hibáinkat. Némelyik novella szereplője az élete végéhez közeledve felidézi bűneit és vétkeit; mások ráébrednek, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeznek; és vannak, akik vesztükre egyenesen az ördöggel paktálnak.
King kirakodóvásárában igazán változatos a kínálat - egy autónak látszó szörny (á la Christine), egy ember, aki gyászjelentésekkel gyilkol, egy e-könyv olvasó, amely párhuzamos világokra nyit ablakot, és persze az örök favorit, az emberiség végpusztulása... Minden olvasó megtalálhatja itt a maga kedvencét - de a szerző figyelmeztet, hogy a portékáját óvatosan kell kezelni, mert "a legjobbaknak foguk van".
Ráhangolódás:
"I shoot from the hip and keep a stiff upper lip."
AC/DC
Miért szeretik sokan a horrort? Semmi logika nincs abban, hogy rajongunk, ezért a zsánerért, hiszen alapvető szükségletünk a biztonságérzet, mégis mikor horrort nézünk, akkor általában az alapján értékeljük az adott történetet, hogy mennyire féltünk vagy ijedtünk meg közben. Minél jobban megijedtünk és/vagy féltünk annál jobb volt az adott mű, már ha épp ezt az igényünket akartuk kielégíteni. De vajon miért mondunk ellent egy ősi ösztönnek és miért keressük szisztematikusan azokat a történeteket, amelyek miatt meginog a komfortérzetünk.
Olvasgattam a témában, hiszen mint horrorrajongót elkezdett érdekelni, ugyan mi a búbánatért hozom a frászt magamra, mert azonkívül, hogy mazochista vagyok nem igazán tudtam értelmesebb magyarázatot a dologra. Nos fény derült arra, hogy az ijedtség egy ősi ösztön szintén, aminek hála, hogy az emberiség fent maradt még az őskorban. Ha nem ijedtünk volna meg, akkor olyan természeti nehézségeknek is nekimentünk volna, amely sok esetben inkább a halálunkat segítette volna elő,mint a túlélést. Szóval az ijedtség fontos, de mi a helyzet a félelemmel. Alapvetően az a tudat, hogy a horror történetek nem történhetnek meg a valóságban ad egy önbizalom löketet, hogy ez velünk úgy se történhet meg, de szerencsére az agyunk kellően fogékony és mielőtt elkezdenénk rettegni, hiszen valamennyire beleéli magát az agyunk a történetbe, akkor küld egy jelet, hogy ez nem a valóság.
A horror szeretete egy elég összetett folyamat. Mindenki másért nézi és más miatt, de mindenkit mindig megnyugtat a tudat, hogy ez velünk úgy se történhet meg. King ezen regénye pontosan ezért fantasztikus. Ugyanis a legtöbb kis novella mindenkivel megtörténhet. Napokig kísérthet egy-egy történet, mert bizony nagyon életszerűek.
Történet:
Mivel ez egy novelláskötet, így egy cseppet rendhagyó módon fogom elemezni a kisebb- nagyobb történeteket.
Külön külön mindegyiknek leírom a tartalmát, amit aztán egybefűzök azzal hogy mennyire nyerte el a tetszésemet. Alatta pedig mindegyik történetet egy 5 pontos kis értékeléssel zárom, pont mint általában csak itt minden novellát egyesével.
"Készítettem neked egypár dolgot, Hűséges Olvasóm, itt vannak kirakva eléd a holdfényben. De mielőtt szemügyre vennéd portékámat, ezeket a kis kézműves remekeket, beszélgessünk róluk egy kicsit, jó? Hamar végzünk. Gyere, ülj ide mellém. Húzódj közelebb. Nem harapok.
Illetve...régóta ismerjük egymást, és gyanítom, hogy tudod, ez nem egészen így van.
Igaz?"
Véleményeim:
A 81 - es mérföldkőnél:
Erős kezdés ez a novella. Egy kicsi kocsi a főgonosz, ami mellett az úton elhaladó irgalmas
szamaritánusok megállnak és megpróbálnak segíteni. A főhős majd csak a végkifejleten bukkan fel miután az elején a vodkával kiütötte magát.
Meglepő a vége, de nem lövöm le a poén. Én még mindig tátva van a szám, hiszen nagyon nagy csattanó volt a történet megoldása. Az egyszerűségben rejlik a nagyszerűsége.
Prémium Harmónia:
Ez a történet szintén az egyszerűségében rejlik. Adott egy folyton veszekedő házaspár, akik egy nap autóba ülnek egy forró nyári napon a kutyájukkal és elmennek vásárolni. Te Szent Isten. Mindenki aki körül van legalább egy ember az becsülje meg, mert az élet véges. Nem is gondolnánk mennyire. Mindig azt szoktam mondani, hogy haldoklunk. Én is és mindenki. Persze folyton le vagyok hurrogva, hogy én még fiatal vagyok, meg miért kell ilyen negatívnak lennem. Nos kiderült, hogy ez egy mondás! Valami indiai emberke mondta, akinek most nem jut eszembe a neve, de a mondása miszerint, mikor megszületünk már haldoklunk, ehhez a történethez tökéletesen passzol. Ez a történet valami hideg zuhanyként hat az emberre, hogy bizony azt hogy lélegzik, ne vegye készpénznek.
Batman és Robin hajba kap:
Néha onnan jön a segítség, ahonnan nem is gondolnánk. Batman még utoljára színre lép, hogy megmentse Robint.
Egy apuka, aki Alzheimer-kórban szenved és a fia, aki segít neki és ápolja, ám a legsegítőkészebb léleknek is néha elkelhet egy kis segítség nem? Gyönyörűen látszódik benne az elmúlás gondolata.
A Dűne:
Az egyik legkeményebb történet. Az a tipikus gonoszság járja át, amitől kirázza az embert a hideg. Ebben a történetben is a halál a központi szereplő, olyan mintha elmennénk egy jóshoz, aki csak annyit mond hogy
szerencse, de hogy szerelemben, barátságban vagy esetleg gazdagságban lesz-e szerencsénk az a nagy kérdés. Pontosan úgy mint ebben a történetben. Csak itt egy Dűne a jós és egy név a jóslat. A legvégén meg a gonoszság a tetőfokára hág.
Az a kis görény:
A kedvenc történetem. Az a tipikus gyermeki gonoszság árad belőle aztán kiderül, hogy ez nem is annyira gyermeki, mint inkább démoni.
Talán az emberi esendőséget és türelmetlenséget óhajtja bemutatni; lehetünk akármennyire türelmesek és békeszeretők, valahol mindannyiunkban van egy pohárka, ami csak telik és telik, ahogy megy az idő, de ez a pohár előbb utóbb megtelik. Kinek hamarabb kinek később, de akkor mindenkiből előjön
az a kis görény.
A kivégzés:
Ez a történet a maga egyszerűségében nagy kincs. Nem történik más egyéb benne csak az hogy kiderül az igazság. Az a kegyetlen amit sokan nem szeretnek, mert rosszabb mint amit el tudnak képzelni. Sokan a szívmelengetőbb hazugságot választják és reménykednek benne, hogy az a valós. Bár a szíve mélyén mindenki tudja, hogy az a hazugság mégis abba ringatják magukat. A kivégzés tökéletesen mutatja be ezt az emberi gyarlóságot a lehető legegyszerűbben, de szívbemarkolóan.
Csonttemplom:
Nagyon merengős lett ez a szöveg, melyben itt-ott fellelhetőek a rímek. Mindösszesen 10 oldalnyi kis szösszenet, de annyira beleéli magát az ember az alapvető igazságokba, hogy teljesen benne ragad és nem engedi csak úgy el az olvasót.
Morál:
a pénz nagy úr. Nora és Chad már csak tudja, mert eladták lelküket az ördögnek. Fiatal házaspár, akik nem tudnak előrébb jutni a munkanélküliség miatt. Kapnak egy ajánlatot, de vajon a lelkiismeretük hagyja őket tivább nyugodni? Végülis senkinek sem lett komolyabban semmi baja és mégis. Eladták magukat ezzel pedig egy olyan folyamat kezdett el játszani a lelkükkel, ami belülről szépen lassan fogja őket megemészteni. Rendkívüli tanmese a morálról, melyet én egy kicsit túlzónak éreztem, de a lényeg benne van.
Utóélet:
Az egyik kedvencem. Meghalunk és egy köztes világba kerülünk, ahol választhatunk, hogy vagy mindent úgyanúgy csinálunk végig szóról-szóra vagy lezárjuk és végleg meghalunk. A gond csak az, hogy ha azt hisszük, hogy jobb ember lehetünk, akkor tévedünk, mert semmire sem fogunk emlékezni és végigcsinálhatjuk 10-szer 20-szor, akkor is pontosan úgy éljük le az életünket, mint addig csak talán lesz egy kis déja vu-nk.
Ur:
Az Ur az egyik legérdekesebb novellája ennek a könyvnek, bár határozottan unalmasnak ígérkezett, de aztán egy váratlan fordulatnak, nevezetesen egy e-book olvasónak köszönhetően teljesen megváltozik minden.
Nagyon érdekes kérdéseket feszeget. Nem tudom hallottatok-e már a pillangóhatásról. Bármit, amit a múltban megváltoztatsz, bármilyen kis dolog lehet, hogy a jövőben katasztrofális dolgokhoz vezethet.
Erre a gondolatra épít, méghozzá igencsak különleges módon. A Setét Torony kedvelőinek biztos megdobban a szíve.
Herman Wouk még él:
Sokkoló történet a maga egyszerűségében. Mély mondanivalót nem nagyon hagyott maga után csak a mély ledöbbenést. Van két lecsúszott szegény asszony egy jó pár gyerek, akik mivel nyertek a lottón elindulnak a világba utazgatni egy kicsit. Az egyik útszéli pihenőben egy idős házaspár éppen megérdemelt pihenőjét tartja. A történet tragikusan ötvözi a két szál útját. A hölgyek egy néma pillantással valami rettenetesben egyeznek meg.
Gyengélkedik:
Nos hát ennél a történetnél elsírtam magam. Az emberi gyarlóság és önzőség példája. Nem tudjuk elengedni azt, amit el kell. A napokban néztem a Kedvencek temetőjét és abban is pont ez az elengedéses szitu volt. A halott maradjon halott. Bár ebben a történetben nem támasztottak fel senkit...bár egy kicsit mégis.
A történet nagyszerűsége abban rejlett, hogy a legelejétől kezdve le lehetett vágni a szitut, mégis az olvasó nem igazán jön rá a dolgokra. Pedig tele van árulkodó jelenetekkel a történet, mégse gondoljuk, hogy ez a szerető gondoskodó férj ilyen beteg ember lenne, de mégis...és itt jön egy kis társadalmi torzítás, hogy mennyire nem akarjuk a fájdalmas valóságot befogadni az elménkbe. Helyette inkább a sokkal örömtelibbnek érződő hazugságba burkolózunk. Pedig nem másokat csapunk csak is önmagunkat. Önmagunk ámítása talán az egyik legveszélyesebb dolog a világban.
Blokád Billy:
Sajnos a rengeteg baseball-os kifejezéssel nem lehet sok mindent kezdeni, azoknak akik nincsenek benne ebben a sportban, de a történet még így is eléggé élvezhető maradt. Simán belesorolható egy jó kis sci-fibe, melynek a történet végén egy váratlan fordulat van.
És hát mire is tanít ez a történet? Az egyik legjobb mondanivalója van számomra ennek a novellának. Senki nem az akinek látszik. Egy naiv kislánynak kinéző hölgy is kemény életutat hagyhat maga után, egy odaadó családapa is lehet erőszakos és alkoholista és egy visszafogott, nagyszerű srác is lehet sorozatgyilkos.
Miszter Cukifalat:
Hahhh mennyiszer képzelik el az emberek a halált. King bácsi megöregedett és ez érződik a novelláin is.
Két öregember az idősek otthonában beszélget. Az egyik szkeptikus, de miután bekövetkezik, amit mondott a másik is hinni kezd. Aztán megjön Miszter Cukifalat és elviszi a showt.
Tommy:
Ehhez a történethez nem tudok mit hozzáfűzni. Szintén a halál és az elmúlás téma.
A kínok zöld istenkéje:
Nagyszerű, nagyszerű. A gyarló ember példája, aki azt hiszi egy kis pénzzel megszabadulhat a kíntól. Elméletem szerint ez a történet a remény elvesztéséről szól. Arról az időszakról, mikor elvesztjük a hitünket és szó szerint átadjuk magunkat a kínnak. Pedig egy kis reménykedés ránk férne.
Az a busz egy másik világ:
Az emberi nemtörődömség. A közönyösség, mikor érzelemmentesen figyeljük a világ tragédiáját és nem foglalkozunk azzal a szörnyűségekkel, ami körülvesz minket. Egyszerű, de nagyszerű történet.
Gyászjelentések:
Erről a történetről a Halállista jut eszembe. Csak hogy mindig bajom volt ezzel a sztorival. Egy logikai buktatót felfedeztem benne és nem hagyott nyugodni. Nos ez a novella kielégíti ezt a buktatót, de valami rettenetes módon. Alapvetően a gyászjelentések megfelel egy halállistának, de a halál tudjuk, hogy nem válogat. Nos a Gyászjelentésekben szerepelt nevű embert utolérte a végzete, de vajon csak egy embert hívnak így? Szegény Halál honnan is tudhatná, hogy a Gyászjelentéseket író személy pontosan kire gondol?
Részeg tűzijáték:
Az egyik kedvencem. Egyszerűen nem bírtam letenni míg a végére nem értem, mert érdekelt a végkifejlet. Adott egy anya és a fia, akik nyertek egy kis pénzt a lottón így élik boldog napjaikat. Ám a gazdag szomszéddal elkezdtek tűzijátékkal játszani és hát addig jár a korsó a kútra míg el nem törik.
Rettentően tanulságos történet. Az emberi gőg, hogy megmutassuk, hogy mi mennyire megtehetünk bizonyos dolgokat nem számolva a következményekkel. Sajnos azt a világot mutatja, amelyben pénzen mindent és mindenkit meg lehet venni.
Nyári mennydörgés:
A legeslegjobb maradt a végére. Két öregember és egy kutyus egy megtépázott világban.
A legijesztőbb az egészben, hogy ettől mi magunk olvasók is berezelhetünk. Komolyan, ilyen posztapokaliptikus helyzet bármikor bekövetkezhet ebben a pattanásig feszült világban, amelyben élünk. Ha a nagyhatalmak egyszer csak úgy döntenek, hogy akkor ideje bevetni a vegyi fegyvereket, akkor Isten óvjon minket.
AJÁNLÓ:
Stephen Kinng rajongóknak egyenesen kötelező! Na meg azoknak is persze, akik a horror zsánerét szeretik. Hozzám a pszicho thrillerek állnak közel így a könyvben is inkább a gondolkodtatóbb és a pszichére hatóbb típusokat kedveltem, de van véresebb novella is azoknak, akik azt kedvelik.
Egyebek:
https://moly.hu/konyvek/stephen-king-remalmok-bazara
Szerző: Elizabeth Lenhard
Érdekes az emberi agy, amikor barátságról van szó...Nos amióta úgy a felnőtt szférába tartozok (munkás ember haha), azóta egyszerűen nem találok valakit, aki tiszta szándékkal közeledne irányomba. Mindig csak azért keresik fel szerény személyem, mert nekik kell valami vagy segítség, vagy meghallgassam a bajaikat, de hogy megkérdezzék, hogy hogy vagyok vagy valami az már luxus. Egyszerűen ez annyira elszomorít és pontosan ezért hiányoznak az iskolás évek. Sokkal őszintébbek voltak az emberi kapcsolatok, mint ahol most vagyok. Lehet hogy ez máshol másképp van, én ezt tapasztalom.
Határozottan gyerekeknek szól. Felnőtt fejjel unalmas, így az első rész vontatott a cselekmény, sőt nincs is. Nem is lehet nagyon semmit mondani erről a könyvről. A sorozat nagyon híres volt és remélhetőleg a könyveket olvasták rendesen. A könyvekhez híven sokkal jobban ki volt fejtve az egész, bár gyerekesek a párbeszédek. Sosem értettem miért kell a gyerekeket gyerekesnek gondolni. Na szóval biztos értitek. Az egyik legérdeklődőbbek és legeslegjobb befogadóak a gyerekek, olyan az agyuk, mint a szivacs, amin persze nem szabad csodálkozni, mert rengeteg rengeteg dolgot kell megtanulniuk, de ha nem tanítjuk őket meg a dolgokra konkrétan baszhatják a szivacs agyukkal. Na ez a könyv is valami agyhalottnak tekinti a gyerekeket és azt hiszi gügyüke párbeszédekkel és nulla történésekkel sokkal befogadóbbak lesznek a célközönség számára.
