Mivel a blogomra felkerült egy olyan sorozat, ami történelmi személyeket vonultat fel, így felkeltette az érdeklődésemet ezen személyek élete. Az egyik ilyen Szulejmán szultán, aki 46 évig uralkodott.
Szulejmán az Oszmán Birodalom talán a legismertebb és legdicsőségesebb szultánja volt. Az általa alkotott törvények nagyon sokáig szolgálták a birodalmat. Sokat tett az oktatásért és az építkezéseit a legszebbek közé sorolják.
Korai évek:
1494-ben született Trabzonban, apja, a későbbi I Javuz Szelim hercegi tartományában. Édesanyja Ayse Hafsa, Szelim kedvenc ágyasa, akitől már Szulejmán előtt volt 3 lánya. Gyerekkorában édesanyja felügyelte taníttatását. Szulejmán éles eszű fiatal volt, aki 6 nyelven beszél és kitanulta az ékszerkészítést is.
15 évesen elhagyta Trabzont és apját. Nagyapja II. Bayezid Caffa tartományába helyezte.
Nem sokkal később II. Bayezid nem Szelimet nevezte meg örökösének, ami egyet jelentett Szulejmán és Szelim halálos ítéletével, a törvények értelmében. Szelim ezt nem hagyhatta, ezért a janicsárok támogatásával fellázadt. A lázadás sikeres volt Szelim elfoglalhatta a trónt, Szulejmán pedig Manisa tartományának élére került.
Manisai tartózkodás:
Nem fogadták kedvesen Szulejmánt, hiszen a nép szemében nem volt más csak egy áruló herceg fia végül kénytelenek voltak belenyugodni a helyzetbe. Édesanyja 3-szor annyi fizetést kapott, mint Szulejmán, Szelim valószínűleg így mutatta ki szeretetét. Szulejmán egyik nővére is ott volt, Beyhan.
A 7 éves Manisai tartózkodás alatt 2-szer kellett irányítania a Birodalmat, miközben apja háborúzott. Edirnéből tette mindezt és ott ismerkedett meg Pargali Ibrahimmal is 1514-1515 között. Vele tért vissza Manisába, ahol legendás barátságuk megkezdődött.
A szafavidák ellen vonult Szelim, de nem járt sikerrel. A janicsárok ennek nem örültek és megfenyegették Szelimet, hogy Szulejmánt látnák szívesen a trónon. A legenda szerint Szulejmánnak az apja egy mérgezett kaftánt küldött, aki gyaníthatott valamit, ezért egy szolgával próbáltatta fel. A szolga meghalt, Szulejmán pedig, anyja tanácsára visszahúzodó életet élt Manisában. Ez jó taktika volt Szelim ellen, ám ezt a pasák úgy értelmezték, hogy Szulejmán alkalmatlan az uralkodásra.
Szulejmán legidősebb gyermekének, Mahmudnak, a születési helye bizonytalan, Manisaban, Caffaban és Isztambulban is születhetett1513-ban. A hárem 17 nőből állt. ágyasok, kalfák, háremszolgák. 4 ágyas neve maradt fenn. Yasemin, Hubeh, Server és Mahidevran. Előbbi 3 5 aspert kapott, míg Mahidevran csak 4-et, nem igazán tudni miért, csak találgatások vannak. Mahidevran fia előtt Szulejmánnak születhetett egy Raziye nevű lánya és egy Ahmed nevű fia is. Mustafa 1515-ben született, majd 1518-ban egy Murad nevű. Szulejmán háreme megduzzadt és valószínűleg ők követték Szulejmánt Isztambulba.
Trónra lépés:
I. Szelim 1520. szeptemberében hunyt el daganat, mérgezés, köszvény vagy valamilyen fertőzés következtében. Szulejmán azonnal Isztambulba vonult szűk kíséretével, akik oda is értek szeptember 30-ra. Anyja december 18-án érkezett, a hárem többi tagja 1521elején.
Megérkezése másnapján hivatalosan is szultán lett. Apját eltemették és elrendelte, hogy sírja fölé türbént és mecsetet építsenek.
Kifizette a trónralépési jutalmat a katonáknak.
A díván vezetőihez nem nyúlt, de manisai hű embereit posztokkal ruházta föl.
Európa más országaiban örültek Szulejmán trónra lépésének, hiszen úgy gondolták egy jámbor természetű ember ül a trónra az agresszív apa után. Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Szulejmán nem mutatta, de nagyratörő tervei voltak és egy Nagy Sándor féle világbirodalmat akart létrehozni. Ezt a lehetőséget apja, Szelim tette lehetővé, hiszen egy teli kincstárat és egy biztos alapokon nyugvó birodalmat adott át a fiának.
A pasái nem tisztelték az ifjú szultánt, ezért Szulejmán belülről szétbomlasztotta a dívánt. A fővezír ellenfeleit kezdte támogatni, az egyik nővérét, Beyhant, is kiháziasította az egyikükkel, így a fővezír hatalma meggyengült, ezért leváltotta mindenki döbbenetére helyére Pargali Ibrahimot nevezte ki, akinek semmilyen politikai tapasztalata nem volt.
Magánélete:
Hercegsége alatti életéről már említést tettünk. Szulejmán betartotta az egy ágyas egy fiú törvényt,így Mahmud, Mustafa, Murad más anyáktól születtek. II. Mehmet hozta ezt a döntést elkerülve azt, hogy egy ágyas túlzott hatalomra tegyen szert. A legidősebb fiú anyja volt kiemelt státuszú, de egyikbe se volt Szulejmán szerelmes.
Hürrem: Amikor Szulejmán trónra lépett egy olyan ajándékot kapott, amely végigkísérte egész életében és a birodalom számos szokása is megváltozott a hatására. Nem lehet tudni ki ajándékozta a ruténiai ágyast, Roxelénát, de annyi bizonyos, hogy 1520.10-1521.01 közt kaphatta. Mire Szulejmán háreme a fővárosba ért Roxeléna már terhes volt. Szulejmán egy elég zűrzavaros időszakban kapta a lányt és nem tudni, hogy azonnal beleszeretett-e de egyből tűz lobbant köztük. A lány vidám természetét egyből megkedvelte az uralkodó és el is nevezte a kedvencét Hürremnek. Nem turbékolhattak sokáig, ugyanis Szulejmán 1521 tavaszán hadjáratra indult. 1521 augusztus végén - szeptemberben meg is született Hürrem első gyermeke, Mehmed. Szulejmán távollétében valószínűleg az anyja Hafsa adott nevet a gyermeknek. Szulejmán 4. fiaként szinte semmi esélye nem volt a trónra.
A pestis tombolásának "hála" meghalt a 8 éves Mahmud, Raziye és a kis Murad. Mahidevan lett az első asszony ugyanis ő és fia is túlélték a járványt, illetve Hürrem és a gyermeke is.
Szulejmán hazatérve nem gyászolhatott sokáig, mert miharabb gondoskodnia kellett trónörökösökről.
Szulejmán itt törte meg először a hagyományt (1 ágyas 1 fiú), mert ismételten Hürremet kérette. Idővel egyre többet tudtak beszélgetni, mert Hürrem török tudása egyre jobban fejlődött, így lelkileg is egymás támaszai lehettek nem csak testileg. Hamarosan megszületett Mihrimah, akit gyorsan követett Szelim, Abdullah és Bayezid. Néhány év szünet után kései gyerekként született a testileg torz Cihangir. Szulejmán már közel járt a 40-hez és legidősebb fia, Mustafa, 16 éves volt, készen arra hogy ő maga is örökösöket nemzen, ezzel Szulejmán teljesítette a dinasztia túlélésére vonatkozó kötelezettségét.
A Valide szultána halála után Hürrem lett a szultán támogatója és partnere. Politikai kérdéseket is megvitatott vele és kinevezte a hárem élére. Utóbbi döntéséhez a Hatun rangú Hürremet Szultána rangra kellett emelni, ezért Szulejmán létrehozta a Haseki rangot.
Eddig csak a szultán gyermekei lehettek szultánák meg a Valide Szultána. A Haseki Szultána ranggal Hürrem már elég magas rangon volt a hárem irányítására, és hogy ezt a döntést nyomatékosítsa, feleségül is vette, amire II Mehmed óta nem volt példa.
Szokás szerint, ha egy herceg szandzsákba (tartományba) vonult, az édesanyjának kötelessége volt vele menni és segítenie a fiát. Hürrem szultánának, mint a hárem irányítójának, ezt nem kellett. Isztambulban maradhatott Szulejmán mellett. A hercegekkel pedig a nevelőjük ment. A rengeteg megváltoztatott szokás miatt az emberek azt gondolták, hogy Hürrem szultána egy boszorkány, emiatt sem lett népszerű a rengeteg adakozásai és jótékonykodási ellenére.
Hürrem 1558-as halálával a szultán mély depresszióba esett és a halálos ágyán megígérte, hogy nem néz más nőre. Be is tartotta az ígéretét. Haláláig gyászolta szeretett feleségét. Éveket öregedett pár nap alatt. Támaszai Mihrimah volt és két unokája Ayse Hümasah és Hümasah.
A gyermekei: Mihrimah és Cihangir álltak hozzá a legközelebb. Előbbi anyja halála után átvette a helyét és ő lett a szultán legfőbb támogatója, még politikai kérdéseket is megvitatott vele. Mihrimah szerencsés helyzetben volt, férje helyzetének hála édesapja közelében élhetett Isztambulban.
Cihangir testi deformitása miatt soha nem versenyezhetett a trónért, így Szulejmán igazi apa-fiú kapcsolatot tudott kialakítani. Rendkívült tanult herceg volt, inellektuálisan talán ő volt a legalkalmasabb a trónra. Szulejmán sokszor vitte a hadjárataira, hogy tanácsaival segítse őt.
A többi fiával nem tudott ilyen szoros kapcsolatot kialakítani.
Legidősebb fiában, Musztafában, apja vonásait vélte felfedezni, legfőképpen, hogy őt is szerették és támogatták a janicsárok. Kapcsulatukat megmérgezte a gyanakvás és a félelem, aminek Musztafa 1553-as kivégzése vetett véget. Apja attól tartott lázadás készül ellene. Sokak szerint valóban bűnös volt, mások szerint csak a körülmények, illetve, hogy Hürrem, Mihrimah és férje, Rüstem, intrikáinak áldozata lett.
Szulejmán kedvenc trónörököse Hürrem első gyermeke, Mehmed, volt. Nagyon ígéretes herceg lehetett, Szulejmán összes erényével és Manisa kormányzójaként bizonyította rátermettségét. Sajnos fiatalon Pestis vagy más járvány áldozata lett. A szokásokkal ellentétben nem Bursában, hanem Isztambulban lett eltemetve, ráadásul a szultán egy mecsetet is építettet, ami egyetlen hercegnek sem épült addig. A saját magának készült komplexumát adta a fiának, ami merész döntés volt, hiszen közel az 50-hez már nem lehetett hosszútávra tervezni abban a korban.
A 2 középső fiával nem volt szoros a kapcsolat, de egyértelműen Szelim állt közel az apjához. Ő ötvözte Szulejmán és Hürrem összes jó tulajdonságát. Okos, érzékeny és intelligens volt, na meg nem kifejezetten ambiciózus a trónért. Alkoholproblémái akkor váltak csak komollyá mikor már szultán lett.
Bayezid ellenben Hürrem és Szulejmán negatív tulajdonságait hordozta. Jó szívű és tisztességes volt, de makacs, hirtelen haragú és agresszív. Az apjával való ellentétet Hürrem igyekezett csitítani, de halála után Bayezid támogató nélkül maradt. Szulejmán sosem választott fiai közül, egyiküket sem nevezte meg örökösnek, de Bayezid 1559-es lázadása után, illetve, hogy utána a perzsa sahhoz menekült megbocsáthatatlan volt, pedig a vereség után meg lett volna bocsátva Bayezidnnek, ő ennek ellenére menekült el, hiszen a lázadás során az apjuk Szelimet támogatta. Hosszas tárgyalások és nagy összegű kifizetések után Bayezid visszakerült Oszmán földre és az apja a fiaival együtt kivégezte. Így Szelim maradt az egyetlen örökös.
Más fontos emberek:
A korábbi szultánok háreme a régi palotában volt, ám az anyja, Hafsa, miatt elkezdte felújítani a Topkapi háremét. Édesanyja már nemköltözhetett be, de Hürrem a fiaival elsőként igen.
Hürrem és Hafsa mellett még 2 nő volt, akik közel álltak a szultánhoz. Az egyikük féltestvére Sah-i Huban, a másik Gülfem Hatun, aki nem ágyas volt, hanem egy magas rangú hárem tiszt, akivel Szulejmán baráti viszonyt ápolt. Pargali Ibrahim a gyerekkori barátja állt még nagyon közel hozzá és egykori barátja Kasim pasa. Élete utolsó szakaszában unokái Ayse Hümasah és Hümasah gyakran látogatták és közel állt Szelim fiához is, a későbbi III. Murad is a kedvenc unokája lehetett.
Az elmúlt évek és katonai hadjártok:
Szulejmán 46 évig uralkodott, ez idő alatt számos reformot vezetett be. Megújította az oszmán törvényeket többek közt védelmezte a muszlimok jogait is. Törekedett arra, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő legyen. A katonáinak is fizetniük kellett mindenért és mindenhol. Korát meghazudtoló módon korszerűsítette a közigazgatást. Támogatta az iskolákat, számos intézmény épült a korában. Költőként támogatta az irodalmat és szerette az építészetet, filozófiát.
Szulejmán maga vezette legtöbbször a hadjáratait. Legfontosabb győzelme Belgrád és Rodosz meghódítása volt, emellett kiterjesztette a birodalmat a Közel-Keletre és Észak-Afrikára is, sőt még az Indiai-óceánon is állandó jelenlétük volt.
Ahogy az egészsége egyre gyengült úgy maradoztak el a hadjáratok is, folyamatosan köszvénnyel küzdött. 1540-es évektől már rendszerint a halál szélén volt, de mindig felépült. 1550-től már pasáit küldte hadjáratra, ami a janicsároknak egyáltalán nem tetszett, ezért támogatták Musztafát, mint erős fiatal herceget a szultán ellenében. Ez is egy ok volt, ami miatt még jobban romlott a kapcsolatuk.
Musztafa 1553-as kivégzés után a szultán sokkal gyanakvóbb lett ezt tetézte Hürrem 1558-as halála és Bayezid herceg 1559-es lázadása.
1560-as évekre árnyéka lett önmagának. Mindig igazságos volt, ám az utolsó éveiben túlontúl kegyetlen is lett.
Halála:
71 évesen 1566-ban hadjáratra készült a Magyar Királyság ellen. Feltehetőleg érezte már a halált és méltóképpen le akarta zárni hosszú és dicső uralkodását.
1566 április 29-én aztán elindult az állapota ellenére lovon, amit a városok között lecserélt hintóra, de a településekre akárhogy is érezte magát lovon, méltósággal vonult be.
1566 augusztusában megérkeztek Szigetvárra, de ekkor már nagyon rossz állapotban volt az uralkodó, így a sátrán belül követte az eseményeket. A legenda szerint egy napon a katonái elé állt és még utoljára bátorította őket. Szigetvár azonban nem akart elesni. A védők nem tudták, hogy a szultán az életérél küzd. Szeptember 7-én nem sokkal Szigetvár eleste előtt a szultán meghalt. Mehmed pasa titokban tartotta, hogy ne csökkenjen a harci kedv. Szulejmánt Szigetváron temették el, a közelmúltban szállítottak haza Isztambulba saját komplexumába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése