Darren Shan Rémségek ​Cirkusza

Szerző:Darren Shan
Cím: Rémségek Cirkusza
Eredeti cím:Cirque du Freak
Kiadó: Sztalker csoport
Kiadás éve: 2019
Eredeti kiadás: 2000
Fordította: F. Nagy Piroska
Műfaj: fantasy
Oldalszám: 194 oldal
Film: igen

Fülszöveg:

(mivel ennek a kiadásnak nem volt fülszövege, ezért egy másik kiadó fülszövegét rakom ide.)

Darren Shan átlagos iskolásfiú mindaddig, amíg meghívást nem kap a Rémségek Cirkuszában, míg nem találkozik Madame Octával, az idomított pókkal… míg szemtől szembe nem kerül az éjszaka teremtményével… Darren és barátja, Steve, halálos csapdába esnek. Darrennek alkut kell kötnie az egyetlen személlyel, aki megmentheti Steve életét. Csakhogy ez a személy nem ember. Őt csak a vér érdekli. 

 „Lenyűgöző könyv… fordulatokban gazdag meséje felkelti az olvasó kíváncsiságát a folytatásra.”

 J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője

Ráhangolódás:

Elgondolkodtatok már azon, hogy a legjobb barátotok egy pszichopata? 

Pedig amúgy sose lehet tudni. A legártatlanabb arc is takarhat egy sorozatgyilkost. Tudom persze nagyon nehéz nem a külső alapján ítélkezni, hiszen ez belénk van kódolva, de bizony ez csalóka. A legmézesmázosabb ember is verheti otthon a feleségét és a legjámborabb ember is viselkedhet a 4 fal között úgy mint akinek nincs ki a 4 kereke. 

Az élet nekem megtanította, hogy a látszatnak soha ne higyjek és ne vonjak le következtetéseket pusztán a külső alapján, hiszen volt dolgom olyan emberrel, akiről tudtam, hogy nem 100-as mégis sokan annak hiszik, mert manipulálja az embereket, miközben az otthonában kicsit sem olyan mint aminek mondja magát. 

Próbáljatok meg a saját érdeketekben nem a külsőségek alapján ítélkezni. Figyeljetek az apró jelekre és ne kezdjetek ki sohase egy pszichopatával. 

Történet:

Darren Shan a húgával és szüleivel élt egy kisvárosban. Alapvetően rendes gyerek csak a barátja egy nagyon fura és erőszakos fiú. Steve Leopardnak nincs egy barátja sem Darrenen kívül. 

Egy nap Steve tudomást szerez egy különleges vándorcirkuszról és szerez is két jegyet magának meg Darrennek. Nagyon ijesztő dolgokat hallani a cirkuszról, de a fiúkat ez csak még jobban lelkesíti és el is szöknek az éjszakába, hogy láthassák a produkciót.

A cirkusz be is váltja a hozzá fűzött reményeket. Mindenféle mutáns jelenik meg a színpadon: szakállas nő, hűtőszekrényni ételt elfogyasztani képes óriás, végtagjait levágva azt újranövesztő nő, kígyótestű és -nyelvű fiú, sőt még egy igazi vérfarkas is, akinek a megjelenése majdnem botrányba fulladt, de végül valami csoda hatására a halálos seb is begyógyul. Darrennek mégis legjobban Larten Crepsley előadása tetszett, hiszen egy hatalmas pókkal bűvészkedik és Darren imádja ugyanis a pókokat. 

Kiderül, hogy a pók gazdája egy vámpír és Steve jómaga is az akarna lenni, de Crepsley visszautasítja mondván, hogy rossz a vére és gonosz. Darrent ez sem tántorítja el, hogy elhozza a  pókot. Innentől kezdődnek a bonyodalmak, bár Darren ügyesen bánik a pókkal egy baleset következtében Steve-t megcsípi ezzel halálra ítélve csak Mr Crepsleynek van ellenszere a pókcsípésre. A vámpír végig tudta hol van a pókja és kész segíteni Steve-nek ha Darren az inasának áll, azaz őmaga is vámpírrá válik, de ehhez nagy árat kell fizetnie. 

Véleményem:

1. mondat

"Világéletemben odavoltam a pókokért." 

 

Életem legfájdalmasabb napjaiban került kezembe ez a könyv. Gyorsan is haladtam vele sajnos. 

Éppen evégett újra is kellett olvasnom, mert nem sok minden maradt meg. Másodjára még jobban lenyügözőtt könyv. Tetszett a világa, a szereplői, a nyelvezete.

Poket könyvként olvastam. Kórházba sok mindent kellett vinni és ez még belefért a táskámba. A betűk mondjuk nagyon picikék, de ez a kialakítás ilyen.

A történet szerintem azért is tetszett annyira mert a főhős egy tök átlagos gyerek, átlagos családdal. A barátja egy kissé kettyós de hát mindenkinek kell lenni valami dilijének. Szegény srác csak rosszkor volt rossz helyen. Illetve tán annyi furcsaság van a főszereplőnek, hogy nagyon odavan a pókokért. Egyébként a főhősünk neve megegyezik az írójéval. Ő is Darren Shan. 

Nem kiválasztott, nem rendelkezik különleges képességekkel, nem valami leszármazott semmi ilyesmi. 

Szerencsére (vagy épp nem kinek mi) a szerelmi szál teljes egészében nincs jelen, sőt kb 3 szereplő van a cirkuszi mutatványosokon kívül, aki női karakter, részben ezért is nagyszerű választás akár fiúknak is. Remekül tudnának azonosulni a főszereplővel, hiszen amellett hogy átlagos srác, képes bármeddig elmenni a barátaiért, vállalja tetteinek a következményeit és ugyanolyan szófogadatlan és kíváncsi mint bármelyik éppen kamaszkorba lépő fiú. A főszereplő drámája pedig felnőtt fejjel is könnyeket csalhat a szemünkbe, hiszen a család mindenkinek fontos (legalábbis jobb esetekben). Talán egy fiatal elmét is jobban emlékeztetheti arra, hogy vannak véges dolgok is az életben es becsüljük meg amink van, addig ameddig tehetjük.

A kötet szembe megy a klasszikus vámpírokról szóló történetekkel, de szerencsére nem romantizálja el őket. Szerintem a megfelelő egyensúlyt teremti meg amikor még nem vérengző gyülőlni való fenevad, de azért nem mindennap futna velük össze az ember és inna meg velük egy kávét.

A helyszínek nem voltak annyira kihangsúlyozva mégis a szemünk elé tudott tárulni az üres utca vagy éppen a kihalt temető.

Az egyik legfontosabb dolog van központi szerepben a könyvben, mégpedig a barátság. Darren és Steve között megvolt a dinamika. Jól kiegészítették egymást, de azt éreztem, hogy míg Darrennél ez a barátság sokkal kiforrottabb és elmélyültebb Stevenél pedig csak felszínes. Minden emberi kaocsolat a bizalmon kell alapulnia és ez a szereplők közt nem volt meg. Én a legjobb barátomról soha nem feltételezném azt hogy ártani akarna nekem a könyvben viszont sajnos ez vezet a konfliktushoz. Nyilvánvaló, hogy mindez csak a sértett fejében van és azt vetíti ki a barátjára, de ezzel egy olyan lavinát indít amit nehéz lenne megállítani és a későbbi kötetek ezt be is bizonyítják. 

A saját egónk és önzőségünk vakít el ilyenkor. Talán ez a könyv egyik legfőbb tanulsága is. Nem szabad feltétlen a szemünknek hinni és hallgassunk a józan eszünkre ne csak az érzelmeinkre. 

Utolsó mondat: (spoileres)

"Hátat fordítottunk a síroknak, 

és elindultunk...egymás mellett, a vámpír és az inasa...

a sűrű, sötét éjszakába. "

Borító: 5/3,5 (a trilógiai kiadás)


Történet: 5/5



Moly: 87% 






KINEK AJÁNLOTT:

12+-os korosztálynak. Vannak benne eléggé horrorisztikusabb dolgok és gondolom nem szeretnénk traumatizálni sem magunkat sem gyermekünket. Fiúk lányok egyaránt élvezhetik. Fantasy elemekkel tarkított, szóval az ezt kedvelők is élvezni fogják. 




További infók:

https://moly.hu/konyvek/darren-shan-remsegek-cirkusza#

Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg

Szerző: Antoine de Saint-Exupery
Cím: A kis herceg
Eredeti cím: Le Petit Prince
Kiadó: Sztalker csoport
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 1943
Fordította: Dunajcsik Mátyás
Műfaj: ifjúsági
Oldalszám: 174 oldal
Film: igen

Fülszöveg:

(mivel ennek a kiadásnak nem volt fülszövege, ezért egy másik kiadó fülszövegét rakom ide.)

A varázslatos szépségű meseregény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról. A második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve 1946-ban jelent meg és indult világhódító útjára. Azóta több tucat nyelvre lefordították, számos magyar kiadást is megért, készült belőle opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk.

Ráhangolódás:

Nagyon fontos lenne , hogy gyermeki szívvel és lélekkel higgyünk a világban.Míg gyerekek vagyunk, addig érezzük, hogy minden lehetséges, de elkövetkezik a felnőttkor és az életünk átmegy egy monoton, depressziós, napról-napra tengődő létté, amelyet nem is igazán hívnék életnek.
Vajon miért következik be ez? Talán a sok csalódás, ami addig ért bennünket, talán a példák amiket láttunk. Igazából nem is fontos csak az, hogy felismerjük azt, hogy már nem élünk azzal a gyermeki tisztasággal és hittel mint egykoron. Nekem sem könnyű, de nap mint nap igyekszem úgy élni, hogy minden napom maga a csoda és a lehetőségek tárházával rendelkezem, hogy eljussak a céljaim felé, amelyek bármekkorák is, teljesíthetőek, mindössze arra van szükség, hogy újból felfedezzük a gyermeket magunkban és önmagunkba vetett hittel és bizalommal vessük bele magunkat az életbe és nem a létbe.

Történet:

Az író elmeséli, hogy  gyerekkorában látott egy képet, amelyen egy óriáskígyó épp elnyel egy vadállatot. A kisfiút ez megihlette és lefestett egy kígyót gyomrában egy elefánttal a kígyó így kívülről hasonlított egy kalapra. A fiú legnagyobb bánatára senki nem ismerte fel a kígyót. 

Felnőtt korára pilóta lett.

Az író éppen a Szahara fölött repült, amikor a gépe meghibásodott, ezért kényszerleszállást kellett végrehajtania.  A vize egy hétre volt elegendő és teljesen egyedül volt a hatalmas homoktenger közepén. Egyik éjszaka így magányosan hajtotta álomra a fejét és reggelre igencsak meglepődött mikor egy furcsa hangra ébredt, ami azt kéri tőle rajzoljon egy bárányt. Az író felkapta a fejét. A gyerek nem tűnt se szomjasnak, se olyannak mint aki eltévedt. 

Megkérdezte tőle is a kalapot, mire a kisfiú közölte, hogy neki nem egy kígyó által megevett elefánt kell, hanem egy bárány. 

Így találkozott az író a kisherceggel. 

Elkezdtek beszélgetni. A kisherceg a B-612-es bolygóról jött és oda akarja elvinni a kis báránykát, mert nagyon magányos volt és akart egy barátot, ám a kisherceg elkezdett aggodalmaskodni, hogy mi lesz ha a bárány minden növényt megesz a bolygóján, mert akkor a virágjának is vége lesz. Az író egyre türelmetlenebb ugyanis nem halad a gépe javításával, ezért van hogy ingerültebben beszél a kisherceggel. 

A fiú mégis folytatta a beszélgetést és beszámolt neki a rózsájáról, de az nem beszélt szépen a kisherceggel, aki emiatt úgy döntött felfedezi a körülötte lévő bolygókat. 

A kisherceg aztán sorra látogatja a bolygókat találkozik egy parancsolgató királlyal, majd a hiúval, az iszákossal, az üzletemberrel, a lámpagyújtogatóval és a geográfussal, aki a Földre irányítja és levonja a következtetéseit miszerint a felnőttek nagyon furcsák. 

Elkápráztatja a kisherceget a Föld nagysága és színessége. Ezen a bolygón találkozik a kígyóval, egy virággal, megtapasztalja a visszhangot, számtalan rózsával, egy rókával aki megtanítja neki a barátságot, egy váltóőrrel, egy kereskedővel és végül természetesen az íróval, de nem sokára vissza kell térnie a kis hercegnek a bolygójára.

Véleményem:

1. mondat

"Hatéves koromban egyszer láttam egy csodálatos

képet egy könyvben, ami az esőerdőről szólt, és

Igaz történetek volt a címe." 

 

Elsősorban azt kell tisztázni ezzel a művel kapcsolatban, hogy rengeteg síkon játszódik. Vagyunk egyrészt a jelenben, aztán a pilóta gyermekkorában, majd a kis herceggel történt közelmúlti eseményeket idézzük fel. Néha kicsit belegabalyodtam, hogy akkor most mi a jelen, de alapvetően lehetett követni a történeteket. 

Szerintem a kis herceg az írónak, avagy a pilótának, a gyermekkori énjét szimbolizálja. A sivatag közepén elkezdett hallucinálni és az egyik ilyen lázálmának a közepette jelent meg a kis herceg, mint aki segíthet átvészelni a sivatagban töltött időt.  Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a  gyermekkor sok tekintetben könnyebb mint a felnőttkor és talán az író ezt a naivitást és önfeledt játék örömet akarja visszahozni az utolsó napjaira. Több minden is alátámasztja ezt az elméletet, de talán az egyik legjobb példa, hogy amikor az író kicsi volt a rajzába senki nem látta bele a kígyó által lenyelt elefántot. A befásult felnőttek mind csak a kalapot látták. 

A pilóta kezdetben észre sem veszi, hogy a kis hercegnek milyen "komoly problémái" vannak, hiszen éppen azon van, hogy ne haljon meg a sivatagban. A kis herceg viszont próbálja a pilótát a saját problémájára érzékenyíteni bármennyire is abszurdnak tűnik nekem ez. Van egy ember aki azért küzd, hogy ne száradjon ki és valahogy megmeneküljön a mindenféle rosszabbnál-rosszabb haláltól és van egy kisfiú, aki ezzel szemben egy teljesen bagatell dolog miatt aggódik és fel van háborodva, hogy az ő "problémái" semmibe vannak véve. 
Rettenetesen idegesítő helyzet. Nyilván nem szabad a másik problémáját ledegradálni semmilyen szinten sem, hiszen egyáltalán nem tudhatjuk, hogy a másik hogyan éli meg magában az érzéseit, de fontos lenne még a gyerekeknek is tisztában lenni azzal, hogy nem ők a világ közepe és hogy a saját problémájuk mindig fontosabb lesz az egyénnek mint az egyénen kívüli világnak.

A másik konfliktus, amit felfedeztem a műben az az anyagiassággal kapcsolatos. Az egyik felében azon anyagias emberek állnak, akik annyira a pénzt hajtják, hogy csak a látszat dolgokra mennek. Roppant felszínes személyiségük addig tart míg mérhetőek a dolgok, míg annak a bizonyos tárgynak vannak mérhető paraméterei és a szellemi dolgok vagy épp az elvont, érzelmi síkon zajló folyamatok már nem érdekli őket. A kis herceg pont ezért igazán mély bizalmi alapot csak a rókával és a kígyóval tudott kialakítani. Az emberek közül egyikkel sem.

A kis herceg ruházata szerény és egyszerű. Zöld, már majdnem igénytelenül kinéző pizsamaszerű ruhában járja a bolygókat, ahol a szebbnél szebb és pompásabb felnőttekkel találkozik, akik adnak a külsejükre ezzel is a gazdagságot és a külsőségeket preferálva. Mégis a kis herceg az egyszerűsége ellenére egy erős személyiségű gyerek. Hirtelen döntéstől vezérelve otthagyja a kényeskedő rózsáját, ám a róka felhívja a figyelmét arra, hogy egy kapcsolatot hosszasan kell felépíteni és mindkét félnek kell csiszolódnia a másikhoz. Felelősséggel tartozol azért akit "megszelídítesz", nem dobhatod csak úgy el ha már eleged van belőle vagy ha épp megunod. Nem hiába van a legtöbbször idézve ez a rész, hiszen sokszor mi magunk sem értékeljük a másikat és csak a hibáit látjuk gyakran a szépségét a kapcsolatnak nem. A rózsa és a kis herceg kapcsolata egy házasságra is kivetíthető és talán az író is ezért írta bele mintegy magát is emlékeztetve, hogy van neki egy felesége, akihez felelősséggel tartozik. 

Az egyik furcsasága a műnek, hogy a korlátolt felnőttek majdnem mindig valami bölcsességet mondtak a kis hercegnek, amit nekik nem kellett volna tudniuk, hiszen azt csak egy mély érzésű ember képes megérteni és elfogadni hogy így működnek a dolgok.

"Hát akkor ítélkezzél saját magadon – mondta a király. – Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."

Utolsó mondat:

"Legyetek jók hozzám, és ne hagyjátok, 

hogy tovább szomorkodjak: gyorsan írjátok meg, hogy visszatért..."

Borító: 5/3,5 (a trilógiai kiadás)


Történet: 5/4.5



Moly: 93% 






KINEK AJÁNLOTT:
Bárkinek :) 







További infók:

https://moly.hu/konyvek/antoine-de-saint-exupery-a-kis-herceg