Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok

Szerző: Bohumil Hrabal
Cím: Gyöngéd barbárok
Eredeti cím: -
Kiadó:  Sztalker csoport
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 1973
Fordította: Varga György
Műfaj: dráma, líra
Oldalszám: 196 oldal
Film: igen

Fülszöveg:

(mivel ennek a kiadásnak nem volt fülszövege, ezért egy másik kiadó fülszövegét rakom ide.)

"A ​Gyöngéd barbárok nem igazi dráma. Sok minden van benne, ami ellene dolgozik. A legfontosabb, hogy Hrabal apró képekben látja a világot. Nem a drámai összeütközésekre kíváncsi, hanem azokra az emlékekre, amelyek valaha a hősök egyéniségét kialakították.A három egykori jóbarát – Vladimír, Egon és a doktor – felidézi huszonöt évvel ezelőtti önmagát. Az önmegvalósítás mámoros hitét, a világ birtokba vételének sodró lendületét. A Gyöngéd barbárok forrását a líra táján kell keresnünk: például a regény festő hőse, Vladimír olykor vérrel fröcsköli be vásznát, (egyébként Vladimír Boudník (1924-1968) alapozta meg a cseh mail-artot, mikor a negyvenes évek végén az általa alapított explosionalismus nevű művészeti irányzat manifesztumát, különbözô technikákkal készült műveit postai úton terjesztette, majd 1960-ban elkészítette elsô igazi képeslapját). Vladimir, a vasmunkás és „explozionista” festő, a „gyöngéd barbár”, nem mértékletes, „az élet apró örömeivel” eltelt kispolgár, hanem az egész világra szomjazó fausti alkat. Csak épp a világgal szerelembe vegyülni képtelen Fausttal ellentétben, neki nem kell eladnia lelkét az ördögnek. Egyedül is boldogul. Született hedonista, kisujjában van az életélvezés tudománya."

Ráhangolódás:

Mivel a könyvben levő 2 novellát körülöleli a körülöttünk levő mocsoknak a feldolgozása, ezért úgy döntöttem, hogy arról beszélek, én hogy éltem túl a nehéz éveimet.
Sokan, mint ahogy a könyvben is, az italhoz nyúlnak. Feledteti a bánatot, csak nem nálam...olyan mennyiségben amelyben képes vagyok alkoholt inni, más már belehalt volna, valószínűleg.
Szóval az alkohol kizárva. Próbáltam a cigarettát is, hogy elfojtsam azt a keserűséget és miegymást, ami szintén nem jött be. Félre ne értsetek nem a számtalan ellenérvemnek köszönhetően, amit felhozok a dohányzás ellen minduntalan, ha megkérdezik, hanem hogy a várva-várt placebo hatást nem tudtam elérni vele, hisz emberek százezrei nyugodnak meg a cigarettától, ami nem más csak placebo, de működik csak hasonlóan mint az italnál nem nálam.
Kicsit drasztikusabb módszerhez is folyamodtam, amivel egyébként a könyvszereplők is élnek csak ők kicsit sikeresebbek is voltak benne, ami végülis megoldotta volna a nehézségeim 100%-át, de erősebb volt a bizonyos emberek irányában a szeretetem, mintsem elhagyjam őket.
Úgyhogy maradtam annál, hogy ha elviselhetetlen a lelki fájdalmam, azt tegyük hozzá hogy rettenetesen önostorozó személy vagyok, akkor fizikai fájdalommal kibillentem magam ebből. Erre a drasztikus lépésre ritkán kerül sor és az elmúlt 3 évben nem is nagyon volt rá példa.

Történet:

Túlságosan zajos magány:

Hanta egy papírbegyűjtőben dolgozik. A hentesbolti papíroktól kezdve a klasszikus irodalmi kincseken át, mindent bálába présel, de nem kapkodja el a munkáját, hisz az ő bálái igazi remekművek. Gondosan ügye arra hogy minden általa készített papírkupacba kerüljön egy-egy irodalmi kincs, akár egy festmény, akár egy könyv formájában.

Szabadidejében sörözik és olvas, meg persze elmélkedik a nyugdíján, miszerint akkor sem hagyja abba a papírok préselését. Az évek alatt felhalmozott pénzén megveszi a présgépet és majd otthon is csinálja azt, amit 35 hosszú éven át minden nap, azokból a könyvekből, amelyeket felhalmozott az otthonában. Retteg tőle hogy egy nap a 2 tonna könyv ráesik és az irodalom áldozata lesz.

Hanta tanúja lesz a Porosz Királyi Könyvtár pusztulásának, aminek a könyvei a szeme láttára mennek tönkre, látja a kommunisták kegyetlen könyvszelektálását és látta a Nagy Prést is, ami hamarosan fölöslegessé teszi az ő és hasonlóak munkáját.

Gyöngéd barbár:

Vladimír mindennapjait ismerjük meg. Festeget  és folyamatosan érdekes kalandokba keveredik melyet a piával köt össze. Egon Bondy a harmadik tag nem érti és irigyli két barátját akik mindig valami érdekes dolgokat hoznak össze. 

Vélemény:

1.mondatok:

"Harmincöt éve dolgozom a papírgyűjtőben, és ez az én 

love storym."

"Amikor Vladimír késő éjszaka hazatért a munkából, a

csodálatos látogatásaiból és találkozóiból, ruhástul bújt az ágyba 

Libenben, az Örökkévalóság gátja 24. alatt."

Ezt a két történetet nem lehet külön véleményezni, hisz szinte ugyanaz amiről szólnak; az életigénlés és piálás. Hrabal nagyon beletrafált a kornak a jellemzőire. A szocializmus mint olyan a mai ember számára elképzelhetetlen mégis nagyon nagy kultusza van a mai napig Hrabalnak. A művein keresztül az író azt mutatta meg, hogy a szocializmusban is lehet boldogan élni.

"Ez az én esetem, pont így rakom

 magam össze én is hetente egyszer."

A karakterek gyakran mondanak általános bevett igazságokat és bölcsességeket. Nekem ez egy kicsit visszásnak hatott, hisz a hrabali figurák mindennapi embereket hivatott mutatni, akik nos...nagy általánosságban elmondható, hogy nem éppen IQ-huszárok és az a vicces az egészben, hogy ezek a nagy bölcselkedőek gyakran rendkívül primitív humorral és bujasággal próbálják elviselni a szocializmus nyújtotta mindennapi életet és törekednek a boldogságra a sanyarú körülmények ellenére is.

"Olyanok vagyunk mint az olajbogyó,

csak összetörve adjuk ki önmagunk legjavát."

A Gyöngéd barbárra a naplószerű fogalmazás a jellemző és mivel Hrabal a saját emlékeit és egyéb forrásait használta fel írása közben, így ez az írása eléggé szuggesztíven hat az olvasókra. A másik történet, a Túlságosan zajos magány is, de az máshogy. Abban inkább a vizualitás hat az emberre eléggé mélyen és az ebből levont következtetések, míg a Gyöngéd barbárban ugye Vladimír mint ténylegesen élő, létező személy van jelen, aki egy olyan életigenléssel fordul a világ felé, amelyet mindannyian megirigyelhetnénk. 

"Mindannyian ugyanazon a szexhajón utazunk, de mindenki 

a maga erotikus lobogója alatt hajózik."

Nos az a helyzet, hogy a könyvnek csak egyetlen egy hibája van, de a kutatómunkámnak háa ezt Hrabal kb egész életművére kivetíthetnénk. Ez pedig nem más mint azt, hogy idejétmúlt. A szocializmus már lecsengett, nincs aktualitása és a hrabali karakterekkel így már nem is igazán tudunk azonosulni. Van még persze pár generáció, akik képviselik a kultuszt, de a fiatalabbak, mint jómagam is nem látok mást benne csak egy letűnt kornak a szeletét, de a karaktereket problémáit és nehézségeit már nem bírtam úgy magamra venni, mint az abban a korban levők és ez az igazi és kb az egyetlen hibája is a könyvnek. 

Utolsó mondatok:

" És így azt sem láthattam, azt sem hallhattam, 

hogyan viharzott ás polkalépésben az én két cigánylánykám

egy-egy cigányba karolva balról jobbra a Károly tér parkján, 

és hogyan tűntek el a homokkal felszórt sétány fordulójában, 

valahol a sűrű bokork mögött."

"És igaza volt, az őrködő anya szép igazát hirdette, mint ahogy 

Vladimír azok igazát bírta, akik a képzőművészetben 

előttünk járnak, mint ahogy nekem is, aki a szerencsétlenségtől

lesújtva mozdulatlanul feküdtem a szobám közepén, igazam

volt, s igaza volt Zbinek Fiserré átváltozott Egon Bondynak 

is, aki az udvar rakétakilövőállványról mennydörögte

a maga igazát Libenben, az Örökkévalóság gátja 24.alatt..."

Borító: 5/5


Történet: 5/4


Moly: 88%

KINEK AJÁNLOM:

Ezt a pontot némileg már megfogalmaztam. No de összeszedve, aki kíváncsi a szocializmusban élő kisemberek problémáira és arra, hogy azt a rendszert miképpen lehet boldogan elviselni, annak mindenképpen ajánlom. Az idézetekből is látszik, hogy egy mester az aki írta, de sajnos idejétmúlt, de bizonyos érdeklődési és kíváncsisági faktort ki tud vele elégíteni. 

Még több:

https://moly.hu/konyvek/bohumil-hrabal-gyonged-barbarok

Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója

Szerző: Csáth Géza
Cím: Egy elmebeteg nő naplója

Eredeti cím: -
Kiadó: Sztalker csoport
Kiadás éve: 2019
Eredeti kiadás:  1978
Fordította: -
Műfaj: pszichológiai
Oldalszám: 176 oldal
Film: Igen

Fülszöveg:

(mivel kifejezetten ennek a kiadásnak nincs fülszövege, ezért egy másik kiadás fülszövegét rakom ide)

"E ​század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait."

Ráhangolódás:

Az elme játéka félelmetes. Sokan bele sem gondolnak abba, hogy mennyire megvicceli az agya az embert. Mindenre és mindenkire visszavezethető a kobakunkban lezajló folyamatok, de az elkényelmesedett világunkban vajmi kevésbé használjuk a határait. 

Mind a mai napig van felfedezetlen terület az agyban. Számomra egyszerűen elképesztő, hogy az embereket mennyire meg tudja téveszteni a saját gondolatai/érzései. 

Talán azért erre a könyvre esett a választásom, mert nem olyan régen néztem a Viharszigetet és az Álomháborút. Mind a két filmben az elme hatalma téveszti meg mind a nézőt, mind magukat a szereplőket. 

Egy mondattal  mondanám el azt a tapasztalatot, amit leszűrtem a történetekből:

Az agyunk félelmetes mire képes!

Történet:

Bevezetésképpen megismerkedünk a pszichológiai esetek fajtáival és kialakulásával, majd G. kisasszony feljegyzései következnek.

G. kisasszony történeteket írt az elmegyógyintézet komor falai közt. A betegsége miatt egy teljesen más világképet alakít ki magának, melyben egy bizonyos Lény szerepel, aki a "villanyos energia" segítségével irányít minket embereket. G. kisasszonyt kiválasztotta és felfedte a kilétét neki, majd befolyásolja a gondolatait, vágyait, tetteit. Ezzel a "Lénnyel" magyarázza meg a "nem normális" viselkedését.

A könyv végén analizálják a beteget és megtudhatjuk, hogy G. kisasszony milyen "betegségben" is szenved. 

Véleményem:

1. mondat:

"Azon átalakulást, amelyen a pszichiátria újabb időben

átmegy, főleg oly irányú beható klinikai kutatásoknak

köszönheti, amelyek nem egyedül az élénkebben előlépő 

tünetek mérlegeléséből, hanem a betegség egész lefolyásának, 

kezdetének és kimenetelének megítéléséből indulnak ki."

Valószínűleg soha az életben nem olvastam volna el ezt a könyvet ha nem kerül ki Poket formában...sajnos van bennem egy kis gyűjtői véna (RIP pénztárca).

Ez a könyv rádöbbentett arra, hogy mennyire de mennyire sebezhetőek vagyunk az agyunk által. G. kisasszony egy ép elméjű ember volt aztán egyszer csak problémái akadtak az életében. Döntéshelyzetbe került és úgy akart választani ahogy az önnön erkölcse nem engedte és ezért megalkotott egy világképet magának, ahol a saját tetteinek a felelőssége átruházódik egy manipulatív Lényre. 

Ha ez valóban így történt...nos különösen érdekes. Nyilvánvaló, hogy minden emberben van egy természetes védekező mechanizmus, de elképesztő számomra, hogy ez ennyire erőteljesen tudja befolyásolni a világnézetünket és a környezetünket. 

Gizella, avagy G.kisasszony, egész részletes leveleket írt a Lényről és arról hogyan manipulálja a tetteit és főleg a vágyait. Nos az kiderült, hogy csapnivaló pszichológus lennék, mert kerestem egy elmebeteg nő feljegyzési közt az értelmet és elsiklottam afelett a tény felett, hogy a nő milyen korban élt és hogy tulajdonképpen annyira intelligensen fogalmaz, hogy az ember azt hiszi valami szekta könyvét olvassa, mert annyira részletes és okosan megírt. G. kisasszony egy rendkívül intelligens asszony lehetett, aki a kor és saját maga erkölcseinek köszönhetően az agya kitalált egy újszerű valóságot. Megdöbbent...., de nem annyira mint a vége. 

A könyv végén ugyanis az orvos ad nekünk magyarázatot G. kisasszony gazdag világnézetére. Hihetetlen számomra, hogy milyen részletesen kidolgozták az egészet. Minden kis részlet a helyére került, minden mozzanatot megmagyaráztak. 

A nyelvezet az, amely miatt rendkívül lassan haladtam az olvasással. Ez a könyv nem egy leányálom. Nagyon nagyon sok benne az idegen kifejezések és az orvosi szakszavak, a végével együtt kerek egész, de én sokkal jobban örültem volna ha nem a végén kapunk magyarázatot, hanem részletesebben kifejtve az ok-okozati dolgokat már egy kisebb rész után is le lett volna írva, hogy mit miért írt a kisasszony és hogy most milyen apropóból írja le a páciens a dolgokat.

Összességében egy tanulságos történet volt a számomra és nem tudok már az emberi agyra másképp tekinteni, csak mint egy hatalmas hazugsággenerátorra, ami bármikor kreálhat nekünk egy nem épp normálisnak nevezhető világképet.

Záró mondat:

"Segítség nélkül sohase érhettem volna el az

adatgyűjtésnek azt a relatív teljességét, amelyet elérni így

módomban volt."

Borító: 5/5


Történet: 5/4


Moly: 78%

KINEK AJÁNLOM:

Nehéz nyelvezetű és nagyon analizáló típus jellemzi, szóval csak elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a pszichológia és bepillantást akarnak egy elmebeteg fejébe.

Még több:

https://moly.hu/konyvek/csath-geza-egy-elmebeteg-no-naploja

 

Isaac Asimov: Alapítvány

Szerző: Isaac Asimov
Cím: Alapítvány (Alapítvány 1.)

(Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum IV)

Eredeti cím: Foundation
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2018
Eredeti kiadás: 1951
Fordította: Dr. Sámi László
Műfaj: Sci-fi, krimi
Oldalszám: 893 oldal
Film: Nem

Fülszöveg:

"A ​Galaktikus Birodalom tizenkétezer éve áll fenn békében. Úgy tűnik, a civilizáció virágkorát éli, de ez csak látszat: a matematikus Hari Seldon rámutat, hogy a Birodalom stabilnak hitt rendszere omladozni kezdett, és semmi nem állíthatja meg széthullását. A pszichohistória, az embertömegek viselkedését kutató tudomány segítségével azonban lerövidíthető a bukást követő sötét korszak.
Létrejön az Alapítvány, hogy a történelem elkövetkező viharaiban őrizze a civilizáció lángját. Véghez lehet vinni a Seldon-tervet, és fel lehet építeni egy Második Galaktikus Birodalmat a régi romjain?

Isaac Asimov robottörténeteivel és az Alapítvány-sorozattal örökre beírta magát a science fiction klasszikusai közé. Bár a trilógia közel hetven éve jelent meg először, máig olvasók millióinak meghatározó élménye. Generációk nőttek fel rajta, és írók, tudósok tucatjaira hatott. Majdnem ötven évvel az eredeti magyar megjelenés után új fordításban, javított formában, mégis az eredeti kiadások szellemiségében, összegyűjtve nyújtjuk át a magyar közönségnek, hogy egyesek újra, mások most először elmerülhessenek Asimov grandiózus és időtálló történetében."

Ráhangolódás:

"Édesanyám (1895-1973) emlékének ajánlom"

Belegondoltam a napokban abba, hogy mennyire elpuhult a társadalom, ráadásul eszembe jutottak azok az emberek, akik évszázadokkal megelőzték a korukat. Persze most is vannak okos emberek, de annyira kiemelkedő intelligenciájúak nincsenek.

Tesla, Da Vinci....kicsit utánuk olvastam és elrettentett, amiket megtudtam. Most itt nem részletezném hisz az interneten bárki rá tudna keresni, mégis...eszméletlen, ha őket egy terembe zárnák és végtelen pénzt meg energiát adtunk volna nekik, lehet már felfedeztük volna a galaxisunkat és rengeteg olyan probléma lenne megoldva a Földön, amit ma elképzelhetetlen már, hogy vissza lehet fordítani. 

Nos egy ilyen okos emberről szól maga az Alapítvány egésze. 

Történet:

Egy ígéretes matematikus ismerkedik a Trantor bolygóval. Hari Seldon hívta meg magához, hogy segítse a nagy matematikus és pszichohistórikus munkáját, de valamiért ez sokaknak nem tetszik.

A kutatásban ugyanis az szerepel, hogy az egész Galaktikus Birodalom össze fog hullani és darabjaira szakadni néhány száz éven belül. 

Mint valami modernkori időjós, kiszámolta, az elkövetkezendő évezredeket és azt is, hogy ha ő és tudósai megalkotják az Enciklopédiát, akkor jó pár ezer évre le lehet csökkenteni azt a barbár időszakot, amelyet leginkább a sötét középkorhoz lehet hasonlítani, ám a központban nem nézték ezt jó szemmel így a tudósok és a többiek úgy intézték, hogy a lehető legtávolabbi bolygón a Terminuson folytathassák az Enciklopédiát. 

50 év múlva azonban a Birodalom pereme leszakad. A Terminus elveszíti a kapcsolatait a császárral és ki van szolgáltatva a körülötte levő tartományoknak. A bolygó lakóinak csak egy céljuk volt: befejezni minél hamarabb az Enciklopédiát, de ez a terv nagyon hamar meghiúsulni látszik a külső fenyegetettség miatt. Ezt csak egy ember sejtette, de Seldon helyretett mindenkit, majd egy új kor köszöntött be a hit által. 

Közel harminc év elteltével megerősödni látszott a tudás általi hit akármi. A gépezetekkel "játszadozó" embereket istenítették és a tudás köré fanatikus szekta  létesült, amely erősebb volt a gépeknél is. 

Seldon egy felvételen keresztül gratulált, hogy sikeresen is túlélték a 2 válságot, de ne legyen senki elbizakodott, hisz ahogy a múltban úgy a jövőben is el fog bukni a vallás. Ugyanis ahogy terjeszkedni akart a Peremvidék a kisebb királyságok rájöttek a dolgokra és saját vallást hoztak létre, ám a kereskedéssel még ők sem számoltak. 

Véleményem:

1.mondat:

"Gaal Dornicknak hívták, és igazi vidéki srác volt, aki azelőtt még

sohasem látta a Trantort."

Volt egy időszak amikor mást sem hallottam csak Asimov így, Asimov úgy. Történt tehát, hogy beszereztem az Alapítvány-trilógiát, hisz nem hagyhattam ki. Az az igazság, hogy Asimov könyveit szinte lehetetlen sorrendbe tenni és összegezni, de én most mégis ezt szeretném csinálni. Mindegyiket számba veszem és megcsócsálom, hogy a temérdek könyvel én és akár mások is tisztában legyenek.
Asimov már nem mai gyerek 1992-ben búcsúztunk el tőle, akkor még meg sem voltam, mégis...rettenetes mennyire előre látta a történelmet és a "politikát".
Nos hát akkor eme hatalmas fantáziával megáldott ember könyvét vegyük górcső alá.

"Az egyenesség kifizetődő, különösen, ha hírhedten ravasz vagy."

Asimov igen jelentősen otthagyta lábnyomát az irodalomban. A tudományos fantasztikus műfaj egyik első és legnagyobb alakja, aki az Alapítvány trilógiával lett világszerte ismert.
A trilógia első kötete az Alapítvány, mely leteszi az alapköveit egy nagyszerű univerzumnak, amit még Asimov sem sejthetett, hogy  mekkora lesz is a jövőben.
Mindenesetre azóta a egyik leghatalmasabb könyves univerzumként tartják számon, amelynek az egyik legelső darabja ez a könyv.

Röviden tömören ez a könyv egy nagyon okos matematikus és pszichohistórikus elme munkásságnak beérni látszó gyümölcse. Egy hatalmas birodalom a bukás szélén áll és igyekszik a nem megakadályozható barbár időszakot lerövidíteni. 

Eszméletlen az, hogy mennyire párhuzamba állítható a könyv a mai modern világgal. Ugyanazok az emberi jellemek, ugyanazok a problémák Seldon professzor előre látta a matematika segítségével a dolgokat és megtervezte, hogy minden aszerint működjön. Én ezt egyszerűen alig hiszem el. Az olvasókban felmerülhet, hogy az egészet csak kitalálta az öreg. Néha megjelent ilyen holografikus módon (persze ezt is kiszámolta mikor kell) és tájékoztatást adott az ottani helyzetről. 

Igazság szerint Seldonon van a legnagyobb hangsúly az egész könyvben pedig csak az első fejezetekben él. A Terminus bolygóra már nem jut el. 

" Galaxis-szerte eluralkodik majd a 

mának élés, amikor csak az számít, amit

 az ember az adott pillanatban megkaparinthat magának."

Ez a könyv felépítése valami zseniális. mindig jött valami probléma, melyet egy adott ember mindig megoldott. a történelemre pedig ez a periódikus rendszer összeomlás is jellemző volt, de Seldonunk úgy intézte mindig, hogy az Alapítvány kilábaljon a helyzetekből. 

Egyetlen negatívumként talán csak azt tudom mondani, hogy hiányolom a főszereplőket. Félre ne értsetek Seldon valamennyire az, de inkább csak a háttérből irányító alak és nem egy igazi főszereplő. Mégsem irhatom ezt teljes mértékben a könyv hibájára, hiszen közel 100 sőt jóvall több évet foglal magában, amit persze egy ember nem tud "túlélni". 

Seldon neve mégis rendszeresen visszatér, hiszen ezt az egészet neki köszönhetik az emberek. Én ezt nem írom a könyv hibájára, de sokan sokkal okosabbak mint én igen mégpedig azt, hogy nincsenek az embereken kívül más értelmes faj sőt értelmetlenebbek se, de van itt még valami az, hoyg Asimov szereplői nem túl mély karakterek. Szerintem ez nem így van. 

Lényegében az Alapítvány inkább a párbeszédekre fókuszál, ami érthető is tulajdonképpen, mert abban az időben, amikor Asimov tevékenykedett nem magán a karakteren volt a hangsúly, hanem azon hogy az emberek a technika által milyen magaslatokba tudnak jutni, s hogy ez a fényes csillag akár milyen gyorsan tud lehullani, ezért érthető is, hogy Asimov inkább a fejlődésre  helyezte a hangsúlyt és nem az emberi tulajdonságok elmélyítésére, amelyet nem is igazán tudtunk volna értékelni, hiszen az időugrások miatt hamar meg kellett válnunk egy-egy "ideiglenes főszereplőnek" titulált embertől, akiket én személy szerint kedveltem, mert rendkívül okosak voltak és egyből meglátták a rendszer problémáit és Seldon eszközeivé tudtak válni.  

"Az erőszak a gyengék végső menedéke."

Összefoglalva, bár a ma embere már talál benne úgymond "hibákat" ez a könyv a maga nemében zseniális és akinek ez bejön elkezdi csorgatni a nyálát a további történésekre. 

Záró mondat:

"De majd az utódaim megoldják azokat az új problémákat

ahogyan én megoldottam ezt a mostanit." 

(314. oldal)

Borító: 5/5 (a trilógia kiadása)

Történet: 5/4.5

Moly: 93% (trilógia), 91% (csak az Alapítvány)

KINEK AJÁNLOM:

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik az ilyen tudományos fantasztikus műveket pl.: Start Trek, Star wars stb. Kicsit tudományosabb az Alapítvány. Sokkal több benne a matek/fizika, de erősen gyanítom, hogy ha a példák először könyvben írták volna meg azok is hasonlóak lennének. Egy lehetséges jövőt ábrázol, akit ez érdekel semmiképpen ne hagyja ki, mert korszakalkotó volt ebben a műfajban.

További infók:

https://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-alapitvany-trilogia