Bartók Imre: A patkány éve

Szerző: Bartók Imre
Cím: A patkány éve (Virágba borult világvége 1)
Kiadó: libri
Kiadás éve: 2013
Műfaj: horror

Fülszöveg:

"Mintha ​ezt a helyet már kezdettől fogva azért építették volna, hogy kísértetvárossá váljon. Lehetséges, hogy a történelem óramutatója milliókat söpörjön el ilyen hirtelen, ilyen elképzelhetetlenül rövid idő alatt? Lehetséges, hogy ez az egész hormonburleszk, ez a kicsinyességből, félelemből és szeretetfoszlányokból összeálló biofiziológiai nagyüzem egy csapásra semmivé váljon?
New York, a „világok keresztútja” hamarosan egy globális bioapokalipszis kiindulópontjává válik. Az örökké nyüzsgő városban azonban ez egyelőre csak egy magányos, megkeseredett rendőrfelügyelőt aggaszt, aki hiába próbál valami rendszert felfedezni a növénnyé változtatott családok, brutális csonkolások és megmagyarázhatatlan terrorcselekmények kavalkádja mögött. Ám a rendszer létezik, és legfőbb motorjai Karl, Ludwig és Martin, a három különleges képességekkel rendelkező óvilági gondolkodó. Miközben egyre közelebb kerülnek vezetőjük, a csábító és titokzatos Cynthia terveinek megvalósításához, kétségbeesetten próbálják leplezni egymás és a világ előtt saját elméjük széthullását – de vajon meddig sikerülhet ez egy olyan világban, ami nekik köszönhetően épp most fordul ki önmagából?
Bartók Imre könyve szédületes sodrású akcióregény, költői szépségű próza, kozmikus látomás a világvégéről, egyúttal megejtő diagnózis a barátság erejéről és a személyiség totális kiszolgáltatottságáról."

Ráhangolódás:

Valamiért nekem erről a könyvről a terrorizmus jut eszembe. Na és hát azokat meg végképp nem értem. Főleg az iszlamista terroristákat, akik az istenük nevében ölnek. Na hát az úgy okés is lenne, de random belehajtani a tömegbe? Vagy felrobbantani 1-2 helyet, mert miért ne? De abba nem gondolnak bele, hogy ott is lehetnek hívők, akik Allahot imádják? Most mindenkinek az juthat az eszébe, hogy biztos megbeszélik...de ezt meg erősen kétlem, mert nem hiszem, hogy olyan szervezettek lennének. Nekik csak a gyilkolás számít még úgy is ha van 1-2 áldozat. 

Na de vannak az olyanok, akik azt vallják, hogy megérett a világ a pusztulásra. Az emberi faj már annyira elkorcsosult, hogy muszáj valakinek tennie valamit, hogy ez ne így legyen.

Szerintem is egyébként már annyira torz lett a világunk, hogy az már undorító, de nem kell senkinek kezébe  vennie a dolgokat. Az emberek szép lassan ki fogják magukat irtani és már ennek a folyamatnak az előestéjén vagyunk. Legalábbis szerintem. De főhőseink nem ezt vallják ők inkább a radikálisabb megoldás hívei.

Cselekmény:

Egy szekta szerű banda úgy dönt, hogy az emberekből egy élő organizmust csinál. Ennek a folyamatnak a kiötlője a szekta vezére Cynthia neki van három segédje, akik a feladatokat végigviszik. Tömegmészárlás és gyilkosság persze a botanika segítségével. Csatlakozik hozzájuk még egy tag, a fiú. Ők öten próbálják meg átformálni New York képét és egy másik új világot létrehozni egy már nem emberi fajjal.

A rendőrség nagy erőkkel próbál fényt deríteni azokra, akik képesek az emberekből növényeket gyártani, de sajnos elkésnek vele.

Értéklelés:

Ez a könyv túl van írva.

Nem is kell nagyon kifejtenem ezt a mondatot, hiszen benne van minden, ami igazán zavar a könyvben.

Na de kezdjük is az elején. 

Elég nehéz könyv több mint 500 oldalas és tipikusan a "nehéz" lapokból lett összeállítva, ami szerintem hiba, mert ha ilyen hosszú valami egyszerűbb lapokból is állhat. Ráadásul még kemény borítás is. Legalábbis az amit én olvastam. A külseje apokaliptikus, illik is a könyvhöz.

Maga a történet untat. Nincs meg a pörgés benne. Vontatott a cselekmény és bontott is. Az mondjuk vihette volna előrébb a dolgokat, ha Stoneból egy kicsit többet kapunk, de a krimiszál nagyon gyengére sikerült. Pedig azzal lehetett volna feljebb húzni a könyvet.

Aztán ott van Cynthia. A karaktere ellenszenves. Sok körülötte a titok. Nem emlékszek már rá hány éves, de nagyon intelligens, sőt túl intelligens. Egy ilyen ember nem előidézni akarja a világvégét, hanem a páholyból akar ülni, hogy végignézhesse azt. No nem tudom, hogy a következő kötetekben nem fogja-e ezt tenni.

Aztán ott van nekünk a 3 gondolkodó, Karl, Ludwig és Martin, azon filóztam mikor a könyvet olvastam, hogy hogyan nem jöttek rá, hogy Cynthia csak kihasználja őket. Még az akció elején beléjük ültettek, olyan implantátumokat, amelyek segítségével sokkal erősebbek a koruktól függetlenül.

 A hármójuk barátsága példa értékű és megnyugtató volt olvasni, hogy azért bennük is van még emberség a sok elkövetett borzalmak ellenére is. 

Na hát az ő hármasukhoz kapcsolódik még egy emberke, akiről annyit tudunk, hogy a fiú. A nevét is majdnem a legvégén a könyvnek tudjuk meg. Annyit csinál, hogy folyton Cynthiával van és az ő szemén keresztül kaphatunk bepillantást annak a nőnek a fejébe. No meg a hálószobába is elkél valaki.

Egyetlen egy rész tetszett a könyvben az is a vége felé volt mikor Stone találkozik az egyik gondolkodóval, majd amikor kiderül ki Stone meg Cynthia...itt belegondoltam milyen kicsi a világ. 

Más pozitívat nem igen tudok a könyvről elmondani. Talán csak annyit, hogy Bartók Imre nagy koponya és sok szót ismer, de találkoztam olyan kifejezésekkel is, amelyek abszolút nem oda illőek voltak és csak a felesleges idegen szavak használatának a kifejeződése volt. 

Halmozza azokat a szavakat, amelyek egy mindennapi elmének kihívást jelent, így az élvezete is elvész a könyvnek. A tájleírások, olyan szinten feleslegesek a könyvben. Vagyis helyesbítek kellenének, mert nem igazán kaphattunk tiszta képet minden helyszínről, de azt hogy a fal repedésében mire gondol a leendő pókanya azt megtudtuk.

Rengeteg metaforával is él az írónk és ki kell silabizálni mire gondolhat, amikor azt megírta. Volt egy rész, amelyet hangosan felolvastam, mert nem jöttem rá, hogy mit akarna ott. Hát a barátom mondta, hogy szerinte sírnak. Aztán végülis rájöttem, hogy a szerelem legintimebb kifejező eszköze, amit olvastam....

Szóval  összefoglalva: a könyv nem élvezhető, nem dinamikus ugyanakkor az alapkoncepció érdekes és elgondolkodtató.

Nem lenne rossz könyv, de túl van írva.

Borító: 5/5

Történet: 5/2

moly: 64%

Idézetek:

"Nem látok különbséget az írás és a koponyamosdatás között." (26.oldal)

"Aki keres, az nem talál semmit, de aki buzgón keres, arra rátalálnak." (59.oldal)

"Sokan próbálták boldogan mondani azt, ami a legboldogabb (...) de az csak itt, a gyászban szólal meg igazán". (91. oldal)

"Tudod, az emlékezés fajtalanság. Az öregkor bús játéka azzal, ami végleg elveszett." (156.oldal)

Akik nem félnek a teljesen felesleges esemény mozzanatoktól és a töménytelen idegen szavaktól még az is egy kereszttel és egy ördögűző társsal vegye kezébe eme könyvet.

Egyebek:

https://moly.hu/konyvek/bartok-imre-a-patkany-eve