Szerző: Patrick SüskindCím: Parfüm
Eredeti cím: Das Parfum
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó
Kiadás éve: 2006
Eredeti kiadás: 1985
Fordította: Farkas Tünde
Műfaj: horror
Oldalszám: 260 oldal
Film: Igen
Fülszöveg:
"Jean-Baptiste Grenouille a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége, aki az illatok géniuszaként írta be magát korának történetébe. A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, minthogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenállhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg.
Hosszú ideig váratott magára, de végre elkészült a nagy sikerű regény filmváltozata is, amely máris meghódította a nemzetközi közönséget."
Ráhangolódás:
Régen tanultuk, ha jól rémlik, hogy a parfüm a fürdés helyett volt használatos. Régebben, amikor még az ürüléket az utcára öntötték, az embereknek az illatok egy sokkal másodlagosabb dolog volt, mint például a kinézet. Mára azonban ez megváltozott. Az illatok, mint ahogy azt a könyvben is tapasztaljuk, rendkívüli erővel és bájjal tudnak hatni az emberi pszichére. Csak egy példa: ha látunk egy gusztusos ételt, ami fölöttébb kellemetlen illatot áraszt, neki sem fogunk látni megenni.
Ennek a könyvnek a kapcsán jutott eszembe egy ismerősöm. Egy megátalkodott kis manipulatív lélek volt, de fantasztikus volt az illata. Nem tudom, hogy ennek következtében nem láttak át a jellemén vagy ennyire vakok voltak, de nagyon nagyon sok mindenkit megtévesztett, eleinte még engem is. Aztán sajnos hányingerem volt tőle.
Szóval az illatok és szagok manipulatív és megtévesztő hatással bírnak, de szerencsére ahogy közeledünk a természetes halál időpontunkhoz, annál jobban tompul a szagló érzékszervünk és egyre kevésbé fogunk az orrunkra hallgatni.
Történet:
A történet középpontjában egy különös fiatal ember , Jean-Baptiste Greonouille, áll, aki rendkívül érzékeny a világban terjengő illatokra.
Egy szagokkal teli világban született illat nélkül, olyan tehetséggel megáldva, ami kitaszította a társadalom szélére, magányában elkezdte megszállottan kutatni a tökéletes illatokat. Kitanulta a parfümkészítés minden csínját-bínját.
Ez a hatalmas tehetséggel megáldott fiatalember egy őrült módjára vetette be agát sokszor az illatok világába, hogy megtalálhassa a számára legtökéletesebb illatot, és ezt nem másban, mint fiatal nők bőrében találta meg, annak érdekében, hogy eszenciába tudja zárni ezt a fenséges illatot kénytelen volt elutazni és megtanulnia azt hogy lehet akár szilárd anyagoknak az illatát is üvegcsébe zárni. Grenonouille megtanulta azt, amiről addig fogalma sem volt, hogy ez így lehetséges és a világ illatkészlete feltárult számára.
Miután kidolgozta ördögien sötét tervét elkezdtek a környékről eltűnni a szép fiatal lányok majd megtalálták őket valahol holtan. Greonouille azonban hibázott ám a tökéletes eszencia elkészült csak elfogták. Ám mielőtt a halálbüntetés bekövetkezett volna kinyitotta az üvegcsét, amiből egy cseppet magára tett és valami olyasmi történt, amelyre senki nem volt felkészülve.
Egy szagokkal teli világban született illat nélkül, olyan tehetséggel megáldva, ami kitaszította a társadalom szélére, magányában elkezdte megszállottan kutatni a tökéletes illatokat. Kitanulta a parfümkészítés minden csínját-bínját.
Ez a hatalmas tehetséggel megáldott fiatalember egy őrült módjára vetette be agát sokszor az illatok világába, hogy megtalálhassa a számára legtökéletesebb illatot, és ezt nem másban, mint fiatal nők bőrében találta meg, annak érdekében, hogy eszenciába tudja zárni ezt a fenséges illatot kénytelen volt elutazni és megtanulnia azt hogy lehet akár szilárd anyagoknak az illatát is üvegcsébe zárni. Grenonouille megtanulta azt, amiről addig fogalma sem volt, hogy ez így lehetséges és a világ illatkészlete feltárult számára.
Miután kidolgozta ördögien sötét tervét elkezdtek a környékről eltűnni a szép fiatal lányok majd megtalálták őket valahol holtan. Greonouille azonban hibázott ám a tökéletes eszencia elkészült csak elfogták. Ám mielőtt a halálbüntetés bekövetkezett volna kinyitotta az üvegcsét, amiből egy cseppet magára tett és valami olyasmi történt, amelyre senki nem volt felkészülve.
Vélemény:
1.mondat:
"A 18. század Franciaországában élt egy ember, aki e
zseniális és visszataszító alakokban nem szűkölködő
kornak egyik legzseniálisabb és legvisszataszítóbb figurája volt."
A könyvtárban akadtam rá erre a gyönyörűségre és már túl régóta szerettem volna vele találkozni, így a vonzás törvényének tudom be végül azt hogy a kezembe került. Sokáig halogattam az olvasását,bár nem tudom miért a lényeg, hogy elolvastam és végre valahára górcső alá is veszem.
Nos kezdjük ott hogy aki hányós figura az NE vegye a kezébe ezt a könyvet. Nagyon naturalista az ábrázolásmódja és ez nem egy embernek okozhat problémát. Főszereplőnk konkrétan a 19. század zsenielméletére épül. A 18. században nagyon fontos volt a tudás alapú érvényesülés és az emberek megrökönyödéssel nyugtázták azt, ha valaki tanulás nélkül sokkal tehetségesebbek, mint a régi öregek. Vegyük csak alapul az Amadeus c. filmet. Ebben a filmben Mozart életének egy szeletét látjuk. Ugye neki gyerekkorától kezdve Isten adta tehetsége van a zenéhez és Salieri, ezért csodálja egészen addig míg meg nem ismeri, hiszen utána nem lát mást Mozartból csak egy bohém kölyköt, aki elpazarolja a tehetségét.
A Parfümben is valami hasonlót láthatunk. Van nekünk egy zsenink, aki mindenféle tanult tudás és szakmai zsargon nélkül állít össze, olyan illatokat, amelyektől az emberek az eszüket vesztik, de ezt a tehetséget abban az időben nem igazán tudták megérteni, mert a sok éves tapasztalati tudást helyezték előtérbe még akkor is ha az nem társult kellő tehetséggel.
Greonuille, a főszereplőnk, illat nélkül született. Az embereknek van egy jellegzetes úgy mondanám, hogy ember illata. Kis érdekesség, hogy még a párválasztásban is köze van hozzá, hogy milyen illatú az adott ember (szóval csak ügyesen a parfümmel). Pont azért mert neki nem volt illata az emberek valami ördögtől valónak gondolták és megvonták tőle a szeretetüket, éppen ezért Greonuille egész életében arra vágyott, hogy szeressék és a történet csattanója, hogy mikor ez beteljesül mégis üresnek érzi magát, mert akkor sem őt szerették, hanem csak az illatát, amit úgy kellett létrehoznia. Ez az üresség aztán brutálisan felemészti, és ha azt hiszitek, hogy ezzel most lelőttem a könyv lényegét hatalmasat tévedtek.
Felfedezni véltem egy kis párhuzamot a náci Németország és Greonuille dicsőítése közt. Tudják ki a gonosz, de mégis behódolnak a manipulatív eszközöknek ezáltal cinkostársakká válnak, majd mind akik jól végezték dolgukat mentek tovább élni saját kis életüket azzal a nemtörődöm tudattal, hogy behódoltak egy gyilkos beteg pszichikus manipulációjának.
Összességében szót kell ejtenünk arról, hogy szerintem ez a könyv méltatlanul van besorolva a szórakoztató irodalom címke alá. Kétségtelen, hogy nívós értékeket hordoz és megérdemelné a helyét a könyvek sznob rétegében; a szépirodalomban.
Záró mondat:
Nos kezdjük ott hogy aki hányós figura az NE vegye a kezébe ezt a könyvet. Nagyon naturalista az ábrázolásmódja és ez nem egy embernek okozhat problémát. Főszereplőnk konkrétan a 19. század zsenielméletére épül. A 18. században nagyon fontos volt a tudás alapú érvényesülés és az emberek megrökönyödéssel nyugtázták azt, ha valaki tanulás nélkül sokkal tehetségesebbek, mint a régi öregek. Vegyük csak alapul az Amadeus c. filmet. Ebben a filmben Mozart életének egy szeletét látjuk. Ugye neki gyerekkorától kezdve Isten adta tehetsége van a zenéhez és Salieri, ezért csodálja egészen addig míg meg nem ismeri, hiszen utána nem lát mást Mozartból csak egy bohém kölyköt, aki elpazarolja a tehetségét.
A Parfümben is valami hasonlót láthatunk. Van nekünk egy zsenink, aki mindenféle tanult tudás és szakmai zsargon nélkül állít össze, olyan illatokat, amelyektől az emberek az eszüket vesztik, de ezt a tehetséget abban az időben nem igazán tudták megérteni, mert a sok éves tapasztalati tudást helyezték előtérbe még akkor is ha az nem társult kellő tehetséggel.
Greonuille, a főszereplőnk, illat nélkül született. Az embereknek van egy jellegzetes úgy mondanám, hogy ember illata. Kis érdekesség, hogy még a párválasztásban is köze van hozzá, hogy milyen illatú az adott ember (szóval csak ügyesen a parfümmel). Pont azért mert neki nem volt illata az emberek valami ördögtől valónak gondolták és megvonták tőle a szeretetüket, éppen ezért Greonuille egész életében arra vágyott, hogy szeressék és a történet csattanója, hogy mikor ez beteljesül mégis üresnek érzi magát, mert akkor sem őt szerették, hanem csak az illatát, amit úgy kellett létrehoznia. Ez az üresség aztán brutálisan felemészti, és ha azt hiszitek, hogy ezzel most lelőttem a könyv lényegét hatalmasat tévedtek.
Felfedezni véltem egy kis párhuzamot a náci Németország és Greonuille dicsőítése közt. Tudják ki a gonosz, de mégis behódolnak a manipulatív eszközöknek ezáltal cinkostársakká válnak, majd mind akik jól végezték dolgukat mentek tovább élni saját kis életüket azzal a nemtörődöm tudattal, hogy behódoltak egy gyilkos beteg pszichikus manipulációjának.
Összességében szót kell ejtenünk arról, hogy szerintem ez a könyv méltatlanul van besorolva a szórakoztató irodalom címke alá. Kétségtelen, hogy nívós értékeket hordoz és megérdemelné a helyét a könyvek sznob rétegében; a szépirodalomban.
Záró mondat:
"Életükben először cselekedtek szeretetből."
(259. oldal)
Borító: 5/4
Történet: 5/4
Moly: 83%
KINEK AJÁNLOM:
Ezt a könyvet határozottan azok vegyék a kezükbe, akik félelmet nem ismerve szeretnének megismerkedni a szagok és illatok naturális ábrázolásától, amely sokakban undort kelthet. Mivel gyilkosság is leledzik benne méghozzá elég barbár módon így, akik erre túlérzékenyek szintén ne vegyék kezükbe ezt a remek könyve, amely mindenki másnak egy remek szórakozást nyújthat.
Még több:
